Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
1993. november 18., csütörtök Hazai tükör----hirdetés 7 A kettéhasadt társadalom terhe Beszélgetés Szoboszlai Zsolt szociológussal Közhelyszerűen emlegetik, hogy kettéhasadt társadalomban élünk, melynek nemcsak területi jellemzői vannak, hanem a társadalom szinte valamennyi viszony- rendszerében érzékelhető következményei. Ha olyan ellentétpárokra utalok, mint amilyet a centrum és periféria, a gazdaság és szegénység, az urbánusság és népiség érzékeltet, a bizonyító érvek sokaságát lehetne felidézni. De vajon végzetszerünek tekint- hető-e mindez, vagy kínálkoznak-e esélyek a következmények mérséklésére? Erről is kérdeztem Szoboszlai Zsolt szociológust, aki több mint egy éve a Magyar Tudományos Akadémia szolnoki társadalomkutató csoportját vezeti, szőkébb kutatási területe pedig a társadalmi innováció témaköre.- A kettéhasadtság területi, gazdasági és egyéb politikai hatásain kívül megjelent egy rendkívül érdekes jelenség, melyet tudati törésnek is nevezhetnénk. Olyan fejlődési szakaszhoz érkezett el a magyar társadalom, amely nem csupán a posztkommunizmus jellemzőit viseli magán, hanem ugyanígy a történelmi megkésettséget, mely szembeötlő gátja a polgárosodás irányába való gyorsabb elmozdulásnak. A szerves társadalmi fejlődés hiánya együtt jár azzal is, hogy az állampolgárok többségében szinte egyik napról a másikra borult fel az üdvözítőnek vélt értékrend. Politikai vonzódások és kötődések szűntek meg és alakultak újjá. Egyszerre alakult ki értékválság és értékhiány, melynek korántsem véletlenszerű tünete az, hogy a mai időszakban mindenki rendszert vált. Ki-ki magában is változtatja a több évtizede rögzült értékeket. Nem feledkezve meg arról sem, hogy az elmúlt három-négy évet jelentős társadalmi csoportok vesztesként élték át. Egzisztenciális válságok sorozatán keresztül, s legfeljebb egy kis létszámú kisebbség mondhatja el magáról, hogy helyzete relatíve vagy valóságosan is jobb lett.- Mégis milyen modernizációs kényszerek működnek napjainkban?- Optimista szociológusként szeretném feltételezni, s éppígy értelmiségként is, hogy a modernizáció kényszere alól nem vonhatjuk ki magunkat. Ha csak ideológiai síkon nézzük, akkor is szembetűnő, hogy a konzervatív, a liberális és a baloldalinak nevezett eszmeáramlatok mindegyikét jellemzi valamilyen modernizációs kép. Miközben nyilvánvaló törésvonalak is léteznek. Véleményem szerint a magyarországi modernizáció nem egy-egy eszme- és értékirányzat alapján megy végbe, hanem integratív módon, mely eleve feltételezi, hogy egyik sem akarja a másikat semmissé tenni. Még akkor is ezt kell mondanom, ha az utóbbi időben újra életre kelnek a „nemzetmegváltó” politikai törekvések, melyek többnyire az ún. baloldali vagy liberális modernizálódástól féltik az országot, s így minden eszközzel igyekeznek ezeket az irányzatokat lejáratni.- De nemcsak kényszerek vannak, hanem kényszerpályák is. S ha már a társadalom ketté- hasadtságáról beszélünk, akkor a Dunán inneni területeken, s különösen a megyében, milyen kötöttségek, elmaradottságok érvényesülnek?- Egyértelműen nyugati-keleti irányú lejtőről van szó, melyen igen kevés fék vagy gát működik. Gyorsuló mozgással zuhan lefelé a Dunától keletre eső országrész, s különösen az Alföld. Eddigi kísérleti vagy felderítő jellegű kutatásaim is azt erősítik meg, hogy akár az elvándorlást, akár az infrastrukturális fejletlenséget, akár a gazdasági teljesítőképességet vizsgáljuk, mérhetetlenül sok hátrányfajtával találkozhatunk. A megye jelentős része komoly válságokkal küzd, mely nem pusztán gazdasági, hanem ökológiai és szociális indíttatású is. A Közép-Tisza-vidék jó része idetartozik, kivált a Tiszazug. Ebben a térségben társadalmi innovációról szinte lehetetlen beszélni; annak ellenére is, ha bizonyos jelei érzékelhetők a kistérségi együttműködésnek, a belső erőforrások hatékonyabb kihasználásának.- Nyilván szociológus nem szokott jósolni, nem is tartozik tevékenységkörébe, ám mégiscsak felmerül a kérdés: milyen kiutak lehetségesek? Ha „varázsszóként” említem a polgárosodást, Önben milyen képzet- társításokat kelt?- Nehezen tudok elvonatkoztatni attól a személyesen is megélt helyzettől, hogy elsősorban az egyének értékaspirációi, törekvései viszik előre a polgárosodás ügyét. Más kérdés, hogy a mindenkori társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok optimális feltételeket nyújtanak-e a polgárosodás lépésről lépésre kiteljesedő folyamatához. Ha megvan az egzisztenciális biztonság, ha az állampolgárok számára nélkülözhetetlenként jelennek meg az autonómia, a szabadság, a függetlenség és a szolidaritás értékei, akkor a polgárosodás egyszersmind belső késztetéssé is válik. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy kettős társadalmi szerkezetben élünk, melyben a rendies elemek kibogozhatatlanul keverednek a polgáriasuk elemekkel. A kormányzati politikában például egyértelműen felfedezhetők a feudális vagy újrendies vonások, melyek már-már a „modernizált” hűbéri rendszer képét idézik fel. Ugyanakkor a gazdaságban megjelent a tőkekoncentráció, mely nem állami szinten történik, hanem a különféle érdekcsoportok közreműködésével. Ennek elkerülhetetlen következménye az új monopóliumok kialakulása, mely még inkább megosztja a társadalmat.- Kétségkívül a tőkekoncentráció növeli a szakadékot az eleve eséllyel indulók és az amúgy is hátrányos helyzetű társadalmi csoportok között. Végül is előállhat az a helyzet, hogy a gazdagodás lehetőségei igen szűk körre korlátozódnak? Milyen társadalmi segítségre és önsegítő stratégiákra van szükség?- Változatlanul kellenek a helyi reformok, melyek a helyi társadalom valós szükségleteire épülhetnek. Ha egy település képes önmagát megszervezni, s képes a közös feladatok megoldása során kistáji egységben gondolkodni, lehetőségei azonnal bővülnek. De a helyi és kistérségi érdekek összehangolása sem csupán szűkén vett önkormányzati feladat, mint ahogyan a regionális szövetkezés sem lehet önmagában „politikai” ügy. Mivel állami gyámkodásra nincs szükség, az egyéni és közösségi önsegítésnek mindig a helyi érdekviszonyok szintjén kell megjelennie. Ha például valamely településen vonzóvá tehető a falusi turizmus, akkor azt kell fejleszteni, ha pedig a kézműipari vállalkozások fejleszthetők, akkor ezek feltételeit kell megteremteni. Kész modellek és sémák nincsenek, s nem is érdemes velük túlságosan foglalkozni, hiszen - mindenféle jóslat nélkül - a kettéhasadt társadalom terhe hosszú évtizedekig érezteti hatását. Kerékgyártó T. István A Szolnok városi balesetmegelözési bizottság „Közlekedésre nevelés az óvodában” cím alatt raizpályázatot hirdetett a város óvodásainak. A pályázatra tizennégy óvodából mintegy másfél száz gyermekmunka érkezett. Képünk a gyermekek rajzait bemutató kiállításon készült. (Fotó: Novák) VELÜNK M ! 000.000 Ft Mfr ^ H H őrtávhoit Cl ICIVlf Cll A LEGSZERENCSÉSEBBEK TOVÁBBÁ:- műszaki cikkeket,- ajándékcsomagokat,- praktikus használati eszközöket SORSOLUNK KI NOVEMBERBEN w «Néplap MEGERI ELŐFIZETNI!
