Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
4 1993. november 1., hétfő A szerkesztőség postájából A dolgozók másképp látják Az október 29-i, „Felszámolják a Gyermekekért Kft.-t is” című írásunkra válaszoló olvasóink - a kft. megszüntetésének körülményeiről az alábbiakat közölték szerkesztőségünkkel: Volt valaha egy gamesz, ez színigaz. A felszámolását illetően azonban szeretnénk elmondani: nem biztos, hogy minden felszámolásra kerülő munkahelyet azért kell megszüntetni, mert léte fölöslegessé vált, amint azt a hivatalos álláspont a legtöbb esetben próbálja bizonygatni. A gamesz utódjaként működő Gyermekekért Kft. esetében is a „bukáshoz” vezető okok egészen máshol keresendők, mint azt a jelenlegi vezetők állítják. De ők hogyan is tudnák, ismerhetnék az okokat, ha nem is nagyon jártak be a munkahelyükre? Jóllehet, ez egy kicsit tréfásan hangzik, de az a meglátásunk, ha a Gyermekekért Kft. két vezető személyisége: a gazdaságvezető, valamint a kft. vezetője naponta legalább 8 órát töltene a cég ügyeinek intézésével, lehet, hogy úgy alakulnának, mennének a dolgok, hogy ezt a munkahelyet nem kellene felszámolni; hogy egyszeriben nyereséges lenne, s kiderülne, az iskoláknak igenis szüksége van rá, csak éppen oda kellene figyelni a munkák jobb szervezésére. A gazdaságvezető például egyidejűleg több munkahelyen is dolgozik. Felmerült bennünk a kérdés: vajon hogyan tud egyszerre jól és szakszerűen helytállni ennyi helyen?Vagy említhetnénk a műhely vezetőjének esetét. Alighogy megalakult a kft., egy elrendelt belső ellenőrzés folyamán szívinfarktussal betegállományba került. Több mint egy évig táppénzen volt. Nálunk nem tudott munkát vállalni, de hirdetésben olvastuk, hogy a másik kft.-nél, ahol szintén alkalmazásban állt, felvette a munkát, dolgozott, és műszaki ellenőri feladatokat látott el - különböző általános és középiskolákban. A kft. dolgozói nem féltek és ma sem félnek a teljesítménybértől, de munkájuk szervezésében csak és kizárólag a művezetőre számíthattak, aki szerezte a munkákat és velük volt azok elvégzésénél. Saját kocsiját feláldozta, hogy szállítsa a dolgozókat, és ha kellett, még ünnepnapokon is végezte velünk a munkát. Példa erre, hogy tavaly karácsonykor és szilveszterkor is dolgoztunk. Vajon miért mentek el azok a legjobb szakemberek, akik az iskolákban szükséges karbantartó munkákat becsukott szemmel is el tudták végezni - sok éves tapasztalatuk alapján? Megmondjuk, hogy miért: Véleményünk szerint azért, mert a munkavezetők szervezése enyhén szólva nem volt szakszerű; a százezres nagyság- rendű, több helyről felvett fizetéshajhászás helyett a Gyermekekért Kft. vezetőinek egy helyen kellett volna derekasan helytállniuk, és akkor nem mentek volna el a legkiválóbb szakmunkások, akik egyébként ma is visszajönnének, ha a kft. olyan vezetőséggel rendelkezne, akinek ez a munkahely a szívügye, és akik be tudnák bizonyítani, hogy igenis élet- és piacképes egy ilyen jellegű szolgáltató cég. Mostmár csak arra vagyunk kíváncsiak, ki lesz a jogutód, és hogy az önkormányzat milyen vezetőket nevez ki? Olyanokat-e, akik a saját pecsenyéjüket addig sütögetik, míg körülöttük minden tönkremegy, vagy olyanokat, akik szakértelmükkel fel tudnák virágoz- tatni a jogutód kft.-t vagy akár még a jelenlegit is.? Ennek megfontolását ajánljuk az önkormányzat következő közgyűlésének figyelmébe. (Olvasóink neve címe a szerkesztőségben.) , „ A Gyermekekért Kft. volt dolgozói Küldjön egy képet! Gyönyörűen hegedültek... Bizonyára még sokan felismerik magukat ezen a képen, és szívesen emlékeznek édesapámra, Lehoczki Istvánra, aki a héttagú zenekar vezetője volt. Istenem, de sok embert felvidítottak, vigasztaltak az eljátszott szebbnél szebb nótával, de olyan is volt, amikor a hegedűvel együtt sírtak az emberek ... Ez a felvétel 1922-23-ban készült. A legnagyobb munka idején, a cséplésnél örökítették meg ezen az elsárgult képen a jól összeszokott, dolgos csapatot - 1923-ban. Édesapám a jobb szélén az első - kalapban. Sajnos 1963-ban meghalt. Kiss Lajosné - Rákóczifalva Az ősz kincseiből A szolnoki Dobó úti óvoda közössége immár három éve rendszeresen tart - a szülőkkel, családtagokkal együtt - ún. szombati játszóházat. A legutóbbit októbr 23-ra szervezte, melyen az ősz kincseiből csodálatos, kedves kis alkotások születtek - a gyerekek, a hozzátartozók és az óvónők keze nyomán. így pl. máktündér, csu- héjbaba, patiszonteknős stb. - írta többek között Horváth Ildikó intézményvezető. A soraihoz mellékelt kilenc felvétel közül ezt választottuk. Akik vállalták a kemény próbát Hét óra a föld alatt A jászdózsai „Dózsa” DSE természetjáróiról nem lehet azt mondani, hogy nem szeretik a változatosságot. Ezt bizonyítja, hogy évente - a sok felszíni túra után - a föld alá is lemerészkednek. így történt október 16-án is, amikor nyolc „veterán” és öt „újonc” vágott neki a Bükk-fennsík egyik barlangjának bejárásához. Csapatunk pénteken, az esti vonattal indult, és Miskolcról már sötétben bu- szoztunk Lillafüredre, ahonnan 5 km-t sétáltunk - erdőn-he- gyen át, és zuhogó esőben, 22 órára értünk a szálláshelyünkre, Létrástetőre. Pihenésképpen azonnal fát vágtunk és teát főztünk. Másnap Bátori Károly barlangász (a miskolci Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagja) segítségével kezdtük túránkat. A létrási vizes barlang a Bükk-hegységi nagyfennsík létrási lápában található, a természetes bejárat 565 m tszf. magasságban - a Szárdoka-hegy déli oldalának tövében. A barlang járatainak hossza megközelíti a 3 km-t; a legtávolabbi, legmélyebb ismert pontja - a tó - közötti szintkülönbség 85 méter. Kemény próbatétel volt, amikor a függőlétrákon ereszkedtünk; a hasadékokon, a szűk folyosókon való átjutás, kúszás-mászás. Mindenki saját bőrén érezte, mit jelent az egymásrautaltság. E közben azért jutott idő a mókázásra, a barlang formakincseinek megismerésére is. Este értünk vissza a bejárathoz, s bevallom, nagy kő esett le a szívünkről, amikor újra a szabad ég alatt lehettünk. Vasárnap reggel még felmásztunk a Szárdoka-hegy tetejére, hogy palás mészkövet gyűjtsünk, majd gyors pakolás után indultunk Lillafüredre. Útközben gyönyörködtünk a Hámori tó és a Palota szálló látványában. Végezetül hadd soroljam fel azok nevét, akik vállalták a kemény erőpróbát, önmaguk megmérettetését: Beke Tibor és fia, Balázs Budapestről, Ádám Mónika, Gátfalvi Zsófia, Kosa András, Orosz Anikó és Palcsó Dóra 5., Gyurkó Katalin, Fricz Krisztina és Bugyi Andrea 8. osztályos tanulók. Kosa Ferenc tanár (csoportvezető) Jászdózsa Az abonyi tanuló sikere A rajzokból sütött a szeretet Az abonyi Pető Tibor a közelmúltban Cegléden, A Kossuth Művelődési Központ galériájában rendezett gyermek- rajzkiállításon - népi ihletésű linómetszetével - a második díjat érdemelte ki. Pető Tibor az abonyi Somogyi Imre Alalános Iskola volt nyolcadikosa, s jelenleg a ceglédi Bem József Szakmunkásképző és Szakközépiskolában első éves. Bútorasztalosnak tanul, s immár negyedik éve dolgozik Blaskó Sándor művésztanár képzőművészeti szakörében. A rajzok mellett szívesen készít szobrokat, amelyeket nemrég láthatott az abonyi közönség. A ceglédi kiállításon 2400 gyermekmunka közül válogathatott a zsűri. Tibor figurái kezet fogva, mintegy félhold formában lebegnek, s köztük a virág; szépen megformált példája a szeretetnek. Egyébként a látványos gyermekrajzokból sütött, áradt a szeretet. Gratulálunk a szervezőknek, s a közreműködőknek. B. Zs. Abony Expressz - ajánlva A szokások hámjából Kedves Téglás Gábor! Sokoldalas levele úgy került hozzám, hogy első vagyok a sorban az „Ördögi diszkó”, a „Titáni tapasztalat” és a „Gleccserbolha” ön által megnevezett szerzői között. Az írásokat a rock elleni támadásként értelmezte, ezért érzi szükségét a vitának. Nos, ami a szeptember 4-ei, Ördögi diszkó című jegyzetemet illeti, elismerem a támadást, de nem úgy általában a rock, annál inkább a sátánista rock ellen. Azt kérdezi: Ki lesz a negyedik, aki ringbe száll? Erre nem tudok válaszolni, de a másság tiszteletével (zárójelben az idegen szavak magyar jelentésével) teret adok véleményének: „A vita, amely köztem és a szerkesztőség között zajlik, kétélű lett. Az egyik a rockot ért támadás visszaverése, a másik a politikai emésztőgödör felnyitása. A rock része a gödörből áradó bűznek, de ezt az összegyűlt szenny erjedése okozza. Balgaság volna az erjedést megakadályozni. A rock korszerűtlen, ősi időkből származó szertartások utórezgése. Ha nincs az a fék, mely kultúránkban minden fogalom létének relativizálódásában (viszonylagosságában) jelentkezik, akadálytalanul szakralizálhatja (istenítheti) a pusztítás és tom- bolás orgiáit, hisz azokban az ősi közösségekben az volt a szokás, hogy időről időre felfüggesztették a mindennapi törvényeket, vagyis megszakították a kultúrát, hogy levezessék a fölösleg izzó tömegét, amely semmiféle kodifikált (törvényes) rendszerben nem fér el, s amelynek csak egy részét élik ki a harc és család álarcaiban, a szokások hámjába fogva. Okos volt, hogy meglazították a társadalmi kötelékeket és szabályokat, ésszerű volt minden tömegtéboly, pandemonium (pokoli felfordulás), önkorbácsolás ritmusok és mérgek kábulatában, mert megnyitotta a biztonsági szelepeket, levezette a pusztító indulatot, az emberi természethez alkalmazkodott. A társadalmi rendben ritmikusan lüktető megszakítások sora immár megszűnt, és most minden rombolóerő hámba fogva sínylődik a taposómalomban, olyan szerepre kényszerül, amelyben rosszul érzi magát, ott lappang mindenütt, mert sehol sem engedik nyíltan megmutatkozni. Gyermekkorunktól fogva belekapaszkodik lényünk egy nyilvánosan engedélyezett darabjába, abba, amelyet kiválasztottak, iskoláztak, amelyet általános helyeslés övez, miközben mindenki úgy tesz, részecske létére, mintha egész volna, csonka létére épkézlábnak szeretne látszani. Bizalmát megköszönve üdvözletemet küldöm egy (szerencsére még) kodifikált rendszerből, a szokások hámjából, ahol (szerencsére még) működik'a fék a pusztítás es tómőölás Orgiáival szemben, s ahol - eléggé el nem ítélhető módon? -1 (ráadásul még jól is érzem magam: A biztosító csak inkasszál?! A napokban kellemetlen eseménynek voltam szenvedő alanya - annak következményeként, hogy a közelmúltban újjá varázsolt Ladámat a parkolóban meghúzták. Az elkövető sajnos előttem ismeretlen, névtelen maradt. Kis idő után már kezdtem napirendre térni a dolog felett, próbáltam megnyugodni, de ekkor a ménkű ismét belém, illetve a gépkocsimba csapott: Most egy másik parkolóban (a szolnoki Széchenyi-lakótelepen) a hátsó szélvédőt törték be. Felkerestem a Garancia Biztosítót, mivel a kötelező felelősségbiztosítást negyedévenként nekik rovom le - csak azt nem tudom, minek . . . Ugyanis közölték velem, hogy a rendelet szerint annak, akinek nincs cas- cója, és nem tudja bizonyítani a tett elkövetését, nem fizetnek. Megjegyzem, a javíttatás, a szélvédőcsere, a munkadíj kb 10 ezer forintomba került, de ha egész évben nem fizettem volna a biztosítást, hanem ezt a pénzt félre rakom, most lenne miből megcsináltatnom az autót... Ezek után kérdem én: miért, s milyen alapon akarja a biztosító tovább emelni a kötelező felelősségbiztosítás díját, és meddig szipolyozzák még a gépkocsik tulajdonosát? Kerekes Zoltánné Szolnok A szolnoki Berzsenyi Dániel utcában a közelmúltban lakatlanná vált a 8. számú ház, amit aztán szabályosan széthordták a „gyűjtögetők”. Ma a ház helyét, a romos területet egyesek szemétlerakónak tekintik, s ebben odáig merészkedtek, hogy legutóbb már egy döglött kisborjú hevert a képen látható fa tövében - a járda mellett! (Fotó: Novák) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
