Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
1993. november 27., szombat Jegyzet — riport 5 Szombati jegyzet Karthágó sorsára jutnak a földek? Akaratlanul eszembe jut egy tragikus történelmi esemény az ókorból. Miután a rómaiak másodszor is legyőzték nagy ellenfelüket, a punokat, Spició leromboltatta Karthágó városát, felszántana, majd sóval behintette földjét, nehogy mégegyszer újra éledjen az erős birodalom. Nem tudom, agrárpolitikánk szülőatyjainak mik lehetnek a valós céljai, de bízom benne, hogy nem akarják felülmúlni a híres római hadvezért. Amit azonban eddig tettek, az sem nevezhető akármilyen teljesítménynek. A mezőgazdaság termelése az elmúlt négy év alatt 30 százalékkal, az élelmiszeriparé 23 százalékkal csökkent, a vetetlen terület országosan több százezer hektár, az állatállomány létszáma majd minden fajnál alacsonyabb, mint a második világháború előtt. Az egykor 2,8 milliárd dollárnyi exportbevételt elérő, mostanra teljesen kizsigerelt ágazat az idén valószínűleg nem fog kétmilliárdot sem teljesíteni. A szakemberek szerint az agrárgazdaságban a vagyonfelélés mértéke meghaladja a százmilli- árd forintot, a jövedelemhiány pedig szerényen számolva is 200 milliárdra tehető. Az agrárolló már egy ideje nem nyílik, hanem „körbefon”. Szomorú tény, sőt ha úgy tetszik időzített bomba, hogy az agrárszféra résztvevőinek mintegy 40 százaléka került csődhelyzetbe, s ami még inkább elgondolkodásra kell hogy késztessen mindenkit: az utóbbi két évben több mint négyszázezer!!) magángazda hagyott fel a piacra termeléssel, már csak saját magának, és a rokonságnak tartja a hízót vagy éppen a baromfit. A magyar föld mindig megtermelte a Kárpát-medencén kívül élőknek is az élelmet, nagyon régen volt példa arra, hogy Európa éléskamrája alapvető élelmiszerek importjára szorul, s nem csupán a belföldi árak letörése vagy a választék bővítése miatt. Az ágazat válsága erőteljesen kihatott a vidék életére. Növekvő munkanélküliség és létbizonytalanság, kiéleződött ellentétek jellemzik a mai magyar falut. Már egy ideje egyértelművé vált szakmai körökben, hogy az agrárvilág korábbi belső feszültségei, hagyományos piacaink elvesztése, a belső fogyasztás csökkenése, a növekvő költségvetési elvonások mellett egy alapvetően hibás agrárpolitika tehető felelőssé a jelenlegi, soha nem gondolt mélységű válságért. Ezt valószínűleg elégedetten nyugtázzák a Közös Piac vezető testületéiben, hisz egy erős agrárbástyát sikerült lerombolni. Mégis egyik parlamenti képviselőnktől értetlenül kérdezték a minap Brüsszelben olasz, francia, dán és német politikusok: Tulajdonképpen mit csinálnak a mezőgazdaságukkal? ' Hol van már az a világszínvonalú technológia, határainkon túl is elismert fajták és törzstenyészetek, valamint korszerű technika, mely bizony nagyon sokba került valamikor, de jellemezte az ellentmondásoktól és hibáktól nem mentes állami gazdaságokat, illetve a sajátosan magyar vonású kolhozokat? A technológiák jó része pénz híján nem működtethető, kétségbeesett kísérletezések folynak a biológiai alapok átmentésére, a nem is oly régen még csodált nagyüzemi gépeket pedig ócskavasnak vásárolják fel az eszelős nyugati üzletemberek. Az ágazatra a végső csapást a szövetkezetek szétverése, a szakmai, nemzetgazdasági érdekekek figyelmen kívül hagyó kárpótlási törvények, valamint az agrárszféra teherbíró képességének alapos túlértékelése jelentette. A politika - történelmünkből nem ismeretlen módon - ismét győzedelmeskedett a szakma, a gazdasági ésszerűség felett. De vajon ennek a győzelemnek kik a haszonélvezői? Talán azok, akik egy tucat aranykoronás vagy hektáros birtokukon a magyar farmergazdaság eszményképét próbálják majd megvalósítani? Talán azok, akik megfelelő anyagi háttér, szakismeret és piac híján családjuk egzisztenciáját is veszélyeztetve vágnak bele a nagy „kalandba”? Kétségtelen, hogy azok, akiknek a mai kornak megfelelő, előremutató agrárpolitikát kellett volna kidolgozniuk, ehelyett időzített bombákat telepítettek vidékre, a falvakba. Hogy a detonációk mikor következnek be, vélhetően még „aktuális” gazdaságpolitikusaink sem tudják pontosan. Lényeg az, - nem kell hozzá Nostradamus képessége - , hogy a jelenlegi folyamatok előbb vagy utóbb nincstelenné teszik a mezőgazdasági vállalkozókat, akik akkor mást már nem tehetnek: sóval behintik termékeny földjüket. AKI JÓ FORMÁBA HOZZA AZ AUTÓKAT... A Van Wezel International, a világ legnagyobb karosszéria- és javítóelem, illetve hűtő gyártója és forgalmazója, világszínvonalú termékeivel megjelent Magyarországon.- 40.000 különböző karosszéria- és .javítóelem- 2.000 különféle típusú hűtő- egy héten belüli szállítás- meglepően alacsony árak Rendeljen Ön is közvetlenül a gyártótól! További információ, rendelés felvétel a Van Wezel kizárólagos magyarországi képviselőjénél: Autin Bt. 1025 Budapest Ruthén u. 28. Telefon/Fax: 250-1466,167-1133 vagy területi képviselőinknél: Várnai Rupert és Pallai Sándor, Tel.: 341-543 w van wezel international aj Bakterok, vasutasok Sokat írtunk manapság a vasutasok készülő, majd lefújt sztrájkjáról, az utazás drágulásáról, de alig keressük meg akik napról napra teszik a dolgukat, éjjel-nappal vigyázzák a vonatokat. Mert ez a feladatuk, erre tették az életüket. Közülük sokan még őrházban kezdték a szolgálatot, és mint az egyik érintett, a ma már nyugdíjas Kocsis Miklós megjegyezte: minden bakter vasutas, de egyre kevesebb vasutas mondhatja el: valaha bakter is volt. Ajtó, ablak nélkül Szeljük a határban a kilométereket: felkeresni a pusztai, tanyasi, kisebb-nagyobb megállókat, bakterházakat, állomásokat, szót váltani néhány egyenruhással. Zagyvarékas vasúti megálló szűk két éve ilyentájt még hívo- gatóan várta az utazókat. Ma az ablakokon szabadon fütyül a szél, ajtónak se híre, se hamva, a váró jégverem hőmérsékletű, és a berácsozott forgalmi irodában lógnak csupán vezetékek. Fekete László magánkereskedő egy hajításnyira dolgozik a hajdani megállótól.- Azt mondták, mi csináltuk. Mese habbal. Reggelente innen is ötvenen-hatvanan, meg olykor még többen iparkodnának Szolnok felé. Évekig váróteremben tartózkodhattak, most pedig -15 fokban didereghetnek a sínek mellett.- A hírek szerint szétverték a megállót.- Sőt van, aki azt is tudja: a rékasiak tették. Úgy, hogy olykor megkérdezik: milyen emberek laknak itt? Hazugság az egész, hiszen akiknek ide épült az otthonuk, és a munkából jövet leszállnak, van hová menniük. Sajnos, sok csavargót, idegent, jegy nélküli állampolgárt leraktak az állomáson. Ők azután bosszúból megtették a magukét. Robogunk tovább a megye egyik vasutasfészkébe, ahol állítólag még a kőszobor is szolgált egykoron a Magyar Államvasutaknál. Újszászról, arról a településről van szó, ahol az állomás szaknyelven III. csoportú. Az állomásfőnök, akkor éppen Hegedűs István volt. Hangsúlyozom: akkor.- Mielőtt a miértre válaszolnék, annyit magamról, magunkról, hogy eredetileg szajoli vagyok. Egy olyan családból, amelyben az egyik nagyapám váltókezelő, a másik mozdonyfűtő volt. Az apám pedig forgalmi szolgálattevő. Egyébként az öcsém is vasutas, én pedig tartalékos állományba kerültem. Ez azt jelenti, ha valamelyik főnök a vonalon Rákoshegytől Abo- nyig - Szolnok kivételével - elmegy hosszabb-rövidebb szabadságra, én helyettesítem. Egy hétig, kettőig, ennél tovább, amíg vissza nem jön.- Meg sem tud melegedni egy helyen.- A vonal tizenöt állomást jelent, és már majdnem mindenhol voltam áilomásfőnök.- Ön régi egyenruhás. Van még igazi bakter, vasutas? Megismerné őket, ha civilben találkozna velük?- Messziről, kérem, mert lerí róluk a szakma. Akarom mondani, a hivatás. Az igazi vasutasnak állandóan jár a szeme: mi jó, mi nem. Ha utazik, figyeli a megállókat, állomásokat, és szinte folyton összehasonlítja a látottakat.- Milyen a rangja Hegedűs úr?- Főfelügyelő. Ebben a második szakcsoportban, amelyben én is vagyok, ez a legnagyobb. így nem léphetek tovább.- Majd valaki a családból.- Esetleg a fiam. Az idén végzett Szegeden, a vasútgépészed szakon. Katona, de ha leszerel, a MÁV-nál akarja folytatni.- Nem is igazi vasutas az, akinek otthon nincs kisvasútja. Én legalább is így hallottam.- Ha ez a feltétel, én igazi vasutas vagyok, ugyanis nálunk is akad. A fiamé. A teljességhez hozzátartozik, hogy a feleségem is vasutas.- Miképpen köszönnek a vasutasok egymásnak?-Jó utat! Viszontlátásra!- Akkor szerencsés helyettesítést, és valahol, máshol viszontlátásra főnök úr! Jászboldogháza állomása nem olyan forgalmas, mint az újszászi, a település is kisebb, így nem véletlen, hogy a faluban mindenki ismeri az 51 éves Kiss Zoltánt, aki forgalmi szolgálattevő. A lakásán kerestem fel, mivel éppen akkor érkezett haza az éjszakai műszakból.- Tizenhét éves korom óta nem volt más munkahelyem. Ez az első, és remélem az utolsó is.-Az apja?- Parasztizált.- Mennyit alszik egy virtigli vasutas?- Ha éjszakai szolgálatból jövök reggel hat után, három-négy órát. Ha munka van, le sem fekszem. Hozzáteszem: a mostani vasút a régihez viszonyítva nem az igazi. Nincs forgalom, teheráru alig, utas még csak, csak.-A váróterem?- Fűtjük, meg lehet nézni.- Elárulná a keresetét?- Nekem huszonkilenc és félezer az alapom, erre még jön ilyen-olyan pótlék, úgy hogy huszonöt-huszonhétezer körül viszek haza. Ezelőtt kevesebbért dolgoztunk.- Biztos van aki irigyli.- Lehet. Azt arra kérem: ne csináljon semmit, csak ülje át az éjszakát mellettem. Természetesen ébren, mondjuk este hattól reggel hatig. Próbálja ki! Arról nem is beszélve, hogy évente tizenöt-húsz vasárnapot, hétvégét bent tartózkodom, és nem tudom, ez lesz-e a karácsonyi, vagy az újévi progam.- Véleménye szerint milyen a jó bakter?- Egy ilyen kis állomáson mindenhez kell hogy értsen. Éjszakánként például én vagyok a főnök, a kályhafűtő, a jegypénztáros, az árupénztáros, a raktáros, a málházó. Soroljam még? Figyelmetlenségek *- Előfordult errefelé baleset?- Sajnos igen. Egyszer a piros jelzés ellenére egy férfi kismotorral ráhajtott a sínre, és a mozdony széttrancsírozta. Azután egy zetor is megtette ugyanezt, a vezetője ottmaradt.- Nem éppen szívderítő esetek. Beszéljünk inkább arról, hogy az itt dolgozóknál szigorúak e az orvosi feltételek?- Igén. Kifogástalan szem szükségeltetik: első csoportos, semmi baja nem lehet. Ötvenéves korig három évenként, attól kezdve két esztendőként kell menni ellenőrzésre.- Kiss úr! Szép pálya ez?- Az volt, mert, ha megállta a helyét az ember, holtiglan tartott. Pár éve azonban más szelek fújdolgálnak, valahogyan azt tapasztalom: senki nem törődik velünk. A sorban lassan az ember, a vasutas, a bakter - nevezzem bárminek - lesz az utolsó: Tudom, rohanó a világ, az élet, de akkor is ...- Bizonyára sokat utazik.- Inkább keveset, nagyon keveset. Hiába van szabadjegyem, ha az időm rövid. így legfeljebb Berénybe, vagy Szolnokra jutok el. Évente esetleg kétszer-há- romszor Pestre. Ennyi. A portelki vasútállomás a végtelen pusztába épült. Előtte messzebb egy tanya, jobbra-balra a messzire kígyózó sínek, a túlsó oldalon megint tágas térség. Itt dolgozik az 53 éves Seres András, aki 33 éve vasutas.- Valamikor a sorompóállí- tókat, az őrházakban lakókat hívták baktemek, de azért mondják ma is.- Ón miképpen kezdte?- Voltam én már minden. Pályamunkás Hatvanban, vonatkísérő, kocsirendező vagy másképpen gurító, váltókezelő, tartalékos. 1966 óta Portelek a munkahelyem.- Mit jelent itt dolgozni?- Egyféle pusztai romantikát. Végtelen földek, préri mindenfelé. Azt szoktuk mondani, minket még a varjú is elkerül.- Család?- Nekünk úgy alakult az életünk, hogy nem született gyerekünk. Ezért úgy döntöttünk az asszonnyal, hogy magunkhoz veszünk egy apátlant-anyátlant. Mivel testvérkéje is akadt, így őt sem volt szívünk benn hagyni. Azóta a páromon kívül a négy meg három éves mókusok is várnak otthon. Engem, az öreg vasutast.. . Társa, Varga Sándor forgalmi szolgálattevő, aki jászberényi otthonát cserélte fel az állomás emeleti, szolgálati lakására. Nem mellékes az, hogy a négy gyerekükkel így tágasabban fémek el.- A megélhetés más, itt lehetőség van egy-két hízó nevelésére, tartására, föld is akad vagy 250 négyszögöl. A csendről, a nyugalomról, békéről nem is beszélve,- Szomszédok?- Száz méterre lakik egy idős néni, átellenben egyszer akkora messzeségben másik néni.- Szórakozás?- Számítógép, színes tévé, videó. Azt csak ráadásként rovom papírra, hogy az állomás mögött kiépített parkoló, a vécé különb, mint nagyon sok vendéglőé, a váróterem tiszta, meleg. Mindez az isten háta mögött, a herényi határban, Portelken. Hogy Abádszalókra érjünk, át kell gurulnunk a kiskörei Ti- sza-hídon. Az állomás bő hat kilométerre épült a településtől, ahol Pintér László forgalmi szogálattevő is engedi, fogadja a szerelvényeket.- Nem sokat utazom a munkahelyemre, mivel a lakásunkat csak ez a közfal választja el az irodától - mutatja. A két fiam közül az egyiknek sem fűlik a foga a MÁV-hoz: az idősebbik mezőgazdasági gépész, a kicsi nyolcadikos, és asztalosnak készül.- Miért lett vasutas?- Ezt láttam otthon, mivel az apám is az volt. Hajdúszoboszlóról jöttem és ennek már huszonöt éve.- Szoktak még tisztelegni?- A feljebbvalóknak meg a vonatoknak kötelező.- Éjjel-nappal itt él?- Annyira, hogy negyedszázada moziba se jutottam el. Nyaranta azért néhányszor megmártózunk a tóban, de még a szabadságom is itthon töltöm, mert akad munka a háztájiban. A nyaralás kimaradt- Nyaralni?- Eddig még nem került rá sor. Most már nagyok a gyerekek, úgy vagyok vele, lehetne, de egy jó tál birkapörköltet, meg egy nagyfröccsöt nem adnék a balatoni drágaságért, zsúfoltságért.- Van nagy forgalom a tározó tó fővárosának az állomásán?- Nyaranta igen, ilyentájt meg vasárnap délután 15-19 óra között. Négy vonat jön és megy. Azokon az itteni diákok, munkások, főleg Karcagra, Egerbe, Miskolcra, Szolnokra, Debrecenbe, Kisújszállásra, Szegedre utaznak. A tiszaszőlősi állomásra még be szerettünk volna nézni, de elkéstünk. Fél négy tájban érkeztünk és kiderült, hogy a szebbik váróterem, meg a forgalmi iroda csak reggel 5 óra 40-től 14 óráig tart nyitva. A sínek felől felfedeztünk egy másik termet is. Oda be lehet kukkantani, de nem ajánlatos. Egy szál pad árválkodik benne, döghideg társaságában. Ezért aztán gyorsan kimenekültem a mélyhűtött váróból, elvégre odakinn a hó szélén talán még melegebb fogadott... D. Szabó Miklós
