Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-26 / 249. szám
1993. október 26., kedd Jászsági körkép 7 A falu jegyzője A szegény szabólegény vándorútja Harmincévesek A több munkáért váltott Jászjákóhalmának új jegyzője van. Mivel idén június 8-ával nyugdíjazás miatt felmentették munkavégzése alól a korábbi jegyzőt, pályázatot írtak ki. A két meghirdetésre ketten jelentkeztek, de egy újabb, harmadik pályázatra jelentkezett végül a megfelelő személy, dr. Csatai József. Október 4-én nevezték ki a falu jegyzőjének. Dr. Csatai Jászfelsőszent- györgyről ment át Jákóhalmára. Amott is jegyzősködött, de végül a nagyobb szakmai megmérettetés érdekében váltott települést. Dr. Csatai 42 éves. Középiskolai tanulmányai után Martfűn, majd a herényi hűtőgépgyárban volt fizikai munkás. Innen egyetemre szeretett volna menni. A gyárban műszaki pályára kívánták terelni. Ehhez nem volt kedve, maximum a közgazdasági egyetem jöhetett volna nála szóba. Ezért aztán elment hivatásos KISZ-aktivistának. Kissé döbbenten kérdeztük, hogy ezt le lehet-e írnunk, de ő vállalta múltját (olyannyira, hogy elmondta: Jászapátiban pártbizottsági titkár volt). A mozgalomban aztán kifejezetten támogatták továbbtanulását. Megnyílt hát előtte az út. Jelentkezett a jogi egyetemre Szegedre. Elvégezte, 1988-ban avatták doktorrá. Dr. Csatai József a Jászjákó- halmán megalalkult Jászsági Jegyző Klub alapítója, vezetője, a megyei közgyűlés tagja. Van tehát már képviselete is a falunak a magas fórumban. Fia 17 éves, autóvillamossági szerelőként végzett. Jelenleg mi lenne más, mint „divatszakmás”: munkanélküli ugyanis. Jászok támogatása A Jászságért Alapítvány legutóbbi pályázatára beérkezett 36 pályaművet a kuratórium elbírálta, és 468 ezer forint értékű támogatásban részesítette a következő 16 pályázatot: Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény (a Jászsági Évkönyv kiadására 50 ezer forint); Gulyás János nyugalmazott tanár, Jászdózsa (helytörténeti pályamunka kiadására 20 ezer forint); Református egyház, Jászberény (középiskolásoknak, egyetemistáknak szervezett biblia- olvasó-táborra 20 ezer forint); Lehel Vezér Gimnázium, Jászberény (a vegyes kar németországi vendégszerepléséhez, utazási támogatásként, Fó- zer Krisztina, Mészáros Katalin és Szabó Brigitta tanulóknak 3-3 ezer forint); Rózsa Dániel tanuló, Jászberény (cserekapcsolat révén németországi kiutazáshoz 10 ezer forint); Kiss Szabolcs főiskolai hallgató, Jászberény (USA-beli szakmai gyakorlathoz 10 ezer forint); Újireg község kirajzott jászainak, az új római katolikus templom építéséhez 40 ezer forint; Dr. Rózsa Péter egyetemi adjunktus, Debrecen (a jászágói középkori templom kőanyaga lehetséges származási területének meghatározásához 29 ezer forint); Muhoray György, Jászberény (A jászkun tisztségviselők 1745-1876 között című helytörténeti munka elkészítéséhez 30 ezer forint); A jászárokszállási tájház kialakításához és berendezéséhez 100 ezer forint; Barkóca Gyermektáncegyüttes, Jászberény (jászsági viselet elkészíttetéséhez 30 ezer forint); Városi könyvtár, Jászberény (1945 előtti, hiányzó anyagok beszerzésére, művek köttetésére 20 ezer forint); Sallai János, Budapest (a Jászalsószentgyörgy a térkép- történet tükrében c. tanulmány elkészítésére 20 ezer forint); Görbe Béla vállalkozó, Jász- árokszállás (a városi filmszínházban művészi értékű mozielőadások és más kulturális, közhasznú rendezvények támogatására 50 ezer forint); Református egyház Gólya óvodája, Jászberény (természet- ismereti programra 10 ezer forint); Lehel Vezér Gimnázium, Jászberény (a II. N osztály A Hajta szépségei című természet- és társadalomtudomámyi programjához 20 ezer forint). A kuratórium által alapított és második alkalommal kiírt Jászságért Díjat és a vele járó 75 ezer forint elismerést Macsi Sándor nyugalmazott tanár nyerte el a jászágói helytörténeti gyűjtemény létrehozása és három évtizedes fejlesztése érdekében kifejtett önzetlen munkájáért. A falumúzeum megteremtésével évtizedekkel megelőzött több jászsági települést, és így megőrizte a helyi népélet, gazdasági tevékenység, művelődés, iskolaügy tárgyi emlékeit. A gyűjtemény szakszerű bemutatásával hozzájárult a tanulóifjúság helyismeretének bővüléséhez, a jászsági értékek közkinccsé tételéhez, a jász öntudat gyarapításához. Jászapáti látkép Az oldalt Tóth András és Mészáros János készítette A szorgos szabómester Nagy pillanat, ha egy ember életébe bepillanthatunk, még akkor is, ha nem teljesen kimerítően is. Ez adatott most meg nékünk, amikor Tóth Jenöékhez Jászalsószentgvörgyön betérhettünk. Hogy miért hozzájuk? Egyrészt mert ő nem akárki, hanem nagy hírű szabómester, másrészt mert olyan háza van, hogy nem lehet kihagyni. Jenő bá’ 64 éves, de még ma is aktív, reggel 6-tól este nyolcig dolgozik egyhuzamban. Hál’ istennek, egészsége és a rendelések száma még mindig nem engedik, hogy csak tétlenül üljön. A ház földszinti, szinte már puritánul berendezett - minek egy munkahelyen más a szerszámokon kívül? - világos műhelyében a látogatónak mindjárt egy Pfaff gyártmányú varrógép tűnik fel. Jenő bácsi még 1953-ban vette Pesten, jó lesz még valamire jelszóval. A sok évtizedes gépezet ma is precízen működik. A „többtonnás” vasaló is ugyanakkor került hozzá. Régimódi, nem az a műanyag vázas, ami repíti az embert, akár egy Moulinex vasaló a reklámban, de a célnak bizony nagyon megfelel. Jenő bácsi nem szeret dicsekedni. Pedig volna mivel. Egész életében szorgalmasan dolgozott. Ha azt veszem, élete siker- történet, no, nem amerikai módra, hanem csak úgy magyarosan. (Biztos sok iriggyel...) Jászalsószentgyörgy határában született 1929-ben egy tanyán. Heten voltak testvérek. Apja cseléd volt. És biztosan szegény. Mert különben nem küldték volna el 6 évesen fiát liba- és bikapásztomak. Még iskolába sem járt. 1939-ig volt a cselédsors. Aztán bementek a tanyáról a faluba, a bikaistállóba, mert hát csordások voltak. 1945-ig éltek sanyarú körülmények között. 1946-ban elkerült Budapestre, először kőművesekhez mint segédmunkás. Még 1946 őszén elment az Angolparkba - ma már Vidámpark -, a hullámvasúton volt fékező. Volt egy barátja Szentgyörgyön, aki szabó volt Pesten. Tőle kérdezte, hogy nem venné-e fel a főnöke? Majd beszélek vele - mondta a barát. Jöhetsz - derült ki rá egy hétre. Elment a szabóhoz, aki felvette tanulónak. Bertalan József volt a főnöke, mestere. Idős ember volt már, szigorú is a tetejébe. Azzal kezdődött Jenő bácsi tanulóideje, hogy két hétig csak ülnie kellett a sarokban, egy moccanás nélkül. Azt mondta a mester, ha ezt kibírja, akkor lesz belőle valami, ha nem, akkor mehet, nem érdemes vele foglalkozni. Kibírta. így lett belőle szabó szakmunkás. 1950-ben szabadult fel. Aztán elvitték katonának. 1953-ban elhelyezkedett a Május 1. Ruhagyárban, majd egy év után elment egy minőségi ktsz-hez. Kiváló dolgozó volt, hiszen két gépen is dolgozott. 1956-ban jött haza feleségével már, akivel a fővárosban ismerkedett meg. Egyébként Piroska néni - felesége - is szent- györgyi. Iparengedélyt kért, meg is adták. Azóta maszek, úgy, hogy közben letette a mestervizsgát is. Hazakerülésekor vettek egy kis vályogházat, amit idővel persze kinőttek. Később építettek egy másikat, végül 1975-ben a harmadikat, ezt a csodálatosat, ami csupa napfény. Maga álmodta, tervezte meg, az alapját is maga ásta ki. Az építkezésen aktív résztvevő volt, a hátsó, takaros kis „fészert” egymaga húzta fel. De mindennel így van. Rengeteget dolgozik, a kertet ápolja, gondozza. Ma már kevesebet vállal, de korábban többek között egész osztályok ballagási öltönyét maga varrta felesége segítségével. Még Németországból is van rendelője. Felesége egyébiránt az „inas”, mert nem bírta egy legény sem a „kiképzést”. Munkabírása hatalmas. Pesten a kátéesz mellett - ahol délután kettőig dolgozott két gépen- elment maszekhoz, mit maszekhoz, maszekokhoz dolgozni. Este 8-9 óráig. De mindig kedvvel dolgozott. A szülei nem is tudták egyébként, hogy elment szabólegénynek, ahol nem keresett három évig egy vasat sem. Édesanyjáék várták is a pénzt a kőműves segédmunkástól, de hiába. Csak ellátást kapott, de az igen kevés volt. Sokszor a kukából kellett „repetázniuk”, onnan vették ki a kruplihéjat, hogy éhségüket csillapítsák. Kemény évek voltak, az biztos, a 46-47-es évek. Ma már nem kell szűkölködnie. Az anyagiak és a szép ház mellett, kedves felesége, lánya, két unokája van. Modern autó áll a garázsban. Egyébként már-már legendás Jenő bácsi a sok autójáról is. Már 1960-ban volt egy Moszkvicsa, a két községi orvos után harmadikként. Ezt megszámlálhatatlan autó követette még. Szórakozása a varrás mellett - amit szinte hobbiként űz - a foci. A helyi csapatnak szurkol, elkíséri őket útjaik során is. Amíg be tudja - és még be tudja, szemüveg nélkül- fűzni a tűt a cérnába, addig dolgozik és „focizik”. Kívánjuk, ez sokáig így legyen! A mester és felesége a gyönyörű kertben A vastalan víz jobb Több gáz, több radiátor A jászboldogházi radiátor- gyárnak mostanában igen jól megy sora. Szerencsére mondhatjuk, hiszen végre egy jól menő termelőüzem. Mint Tavasz Ferenc igazgatótól megtudtuk, egyre jobban érezhető az országban megvalósuló gázprogram, ugyanis nagy igény mutatkozik a korszerű fűtőberendezéseik iránt. A Radal és a Radal Panel nevű termékekből tavaly 400 ezer négyzetmétert gyártottak, míg idén 480-500 ezer négyzetmétert kell termelniük, oly kapósak a radiátorok. Jövőre még ennél is több az előirányzat, hiszen 600 ezer négyzetmétert terveznek legyártani. A 127 dolgozót foglalkoztató gyárnak tehát nincs gondja az értékesítéssel. Az említett létszám egyébként ugyancsak egyre növekvő, ahogy azt a több munka megkívánja. Jövőre pedig még további 10-15 dolgozót akarnak foglalkoztatni. Árbevételre idén mintegy 540 millió forintra számítanak. A tavalyi 450-460 millióhoz ez tekintélyes növekedést jelent. Jövőre pedig már 670 milliót terveznek. Az ivóvízprogram keretében tavaly és idén „átalakult” Jász- jákóhalma vízhálózatának térképe. „Csupán” harminhat vakvég volt a hálózatban, ami miatt pangott a víz a vezetékekben. Ezeket megszüntették, új vezetékekkel „lecsapolták” a végeket. Vagyis két legyet ütöttek egy csapásra a bővítéssel: javították a víz minőségét, és korábban ellátatlan utcákba vezették be az ivóvizet. Maradt azonban a víz magas vastartalma, aminek megszüntetésére még az idén átadják a víztorony lábánál felépített vastalanítót. Ä összes munkálatok - vízhálózat-bővítés, vastalanító - 25 millió forintot tettek ki, amiből 15 milliót a vízügy révén és országos pályázat útján kaptak. A falu vizét négy fúrt kútból nyerik. Ebből egy kutat tavaly adtak át. A hidroglóbus is igencsak megérett már a cserére, hiszen az elsők között lett felállítva a Jászságban, ami bizony nem tegnap volt. Épülőben a vastalanító 1963. november 14-én alakult Jászjákóhalmán a honismereti szakkör, vagyis 30 éve. Az évfordulót november 13-án tartják meg, társszakkörök meghívásával. Ózdról, Jászki- sérről, Mezőkovácsházáról, Abonyból jönnek a szakköri vendégek, valamint a jász- szentlászlói társközség ön- kormányzata is részt vesz az ünnepségen. Olyan neves előadókat hívtak meg, mint Czine Mihály irodalomtörténész, dr. Fodor István, a Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója, Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Meghívták Selmeczi Kovács Attilát, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesét is, de ő külföldi tartózkodása miatt nem tud jelen lenni. A szakemberek rendszeresen lejártak a faluba, szinte barátokként és régről ismerik a szakkör munkáját. Az 51 tagú kör „specialitása”, hogy a tagok között van 12 és 89 éves korú is. A szakkört Váradi Zoltán volt iskolai igazgatóhelyettes alapította. Az ő halála után vette át a vezetést Fodor István jelenlegi polgármester, aki 27 éve tagja a csoportnak. A szakkör Horváth Péter nevét viseli, akinek emlékére a volt pártházon emléktáblát helyeznek el. Az épület helyén állt ugyanis nagy valószínűséggel az 1756-ban született névadó, a Jászkunság első történetírójának szülőháza. Horváth Péter 22 évig a jászberényi gimnázium igazgatója volt. Vezetése során felfejlesztete az intézményt. Az 1829-ben meghalt jászkapitány - merthogy az is volt - 1801-ben latinul, majd 1823-ban magyarul elsőnek írta meg a jászkunok történetét. Tartalékaink Jászapáti és Jászkisér között található á Tartalékgazdálkodási Igazgatóság telephelye. A furcsa nevű intézmény nem mindennapi feladatot lát el: mindennapi ellátásunkat biztosítja, nem „normális” időre. „Más állapotra” készülnek, olyanra, amikor esetleg hiány adódik valamiből. A folyamatos ellátás érdekében az ország sokféle hasonló telephelyén lisztből, gabonából, cukorból, sóból, mindenből, amire az iparnak, kereskedelemnek szüksége van, elraktároznak, spájzolnak. Amíg nem tudják a normális menetben pótolni az anyagokat, addig az állami tartalékokat szabadítják fel azokat. Természetesen kormányszintű egyeztetés alapján. Az alapanyagokat, félkész termékeket tárolják, és persze cserélik, ahogy a szavatosság megkívánja. Röviden ennyit tudtuk meg a telepvezetőtől, Mihályi Lászlótól, az 1952-ben létesült bázisról. Még azt sem tudathatjuk, hogy hányán dolgoznak a telepen. Mert nekünk sem árulták el. Jól tűznek Alig győzik a munkát a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet jászárokszállási kirendeltségénél, annyi ugyanis a megrendelésük. A jász fővárosból mára már Jászapátiba áttett központnak hét telephelye található a Jászságban, köztük az egyik az árokszállási. Huszonötén dolgoznak itt, legfőképpen osztrák és német piacra termelnek férfi - és női kabátokat. Felsőruházatot, pontosabban blézert gyártottak a közelmúltban olasz megrendelésre is, de ez elapadt, ám november első felében újraéled. A német nyelvterületre tartó áruk megrendelése azonban folyamatos, a bérmunka túlórát és szombati munkát is ad a dolgozóknak. A szövetkezetnek egyébként az eredményes további működés érdekében új gazdasági formára kell áttérnie. A közeljövőben ezért Xanta néven kft.-vé alakulnak át.
