Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-26 / 276. szám
1993. november 26., péntek Hazai tükör 3 Egészség-, önsegélyező, nyugdíjpénztárak a startvonalon A törvényi háttér még várat magára A fejlett ipari országokban a szociális piacgazdaság lényeges eleme a közhasznú, más néven nonprofit vagy harmadik szektor. E nélkül nem oldható meg az egészségügy, oktatásügy, nyugdíjszolgáltatás finanszírozása, és nem mozgósíthatók az önkéntes polgári kezdeményezésekből származó erőforrások. A közhasznú szektor egy részét képezik az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak. Privát rendszerek Magyarországon a közhasznú szektort az elmúlt negyven évben az állami szektorral azonosították, működését gyakorlatilag megszüntették. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak a fejlett világ valamennyi országában a társadalombiztosítás kiegészítő privát rendszereként működnek. A pénztárak vállalkoznak, részesednek az egészségügyi szolgáltatások piacából, továbbá polgári mozgalomként is működnek, közösségi kereteket ajánlva fel tagjaik számára. A szakemberképzést a népfőiskola szervezi Ez utóbbiból szinte törvényszerűen következett, hogy a közhasznú szociális ügyintézők képzésének szervezését a Magyar Népfőiskolái Társaság vállalta fel. A biztosítópénztárakkal kapcsolatos törvénytervezet elfogadását követően ugyanis ugrásszerű igény lesz ezekre a szakemberekre. Mint erről már írtunk, a munkaügyi központ támogatását is élvező képzést javában szervezik a megyeháza földszintjén található szolnoki regionális népfőiskolái irodában (Szolnok, Kossuth u. 2.). Az egyéves időtartamú nappali tanfolyamra - amely januárban indul - a pályakezdő munka- nélküliek mellett eddig zömében középkorú érettségizettek jelentkeztek. Magyarországon a külföldi tulajdonban lévő üzleti biztosítók készek társadalombiztosítási feladatok ellátására. Valamennyi országban, ahol a társadalombiztosítás ilyen irányú privatizációja érvényre jutott, ez a társadalom éles kettészakadásához vezetett, és működésképtelenné tette a társadalombiztosítás privatizációt követő, fennmaradó részét. Pénztármozgalom piaci alapon Az üzleti biztosítók a tehetősebb és egészséges rétegekkel biztosítást kötve ezeket a csoportokat kivonták a társadalombiztosítási kötelezettségek alól, így a társadalombiztosításban a szegény és beteg csoportok maradtak, akiknek ellátásáról nem lehetett kielégítően gondoskodni. Az európai országokban az erőteljes pénztármozgalom szerepe ennek a társadalmi katasztrófának az elhárítása. A pénztármozgalom képes arra, hogy a szolgáltatások árait vizsgálva az ellátást piaci viszonyok között megvalósítsa. S. Cs. J. Feltáratlan értékek a magyar irodalomban A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete Feltáratlan értékek a magyar irodalomban címmel kétnapos irodalomtörténeti konferenciát rendez. A kétnapos tanácskozás egy konferenciasorozat második rendezvénye. A téma a magyar irodalom feltáratlan értékeinek vizsgálata. Előadások hívják fel a figyelmet a lappangó irodalmi hagyatékokra, mint például a KGB irattárában fellelhető írói hagyatékokra és a mellőzött életművekre. Európai egyetemek magyar-irodalomtörténészei a magyar modernizmusról, a Nyugaton élő magyar írók hagyatékának sorsáról és a belső emigrációról tanácskoznak. A kétnapos konferencián több mint 50 előadás hangzik el. Szekciókban tanácskoznak a magyarországi, a vajdasági, a kárpátaljai, az újvidéki, az erdélyi és a Nyugat-Európából érkezett irodalmárok az Elszakított- ság és egyetemes magyar irodalom, a Régi és klasszikus magyar irodalom és a XX. századi magyar irodalom témakörében. (MTI) „Azóta nincs panasz” Gyerekek a XIV. Renében Balról jobbra: Diós Zsuzsanna, Bathó Gábor, Habony Béla, Csirke Judit ■ A Szigligeti Színházi idei második bemutatója, a XIV. René tele van kellemes meglepetéssel. Jó szereplőkkel, vidám, énekes darab, amelyet gyerekek statisztálása tesz még szívderítőbbé. Kétszer négy gyermek lép fel benne. Négy fiú, négy lány váltott csoportban, hogy ne fáradjanak el túlságosan. A szerda délutáni előadás előtt kértem az egyik négyes „fogatot”, jönnének be kicsit hamarabb, csevegjünk arról, mit jelent számukra a színpad, ami köztudottan sokaknak az egész világot. Ezen az előadáson Bathó Gábor, Csirke Judit, Diós Zsuzsanna, Habony Béla volt a statisztáló négyes.- Hogyan kerültetek éppen ti nyolcán ebbe a darabba? Habony Béla: Mindannyian a Mátyás Király Úti Általános Iskolába járunk, én az 5. a-ba. Mindannyian táncolunk a Cor- vinkában. Tanárunk, Várhelyi Lajos válogatott ki bennünket.-Hogyan érinti a sok fellépés a mindennapi tanulást? Diós Zsuzsanna: Engem nem fáraszt el. A délutáni előadáskor este van idő tanulni. Bathó Gábor: Az esti előadáskor délután tanulunk. Legfeljebb másnap kicsit álmosak vagyunk. Habony Béla: Nagyon jó munkát kaptunk, élvezzük, és amit élvezettel csinál az ember, attól nem tud elfáradni.- Mit szólnak a szerepléshez az iskolában? Megszeppent hallgatás a válasz. A nagy csend okát félve, egyszerre, halkan mondják: Volt egy kis baj. Telefonálgattunk, szaladgáltunk a próbán meg az előadás előtt is, és a színházból felhívták az iskolát, hogy panasz van ránk. Azt mondta az osztályfőnökünk, ha még egy panasz lesz ránk, nem járhatunk. Azóta nincs panasz - teszi hozzá mély meggyőződéssel Bathó Gabi.- A fellépésért pénzt kaptok. Mit csinál egy gyerek manapság a pénzével? Csirke Judit: Fellépésenként 500, próbánként 250 forintot kapunk. Én takarékba teszem, mert szeretném kiadatni azt a könyvet, amit írok, és ami már félig készen is van. A címét még pontosan nem tudom. Egy kengururól szól. Óvodásoknak, esetleg elsősöknek való. Egyszóval kicsiknek. Ötödikeseknek már biztos nem, de az is lehet, hogy ki se adják a könyvemet, pedig már vagy tíz mesét írtam összesen. Ha nagy leszek, regényíró szeretnék lenni. (Vagy színész) - hangzott a gyermeki mosolygások közepette előadott válasz. Ezután még a híres Corvinká- ról beszélgettünk, amelyben hétfőn szintén mindannyian táncoltak az iskola jubileumi műsorán. Egy fergeteges jászsági ropogóst ott íziben már „renés” kosztümben be is mutattak belőle. Fáradhatatlanok. Tanúsíthatom: nincs panasz. Fegyelmezettek, öntudatosak, udvariasak, és ami a legfontosabb, végig mosolyogva beszéltek munkájukról, tanulásukról, s kérték, említsük meg másik négy társuk nevét is, akik szintén — szó szerint - játszanak a darabban: Gellén Brigitta, Balogh Tünde, Csurgó Gergely, Tolvaj Tibor szintén a Mátyás király úti iskola Corvinka együtteséből. K. SZ. (Fotó: Korényi É.) Pályaválasztási kiállítás 1993. november 22-én, 14 órai kezdettel Kovács István, Tiszafüred polgármestere nyitotta meg a 630. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tiszafüredi iskolájában azt a „Pálya- választási kiállítást”, melyet az intézet kollektívája immáron harmadszor rendezett meg. „Ez az intézet korábban lényegében azért jött létre, hogy megoldja az alumíniumáru-gyár és a darugyár szakember-utánpótlását. A darugyár csődje és az alu- míniumáru-gyárban jelentkező nehézségek azonban gyökeresen megváltoztatták a szakképzési koncepciót. Azzal, hogy az iskola - melynek léte is sokáig kétséges volt - gyorsan reagált a változásokra, a nehéz időkben is segítséget nyújt a városnak” - említette bevezetőjében a polgármester. Ezután Kis Pál iskolaigazgató arról beszélt, hogy igyekeznek megfelelni az új szakképzési törvény elvárásainak, figyelembe véve a régióban jelentkező nehézségeket, a feszítő munkanélküliséget. „Nem akarunk utcára képezni embereket, ezért az olyan szakmák oktatását, melynek végbizonyítványával szinte lehetetlen az elhelyezkedés, fokozatosan megszüntetjük.” A szakmunkásképző intézet aulája zsúfolásig megtelt. Főleg végzős nyolcadikosok voltak a vendégek, akik a színvonalas kiállítás megtekintése után felvilágosítást is kérhettek a Füreden tanulható szakmákról. P. M. Látlelet Nem marad titokban egyetlen gondolat Ha a közjogi méltóságok félreértik egymást, ebben megej- tően emberi vonást is felfedezhetnénk. Nem is kellene hozzá különösebb szellemi erőfeszítés, hiszen az államfő és a miniszterelnök közti különbségek eléggé szembeszökőek. Egyikük például félti a sajtószabadságot, másikuk viszont váltig meg van győződve arról, hogy ennél jobb helyzet már nem is lehet. A félreértés jellegzetes szituációjának tűnhet mindez, ha közben nem jelennének meg az alig leplezett politikai érdekek. Ha legalább elegánsabb formában történne a televízió és a rádió hatalmi bekebelezése, s nem közismerten szerény képességű vezetők kerülnének meghatározó pozíciókba. Vagy - Mester Ákos szavaival élve - nem a libák kínlódó szárnyalását kellene szemlélnünk, hanem - mondjuk - a saskeselyűkét. Habár abban mindenképp rejlik igazság, hogy a jelenlegi kurzusért rajongókat meg kell becsülni. Kivált azért is, hogy a juttatott előnyöket a későbbiekben számon lehessen kérni rajtuk. S mivel szerény képességűek, így a köpönyegüket sem merik gyorsan kifordítani. Legalábbis egy ideig nem, mivel fennen hangoztatott morális elkötelezettségük is visszatartó erő. A rajongóknak már csak ilyen a természete, még ha hajlíthatatlanságuk leginkább a politikai körülményektől is függ. A hatalom változó arcához igyekeznek minduntalan idomulni. A feledésbe merült Elnöki Tanács elnökének házi riportere meggyőző példa erre, aki mostanság is úgy tündököl, mint tíz évvel ezelőtt. Nyilván ebből különösebb baj nem származik, minthogy a hatalmi viszonyok kalandosan változó valóságában ki így, ki úgy köt üzletet. Ha mégis a kételyek szaporodnak bennünk, igazából a józan ész tárgyilagosságának köszönhető. Mert abban aligha kételkedhet bárki is, hogy a hatalom főszereplői pusztán önös célból nyilatkoznának egymással szöges ellentétben. Még csak arra sem gondolhatunk, hogy szellemi érzékenységük csillagtávolban állna egymástól. Hanem feltehetően arról van szó, hogy a valóságban zajló politikai folyamatokat merőben másfajta erkölcsi elvek alapján értelmezik. S miközben az egyik és a másik táborba tartozók rendíthetetlen makacssággal próbálják védeni igazukat, vélhetően egy év sem kell hozzá, hogy az igazságra fény derüljön. Mert az igaz és hamis szó előbb-utóbb elválik egymástól; még ha vannak is időszakok, mikor a hatalom megszállotjai erről nem vesznek tudomást, s minden eszközzel igyekeznek érvényre jutását megakadályozni. Annak árán is, hogy hitelességüket ezzel végképp lerombolják. A hitegetés és a hitszegés furcsa játéka így teljesedik ki. Kerékgyártó T. István Ifjú farmerek találkozóján jártak Egyhetes továbbképzésen vettek részt az ifjú farmerek a franciaországi Ittlenheimben. A magyar delegációnak tagja volt a karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium 3 tanulója, és az igazgatója is. A találkozó jelmondata: Európában élni ’93-ban