Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

1993. november 22., hétfő Hazai tükör 5 Egyelőre nincs válasz a kérdésre ■■■■■■■■■■■ Honnan vegyen pénzt 3500 település? A megosztott vidék Az általános iskola vagy a nyolcosztályos gimnázium az üdvösebb? Kunszentmártonban mostanság egyre csak éleződik a feszült­ség a Tiszazug pedagógusai között. Azt beszélik az alföldi kisvá­rosban, hogy egyes tanárok nem átallanak retorziókat alkal­mazni azokkal a szülőkkel és gyerekekkel szemben, akik ne adj’ isten, a nyolcosztályos gimnáziumot választják mint szerintük számukra legmegfelelőbbet. E képzési forma hívei sokszor in­formális csatornákat kénytelenek igénybe venni, hogy eljuttas­sák véleményüket azokhoz, akikre számítanak. Azon a reggelen, amikor Kunszentmártonba mentem a szen­tesi vonaton, pgy messziről jött idegennel találkoztam, s mikor elmondtam neki, hova és miért tartok, elcsodálkozott, és azt mondta: „Tényleg, Kunszenten van gimnázium?” Az önkormányzatok pénz­ügyi helyzete az egész ország gazdasági állapotát tükrözi. Be­vételeik 50 százalékát a köz­ponti költségvetésből kapják, a hiányzó hányadot pedig saját maguknak kell, kellene kigaz­dálkodniuk. Hogy miből? Jöve­delmező vállalkozások üzemel­tetéséből, takarékosabb műkö­désből. Csakhogy a 3500 tele­pülés egyszerűen nem tudja elő­teremteni a hiányzó 50 százalé­kot! Legtöbbjük ugyanis olyan kistelepülés - néhány száz lé­lekkel -, ahol nem lehet sem he­lyi adókat kivetni, sem bevételt remélni semilyen vállalkozás­ból. Ezekben a helységekben a lakosok egy része idős, kis­nyugdíjas, másik része munka nélküli, családos ember. Akkor hát mi a megoldás? - kérdezték maguktól és egymás­tól a polgármesternők a Ma­gyarországi Női Alapítvány (MONA) által szervezett buda­pesti konferencián. Mielőtt még az Olvasó azt gondolná, hogy sikerült választ kapniuk égető kérdéseikre, közlöm: válasz pe­dig nincs! A felmerült problé­mákra a megjelent előadók - országgyűlési képviselők, pénzügyminisztériumi szakem­berek - egyike sem tudott ér­A takarékszövetkezetek az elmúlt évtizedekben amolyan „házi pénztárként” működtek egy-egy faluban. A nagy ban­kok térnyerése ellehetetlenítette a kis pénztárak létét. Két évvel ezelőtt a mozgalom vezetői har­cot indítottak a talpon maradá­séit. Munkájuk eredménye az az együttműködési megállapo­dás, amelyet az általuk 1988-ban alapított Takarék­bankkal és a Pénzügyminiszté­riummal kötöttek.- Mi ennek a megállapodás­nak a lényege? - kérdeztük dr. Gergely Sándort, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökét.- A szerződés révén lehetővé válik a szövetkezetek tőketarta­lékainak feltöltése, mód nyílik munkatársaik intenzívebb to­vábbképzésére, a technikai fel­szereltség korszerűsítésére, va­lamint a Takarékbank hitelkon­szolidációjára. S hogy a ver­senyképessé váló szövetkezetek működése hosszú távon is biz­tonságos legyen, létrehozunk demben válaszolni. A tények felsorolásán kívül nem jutottak többre. Mint elhangzott, az elmara­dott kistelepülések gondjain évek óta enyhítő címzett, illetve céltámogatási rendszert jelentő­sen megszigorítja az Ország- gyűlés. Az eddigi 14 cél helyett jövőre már csak háromra nyújt­hatnak be pályázatot az önkor­mányzatok. Ez a három a kö­vetkező: vízvezeték-, illetve csatornaépítés, valamint az életveszélyes• iskolák felújítása. (A szennyvízhálózat fejleszté­sének támogatásáról még vitáz­nak a honatyák!) A nagyobb falvak, városok polgármesterei a konferencián újra felvetették: a költségvetési elosztásnál az államkasszába befizetett összegek (adók) ará­nyában részesüljenek az ön- kormányzatok. Csakhogy ez el­len a kistelepülések érhető mó­don hevesen tiltakoznak, hiszen akkor nekik szinte semmi sem jutna. Az állami apparátus jelen levő képviselői kinyilvánítot­ták: természetesen továbbra is az eddigi normatív elosztási módszert alkalmazzák. Még akkor is, ha ez a megoldás csor­bítja az önkormányzatok önál­lóságát, s az újraelosztás vádját egy ellenőrző és válságkezelő szervezetet, az Országos Taka­rékszövetkezetek Intézményvé­delmi Alapját (OTIVA). Ennek a szervezetnek az lesz a fel­adata, hogy megakadályozza a takarékszövetkezetek helytelen piaci lépéseit.