Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-03 / 256. szám
1993. november 3., szerda Kunsági Extra ICisújszállás 7 Ebételek, macskaeledelek Tegnapelőtt egy olyan sajátos üzlet nyílt a városközpontban, amelyikből egy kisebb településen általában egy található. A boltban kutya- és macskaeledeleket árulnak. Akad itt ki tudja hányféle, száraz ebétel: az igazi kutyatulajdonosok mielőtt ezekből vásárolnának, végigkóstolják a granulátumokat. De a macskáknak se kell nyávogni egy-két jobbféle falatért, sőt olcsó baromfihúsok is kelletik magukat a vitrinben. Állítólag ezeket a vékonypénzű, kevés jövedelmű nyugdíjasok sem vetik meg. A betérők a reggel nyolctól este hatig nyitva lévő üzletben még konzervek közül is válogathatnak. Sőt, ami szintén ide- illik: csodálatosabbnál csodálatosabb szájkosarak és pórázok is pompáznak. Tévedések elkerülése végett, az utóbbi két áruféleség csak a négylábúak irányítására, kordában tartására alkalmas. Diszkó kontra lakótelep Bejelentés érkezett hozzánk, a vasárnapi ügyeletre, amelynek az a lényégé, hogy a városközpontban lévő Rózsakért étteremre hétvégeken nem éppen a szűzi némaság a jellemző. Bömböl a diszkózene, magas a hangulat, és a közeli lakótelep szerencsétlenjei szidják a sorsukat, hogy a végzet ilyen környezetbe juttatta, taszította őket. Mindez nem elég, a dobhártyariogató mulatozás egyes vendégei többször a lakótelepi parkoló környékén könnyí- tenek magukon. Elvégre a sör nem tűnik el, csak átalakul másféle folyadékká. Arra is akad példa, hogy egy-egy durcásabb utas hatszor-nyolcszor bevágja a kocsiajtót, hiszen az erőt így vagy úgy, de le kell vezetni. Ä panasz - jó néhány aláírással - már megjárta a városháza műszaki osztályát. Az egyeztetések, a mi fáj, gyere mesélj színezetű tárgyalások eredményeképpen abban maradtak, hogy az étterem Térült, fordult: ivott Nincsen pár napja, hogy a város adott otthont a súlyemelő utánpótlás csapatbajnokságnak. Hál’ Istennek, volt sok segítő, csúnya szóval szponzor. Az egyik legérdekesebb felajánlást Száz Ferenc, a helyi „sörkirály", a palackozó igazgatója tette. Hat teli hordót hozatott, ingyen, úgynevezett becsületkasszára. A korsó folyékony kenyérért mindenki annyit dobott a perselybe, amennyit akart. Nem is akadt galiba, ámbár feltűnt, hogy az egyik aszályos torkú öreg térül-fordul, és megint jön. Végül az egyik csapos így oldotta meg a kényes helyzetet: - Adjatok neki, mert ha teljesen kijózanodik, nem győzzük . . . Az öreg vérszemet kapott, és mivel egy húszasért dugig itta magát, annyi ereje még maradt, hogy érdeklődjön:- Mikor lesz a következő verseny? Nem azon akarok indulni, csak a korsóemelésben ... vezetője próbál alkalmazkodni, olyan hangerővel életre hívni a nótákat, amelyek még nem váltják ki a környékbeliek kunos kitételű káromkodásait. Tény, a tulajnak is meg kell élnie valamiből, ha már az étterem önmagában annyi hasznot hoz, amennyi sóra, paprikára szűkösen elég. Ugyanakkor abban is megegyeztek: ezek a hétvégi összejövetelek olyan körülmények között folytatódjonak, hogy a pihenni vágyókat ne hergelje. Csak ibolyaszerényen szúrom közbe: a lakótelep parkolóját pedig még a rövidlátók se nézzék nyilvános klozetnek. Ezért a kárvallottak nem kérnek zajszintmérést, a gazda ígérte: gatyába rázza az érdesebb fazonokat, a rend őrei meg azt, hogy hétvégeken többször arrafelé kerülnek. Mindez így leírva annyira szépnek tűnik, akár a tavaszi szivárvány, bár azt őszintén remélem: annál sokkal, de sokkal hosszabb lesz. Marci vállalkozó lesz Soós Márton, két tündéd apróság édesapja még fiatalember, hiszen egy kettessel meg egy hatossal ki tudja fejezni a korát. A Nagykun Termelőszövetkezetben dolgozott, de mivel a második kislányuk születése előtt a felesége tartósan kórházi ápolásra szorult, az idősebbik lánnyal ő maradt otthon táppénzen. Elég az hozzá, mivel nem számíthatnak a munkájára, ez év tavaszától felmondtak neki. így kapott 57 ezer forint végkielégítést. Azóta munkanélküli, és tart otthon öt szarvasmarhát, anyadisznót, több birkát. A felesége gyesen van, és Marci fejébe vette: vállalkozni akar. Felvesz 200 ezer forintot, a 11 hold legelőjén hodályt épít, és állattartással foglalkozna. Ehhez szeretné megkapni, kihozni a téeszből a vagyonrészét, ami 367 ezer forint. Nem készpénzben, vagyonban. Noha kicsik a gyerekek, de úgy érzi: ezekkel az összegekkel már érdemes lenne nekivágni ennek a vállalkozásnak. Ámbár a tanult szakmája növénytermesztő gépész, de efféle munkahely manapság fehér hollónak számít. És nemcsak Kisújon meg a környékén ... A szarvasmarhatartással sok gond van, de Marci reméli: megéri Lebukott a betörő A településen szerencsére nincsenek döbbenetes bűnügyek - kivéve talán a közelmúlt sajnálatos orvosgyilkosságát -, de azért kisebb-nagyobb „csínytevések” elő-előfordul- nak. Hol egy kerékpárt lovasí- tanak meg, máskor erős legények a léckerítéseket ritkítják. Legutóbb a főtéri Bétex üzletének az egyik kirakatát nyomták be. Ennek valószínűleg az az oka, hogy hűvösödik az ájer. No már most, ideje meleg holmit vásárolni. Az átlagember ezt úgy teszi, záróra előtt bemegy a boltba, kiválasztja a pénztárcájához illő terméket, felpróbálja, fizet, és hazaballag. T. L. másképpen gondolta: záróra után szerencséltette jelenlétével a helyiséget. Nem zavarta, hogy az üzlet zárva volt, betörte az egyik hatalmas üveget, és szombat reggelre virradóra néhány farmernadrággal, dzsekivel könnyített a készleten. Fizetni ugye nem tudott, mert a pénzáros még javában aludt. Igen ám, de a fránya üveg elvágta a kezét, vémyomok maradtak utána, és az éjszaka járőröző zsaruknak feltűnt, hogy találkoztak egy sérült kezű sétálóval. Amikor kiderült: betörve az üveg, a lakásán felkeresték a tartós álmatlanságban szenvedő urat, és mit ad az ég: megtalálták nála az üzlet meglovasított ruhaféleségeit. így azután nem volt mit tenni. Lefülelt hősünk bevallotta, ő tette tiszteletét az üzletben, ezen az éjszakán. Az elkövetéssel alaposan gyanúsítható urat a rendőrség a kihallgatása után elengedte, és hogy paragrafusízű legyen a befejezés: ellene az eljárás folyamatban van. Régi korok hangulata Megállt az idő a városi könyvtár zenei részlegén. A főtéri pincehelyiségben megsárgult fotók, régi szerelmes képeslapok, valamikori gyermekpólyák, kisréklik üzennek a ma emberének. Vallanak a múltról, egykori kisújszállási emberekről. Láthatók itt szenes vasalók, amelyek tüzét a fogónál kézbe véve himbálózva kellett szítani, azután mángorlófa - nagyanyáink még ezzel vasaltak. Dióvagy mákdarálók, házasági anyakönyvi kivonat 1926-ból, zsebóra, egy mutatós tajtékpipa, spirituszégő, csengő-bongó rézmozsár, 1836-os könyv, gyalogsági szurony, a Pesti Napló bekötött számai, 1922-es tolltartó, fotográfiák 1927-ből, 1922-ből, 1910-ből és még temérdek egykori használati és valakinek kedves tárgy. Mára emlékekké váltak, emlékekké szelídültek, amelyeket a helybeliek bocsátottak rendelkezésére a könyvtárnak. Aki szeretne néhány perc alatt évtizedeket visszautazni az időben, kérjük, keresse fel a pincegalériát. Ezen a héten még megteheti, és higgyék el, megéri! A temetők is elenyésznek egyszer Ilyenkor, amikor hóval-köd- del toppan be a második ember hónap, mécsesek, gyertyák vi- lágolnak a sírokon. Rövid ideig reszket a fényük, hamar elhamvadnak, példázva az emberi élet kurtaságát. Krizantémok, őszirózsák, koszorúk jelzik: fenn még léteznek, akik gondolnak a lenn nyugvóra. Magukon őrzik egy-egy arcvonását, mozdulatát, emlékeznek azokra az időkre, amikor együtt örültek a meleg szobában a hűvös novembernek. Él még a hűséges hitves, a bánatos gyerek, a testvér, egy-egy távoli rokon vagy jó barát. A temető távolabbi zugában, ahol vadrózsabokrok dideregnek, orgonagallyak húzzák ösz- sze fázósan magukat, egy-egy magról kelt akácfa kémleli a környéket. Messzire látna, ha bukszusbokrok, csalánerdők, gallyak, vadvirágok nem lepnék el a környéket. A természet visszakövetelte ezeket a hantokat. Azokat, amelyek mára gya- logúttá szelídültek, a hajdani, félelmetes komor fejfák csonkká kicsinyedtek. Hatvan, hetven, száz éve figyelik a múló időt: dacolnak a nyár hevével, az őszi zápornál, a tél havával. Hozzájuk, idáig már senki nem jön. Minden ember útján elmentek a lenn nyugvók gyerekei, talán már az unokák is kiegyenesítették a hátukat a deszka alján. Ezeken a csonkokon nincsen koszorú, dolgos kezek nem ültetik tele, magasítják a hantokat. Mi a négyes főút melletti, nyugati temetőben mégis találtunk egy csodát. Egy olyan sírt, amely végéről már csak a csonk meredt ki. Tízcentisre fogyatkozott, magában őrizve a titkot, ki fölé emelték egykoron. Valaki edényben egy csokor virágot helyezett a csonk elé, így emlékezve mindazokra, akik valaha éltek, nevettek, dolgoztak, de mára már a fejfájuk is elporladt. Figyelmeztetve a fentieket: emberek, legyetek jók, szeressétek egymást, amíg lehet, mert nem csak az élet, hanem a sírhalmok, a fejfák, az emlékművek és a temetők is elenyésznek egyszer. . . Rajzolónak készült Egyedi megbízások alapján bármilyen képzőművészeti munkát vállalok - mondja Czobor Sándor Apróságok édesanyjukkal az egykori konyhaeszközök előtt Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A most harminckilenc éves Czobor Sándort, ha valaki a hatvanas esztendők elején Vácott megkérdezi: mi leszel, kisfiam, ha felnősz? - ő szemrebbenés nélkül rávágta volna: rajzoló. Majdnem az lett. Képzőművészeti szakközépiskolát végzett, majd az élete úgy alakult, hogy a nagykun városban alapított családot. A grafikát, a festést, a szobrászatot ma is szereti, és jó néhány sikeres kiállítást, tárlatot mondhat magáénak. Hogy hol? A teljesség igénye nélkül Franciaországban, Németországban, azután Jászberényben, Kecskeméten, Kunhegyesen, a Vigadóban stb. Délelőttönként néhány órában, ha úgy tetszik fél műszakban a művelődési házban dolgozik. Kiállításrendező, de megbízatások alapján igyekszik szebbé, otthonosabbá tenni a település mutatós házait. Felidézni a régi korok hangulatát, emlékeit. így a posta elé egy nagyméretű hollót készített; az Éva presszóhoz faragott domborműves táblát, a tűzoltósághoz cégért fából, a kunhegyesi gimnázium elé bronz domborművet. A felesége pedagógus, és fogalmuk sincs, mi lesz a nyolcadikos fiukból. A srácra jellemző, hogy négyévesen már olvasott, és tavaly, hetedikesen a Herman Ottó biológiaversenyen országos második helyezést ért el. Jelenleg a műszaki dolgok érdeklik. Ki tudja, mit hoz a jövő, mikorra februárban be kell adni a jelentkezési lapot. Kérem szépen: Kántor a nevem, üres a lábasom. Mivel te, velem szemben eszel, talán nekem is jut belőle valami