és ifjú mezőgazdásznak lenni egy olyan országban, amely tagja a Közös Piacnak, egy olyanban, amely nem tagja, s egy olyanban, amely egyesülés után van - tudtuk meg Baja Sándor igazgatótól. A kinti szemináriumokon a helyi szakemberek ismertették a résztvevőkkel az ágazat helyzetét, a francia támogatási rendszert, a termelési struktúrát. Itt már ’96-ig kidolgozták az ágazat termelési tervét. A farmereknek az idén a 16 hektár feletti terület 15 százalékát kellett parlagon hagyniuk, melyre jelentős állami támogatást kaptak. Ott az ifjú farmereket is segítik kedvezményes, néhány százalékos hitellel, s 50 ezer frankos támogatással. Az előadásokon arról is szó volt, hogy érdemes-e gazdálkodni, s milyen lenne az ideális viszony köztük s a társadalom között. Dinya László Ecsegfalváról jár át Karcagra. Szülei otthon gazdálkodnak, ő is besegít nekik. Nagyon szimpatikus volt számára a farmereknél tett üzemlátogatás. Egy olyan kecskét tartó farmernél is voltak, aki 5 ezer állatot tart, saját feldolgozóüzemében készíti a sajtot, a kolbászt sertés- és kecskehúsból. A farmer évi bevételei 9 millió frank. László távlati terveiben egy hasonló minifarm létesítése is felmerült. Először főiskolára megy, majd aztán eldől a további sorsa. Szeretné a családi vállalkozást gépesíteni is. A sertésfarmon látta, hogy a gazda a szalmát a padlásról egy nyíláson át dúrta le. Ezt javasolta is szüleinek, akik azt mondták, ha megkeresi hozzá a pénzt, megcsinálhatja. A továbbképzésen látottakat mindenképpen hasznosítani kívánja a jövőben. Az igazgató úr elmondta még, hogy valószínű ’95-ben Karcagon rendezik ezt a találkozót. - de Elindult a kamionvonat Csütörtökön reggel elment az első kamiont szállító vonat Záhonyból Ukrajnába. Az áruval megrakott teherautók vasúton történő szállításától a záhony- csapi közúti határátkelőhely zsúfoltságának enyhítését az immár állandósult egy-két-há- rom napos várakozás lerövidítését remélik a magyar, illetve ukrán határőrizeti szervek, a vám- és pénzügyőrségek. Lőrincz Sándor, a MÁV záhonyi üzemigazgatóságának vezetője az MTI munkatársának elmondta: a két ország illetékesei november 15-én állapodtak meg a kamionok vasúti szállításában. Egyelőre kísérleti jelleggel viszik át a vagonok a teherkocsikat a határon. Az átrakóállomásról minden másnap indul egy szerelvény Ukrajnába. A vonat egészen Lvovig viszi a kamionokat. A kirakodás után ismét közúton folytatják útjukat az árufuvarozók célállomásukig. A MÁV felkészült arra, hogy igény esetén naponta indít kamionvonatot a határ túloldalára. MTI ios-díi A túlzott adóteher megnyomorítja a gazdaságot. Négy újságíró - Antal Anikó (Népszabadság, Hazai Tudósítások rovatának főmunkatársa), Bényei József (Hajdú-Bihari Napló nyugdíjas főszerkesztője), Lódi György (MTV Miskolc, Magyarország északi megyéinek tudósítója) és Ocsovai Gábor (Magyar Rádió, Gondolat - Jel rovatának munkatársa) vette át csütörtökön a Magyar Lajos-díj Alapítvány emlékérmét. A Kiss-Nagy András Kos- suth-díjas szobrászművész által készített emlékplaketteket a kuratórium elnöke, Tőkei Ferenc adta át. Péchy Blanka színművésznő újságíró férje emlékére, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége javára alapította a Magyar Lajos-díjat, amelyet szerkesztőségi kollektívák és a szövetség szakosztályainak javaslatai alapján kuratórium ítél oda. (MTI) Nem azért, mert ez népszerű, hanem mert megalapozza a gazdasági fellendülést." Kuncze Gábor Elhangzott a Szabad Demokraták Szövetsége ötödik születésnapja alkalmából 1993. november 12-én rendezett ünnepségen, a Budapest Sportcsarnokban.