- Az Állami Bankfelügyelet tavalyi évről szóló beszámolója is az Ón által felsorolt pontokat említi a takarékszövetkezetek legnagyobb hiányosságaként. De ezek megoldásához pénz kell. Mennyit fordít erre az ál­lam?- Azt még nem tudom, mire számíthatunk például bankkon­szolidáció címén. Egyelőre 1 milliárd 200 millió forint Phare-támogatást kapunk. Eb­ből az OTIVA-hoz kerül 900 millió forint, amelyet főként hi­telezésre fordíthat a szervezet. A fennmaradó 300 millió forint kifejezetten a továbbképzést szolgálja. Munkatársainknak a hitele­zési technikákat kell megtanul­niuk, hiszen ezzel a szolgálta­veti fel. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében ez az egyetlen járható út. A polgármester asszonyok véleménye szerint a parlament­ben alkotott törvények gyakran ellentétben állnak az önkor­mányzati törvénnyel. Például megoldhatatlannak látják a köz­alkalmazotti törvény bérekkel kapcsolatos rendelkezéseit. Mint mondták, pillanatnyilag el sem tudják képzelni, miből fize­tik ki munkatársaik béremelé­sét. Erre ugyanis a központi költségvetés nem ad pénzt! A válasz egyáltalán nem volt megnyugtató: vagy vegyenek fel hitelt a bérrendezéshez, vagy csak annyi hivatalnokot alkal­mazzanak, amennyit meg tud­nak fizetni... Sok önkormányzathoz még nem érkezett meg a mozgáskor­látozottak támogatására szánt központi juttatás, amelyet a polgármesterek év közben meg­előlegeztek. Ugyanez a prob­léma a földkiadó bizottságok költségeinek fedezetével. Mint a válaszból kiderült: a költség- vetés elszámolta magát, s a földkiadásra előirányzott ösz- szeg csupán egytized része a tényleges költségeknek! Ferenczy Europress tással tudunk a vállalkozók bankjává válni.- Ha a most megkezdődő nagyarányú fejlesztés 1-2 év múlva lezárul, mennyiben lesz más a vidék bankja?- Például az ország bármely pontján betehetik, illetve kive­hetik pénzüket a tagok. A szá­mítógépes rendszer kiépülésé­vel egy nap alatt teljesíthetők lesznek az átutalások. Egységes hitelbírálati rendszert alakítunk ki. Röviden: ugyanolyan szol­gáltatásokat nyújtunk, mint bármely más, országos hálózat­tal rendelkező bank. így a fal­vakból nem kell a városba utaz­nia annak, aki valamilyen pénz­ügyi műveletet akar elvégez­tetni. Sőt, a Takarékbankon ke­resztül akár nemzetközi átutalá­sokat is tudnak majd teljesíteni a szövetkezetek. A határon túlra fuvarozó vállalkozóknak óriási könnyebbséget jelent majd, hogy lakó- vagy telephelyükön helyben intézhetik pénzügyei­ket. Ferenczy-Europress Változó éghajlat Az éghajlatváltozás és az ég­hajlati szélsőségek volt a témája annak a tudományos tanácsko­zásnak, amelyet az MTA Föld- tudományok Osztályának Me­teorológiai Tudományos Bi­zottsága és az Országos Meteo­rológiai Szolgálat rendezett az elmúlt hét végén. Nemcsak a meteorológiának, hanem minden tudománynak fel kell készülni a várható termé­szeti változásokra. Szükség van a társtudományok rendszeres ta­lálkozásaira, hogy a tudomány megakadályozza, illetve felké­szüljön a változásokra - hang­súlyozta a tanácskozáson Major György, a konferencia elnöke. Czelnai Rudolf akadémikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa előadásá­ban a hosszú távú változásokkal kapcsolatban elmondta: fel kell készülni a környezetváltozás káros következményeinek ki­védésére. Hazánkban a rendszeres mé­rések szerint a levegő ózontar­talma 1988-90 között 1,5 száza­lékkal csökkent. Az 1991-es Fü- löp-szigeti vulkánkitörés hatá­sára az elmúlt két évben tovább nőtt az ózonhiány - ismertette Német Péter, a meteorológiai szolgálat munkatársa. (MTI) Van, méghozzá negyven­éves. Ünnepséget ez alkalom­ból nem rendeztünk, mert na­gyon szűkösek az anyagi lehe­tőségeink - mondta Gaál István, a gimnázium igazgatója. Az elmúlt évtizedekben az intéz­mény mostohagyermek volt a városban, a hivatal nem kívánta respektálni, s nem is nagyon támogatta. Többek között ez az egyik oka annak, hogy nincs nagy becse a gimnáziumnak, az igazán jó képességű tanulók rendszerint a környező nagyvá­rosokba jelentkeznek továbbta­nulásra. De aki komolyan ta­nulni akart, mert felkészítettük, felvették.