Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
1993. november 17., szerda Kultúra Portrék 5 A tévé képernyője előtt Az elmúlt hét „eseménye”: Friderikusz Sándor letette a lantot; hogy végleg-e, majd elválik, mindenesetre most becsukta szórakoztatóboltját - nincs tovább. Megelégelte a televízió vezetőivel a huzavonát. Mozijában sem lesz ezután vetítés (Az én mozim), ezzel a sorozatával is leáll. Rendkívüli esemény? Aligha, az intézmény életében uralkodó feszültségek közepette, mondhatni ez természetes: műsorok mennek, műsorok jönnek. Legfeljebb az nem mindegy, ha jó, erős programok távoznak és helyettük gyengébbek érkeznek, netán csak töltelékek, kitöltvén velük a műsoridőt. Ami gyakorta megesik mostanában. Persze minden megítélés dolga; van, aki a Frideri- kusz-show megszűntére is csak legyint, vagy talán némi elégtételt is érez, mondván, végre „nem mutogatja magát ez a gigerli bohóc”, ahogyan őt egyik levélírónk is megnevezte. Viszont azok véleményét sem lehet semmibe venni, akik úgy vélik, vele, mármint Sándorral egy szín, egy sajátos egyéniség tűnt fel, illetve tűnik most el a képernyőről. Ez utóbbiakhoz tartozom magam is, aki ha nem is rajongtam a cikázó-mókázó show-manért, becsültem következetes stílusáért, a műfajért, melyet a képernyőn - ha nem is idegen előzmények nélkül, hisz a tengeren túl hasonló program már régóta járja - szóval a műfajért, melyet nálunk ő honosított meg. Most megszűnt; átmeneti- leg-e csupán, idő kérdése, ahogy a viszonyok alakulnak. Pillantás a múltra A fentiek után egy az új, érkező műsorok közül, mely korántsem helytöltő szerepet tölt be a képernyőn, mind szándékában, mind megvalósításában értéket képvisel, nemes feladatot teljesít, a magyar félmúlt, az utóbbi 50 esztendő feltérképezését vállalja. A múlt az emlékezők számára igazi kincsesbánya. Hogy mit, mikor bányásznak ki belőle, az adott kor az emlékező, illetve emlékezés függvénye. Hasonló - műfaját tekintve - múltidézésben már lehetett részünk a képernyőn, ezúttal azonban azt a szigorú elvet valósítják meg a kétségtelenül nagy igényű sorozat alkotói, hogy a múltat, múltunkat olyannak mutassák be,„amilyen volt, s ne pedig olyannak, amilyennek mások szeretnék látni”. Ami azt jelenti: elfogultságok nélkül, tárgyilagos képet festeni a históriáról. És még valami, már az első részből kiviláglott, hogy a dokumentumokból, filmrészletekből nemcsak a történelem nagy vonulatai bontakoznak ki, megjelennek hétköznapi formái is, benne az emberrel, aki mindennapjaiban élte meg a históriát. A hajdani képekhez segítségül kiegészítő magyarázattal is szolgál a sorozat, a stúdióban helyet foglaló történészek rendre értelmezik a látottakat. 1945-tel kezdődött a visszatekintés, a romokból talpra álló ország képeivel, majd a politikai küzdelmeket mutatták be, hogyan kezdődött a demokrácia eltorzulása, a közélet egészségtelen irányba fordulása. Érezhetően azért, hogy a későbbi történések, a kialakult törvénytelen folyamatok „gyökereit” is feltárják. A magyar félmúlt - a törvénytelen szocializmus című sorozat - ha nem is a teljes igazságot mondja ki, de minden bizonnyal hasznos lehet abban, hogy történelmünket tisztábban láthassuk, akik pedig átélték, akár önmagukkal is szembenézhetnek a hetenként jelentkező, gazdag, színes, változatos tartalmú visszapillantásban. A műsort Radványi Ervin szerkeszti és Lukács Béla vezeti. Költők arcképei Itt kívánom megemlíteni a televízió egy másik vállalkozását - azt keresvén, mi nézők mivel nyerhetünk és nem azon keseregvén, hogy naponta az érdektelen műsorokkal mit veszítünk -, mely szintén sorozat, ám nem históriai, a jelenben készül a jelennek, de idővel, a múlt részeként, akár történelemmé is válhat, annak ellenére is, hogy tárgya a költészet, még közelebbről: maga a költő, a vers alanya. A XX. századi költőportré sorozatról beszélek, amelyben vasárnap délután Marsall László mutatkozott be, ugyanis e sorozat arra hivatott, hogy ma élő poéták televíziós archívumát teremtse meg. Azt is. Hisz az élet szigorú törvényei szerint egyszer ők is elmennek, igaz, itt marad a mű, de itt maradhat utánuk képük és hangjuk is, hála a róluk készült televíziós arcképnek. A kép és a hang, mely később bárrriikor fel is idézhető. Nagy szolgálata ez az irodalomnak, de hálásak lehetnek érte az irodalom hívei is. Huszadik századi portrék címmel láthattunk már eddig is arcképeket, például amerikai televíziós munkákat, de azok a művészek széles körét ölelték fel, ez a mostani magyar csak a költők körére szorítkozik, és - s ez nagyon fontos - fényt vet a napjainkban gyérülő népszerűségnek „örvendő” poézisra is! Lám, a Marsall Lászlóval együtt töltött alig fél óra is mennyi felfedezéssel szolgált! A nagy nyilvánosságtól félrehúzódva élő költő igazán most lett országszerte ismert poéta, s ami a felfedezés lényegét illeti, most döbbenhettünk rá, milyen érdekes személyiség az övé, a matematikusból lett költőé, aki a tudomány racionalizmusával ítéli meg a világot, de egy lírikus érzékenységével szemléli és önti formába. Csodálatra méltó groteszk felé hajló, ironikus látásmódja, ahogyan felülről tekint alá, fölénnyel az élet apró-cseprő, kicsinyes dolgaira. Hasonlóan szemléli önmagát is. „Két olyan évforduló van - nyilatkozza egyhe- lyütt -, amikor az ember érez valamiféle szúrást, harmincévesen, amikor felismeri, úristen, felnőtt lettem; hatvanévesen meg: jaj, most már öreg ember vagyok!” Ezzel talán mindannyian így vagyunk, ami azonban Marsall groteszkségét illeti, ő fiatalon érzi magát koránál öregebbnek, míg öregen meg sokkal fiatalabbnak - ahogy meg- vallja, „valahogy sohasem a kornak megfelelően viselkedtem”. Portréjából megtudhattuk, tanítómestere Weöres Sándor volt, s költővé kávéházi társaságban nevelkedett. Szabad legénye ő az irodalomnak - ma is. Például A két Bolyai A múltból került elibénk vasárnap délután a kettesen A két Bolyai, a Németh László drámájából született tévéjáték - ismétlésképpen. íme, a múlt is milyen hasznos lehet, ha megőrizzük benne azt, ami érték. Az 1980-ban készített tévédráma kiemelkedő pillanatait jelentette a hétvégi televíziós programnak. Nem erényeit szeretném ezúttal ecsetelni, csupán aláhúzni e gondolat helyességét, hogy tudniillik régi, silány, netán külföldi filmek sugárzása helyett avagy mellett igenis a képernyőn helye van A két Bolyaihoz hasonló, a tévé archívumában porosodó értékeknek. Valkó Mihály A Kriterion újdonságai Jakabffy Elemér összegyűjtött nemzetiségpolitikai műveivel és Csutak Vilmos válogatott írásaival jelentkezik ismét a hazai piacon a romániai Kriterion Könyvkiadó. Jakabffy Elemér Nemzetiségpolitikai írások című válogatott kötete az erdélyi magyarság kiemelkedő személyiségének állít emléket. Jakabffy Elemér a múlt század második felében - földbirtokos család sarjaként - született. Jogot végzett, később a magyar Országgyűlés képviselője lett. Közreműködött a kisebbségi törvény előkészítésében, így kiváló ismerője lett a nemzetiségi problémáknak. A Közösség és művelődés című könyv Csutak Vilmost, a történészt, a Székely Mikó Kollégium rektorát, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját mutatja be. (MTI) Bemutatkozik a szolnoki ügynökség ■■■■■■■■■■I Szolgáltatás az előfizetők igénye szerint Lapunk terjesztői hálózatának szolnoki ügynökségét az M+V Szolgáltató Bt. látja el. Vezetőjét, Szőke Vincét kérdeztük arról, mi indította arra, hogy a pályázaton részt vegyen.- Égy fiatal családi vállalkozás vagyunk. Amikor a lap hasábjain a pályázati felhívást olvastuk, úgy gondoltuk - természetesen miután megbeszéltük -, hogy a betéti társaságunk is részt kíván venni a Néplap terjesztésében. A szolnoki ügynökségre kiírt kétfordulós pályázatot, melyhez komoly kidolgozást kértek az elképzeléseinkről, végül megnyertük.- S mik voltak ezen elképzelések, melyeket megfogalmaztak?- Gyakorlatilag a kiadóvál egyező. Alapvetően abból indultunk ki, hogy a szolgáltatás - márpedig ez az - maximálisan a „fogyasztó” szempontjai szerint kell, hogy működjön. Ennek Szőke Vince, a szolnoki ügynökség vezetője megoldásához természetesen több teendő szükséges, hiszen január 1-jétől már mi, illetve a nálunk dolgozó kézbesítők látják majd el a feladatot. Egyik legfőbb célkitűzésünk az, hogy az újság legkésőbb reggel 7 órára, illetve fél nyolcra eljusson az összes előfizetőhöz. Igaz, ehhez korán kell kelni, azonban úgy gondoljuk, hogy a kitűzött célt el tudjuk érni.- A kézbesítők személye már eldőlt?- Lényegében igen, hiszen a hozzánk tartozó Szolnok és környékén szinten minden egyes körzetben megvan a leendő munkatársunk.- Mik a jövő lépései?- Először is a hálózat megfelelő működtetése, melyhez - mint korábban említettem - több új megoldási módozatot dolgoztunk ki annak érdekében, hogy a szállítás és a szortírozás minél kevesebb időt vegyen igénybe. A jövőben számítógépes rendszert fogunk alkalmazni, amivel a változásokat gyorsan követve tudjuk majd kiszolgálni az előfizetőket. Az öccse marad, ő viszont megy Barhács Zoltán huszonnégy éves fiatalember mostanság komoly disputákat folytat öcs- csével, aki keményen kitart amellett, hogy az Új Néplapnak nincs jövője, s ezért marad a postánál mint újságkihordó. Zoltán viszont úgy gondolja, hogy igenis, meg kell ragadni a kínálkozó lehetőséget, annál is inkább, mivel új munkahelyén, az Axel Springer-Magyarország Kft.-nél számára kedvezőbben alakulnak a körülmények. Nevezetesen több mint kétszer annyit fog keresni, mint testvér- öccse. A postánál eddig is a korán kelők közé tartozott, már nincs szüksége sem reggeli kakasszóra, sem ébresztőórára, a szervezete már rég beállt a haj- nalhasadtára, s a körzetébe tartozó előfizetők (Szolnokon a Kisgyepen, a Széchenyi-lakóte- lepen) mindig korán reggel a kávé mellé megkapták az Új Néplapot. Égyelőre a saját, külön bejáBarhács Zoltán: - Meg kell ragadni a lehetőséget ratú tuti kis kempingbiciklijén fog dolgozni, amire szerkeszt két vesszőkosarat, s már csak azért is könnyebb lesz a munkája, mert csak egy lapot hord ki, s télen, a fagyban, reszkető ujjakkal nem kell válogatnia a honi sajtó termékei között. Törökszentmiklóson, Mezőtúron és a környékbeli falvakban Minden házhoz bekopognak Karancsi Szilárd az Új Néplap törökszentmiklósi ügynökségének vezetője. Magán- vállakózása, az Invesztációs Gmk, amely beruházásokkal, ingatlanközvetítéssel, vagyonértékelésesel foglakozik, profiljai közé beillesztette az újságterjesztést is. A cég kapcsolata az Axel Springer-Magyarország Kft.-vel régebbi időkre nyúlik vissza, hiszen irodájukban az Új Néplap számára hirdetésfelvétellel is foglakoznak. A terjesztésbe is azért vágtunk bele - mondta Karancsi -, mert úgy gondoljuk, hogy jövedelmező vállakózás lesz. Első dolguk megszervezni a kézbesítői hálózatot Törökszentmiklóson és környékén, Mezőtúron és az apróbb falvakban. A jelenlegi postai kézbesítők nem biztos, hogy ugyanazzal az intenzitással dolgoznak az Új Néplap és olvasóinak érdekében (hiszen nem érdekük, hogy minél több lapot adjanak el és kézbesítsenek), mint ahogy ők fognak. Saját kézbesítőik kizárólag az Axel Springer sajtótermékeit fogják kihordani, hosszab távon a Kiskegyedet, a TVR-Hetet stb. A nyomdából a körzetbe való szállítással két teherautó és sofőrje van megbízva, akik hajnali kettő és három óra között terítik majd szét a környéken a lapot. Az elsődleges célok között szerepel, hogy mindenki kora reggel, még munkába indulás előtt megkapja az újságot, jelenleg van olyan kistelepülés, ahová a posta jóvoltából csak délután kettőre érkezik meg a „friss újság”. Az előfizetések gyűjtéséért, a polgárokkal való szívélyes kapcsolattartásért minden házba bekopogtatnak. A díjbeszedésben is rugalmasak kívánnak lenni, ha valaki éppen a díjbeszedő kopogtatásakor még nem kapta meg a nyugdíját vagy a fizetését, semmi probléma, majd legközelebb. A jövendő díjbeszedőkkel és szállítókkal a szerződéskötések még ezen a héten befejeződnek, a munka elindulhat. Nagy részük régi postásokból verbuválódott, mellettük fognak dolgozni nyugdíjasok, kismamák. Karancsi Szilárd úgy gondolja, hogy az időjárás viszontagságai mellett, a tél miatt esetleg problémák adódhatnak, de ha ezt az időszakot átvészelik, akkor a jövőben minden bizonnyal növekedik az Új Néplap előfizetőinek tábora, s az igények megnövekednek egy korrekt, mértéktartó lap iránt - ezt kívánják elősegíteni új munkatársaik, az olvasók szolgálatában. Tizenegy évi szolgálat után Munkanélkülivé vált kézbesítő Akiről az alábbi történetben szó van, Fehér Istvánnak hívják, és életének huszonkilenc évéből több mint tizenegyet a mezőtúri postán töltött mint kézbesítő. Évek óta övé a város egyik talán legnagyobb és legnehezebb kézbesítőkörzete, az Újváros. Hogy munkáját jól végzi, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Vico cég által a színes RTV-újság októberi előfizetés-gyűjtési akciójában az ország 100 legjobb elő- fizető-gyűjtőjeként végzett. Jutalmát, egy nagy képernyős színes televíziókészüléket november 18-án Székesfehérváron veheti át. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy pénteken veszi vállára utoljára a postástáskát és viszi a leveleket, újságokat, nyugdíjakat a körzetébe.- Mi történt, megunta a kézbesítést, jobban fizető munkahelyet talált?- Szó sincs róla, szeretem a munkámat. Ezért is vállaltam el a futárszolgálatot egy budapesti székhelyű kft.-nek. Naponta fél órát vett igénybe ez a szolgálat, ami abból állt, hogy vállalkozókhoz juttattam el a Budapestről leküldött hírlapokat. November 1-jén délután jeleztem ezt a leendő tevékenységemet a posta vezetőjének, Bíró Sándornak, aki akkor még nem emelt kifogást ellene. Négy nap múlva behívatott, elém tette a posta kollektív szerződését, a munka törvénykönyvét, és kijelentette, hogy ez a tevékenységem nem összeegyeztethető a postai munkakörömmel. Ennek eredményeként közös megegyezés alapján a hét végén megszűnik a munkaviszonyom. Pedig csak futárszolgálatot teljesítettem. Gondolom, döntésében az is közrejátszott, hogy feleségem, Editke mellékállásban az Új Néplap terjesztésével szeretne foglalkozni, erre kívánja az engedélyt kiváltani.- Ez miképpen érintheti az Ön munkaviszonyát?- Január elsejétől nem a posta végzi az Új Néplap terjesztését. Ezért kimondva vagy kimondatlanul is már most arra inspirálja a kézbesítőket, hogy azokra az újságokra „beszéljék rá” a körzetükben lakókat, melyek terjesztésével ő foglalkozik. Egy új lapterjesztési hálózat kiépítése, jelen esetben az Új Néplapé, melyet a feleségem is szervez, rontja a posta évtizedek óta meglévő monopolhelyzetét. -caA ARGOSZ BIZTOSÍTÓ RT. Mifelénk is megtalálja az Argosz helyi képviselőjét, aki szívesen fordítja idejét arra, hogy minden kérdésére részletesen válaszoljon, vagy akár személyesen is meglátogassa Önt. Hívja bizalommal az alábbi telefonszámot: Szolnok 56-378-980
