Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-22 / 272. szám
1993. november 22., hétfő Húszon innen — tízen túl 7 Havasi Zsolt: Egy kopott húszfilléres Születtem a világba, Forgató hálózatba. Elkoptam a mában, Fillér vagyok, hiába. Életem vidám volt, Míg nem használtak, Üres zsebekből ki nem rángattak, S nem dobtak oda másnak. Elfáradtam, kivonom magam a forgalomból, Mert kérdéseimre választ nem kapok, Kopott húszfilléres vagyok. Senkinek nem kellek, A jelenben hiába élek. Majd egy műgyűjtő magához hív, Eltesz, kifényesít. Magányom így elmúlik. De addig is húszfillér vagyok. Élni nem tudó, kétoldalas szám, Egy kopott tárgy, egy vágy. Gyerünk a moziba be Gyilkos nap Két világ találkozik: Amerika és Japán. Los Angelesben új irodaház megnyitását ünnepli egy japán cég. A fogadás alatt az egyik tárgyalóteremben meggyilkolnak egy fiatal lányt. Az eseményeket rejtett kamerák, mikrofonok figyelik, melyeket a japánok azért helyeztek el, hogy ügyfeleik legtitkosabb gondolatait is kilessék. Az amerikaiak két zsarut bíznak meg a nyomozással. Egyikük fiatal néger, aki Los Angeles utcáira „specializálta" magát, a társa pedig idős fehér, aki a japán kultúra megszállottja. Eleinte nem nagyon szívlelik egymást, de (lásd: 48 óra, Philadelphiai zsaru) a két ellentétes jellem összecsapásából humoros párbeszédek és jó bunyók születnek. Hőseink helyzetét nehezíti, hogy a japán fél legszívesebben eltussolná az ügyet. Megszerzik a bizonyítékot, egy képlemezt, ám erről kiderül, hogy hamisítvány. Újabb hajsza indul az eredeti felvételt tartalmazó lemez után. Nagy nehezen sikerül is megszerezni, de a film még nem ér ezzel véget. Az író, Michael Crichton (Őslénypark) ismét szépet alkotott. Tökéletes krimi, ismeretterjesztő anyaggal fűszerezve. Bepillantást nyerhetünk a japán kultúrába, s ámulhatunk a videotechnika óriási fejlettségén. (Érdekes módon a főszereplők valódi és szerepük szerinti neve között mintha hasonlóság lenne: Sean Connery - John Connor, Wesley Snipes - Web Smith.) Összefoglalva: jól sikerült politikai krimi, elgondolkodtató befejezéssel. Érdemes megnézni. Ifj. Stroján József Jk EÜQDIULADIIID ©ikraffig ESUHináffilIA ülFffa keres fiatal, 25 év körüli férfit vegyész végzettséggel, labor gyakorlattal alkalmazástechnikai laborba vevőszerviz szolgáltatások ellátására, illetve esetenként analitikai és kutató labor munkára. Angolnyelv-tudás szükséges. Érdeklődni az 56/420-644-es telefonon, •37940/2H* Horváth Szabolcsnénál. A mező herényi Petőfi S ón dór Gimnázium FELVÉTELI VERSENYT HIRDET 8. osztályos tanulók részére. Az írásbeli verseny legjobbjai felvételi nyernek a német kéttannyelvű ősz tályokba. A versenyre jelentkezési lapot közvetlenül a gimnáziumtól lebet beszerezni. Jelentkezési batáridő: 1993. d ecember 20. Felvételi időpontja: 1994. január 8. de. 9 óra Verseny belye: Petőfi Sánd or Gimnázium További érdeklődési lehetőség: Petőfi Sánd or Gimnázium és Kollégium 5650 Mezőberény •38682/1H* Telefon: 66/352-904 Megtanulok tanulni I. avagy bevezető a használati utasításhoz Megtanulok tanulni. Jó-jó, de hogyan? Mindenki azt mondja, a tanulást is lehet tanulni. Ehhez próbálunk segítséget nyújtani néhány gyakorlati tanácscsal. Sorra vesszük, mi szükséges a tanuláshoz, majd a következő részben, hogyan tanuljunk egyes szaktárgyakat. Varázsige: motiváció Azt ugye leszögezhetjük, hogy ok és cél nélkül senki nem tanul. De vajon mi ösztönzi az embert a tanulásra? Ha azt mondaná valaki, hogy tanuld meg az eszkimó nyelvet, illetve annak egy bizonyos nyelvjárását, az első kérdésed az lenne, minek. Ha azt a választ kapnád: hát, csak úgy, a kisujjadat sem mozdítanád. Ebből pedig az a tanulság, hogy az ember csakis akkor hajlandó tanulni, ha oka van rá, célja van vele, ha valami serkenti erre. A motiváció kétféle irányú lehet: az első valami felé hajt, ezt pozitív motivációnak nevezik, a másikfajta valaminek az elkerülésére késztet. Az a bölcs mondás, hogy „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”, egyáltalán nem hat a gyerekek szorgalmára. Elkészíti a másnapi leckéjét, de ezt nem előgyakorlatnak szánja későbbi munkájához. Tehát a motiváción múlik, hogy jobban vagy rosszabbul, örömmel vagy keservesen tanulunk-e. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ellenszenvünket bizonyos tananyaggal vagy tanárunkkal szemben fejezzük ki („Ez teljesen felesleges”, „Ennek a hólyagnak én nem tanulok semmit”). Ezzel csak magunknak ártunk. Ha célokat tűzünk ki, sokkal könnyebb lesz a tanulás. Egy-két hónap múlva esedékes vizsga nem ösztönöz azonnali tanulásra. Viszont ha készítünk egy részletes tervet, például a jövő hét végéig ezt meg ezt kell megtanulnom, a rá következő héten azt meg azt, a célok józan közelségbe kerülnek majd. Papír és ceruza Az emlékezet két fő kelléke a papír és a ceruza. Megpróbálunk tanácsot adni arra, hogyan vehetjük hasznát saját jegyzeteinknek. Először is leszögezhetjük, csak néha érdemes aludni az órán. Figyelni és együttműködni lehet okosságból is. A valóban értelmes diák tisztában van ugyanis azzal, hogy a tanulásra fordítandó időnek legalább a felét megtakaríthatja így. Nemritkán előfordul, hogy nem tudjuk követni a tanítást, vagy valamit nem értünk meg. Ennek egyszerűen az az oka, hogy időegységenként több információt közölnek velünk, mint ameny- nyit be tudunk fogadni. Az alvás helyett megpróbálhatjuk, hogy együtt gondolkodunk a tanárral, gondolatokat fűzzünk a hallottakhoz, kritikailag értékeljük a dolgokat. Mindjárt érdekesebb lesz az anyag. Egy másik lehetőség a jegyzetelés. Órákon van módunk mindazt felírni, amit csak érdemes, ezzel is a délutáni munkát könnyítjük. Megszívlelendő a következő idézet: „A történelmet maradandóan rögzítenünk kell a fejünkben. Ehhez egy jókora darab papíros kell.” (Galetti professzor) A jegyzetek akkor jók, ha az anyagot részekre bontják, az egyes részeket címszavakban világítják meg, minden fontos mondatot és tényt tartalmaznak. A másik követelmény az áttekinthetőség: ne spóroljunk a hellyel. Egy-egy oldalra kevés, de fontos fogalmat vagy pontot írjunk ki, hogy azok között egy pillanat alatt tájékozódni lehessen. A kulcsszavakat írjuk nagyobb betűkkel és külön bekezdésekbe. Néhány tanács még: azonos papírméretet használjunk, ezeket lehet ugyanis csak összefűzni rendesen. Csak a papír egyik oldalára írjunk. A jegyzetanyagot gyorsan áttekinteni csak akkor lehet, ha az fél kézzel lapozható. Azonkívül utólagos betoldásokra és egyes lapok kiemelésére is több a lehetőség. A levegős írással munkát takarítunk meg, áttekinthetőbb lesz. A bal oldalon hagyjunk jó széles margót, hiszen ha később gyűjtőtömbbe fűzzük a lapokat, nem kell kancsalítani, hogy a sorok elejét is láthassuk. Jobb oldali margót is hagyjunk, hogy utólag jelöléseket írhassunk rá (kérdőjeleket, ha valami nem világos; felkiáltójeleket fontos dolgoknál). Egy oldalra csak egy témát írjunk, és a tagolással is magunknak teszünk jót. A jó munkahely ugyan keveset segíthet a tanulásban, de a rossz munkahely sokat árthat. Először is legyen mindenkinek saját tanulóhelye. Aki egyik nap az ebédlőasztal sarkán, másnap egy íróasztalnál, harmadnap az éjjeliszekrényen kénytelen tanulni, semmire sem megy. Mi kell a tanuláshoz? Ami a berendezést illeti, a legfőbb kellék egy elég nagy asztal. Legalább olyan nagy legyen, hogy kényelmesen a két könyökünkre támaszkodhassunk rajta, szélessége pedig olyan, hogy a füzet mögött még egy könyv is elférjen. A tanulás kellékeit elérhető közelségben kell tartani, fiókban, polcon. Meglepően sokan nincsenek tisztában annak fontosságával, hogy milyen irányból kapjuk a fényt. A legjobb, ha balról és elölről ferdén. így nem vet felsőtestünk és kezünk árnyékot a papírra. Ha este dolgozunk, legalább 60 wattos égőt használjunk, ezen takarékoskodni kár. A következő alkalommal sorba vesszük, mire van szükség az eredményes tanuláshoz, merthogy nem csak a fejünkkel tanulunk. Ezt már Galetti professzor is tudta: „Nagyon nehéz helyzetbe kerülne az, akinek az Ótestamentumot kellene lefordítania, és nem lenne a keze ügyében se szótár, se lexikon, de még csak az eredeti Biblia-szöveg sem!” Álom-Imola Imola ágya felett egy képen meztelen, ártatlan nő fekszik virágok között - mint Aphrodité istennőcskéje, így jegyzi nevét a görög mitológia. Énekel, mint kiscseléd, és nem szégyell semmit: bátran belenézett a tükörbe, élete első nőies ruhájában, melyet a nővérétől, Krisztinától kapott. Az álom-Imola napközben bakancsban, farmerben és pulóverben jár, s ebben szeret, s ha szeret, akkor nagyon, agyonszereti kedvesét. Imoláról sokan sokfélét beszélnek, Imola mellett nem lehet csak úgy elmenni. Imola szőke eszmény, és nagyon nem kedveli, ha hülyeségeket pletykálnak róla. Például hogy gazdag. Egy frászt. A következő hónap lesz az első alkalom, hogy megkapja a munkanélküli-segélyét. A Tabánba, találkozásunk színhelyére tíz perc késéssel érkezett, mert mosott, főzött, takarított, hogy tiszta lakással várja haza majd édesapját, aki a példaképe. Mind emberileg, mind tudásban. Nehezen tudna megválni Szolnoktól, csak azért, mert nem tetszik neki. A társaság, akikkel van, kárpótolja a város hiányosságaiért, jól érzi magát benne. Hogy Imola szabad-e? Nem, mostanában pszichológiát olvas, különösen olyan könyveket, amik a szerelemről szólnak. Belőlük kiderült, hogy a szerelem rabság, de kéjes. Mindezt eddig is tudta, igazolva érezte magát, hogy okos emberek leírták. Már nem is gondolta, hogy vele történhetik ilyesmi, de találkozott Attilával, aki egy igazán kedves, nagyon jó ember, aki megtalálta az ő valódi énjét, s megismerte magát. Már rég nem kell álarcot hordania. Imolát magához jegyezte a nagyhajú zenetudós. Tizenkét évesen arról álmodott, hogy táncművész lesz. Levelezőn kellett volna elvégeznie a gimnáziumot, s Pestre járni tánctanárhoz, de egy süldő lány számára a főváros, az idegen környezet nem mindig kellemes élményeket tartogat. így aztán úgy döntött, nem vág neki a világnak. Szeretne felvételizni egyetemre, nem maradhat így, befejezetlenül. Tanulnia kell. Soha nem babázott, inkább fára mászott, autózott, ehhez képest mostanság, tizenkilenc évesen egész nőies benyomást kelt. Sokan azt mondják róla, hát jó, szép ez a lány, de belül üres. Imola azt gondolja, csak azok beszélnek így, akik csak azért is, pózból elzárkóznak tőle, nem akarják megismerni. Azt is szemére hányták már, miért olyan jólelkű. Mit mondjak, vicces. BG Imola és Attila a Dessert - televízióban is sugárzott - videoklipjében Matematika intenzíven A belső csengetésem tíz órát jelez, el kell kezdeni a matematikaórát, nyissátok ki a füzeteket- mondta a múlt hét végén Barta Attila pedagógus az intenzív tanulásról Szolnokon rendezett országos konferencia egyik hatodik osztályos bemutató óráján, a Zöld iskolában. A halk morajlás elült, a tanterem hátsó szektorában is jegyzetelésre lendült a több mint húsz vendégtanár plajbásza. Ki nem mondott gondolatok: lássuk, mit produkál a kolléga, na és a gyerekek. Két falu távolsága 25 kilométer, mennyi van még hátra, ha...- vágott a dolgok közepébe a tanár úr -, két pontért - tette hozzá, rögtön sejtetve, hogy ezen az órán az értékelésnek, önértékelésnek nagy becse lesz, ha mindjárt az első percben szóba kerül. Hét feladat, öt perc alatt. Egy gyors, kézfelnyújtásos eredményességkontroll, s a nyugtázás a katedráról: - Az első kezdeti sebességgel meg vagyok elégedve! A kezdeti sebesség aztán fokozódott az új ismeret elsajátításánál (ahogy az rögvest kiderült a folytatásból), amit a táblára rótt körök (számuk egészen tízre gyarapodott) is jeleztek. A tanár úr együtt rajzolt, „tanult” a gyerekekkel, rutinosan, könnyedén bűvészkedve a nagy favonalzóval, fakörzővel, krétával, miközben folyamatosan motiválta tanulóit agytekervényeik békén nem hagyására, csipetnyi humort, széles mosolyt, nyugtató derűt is megengedve itt-ott. Észreveszünk-e valamit? Editke, Anikó, Franciska, Peti? Az együttes tanulás előhívta a középpont, sugár, körvonal, körív, húr és a többi (összesen kilenc, nem semmi!) fogalmát. A huszonhatodik percben történhetett valami fegyelmi megingás (én ugyan nem vettem észre), a tanár úr ugyanis kifakadt: - Nem figyeltek oda! Azt a macska bajszát! Ettől eltekintve mentek a dolgok (a körök), mint a karikacsapás! Jutott idő ösz- szegzésre, memorizálásra, házi- feladat-felírásra, bár az idővel, azzal a fránya tapintatlannal, egy ici-pici baj akadt. Sebaj! Hiszen azért a szünetbe csúszott három percért meg férfiasán kért elnézést a tanár úr a hatodik osztály lányaitól, fiaitól. Olyan remek óra sikeredett, hogy szívem szerint javasolnám intenzíven megadni a közalkalmazotti törvény szerint járó (amúgy is rá váró) béremelést Barta Attilának (most csak őt láttam!), a gyerekeknek pedig, minimum a legaktívabbaknak (sokan voltak!) egy nagy ötöst. De azt intenzív gyorsasággal!- scsj Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka
