Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-26 / 276. szám
12 Társadalmi tükör 1993. november 26., péntek A tüdőbeteg-gondozó intézetek egy évtizede A tüdőbeteg-gondozó hálózat feladata hosszú időn át kizárólag a tuberkulózis elleni küzdelem volt. A sokévi folyamatos megelőző munka (széles körű és rendszeres szűrővizsgálatok, kiterjedt és kötelező védőoltások, korai diagnózis stb.), a gyógyszeres és műtéti kezelés lehetőségeinek bővülése, valamint sikeres alkalmazása eredményeként a nyilvántartott gümőkóros betegek száma a 60-as évek végére jelentősen visszaesett. S így lehetővé vált az intézetek tevékenységének fokozatos bővítése: a 70-es évektől kezdődően ellátják nem tbc-s tüdőbetegek (például asztma, bronchitis, obstructiv emphysema, tüdőtumor, szilikózis stb.) felkutatásával, gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos teendőket is. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1992-ben 11 tüdőbeteg-gondozó intézet működött, eggyel kevesebb, mint a vizsgált időszak elején. (Az 1983-ban megszűnt kisújszállási intézet működési területéhez tartozó betegek ellátása Karcagon történik.) A betegforgalom megközelítette a 91,8 ezret, amely 1/10-ével kevesebb a 10 évvel korábbinál. A gondozói forgalom az időszakon belül diferenciáltan változott: a legnagyobb 1982-ben és a legkisebb 1987-ben volt, illetve a megvizsgáltak száma az évtized közepéig csökkent, majd néhány év stagnálás után ismét növekedni kezdett. A nyilvántartott tbc-s betegek és a megfigyeltek részaránya az 1982. évi 7,0, illetve 36,4 %-ról A szűrővizsgálatok száma 1982-1992 között 244,7 ezerről 172,3 ezerre esett vissza úgy, hogy a folyamatos csökkenés ellenére számuk 1985-1990 között még minden évben meghaladta a 200 ezret, 1991-ben azonban a múlt évinél is lényegesen kevesebb, 153,0 ezer volt. Az elmaradás összefüggésbe hozható az öregedő berendezések gyakori meghibásodásával (1991-ben géphiba miatt egy, évi 50-60 ezer szűrést végző állomás esett ki), és azzal, hogy a meglévők kapacitásával nem biztosítható a lakosság évenkénti szűrése. A vizsgálatok hatékonyságát mutatja, hogy az említett években az új tüdő-tbc-s betegeknek - évente átlagosan - 46 %-át, 1991-ben több mint felét, 1992-ben pedig 28 %-át szűréssel kutatták fel. népesség száma alapján képzett mutató 1992-ben legalacsonyabb értéket a 0-29 évesek esetében és legmagasabbat az 50-59 évesek közt ért el. Tízezer megfelelő korú lakosra számítva az előbbi korcsoportnál 1,7, az utóbbinál már 21,6 beteg jutott. Ugyanez a mutató a nőknél 4,6, a férfiaknál 13,2 volt. A vizsgált időszakban tbc-ben ösz- szesen 64-en haltak meg. Számuk 10 év alatt 1/5-ével kevesebb lett ugyan, de az év utolsó napján nyilvántartottakhoz viszonyított arányuk kedvezőtlenül alakult. Míg 1982 végén 725 tuberkulózi- sos beteget gondoztak és a 12 hónap alatt 9 halálozás történt, addig 1992-ben a gümőkóros megbetegedések jelentős csökkenése ellenére 7 haláleset következett be. szer már meggyógyultak, de - vélhetően életmódjuk, életkörülményeik romlása miatt - betegségük kiújult. Az 1992-ben gondozásba vett gümőkóros betegek több mint fele 50 éven felüli, és ez 10 ezer megfelelő korú lakosra vetítve 5,3 főt jelentett. A férfiak körében gyakoribb a megbetegedés, mint a nők között. Erre utal, hogy arányait tekintve az új betegek közel 3/4-e férfi, 1/4-e nő. A férfiak megbetegedése viszonylagosan is jóval magasabb a nőkénél, 10000 megfelelő nemű lakosra számítva az előbbieknél 4,4, az utóbbiaknál 1,6 új tbc-s megbetegedés jutott. 1992 utolsó napján 9777 nem tbc-s tüdőbeteget tartottak nyilván. Számuk a vizsgált időszakban folyamatosan emelkedett: Kevés annyira közügynek számító dolog létezik a társadalomban, mint az egészségügy. Közhelynek számít, de az egészség az egyik legfontosabb emberi érték. Ezt gyakran hangoztatjuk, tapasztalatokat azonban legfeljebb akkor szerzünk igazságtartalmáról, amikor már nem vagyunk egészségesek. Bizony, sokan, sokféle betegséggel küszködünk. Kevesebben - a szerencsések - maradéktalanul egészségesnek vallhatják magukat. Azonban - némi túlzással - minden egészséges ember - potenciális beteg. Senki sincs ugyanis „örök egészségre ítélve”. Sokféle betegségről tudunk, mások kévésbé ismertek. Egyesek teljesen újként bukkannak fel, és védtelenül, „készületlenül" érik az emberiséget. Ilyen manapság ,.korunk pestise”, az AIDS. Es vannak úgynevezett népbetegségek is. Miként jelentkeznek a különféle betegségek megyénkben, illetve hogyan tudják ezekkel a küzdelmet felvenni az egészségügyben dolgozók? Ennek legfontosabb adatait mutatja 1992-es „gyors- fényképünk”. A századelőn tuberkulózis igazi népbetegség volt, amelyet az utóbbi évtizedekre sikerült visszaszorítani, bár megszüntetni nem. Ugyanakkor mintha terjedőben lennének a nem tbc-s, egyéb tüdőbetegségek. Jelentkezett-e ez a tendencia a megye tüdőbeteg-gondozásában az elmúlt évtizedben? Egyre gyakrabban találkozunk a legkülönfélébb pszichiátriai megbetegedésekkel is. Olyannyira, hogy napjainkban - több vélemény szerint - már ezek is népbetegségjelleget öltöttek. Mit mutatnak a megyei adatok? Összeállításunk elemzései az utóbbi kérdések megválaszolásához szolgáltathatnak fontos adalékot. A tüdőbeteg gondozó intézetek forgalmának^ alakulása Év ' Nyilvántartott Megügyeitek Orvos küldte önként jelentkezett Egyéb összesen tbc-s nem tbc-s tüdőpanaszosok betegek 1982 7196 23 618 37 310 16698 17237 520 102 579 1983 5 977 24 749 29 703 18 036 14 479 402 93 346 1984 5 294 24 505 31672 11 057 13135 329 85 992 1985 4 434 23 349 31 111 13 767 13 255 386 86 302 1986 3 756 25 323 30 979 15 599 14638 550 90 845 1987 3 790 26 246 27106 12 234 15 304 421 85101 1988 3 604 27 269 22294 16 208 16 356 9012 94 743 1989 3 515 31986 16 651 18 937 19452 3 543 94084 1990 3 351 33 501 16 048 18394 19744 3 620 94 658 1991 2 690 34 299 14 293 15 933 18 105 3 350 88670 1992 2 621 33 448 14 472 16758 20449 4022 91770 al A röntgen tüddszúrések nélkül és amely azonosnak tekinthető a vizsgált személyek halmozott számával. 1992-ben 125 új tbc-s beteget vettek nyilvántartásba, 2/5-ével kevesebbet a 10 évvel korábbinál, de 16,8 %-kal többet, mint 12 hónappal azelőtt. A növekedés a 30-39 évesek korcsoportjában volt a legnagyobb (35 %-os). Az új gümőkóros betegek 1/10-e ext- rapulmonális (tüdőn kívüli), a többi tüdő-tbc miatt került gondozásba. A megbetegedések arány száma (10000 lakosra számítva 3,0 fő) alacsonyabb mind az országos (3,8), mind a vidéki (3,6) átlagnál. A mutató értéke a megyén belül Jászkisér körzeté1982-höz képest 1,4, az előző évhez viszonyítva 2,2-szeresére. A krónikus légzőszervi betegségek előfordulása lényegesen gyakoribb volt, mint országosan. A fővárost is beleértve Jász-Nagy- kun-Szolnok megye e tekintetben a 3. helyen állt. A nem megfelelő életmód és a szennyezett környezet kedvezőtlen egészségügyi hatását jelzi, hogy tíz év alatt számottevően, 41,0 %-kal emelkedett a primer hörgőrákos betegek száma. A tüdőbeteg-gondozó intézetek nyilvántartásában 1992. év végén 1992-re 2,9, illetve 15,8 %-ra mérséklődött. Ezzel szemben a nem tbc-s tüdőbetegeké folyamatosan, 23,0 %-ról 35,6 %-ra emelkedett. A panasszal - önként vagy orvosi javaslat alapján - jelentkezők hányada is magasabb volt a bázisidőszakinál. A teljesített gondozói szakorvosi munkaórák száma 1992-ben 22,2 ezret tett ki és ez 3/4-e az 1982. évinek. Az ennél kisebb ütemű forgalomcsökkenés következtében az egy gyógykezelésre jutó idő mindössze 14,3 %-kal (16,8 percről 14,4-re) mérséklődött. A betegségek megelőzésében, illetve korai felismerésében fontos szerep jut a tüdőszűrő vizsgálatoknak. A gondozóintézetek 1992. év végén tbc-s folyamattal 373 beteget tartottak nyilván. Számuk a vizsgált időszakon belül 1982-ben volt a legmagasabb (725), azt követően - 1991 kivételével - fokozatosan, a 10 év alatt összességében felére csökkent. (1991-ben kismértékű, az egy évvel korábbihoz képest 5 %-os növekedés következett be.) A múlt esztendő végén a betegek 57,6 %-a betöltötte az 50. évét, tíz évvel korábban ez az arány 50,7 %-os volt. A nyilvántartott tbc-s betegeknek 1982-ben 31,9 %-át nők tették ki, a tavalyi 21,7 %-kal szemben. A gümőkór előfordulása kor szerint és nemenként is lényegesen eltért. A nyilvántartott tbc-s betegek és a A nyilvántartott tbc-s betegek száma és aránya korcsoportonként 1982 . A x 1992 év végén 11% 14% 12% 29%-29 H 30-49 ___ 5 0-59 ben mutatkozott a legmagasabbnak, Túrkeve és Karcag térségében pedig a legalacsonyabbnak. Sajnálatos, hogy a múlt évben 15 olyan tbc-s beteget kellett nyilvántartásba venni, akik egyJász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi állapotáról átfogó elemzést e helyütt nem adhatunk, de a legfontosabb adatok is sok mindent elárulnak. Beszéljenek tehát a számok! Megyénkben 1992-ben 190 háziorvos dolgozott, 2,2 %-kal több, mint egy évvel korábban. 8 %-kal nőtt a rendelőkben végzett orvosi vizsgálatok száma, amely csaknem elérte a 2 milliót (1 993 116 volt). A betegek lakásán 159 803 vizsgálatot végeztek, 23,6 %-kal többet, mint 1991-ben. A rendelőintézetekben az 1991-ben teljesítettnél 6,1 %-kal kevesebb (262) munkaórában valamivel (0,7 %-kal) több, szám szerint 2 837 000 gyógykezelést hajtottak végre. A tüdőbeteg-gondozó intézetek összforgalma 3,5 %-kal volt magasabb, a röntgen tüdőszűrések száma pedig - az 1991. évi jelentős visszesés után 12,7%-kal ismét nőtt. Örvendetes, hogy 4,6 %-kal csökkent az aktív TBC-s, nőtt ugyanakkor a nem TBC-s tüdőbetegek száma, ezen belül aggasztó mértékben (12,4 %-kal) az igazolt primer hörgőrákos esetek száma. Némileg csökkent (1,3 %-kal) a bőr- és nemibe- teg-gondozó intézetek összforgalma, azonban így is 93862 vizsgálatot végeztek. Ebből 3596 volt a nemibeteg-szűrő- vizsgálat, 1/4-ével kevesebb, mint 1991-ben; Szerencsére nem volt magas a diagnosztizált esetek száma: 14 szifiliszes és 36 gonorrhoeás esetet regisztráltak. Figyelmeztető azonban, hogy az előbbi szám több, mint kétszeresére (133,3 %-kal) nőtt, az utóbbi 19,4 %-kal csökkent 1991-hez képest. Valamelyest mérséklődött az alkoholgondozó intézetek forgalma a megyében, ezekben 8292 alkalommal jelentek meg betegek 2,3 %-kal kevesebbszer, mint 1991-ben. Az 1992 végén nyilvántartott betegek száma viszont ugyanilyen mértékben mgasabb volt, szám szerint 1226. Az onkológiai gondozóintézetek 28732 vizsgálatot végeztek, csaknem felével (48,9 %-kal) többet, mint az előző évben. A szűrések száma 55328 volt, az viszont 8,9 %-kal kevesebb, mint 1991-ben. Ezeken 4,1 %-kal több, 1016 rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak. A pszichiátriai gondozóintézetek összes betegforgalma 46017 eset volt 1992-ben, 4,9 %-kal több, mint egy évvel korábban. Az év végén nyilvántartott idegbetegek, ezen belül a szkizofréníás esetek száma azonban egyaránt 6,4 %-kal kevesebb volt, mint 1991-ben: 5121, illetve 940 (minderről lásd részletesebben az e témával foglalkozó anyagunkat). 398 szövettanilag igazolt primer hörgőrákos beteg szerepelt, és a klinikai kép alapján további 60 főt annak tartottak. Körükben a férfiak hányada 79, a nőké 21 %-ot tett ki. Az érintettek csaknem 2/3-a 60 éven felüli. A megbetegedés gyakorisága mindkét nemnél a 60-69 éves korcsoportban volt a legnagyobb, 10000 azonos nemű lakosra a férfiaknál 63,5 a nőknél 10,0 primer hörgőrákos beteg jutott. Előbbiek megbetegedési mutatója megyei átlagban több mint 4-szerese a nőkének. A tüdőrák leggyakoribb volt Jászkisér és Kunszentmár- ton, legkevésbé jellemző Karcag és Túrkeve térségében. A nyilvántartott betegek közül az év során 296-an haltak meg, az 1982. évi 187-tel szemben. 1992 év folyamán 1364 nem tbc-s tüdőbeteget vettek gondozásba, csaknem 2/3-ukat krónikus hörghurut, asztma és primer hörgőrák miatt (a betegségen- kénti arány sorrendben 17,2, 21,2,22,8 %-os volt). Az újonnan felfedezett tüdőrákos betegek száma az előző évhez képest 14,8, 1982-höz viszonyítva 37,0 %-kal emelkedett. A megbetegedés arányszáma Jász-Nagykun-Szolnok megyében kiugróan magas volt, és ezzel a megyék sorrendjében a legrosszabb helyet foglaltuk el. Pszichiátriai betegségek gondozása Az e tekintetben átlagos veszélyeztetettségű Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1992-ben 7 pszichiátriai gondozóintézet működött, ugyanannyi, mint öt esztendővel korábban. Közülük hatban mindvégig felnőtt, egyben pedig gyermek- és ifjúsági idegbeteg-gondozás folyt. Ezekben az intézményekben az elmúlt év végén 10 orvos, 5 pszichológus és 25 egyéb alkalmazott dolgozott. Számuk fél évtized alatt az előbbi sorrendben kettővel és hárommal gyarapodott, illetve öttel fogyott. A pszichiátriai gondozók fontosabb adatainak alakulása Megnevezés 1987 1988 1989 1990 1991 1992 Az intézetek száma 7 7 7 7 7 7 orvosi 8 9 7 8 10 10 A betölpszichoállások tött lógusi száma 2 4 2 2 4 5 egyéb 30 30 30 30 29 25 ilom 29037 31593 36 085 ♦0880 43 883 46017 Ebből:2! ondozotti forgalom 21536 22742 26 489 29 089 32 317 33 690 Az év ve gén nyilvántartott gondozottak S2 4777 5 460 5195 5 228 5 451 5121 Az év folyamán gondozásba vett új betegek száma 1655 1114 1991 1989 1809 1824 A pszichiátriai gondozók betegforgalma 1987 és 1992 között csaknem 17 000-rel, 58 százalékkal nőtt. Ennél jóval kisebb ütemben (8 százalékkal) emelkedett a nyilvántartott gondozottak száma, amely 1992. végén mintegy 350-nel volt kevesebb mint öt esztendővel ezelőtt. A nyilvántartottbetegek 1987-ben átlagosan 4,5-szer, 1992-ben pedig már 6,6-szer keresték fel a szakorvosi gondozókat. Az intézetek utóbbi fél évtizedes tevékenységét jellemzik a következő adatok: ezekben az években 2794 főt töröltek a gondozásból amiatt, hogy meggyógyultak vagy javult állapotuk: pszichiátriai betegséggel 1988 és 1992 között 5004 beteget utaltak kórházba, 36 főt elme-szociálisotthonba, 285-öt pedig egyéb intézménybe (egészségügyi gyermekotthonba, értelmi fogyatékosok otthonába stb.). A felsorolt eseteknek a relatív (az év végén nyilvántartott gondozottakhoz viszonyított) előfordulása 1987 és 1992 között némileg megváltozott. A gyógyul- tak-javultak aránya az öt esztendővel ezelőtti 13 százalékról 12 százalékra mérséklődött, a kórházba utáltaké 16 százalékról 21 százalékra nőtt, míg az egyéb intézménybe átirányítottaké 4 százalékról fél százalékra csökkent. Az áttekintett időszakban az évente gondozásba vett új betegek száma 10 százalékkal növekedett, ezen belül 1987 és 1990 között emelkedés történt, azt követően pedig 1800 fő körül stabilizálódott a létszám. A pszichiátriai gondozók nyilvántartott betegei különféle betegségekben szenvedtek, amelyek igen jelentősen különböztek 20 éves kor alatt és az annál idősebbek esetében. Az 1992. december 31-én az összes nyilvántartott gondozottból 741 fővel, 14 százalékkal a 0-19 évesek részesedtek. Körükben a leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórformák a sajátos fejlődési elmaradás és rész-képességfejlődési zavarok (19 százalék), a sajátos gyermekkori szindrómák (17 százalék), a szellemi fogyatékosság (12 százalék) és a gyermekkori hi- permotilitás (8 százalék) voltak. De viszonylag nagy számban akadt köztük (mintegy 40-50 főt érintve) pszichoszomatikus betegségekben, alkalmazkodási reakcióban, viselkedési, valamint érzelmi zavarokban szenvedő, továbbá epilepsziás. Az ebben a korban leggyakrabban előforduló betegségek öt esztendővel korábban is azonosak voltak, de amíg a relatív nagyságuk pszichoszomatikus betegségeknek, a viselkedési, az érzelmi zavaroknak, a gyermekkori hipermotilitásnak, a sajátos fejlődési elmaradás és rész-képességfejlődési zavaroknak, továbbá az epilepsziának növekedett, addig a többié számottevően visszaesett. A felnőttek kórjelzései közt a múlt esztendő végén a neurózisok, „funkcionális” és pszichoszomatikus betegségek (16 százalék), a szkizofrénia (25 százalék), a paranoid állapotok (9 százalék), a reaktív pszichózisok, stresszreakciók (5 százalék) és a neurotikus depresszió (10 százalék) fordultak elő leggyakrabban. A betegségstruktúra az idősebbek közt is módosult, éspedig 1987 óta növekedett a reaktív pszichózisok, stresszreakciók, a neurózisok, „funkcionális” és pszichoszomtaikus betegségek, valamint a neurotikus depresszió gyakorisága és csökkent a szkizofréniás, továbbá a paranoid állapotoké. A múlt esztendő végén a pszichiátriai betegsében szenvedő nyilvántartottak közt a nők hányada valamivel meghaladta az 59 százalékot és öt év alatt arányuk 1 százalék-ponttal növekedett. Ugyanekkor a nemek részesedése kor szerint erőteljesen különbözött. A 20 évesnél fiatalabb betegek közt még a férfiak vannak többségben, a 20-29 éveseknél közel azonos arányú az előfordulás, 30 éven felül pedig már a nőtöbbség válik jellemzővé. Eléggé durva becslés szerint, amelyet a pszichiátriai gondozók által nyilvántartottak és a népesség megfelelő adatai alapján végeztünk, elmondható, hogy e betegségcsoport a nőket a férfiaknál lényegesen jobban sújtja. A 10 000 megfelelő nemű és korú lakosra jutó pszichiátriai betegek számának alakulása Korcsoport (év) 1987 1992 férfiak nők férfiak tg R- 19 47 29 79 44 20 - 29 75 150 8ő 92 30 - 44 140 201 134 224 45 - 54 155 236 142 259 55 - 64 133 167 110 173 65 50 86 64 107 ÖSSZESEN 95 127 101 140 Az előbbi megbetegedési mutatók jelzik továbbá azt is, hogy e betegségegyüttes az elmúlt öt évben összességében mind a férfiak, mind a nők körében egyre gyakoribbá vált. A Központi Statisztikai Hivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatósága adatainak és elemzéseinek felhasználásával írta és összeállította: Székely Péter