- Mikor indult el a nyolcosz­tályos képzés?- Négy éve találtuk ki, az or­szágban mi voltunk a harmadik gimnázium, amely így döntött, s különböző hivatali és egyéb procedúrák után végül ’92-ben indult el. A kunszentmártoni képviselő-testület eszmei síkon abszolút támogatta, mi a me­gyei önkormányzat költségve­tési intézménye vagyunk.- A pedagógustársadalom eléggé megosztott a négynél több osztályos gimnáziumi kép­zést illetően. Ón mit tud elmon­dani védelmére?- Az általános iskolák tanárai többnyire ellenkeznek a dolog­gal. Azt mondják, nekik ez nem érdekük, hiszen a fejkvóta te­kintetében veszteségek érik, to­vábbiakban pedig esetleg a tan- testületi létszámot is csökkente­niük kell. Nem igazán értem a helybéli, kunszenti pedagógu­sok ellenkezését, hiszen nálunk összesen négy kunszenti kis- gimnazista van, leginkább a környékbeli falvakból, települé­sekből jelentkeznek hozzánk. Elsősorban a jó képességű tanu­lókat vesszük fel, szeretnénk hosszabb távon megvalósítani itt, a Tiszazugban egy elitkép­zést annak érdekében, hogy a nagykorúságukat itt megélő fia­talok közül minél többen jöjje­nek vissza városunkba. Egy felső tagozatos tanárnak elég nagy gondot jelenthet az a tény, hogy osztályonként a ta­nulók képességük szerint diffe­renciáltak, s esetleg nem tud annyit időt, odafigyelést fordí­tani egy-egy diákra, melyre neki szüksége lenne, akár jobb, akár kevésbé jó tanuló.- A nyolcosztályos általános iskola után a gimnáziumban a diákok ugyanazt tanulják csak magasabb színvonalon.- Nos, igen, többek között szerintem az is előnye a nyolc- osztályos képzésnek, hogy van időnk, nem hajt a tatár, a kétszer négyéves tananyagot nyolc évre tudjuk „széthúzni”. Komoly munkával készítettük el a tan­tervet, minisztériumi jóváha­gyást kaptunk, több helyre el­küldtük szakmai véleménye­zésre.- Ha az illető gyermek jelent­kezik a nyolcosztályos gimnázi­umba, végig kell járnia?- Dehogy - mondja Gaál Ist­ván igazgató. Ugyan a Nemzeti Alaptanterv még nem jelent meg, de biztosítja az intézmé­nyek közötti átjárhatóságot, te­hát ha a kisdiák tizenhat éves korában leteszi az alapvizsgát - tizenhat éves koráig mindenki­nek kötelező iskolába járni -, in­tézményt változtathat,- Mindezekről tájékoztatták a szülőket?- November 12-ére nyílt na­pot hirdettünk, az ismertetőt megküldtük minden helybéli, környékbeli iskolaigazgatónak, hogy ismertessék, adják oda a gyerekeknek, juttassák el a szü­lőkhöz. Valamilyen oknál fogva végül senki nem látogatott el erre a nyílt napra, az előző években sokkal nagyobb volt az érdeklődés, olyannyira, hogy két évfolyamban folyik a taní­tás. A szívderítőén tiszta általá­nos iskolában, a Széchenyi­ben, készséges kisdiákok mu­tatták meg nekem az igazgató úr szobáját. Kuna Imre véle­ménye alapvetően eltér Gaál Istvánétól.- Szimpatikus nekem az, hogy többféle képzési forma lé­tezik, van választási lehetőség. Az, hogy hol, milyen körülmé­nyek között szerveznek nyolc- osztályos gimnáziumot, az már egy külön kérdés. Azt kell mondanom, csak ott tudom el­képzelni, ahol olyan nagy a me­rítési arány, ahol valóban csak a legjobbakat tudják felvenni. Ha ezt nem áll módjukban biztosí­tani, akkor néhány év alatt a kö­zépszerre fog lesüllyedni. Negyedik osztályban még nem derül ki, hogy egy tanuló igazából jó képességű-e. Ne­gyedik osztályban a szülő rá bírja akaratát kényszeríteni a gyermekére, ha kell, naponta vele tanul, így nagy kínnal-ke- servvel elérte azt, hogy a gyer­mek megszerzi a négyeseket, ötösöket. Egy kistelepülésen, ahol tíz-tizenkét gyerek jár egy osztályba, s onnan elkerül kettő-három, akkor már ve­szélybe kerül az az osztály. Önmagában ezt sem tartom jó­nak, Szolnokon ennek létjogo­sultsága lehet.- Szolnokon egyetlen ilyen gimnázium sincs.- Ott mégis elképzelhetőnek tartom. Veszélyes lehet az is, hogy igazából nincs meg az át­járhatóság az iskolák között, egyféle zsákutca alakul ki a ta­nuló számára. Tételezzük fel, hogy a tanuló vissza akar ke­rülni az általános iskolába, ak­kor különbözeti viszgákat kell tennie. Egészen más ütemben, más tananyaggal, más mélység­ben haladunk. Az általános is­kolában szemben az a vád, hogy nagy ütemben és felületesen képezzük a tanulókat. Lehet, hogy van benne némi igazság- tartalom, de arról is meg va­gyok győződve, hogy a jó ké­pességű tanulók, legalábbis év­tizedes tapasztalatom ezt tá­masztja alá, csodálatos módon, a mi diákjaink Szolnokra a Ver­seghybe, Szegedre a Radnótiba kerülnek, és nagyon kevés tanu­lónkat utasítanak vissza, mind kiváló eredménnyel végeznek. Mi erre büszkék vagyunk. Úgy érzem, ennek érdekében az adott körülményeink között tu­dunk is tenni, akár tehetséggon­dozás, akár felzárkóztatás vo­natkozásában. Tanulóink több mint fele vesz részt speciális, képességfejlesztő szakkörön, huszonhat ilyen szakkör műkö­dik iskolánkban.- Alapvetően két képzési forma ütközik. Ön szerint a szü­lők kellőképpen tájékozottak, tudnak információk birtokában helyesen, felelősep dönteni? Mit tanácsol nekik?- Én nem vagyok a nyolcosz­tályos gimnázium híve. Ha már van lehetőség választani, akkor a hatosztályos képzést támoga­tom. De mindezt csak akkor, ha ki van dolgozva a valódi átjár­hatóság feltételei, országosan. Most éppen ez a slágertéma, döntöttünk, megcsináltuk, csak éppen a következményekkel nem számoltunk. Nehéz taná­csot adni a szülőknek olyan do­logban, amit az ember nem tu­dott kellőképpen áttekinteni.- A döntéséhez szükséges in­formációk elegendőek?- Nem, nagyon kevés. Meg­kockáztatom, hogy Kunszent­mártonban, ahol pályaválasztási szülői értekezletet tartottunk, a József Attila Gimnázium nem tájékoztatta a szülőket.- A gimnázium szervezett egy nyílt napot, tájékoztatni akart. Ha valamit meg akarok szer­vezni, akkor elmegyek abba az iskolába, összehívom a szülő­ket, és ott, előttük, az általános iskola és a gimnázium képvise­lőinek részvételével tájékozód­hatnak. A véleményeket mind­két oldalról végighallgatni és úgy dönteni a gyermek sorsáról. Itt nincs kiszolgáltatva senki, aki a gyermekét el akarja vinni, minden további nélkül megte­heti, semmiféle következménye nincs, nem lehet, mert miért lenne? A szülő, aki oda járatja gyermekét, azt mondja, lám, az én kicsim kisgimnazista, ez ret­tentő jól hangzik. De mi a tarta­lom mögötte? A felnőttek vitatkozhatnak, én megkérdeztem néhány kis- gimnazistát, hogy érzi magát új iskolájában.- Én szeretek ide járni, mert nem olyan szigorúak a tanárok, és itt megengedték azt, hogy ha valamit rosszul csinálok, akkor nem szidnak le érte.- Sokkal magasabb színvo­nalú, mint az általános, szerin­tem képzettebbek a tanárok, megértőbbek, kérdezgetik, hogy mi a véleményünk az isko­láról, van-e valami bajunk, mert nyugodtan megmondhatjuk.- Előfordult olyan is, hogy rossz jegyet szereztem, és a ta­nárnő megkérdezte, hogy ké­rem-e. Nem vágják be csak úgy az egyest - mondja a másik barna leányka, miközben, lát­szik rajta, zavarban van.- Es a régi barátokat nem sajnáljátok?- Nem sajnálom őket, mert tulajdonképpen velem jöttek, egyikőnk sem kunszenti.- A rendes gimnazisták mit szólnak hozzátok?- Hát, engem egyszer egy nagyfiú nagyon megdobált hó­golyóval, úgy, hogy fájt, de az­tán bocsánatot kért. Blahó Gabriella Később nemzetközi átutalásokkal is foglalkoznak Megerősödnek a takarékszövetkezetek vidéken Karbantartják a lámpatesteket és cserélik az izzókat Szolnok főutcáján a Utász szakemberei (-Barna-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents