Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-09 / 261. szám

4 1993. november 9., kedd Gazdaság Konszolidációs érdekellentétek ÁVÜ kontra FM, és a bankok nyernek? Az élelmiszer-ipari vállala­tok hitelkonszolidációs prog­ramjának kivitelezése még nem tisztázott, hiszen a konszolidá­ciót irányító hatóságok és gaz­dálkodók érdekei nem esnek egybe. Az Állami Vagyonügy­nökség érdeke az, hogy a priva­tizálásra kijelölt vállalatokat „tisztítsa” meg az adósságoktól, mert így eladhatóbbak a cégek. Ilyen például a Szolnoktej Részvénytársaság. A cég likvi­ditását veszélyezteti a túlzott fejlesztés, amelyet rövid lejá­ratú hitelekből finanszírozott, de az ÁVÜ érdeke az, hogy a különben jó minőségű, termé­keket előállító vállalatot meg­szabadítsa bankkölcsönéinek kamatterheitől, és a vállalat pri­vatizációjával növelje bevéte­leit. A Szolnoktej Rt. fejleszté­seinek pénzügyi vonzatát nem tudta érvényesíteni a magyar piacon, mert az európai minő­séget a hazai tömegfogyasztó nem tudja megfizetni. A bankok érdeke pedig azt kívánja, hogy ők vezényelhes­sék le a hitelkonszolidációt, mert így „pénzügyi szakember” szemszögéből kaphatnának a feldolgozók hitelkedvezménye­ket, ez viszont lehet, hogy nem a legrászorultabbakon segítene, hanem a pont nullán libegő, de jól működő vállalatokat lendí­tené tovább. Ilyen például a So- lami, amely úgy néz ki, hogy nem kerül bele a hitelkonszoli­dációs csomagba. A Földművelésügyi Minisz­térium szakemberei pedig azt szeretnék, ha mintegy 30 milli­árd forinttal az egész élelmi­szer-termelési vertikumot átse­gítenék a jelenlegi nehéz hely­zeten. Ebben az esetben viszont már a felszámolás közepén lévő törökszentmiklósi baromfi-fel­dolgozó is részesedhetne a hi­telkonszolidációs torta egyik szeletéből, mert így lehetsé­gessé válna a hitelező bankok megegyezése, valamint az ál­lam a cég adósságait megvásá­rolná a pénzintézetektől. Annak ellenére, hogy a tárca, az ÁVÜ és a bank vezetői is el­kerülhetetlenek tartják a hitel­konszolidációt, félő, hogy ez csak az év utolsó hónapjában realizálódik, ami viszont kap­kodást eredményezhet - ugyan­úgy mint tavaly -, és számos, később megbánt pénzügyi tran­zakcióra is sor kerülhet.-span ­Üzletszervezés az Elancónál Van pénz fejlesztésre Az Elanco cég állatgyógyá­szati termékeit már körülbelül egy évtizede használják állator­vosaink, a legismertebb közü­lük a Tylán. Az Elanco azonban csak két évvel ezelőtt nyitott Budapesten képviseleti irodát, amelynek munkatársai néhány nappal ezelőtt Szolnokon tartot­tak termékismertetőt a szakem­bereknek.- Ez a rendezvény is beleil­leszkedik üzletpolitikánkba - mondta Németh Rita, az iroda igazgatója. - Budapesten és há­rom vidéki rendezvényen ismer­tettük meg a szakmával új gyógyszereinket, illetve ké­szítményeinket. Ez jellenző te­vékenységünkre, hiszen nem a költséges reklámot részesítjük előnyben, hanem a személyes kapcsolattartást. Az igazgatónő még azt is el­mondta, hogy az állattenyésztés visszaesése miatt a tavalyi nö­vekedéssel szemben az iroda forgalma az idén várhatóan stagnálni fog. Főleg a takar­mánykiegészítők, hozamnövelő szerek vásárlása mérséklődött, de nem olyan mértékben, mint az állattenyésztés termelése. Az Elanco termékek, hozam­növelők, mint ahogy azt kérdé­sünkre elmondta, húsba épülése minimális, emberi szervezetben nem akkumulálódik, és több száz kiló terméket kellene meg­ennünk, hogy kimutatható le­gyen a szervezetben. Németh Ritától azt is meg­tudtuk, hogy az Elanco a for­galmának mintegy 15 százalé­kát tudja visszaforgatni a fej­lesztésbe - ez többszöröse a magyar gyógyszergyártók lehe­tőségének -, és ez elegendő, il­letve biztosítéka annak, hogy a legújabb, leghatékonyabb gyártmányok kerülhessenek ki a cég „laboratóriumaiból”, a tar­tamkísérletek pedig biztosítják, hogy az emberi fogyasztást, va­lamint egészséget ne befolyá­solhassák ezek a szerek. Az üzletpolika jelentős eleme, hogy az iroda ajánlott szereit hazai körülmények kö­zött is kipróbálják, nem szorít­koznak a külföldi etetési vagy alkalmazási kísérletekre, hanem a magyar farm körülményei kö­zött vizsgáztatják a készítmé­nyeket, és ha ott bevált, akkor ajánlják az állatorvosoknak vagy tenyésztési szakemberek­nek a készítményeket.-sp­MagyarCom a Matáv-tenderen A Matáv privatizációjára kiírt tenderre MagyarCom név alatt a Deutsche Telekom, az Ameri- tech és a Cable and Wireless te­lekommunikációs cégek közö­sen nyújtottak be pályázatot - írja a konzorciumnak az MTI-hez eljuttatott közlemé­nye. A Deutsche Telekom (DT) a nagy telekommunikációs cé­gek közül a világon a harmadik, Európában az első helyet fog­lalja el. A 230 ezer embert fog­lalkoztató, 230 millió ügyféllel rendelkező német cég ebbben az évben több mint 35 milliárd USA-dolláros bevételre számít. Az Ameritech 12 millió ügyfe­let szolgál ki az amerikai kö­zépnyugaton, éves bevétele 1992-ben 11,2 milliárd dollár volt. A Cable and Wireless 55 országban - köztük Nagy-Bri- tanniában, Hongkongban és az USA-ban - működik, s az 1992-93-as üzleti évben 5,8 milliárd dolláros forgalmat bo­nyolított le. A MagyarCom a DT Kelet-Németországban szerzett infrastruktúraépítő ta­pasztalatait, a Cable and Wire- lessnek a nemzetközi piacon szerzett szakértelmét és az Ameritech piaci gyakorlatát és technológiáját hasznosítva kí­ván hozzájárulni a modem ma­gyarországi telekommunikáció megteremtéséhez - áll a közle­ményben. (MTI) Nincs csődveszély a Magyar Suzukinél Vélhetően a pénzügyminisztériumi előterjesz­tés téves interpretálása miatt kaptak olyan infor­mációt a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón az újságírók, hogy csőd fenyegeti az eddigi leg­nagyobb magyarországi japán beruházást, a Ma­gyar Suzuki Rt.-t. Erről Lepsényi István, a cég vezérigazgatója tájékoztatta az MTI-t. A vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy az alaptőke-emelésről még nyáron döntött a cég igazgatótanácsa, s a tervezett lépésről a sajtó be­számolt. Kétségtelen, hogy a japán jen és a magyar fo­rint értékének ellentétes irányú mozgása kedve­zőtlenül hat az esztergomi beruházás megtérülé­sére, azonban szó sincs arról, hogy a cégnek a csőd veszélyével kellene szembenéznie. A gyár­tás a tervezett mértékben növekszik, a magyar be­szállítók bekapcsolása és az értékesítés ugyan­csak az előre meghatározott ütem szerint alakul. - Ugyanakkor - mutatott rá Lepsényi István - egy cég alaptőkéje nem lehet negatív, a könyv szerinti veszteséget pótolni kell. A Magya* Suzuki Rt. likviditását bizonyítja, hogy a cég több mint 2 milliárd forintot helyezett el banki letétben. Lepsényi István azt is elmondta, hogy a tőke­emelés további oka a hazai beszállítói kör újabb tágítása, s a most már csaknem 100 márkakeres­kedőből álló értékesítési hálózat munkájának pénzügyi eszközökkel történő segítése. A vezér- igazgató szerint a csütörtöki kormányülésen el­fogadott 1,3 milliárd forintos állami garancia nem a csőd megelőzéséhez, hanem ahhoz szükséges, hogy a jelentősen megemelt alaptőkén belül olyan arányú maradjon a magyar tulajdon, amely lehe­tővé teszi vétó érvényesítését a döntések­nél. (MTI) Kormányprogram a falusi turizmusért „A magyar falusi-tanyai ven­dégfogadás egyszerre szemé­lyes, helyi, regionális, magyar és európai!" Ezen elvek alapján kíván tevékenykedni a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók (Falusi-Tanyai-Zöld Turizmus) Szövetsége - hangzott a szerve­zet közgyűlésén. A magyar falusi vendégfoga­dás helyzete stabilizálódott az utóbbi időben. Főként annak köszönhetően, hogy a kor­mányzati, önkormányzati és a civil szervezetek egyaránt tá­mogatták a kezdeményezést. Az idegenforgalom e fajtájának gazdasági alapját az teremtette meg, hogy az ebből származó bevétel 10 ágyig, illetve évi bruttó 300 ezer forintig adó­mentes. A közgyűlésen azonban megfogalmazódott az az igény, hogy a fejlődés érdekében szük­séges kidolgozni a falusi turiz­mus kibontakoztatásának állami programját. Emellett a jól mű­ködő vállalkozók érdekvédel­mét meg kell erősíteni, mivel megjelentek a kontárok. A köz­gyűlésen kezdeményezték azt is: a hatékonyabb érdekvédelem érvényesítésére alakuljanak meg a szövetség megyei szer­vezetei. Szükségesnek látják egy alapítvány létrehozásának kezdeményezését, amely segí­tené a falusi foglalkoztatási gondok megoldását, és a fejlett nyugat-európai országok szín­vonalához közelítené a magyar falusi vendéglátást. (MTI) Magánkézben az „Aprító” Mint arról lapunkban már be­számoltunk, az ÁVÜ igazgató- tanácsa - az 1993. november 3-i döntés értelmében - a jászberé­nyi Aprítógépgyár Rt. privati­zációs pályázatát lezárta. A győztes az rt. MRP szervezete és vezetői csoportja által alko­tott konzorcium lett. Az Aprítógépgyár Rt.-t az ÁVÜ 1992. július 1-jével alapí­totta. A fenti határozat kiemelt előnye, hogy tényleges tulajdo­nosok kezébe kerül a társaság. Az Aprítógépgyár Rt. - gép­iparra napjainkban ritkán jel­lemzően - az életképes cégek közé tartozik, s így a további­akban is biztosítottnak látszik a foglalkoztatottság és az optimá­lis termékszerkezet. A konzor­cium - az igazgatótanács által meghatározott szerződési felté­telek elfogadásakor - az rt. 51 százalékos részvénycsomagját képező 311 millió forint névér­tékű részvényt veheti meg. Itáliában pozitív a hazánkról alkotott kép Gazdasági kitekintő - Olaszországra A makrogazdasági adatok változatlanul az olasz gazdaság nem kielégítő teljesítményét mutatják, a tavasszal még mér­sékelt optimizmussal várt fel­lendülés ebben az évben már biztosan nem következik be. A stagnálás alapvető okai: a belső fogyasztás - mind a lakos­sági, mind a beruházási - visz- szaesése, a leszámítolási kamat­láb többszöri csökkentése elle­nére még mindig magas hitel­kamatok és a költségvetési defi­cit mérséklésére tett intézkedé­sek, melyek mind a lakossági, mind a vállalkozók pénzügyi terheit növelték. Az ipari termelés értéke ez év júliusában 7,3 százalékkal ke­vesebb volt, mint 1992 júliusá­ban. Átlagon alul teljesített a szállítóeszközöket előállító ágazat (-18,3 százalék), a ki­termelő-, a fém- és színesfém­ipar (-8,7 százalék), a gép- és vegyipar teljesítése átlag körül mozog (4,2 százalék, illetve -5,5 százalék); egyes szektorok, mint az élelmiszeripar és az energiaipar kisméretű növeke­dést ért el tavalyhoz képest (+0,5 százalék, illetve +0,9 szá­zalék). A kormánnyal szemben a legkomolyabb kihívást min­denképpen a munkanélküliség jelenti, melynek további növe­kedése várható az év végéig, amikor becslések szerint a 11,5 százalékot is elérheti. A mun­kahelyek megvédésének igénye az ősszel már több helyen za­vargásokhoz, gyárfoglalások- ho? vezetett, mely az egyéb okokból már lefolytatott és kilá­tásba helyezett sztrájkokkal együtt - a belpolitikai hatás mel­lett - további negatív befolyás­sal gyakorol a gazdaság telje­sítményére. Az év első hét hó­napjában is már 13 millió mun­kaóra esett ki a sztrájkok miatt, ami a tavalyinak 2,5-szerese. Az elmúlt egy év alatt mint­egy 30 százalékkal leértékelő­dött líra változatlanul jótékony hatással van a külkereskedelmi mérleg alakulására. Az 1992. júliusi 1,75 ezer milliárd lírás hiánnyal szemben ez év júliusá­ban csaknem 2,85 ezer milliár­dos többlet keletkezett. Mintegy felére csökkent a mérleghiány az EK-n belüli forgalomban; a Közösségen kívüli országokkal folytatott külkereskedelem passzívuma pedig csaknem megszűnt a vizsgált időszakban. A fizetési mérleg júliusban 1,25 ezer milliárd lírás hiánnyal zárt ugyan, de ez döntően bizo­nyos devizahitelek visszafizeté­séből adódik. A líra viszonyla­gos stabilitását jelzi, hogy a tő­kekiáramlás erőteljesen vissza­esett. Változatlanul tart a kül­földi tőke beáramlása; az euró­pai szinten magasnak számító kamathozamok az év első 7 hó­napjában 47,7 ezer milliárd líra értékű devizatömeget vonzottak az olasz értékpapírpiacra. Az infláció csökkenése szemptembereben is folytató­dott. A IX. havi átlagos áremel­kedés 0,2 százalékos volt, ami az infláció tendenciájának 4,2 százalékra való mérséklődését eredményezte. Az átlagost meghaladó drágulás az élelmi­szereknél és az egészségügyi kiadásoknál volt megfigyelhető (0,4 százalék). Amennyiben a kedvező tendencia folytatódik, úgy az 1993-ra a pénzügyi kor­mányzat által 4,5 százalékban maximalizált átlagos inflációs plafon tartható lesz. A kormány, felismerve a csökkenő belső kapacitás miatt felértékelődött export fontossá­gát, a tradicionális exportösz­tönzők és a líra leértékelődésé­ből adódó előnyök mellett to­vábbi lépéseket határozott el. Sajnálatos módon az elmúlt időszakban értesítették a ma­gyar Külügyminisztériumot a 212. sz. törvény átmeneti szüne­teltetéséről. Az itteni KÜM tá­jékoztatása szerint a költségve- tési/pénzügyi problémák meg­szűnésével, illetve javulásával szándékukban áll a témát újra beindítani. Feltehetően a ’92-ben benyújtott, több mint 100 magyar projekt addigra ak­tualitását veszti. Ugyanakkor a törvény alapján a KKM rendel­kezésére bocsátott 30 Mrd líra visszavonása nem történt meg, bár nem ad okot optimizmusra, hogy az eredetileg a pályázatok benyújtására megadott május 30-i határidőt már többször mó­dosították. Megtörtént a magyar EK-tár- sulási megállapodás ratifikálása és szokatlanul gyors közzététele (egy időben a lengyel megálla­podással). Amíg a korábbi években év­ről évre növelni tudtuk vegy­ipari exportunk kétharmadát ki­tevő aromások kiszállítását, ad­dig idén a forgalom csökkené­sével kell számolnunk. Pedig e terrhékek - toluol, xilol, benzol - iránt továbbra is jelentős a piaci kereslet, azonban az újra és újra jelentkező árnövekedést az im­portőrök nem fogadják el. A ki­sebb volument jelentő, de stabil piaci jelenléttel bíró egyéb vegyipari termékek egymás után szorulnak ki az olasz piac­ról, vagy válnak a magyar ex­port szempontjából is jelenték­telenekké (műanyag fóliák, ammóniumnitrát stb.). A tavalyi évben kiugró ered­ményt produkáló olasz könnyű­ipari exportunk döntően a bér­munkakapcsolatokra vezethető vissza. Idei évben azonban lát­ványosan csökkentek az olasz megrendelések mind a textil-, mind a bőripar területén. Ennek nemcsak az elhúzódó nyu­gat-európai recesszió az oka, hanem az is, hogy a hazai élő­munkát terhelő költségek növe­kedésével járó áremeléseket a bérmunkát végeztető nem fo­gadta el, a környező kelet-euró­pai országok - mindenekelőtt Ukrajna, Románia - kevesebb bérért állítják elő ugyanazt a terméket. Mezőgazdasági termékeink­nél az évben feltehetően először fordul elő, hogy Magyarország nem fogja tudni kitölteni a kö­zös piaci juhkontingensét az ismert behozatali korlátozások, illetve áruhiány miatt. A kon­tingens III. negyedévi kihasz­náltsága 60-70 százalék körüli­nek ígérkezik, így ha a IV. ne­gyedévre felgyorsulnak a ki­szállítások, akkor sem behoz­ható a II-III. negyedév elmara­dása. Sertéshús exportra jelen­leg alig található Magyarorszá­gon, de a 130 forintos felvásár­lási árat az olasz piaci árak nem bírják el, túl drága a magyar áru. Növendék- és vágómarhát szinte korlátozás nélkül el le­hetne adni, hazai árualap azon­ban nincsen. Baromfiból 30 százalékkal kevesebb az exportra is alkal­mas árualap az előző évinél. Az 1992. évi rossz betakarítási eredmények visszatükröződnek takarmány- és egyéb mageladá­saink visszaesésében. Kohászati termékeink legna­gyobb szállítója, a Dunaferr az 1992. évi 93 ezer tonna áru he­lyett 1993. évben 70 ezer tonnát tud csak kiszállítani. Az elma­radás oka az ENSZ-blokád mi­atti szállításellehetetlenülés, il­letve a hazai költségnövekedés érvényesíthetetlensége az ex­portárakban. Különösen a II. negyedév volt katasztrofális. A rendelésállomány alapján a IV. negyedévre kiszállításaink üteme eléri az 1992. évit. Kohászati termékeink a már megszerzett piaci pozíciók alap­ján a szokásos mennyiségben a válság ellenére is eladhatók Olaszországban, csak a hazai költségek féktelen növekedését nem viseli el a termékcsoport. Ugyancsak a költségnöveke­dés, líraárfolyam lehetetlenítet- ték el gépipari bérmunkánk és beszállításaink jó részét is. A magyar gazdaságról meg­jelenő igen kevés újsághír reális képet mutat be hazánkról, ame­lyek végkicsengése pozitívnak mondható. Meg kell jegyeznünk azon­ban, hogy vannak olyan olasz üzletemberek, akik elégedetle­nek magyar partnereikkel, a gazdasági életben tapasztalt bü­rokráciával, a hosszas, lassú ügyintézéssel. Bizonyos következtetések levonására alkalmat adhat a Si- mest részvételének alakulása a térségben létrehozott nagyválla­latokban: július végéig összesen 65 közép-kelet-európai vegyes vállalatba szállt be tőkével, melyből 17 Magyarországon, 9 Lengyelországban, 7 Szlovéni­ában, 4-4 Oroszorszában, Albá­niában és Ukrajnában, 3-3 Csehországban, illetve Romá­niában, 2-2 Bulgáriában, Kíná­ban és Horvátországban, 1-1 Belorussziában, Észtországban és Szlovákiában működik. Stagnáló sertésárak Megállt, sőt több helyen csökkent októberben a hízóser­tések ára szeptemberhez képest. A feldolgozóüzemek átlagosan 100 és 115 forintért veszik a hízó kilogrammját a nagyüze­mektől, míg a kistenyésztőktől származó sertésekért 90-110 forintot adnak. A felvásárlási árak azért csökkentek a szakér­tők szerint, mivel az emelkedő fogyasztói árak hatására mér­séklődött a tőkehúskereslet. A malacpiacon ugyancsak nagy a kínálat, mert magasak a takarmányárak, és a gazdák el akarják adni állataikat. A 16-25 kilogramm közti súlyú malac kilójáért általában 100-150 fo­rintot adnak. Ez alig haladja meg a hízósertésekért kínált árat. Azokban a megyékben, ahol a feldolgozók nem kínáltak fel elfogadható szerződéses ajánla­tokat a vállalkozóknak, egyre többen hagynak fel a sertéstar­tással. Ott viszont, ahol a vágó­hidak korrekt szerződéssel kí­vánják biztosítani alap­anyag-szükségletüket érezhe­tően lelassult a tenyésztési kedv csökkenése. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents