Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-07 / 234. szám

4 1993. október 7., csütörtök Lyukas kályhacsövekkel! Az idén februárban vezettet­tem be a gázt a lakásunkba. A kéménycsere után az illetékes szakember megvizsgált^, enge­délyezte a kályhák beszerelését, aztán következett az átadás. Mondhatom, aki csak ráné­zett a szerelésre, mindenki kérte a magáét: a 600-800-1200 fo­rintját, meg a fene tudja, mikor mennyit fizettünk. Végül is rendben volt minden, s meg­kezdhettük a fűtést. A Tüzeléstechnikai Vállalat szolnoki kirendeltségétől szep­temberben kaptunk egy értesí­tést, hogy 8-án 12-16 óra között legyünk otthon, mert a gázké­szülékek műszeres mérését végzik. A jelzett időben meg is érkezett a szakember, elővett egy „varázspálcát”, s a kályha­csövek fölött hadonászott vele - mintegy 25 percig. Ezután, hogy legyen min mérgelőd­nünk, négy kályhacsövemet ki­lyukasztott, amiket 1500 forin­tért vettem, majd azt mondta: most már jó, és fizessünk 1676 forintot; ellenkező esetben nem engedélyezik a kályhák üzeme­lését. Megjegyzem, ilyen eset­ben a fizetési összeget mindjárt a kiszállási díjjal kezdik! Milyen jó, hogy egyeseknek olyan joga van ebben a jogál­lamban, hogy az alsó osztályba tartozóktól - ha lehetne -, talán még a levegőt is elvennék. Most, hogy hidegre fordult az idő, megkezdtük a fűtést, attól tartunk, a kilyukasztott csöve­ken majd kiszivárog az elégetett gáz - írta többek között Fejes Károly szajoli olvasónk, akit máris szeretnénk megnyugtatni: A szükséges mérés, az ún. „szondázás” miatt lyukasztot­ták ki a csöveket, ami előírt el­járás. Semmi zavart nem okoz, hiszen az égéstermék a kályhacsőböl - a huzat hatá­sára - nem a helyiségekbe, hanem a kéménybe, majd a szabadba áramlik - hangsú­lyozta Vidra Zoltán, a Tüze­léstechnikai Vállalat megyei igazgatója. Egyben arról tá­jékoztatott, hogy a szajoli gázátadáskor - a fűtés mie­lőbbi megkezdése érdekében - nem tudták mindenkinél elvé­gezni a műszeres vizsgálatot, ezt pótolták most. (A szerk.) A falu emlékezetes napja marad Sok-sok köszönet Cserkeszőlőn nem minden­napi rendezvény volt szeptem­ber 25-én szombaton, amikor reggeltől hajnalig tartó falusi mulatságot tartottunk - „Ka­kas-szüret” címmel. A hagyo­mányos szüreti felvonulást szí­nesítette a kakasnapi vetélkedő, valamint a műsorok tarkasága. (A programot részletesen ismer­tette az Új Néplap.) Most azokról a szervezőkről, közreműködőkről kívánok szólni, akik idejüket, energiáju­kat, pénztárcájukat sem kímélve tették dolgukat az esemény si­keréért. Két asszony - Varga Károlyné klubkönyvtárvezető és Pásztor Benedekné helyi vállalkozó - szervezőmunkáját szeretném kiemelni, akik meg­alapozták, hogy a rendezvény fogaskerekei simán forogjanak. Természetesen rajtuk kívül több mint százan segítettek, működ­tek közre, érdemük jelentős, és nekik is jár a köszönet. Vala- mennyiüket lehetetlen felso­rolni, de köztük van: a Faluház Alapítvány kuratóriuma és segí­tői, a Falutévé stábja, a Halász étterem vezetői, dolgozói, a mezőgazdasági szövetkezet ve­zetői, dolgozói, a zenészek, a fogatosok, a lovasok, a műszaki segítők, a dekoratőr, a vadász- társaság, a helyi Sutyi-kocsma, a vendéglátók, az önkormány­zat intézményeinek dolgozói - iskola, óvoda, bölcsőde, idősek otthona, polgármesteri hivatal, üdülő, fürdő és vízművek -, a műsorokban fellépő gyerekek, a vetélkedők szervezői, a műsor­vezető, a nyugdíjasklub tagjai, a csőszlányok, legények, és még lehetne tovább sorolni. Sok-sok köszönet valameny- nyi szevezőnek, közreműködő­nek, akik híven tették dolgukat, hogy a falu lakossága és az ide érkező vendégek kellemes, em­lékezetes napot töltsenek el fa­lunkban. dr. Harangozó Elek polgármester A boldog horgász: Furcsa Tamás a harcsával A Holt-Tisza szerelmesei A szandaszőlősi testvérpár, a 25 éves Furcsa Zoltán és a 16 éves Tamás - az Alcsi-Holt-Tisza szerelmesei - hosszú évek óta hor­gásznak, és szinte minden szabad idejüket a vízparton töltik. Az idén kevesebb halat fogtak mint az előző években, de ami szeptem­ber 25-én akadt a horogra, mégiscsak említésre méltó: Hajnalban indultak a szokásos helyre, és 20 perc múlva Tamás botján erőteljes kapás mutatkozott. Bevágás, fárasztás következett, s először amurra gondoltak, de a lomha mozgás, az időnkénti erős rángatás, a fára- dást jelző buborék harcsára utalt - pechükre, mert a csónakukat és a vágóhorgot ezúttal nem vitték magukkal. Amikor az orsón már alig volt zsinór, a közelben horgászó sport­társak csónakkal siettek a segítségükre, és irány a víz, küzdelem a harcsával: 35 perces fárasztás után, egy nagyméretű szákkal emel­ték be a csónakba. Örömük határtalan volt, hiszen a hal hossza 170 cm, kerülete 90, a súlya pedig 40,30 kg. (A Tisza Szálló asztalára került.) És nem titok, hogy a hatalmas harcsát vanília ízesítésű cukk kukorica csalta horogra - írta többek között a fiúk édesanyja, s egy képet is küldött. A szerkesztőség postájából A parasztok ássanak vermet? A tanyaépítés korlátái Megdöbbenéssel hallgattam a termőföld védelméről szóló törvény azon paragrafusát, amely előírja, hogy pl. a tanya­építésnél a szérűskerttel, feldol­gozóépületekkel elfoglalt terü­letet meg kell váltani - még a saját tulajdonból is. Köztudo­mású, hogy ez a terület egy 70 hektáros farmergazdaságnál egy hektárt tesz ki, melynek aranykorona-értéke - első osz­tályú földnél - 38.20 ak. Ezt kell szorozni 47 ezer forinttal, máris megtudjuk, hogy addig nem foghatunk az építkezéshez, míg a földvédelmi alapba 1.795.400 Ft-ot be nem fizet­tünk. Ki érti ezt?! Kinek van ennyi pénze? Talán minden tíz­ezredik újrakezdő gazdának! Egy másik törvény kimondja, hogy tanyai lakóházat csak a műutak s a villanyvezeték mel­lett vagy a rövid úton kiépíthető területen szabad építeni. Tehát azok építhetnek a földjükön la­kóházakat és élvezhetik a mun­kahelyen való lakhatóság elő­nyeit, akik könnyen bejuthatnak a faluba-városba. Azok pedig, akik a földárverésen messze ju­tottak a régi jussukat helyette­sítő földhöz, ha korszerűen akarnak gazdálkodni; termelvé- nyeiket finomítva, értékesebb élelmiszer formájában szeret­nék az ország lakosságának és a külföldiek asztalára tenni, ássa­nak maguknak vermet, fedjék be náddal, gyékénnyel, egyéb vízinövénnyel, vagy költözze­nek a tyúkólpadlásra! Talán azoknak az emberek­nek van pénzük, akik a közös­ség kárára jócskán harácsoltak, esetleg még ma is milliókat vágnak zsebre évente. Félő, hogy a parasztság elől ők vásá­rolják meg a termőföld hektárja­inak ezreit - különösen akkor, ha az országgyűlés ezt megsza­vazza. így kb. minden tízezre­dik ember hatalmas birtokhoz juthat - nem is szólva a külföl­diekről! A fojtogató hitelpolitika, a kamatmentes hitel visszafize­tése is tönkreteszi a legszorgal­masabb, legnagyobb szaktudás­sal dolgozó kis- és középparaszt családot. Nem marad más lehe­tősége, mint hogy bérbe adja a földjét, ha van rá jelentkező - legtöbb esetben egy termelő- szövetkezetnek; vagy ha akad egy kis megtakarított pénze, hektáronként 18-20 ezer forin­tért bérmunkában elvégezteti a legszükségesebb szántás-vetési, betakarítási munkákat. A mel­léktermékeket pedig istállótrá­gyává alakítás helyett elkótya­vetyéli, rosszabb esetben a tar­lón felgyújtva szegényíti a ter­mőföld annyira apadó humu­szát, tápanyagkészletét, és rontja vele a környezet levegő­jét. De nem tehet egyebet a bérlő sem, hiszen neki sincs le­hetősége, hogy a messzebb eső állattenyésztő telepeire elszál­lítsa. Ezt hatalmas erővel akadá­lyozza meg a soha nem tapasz­talt üzemanyag, gépalkatrész, a szükséges eszközök égbekiáltó ára s az egyéb elvonás! Mindez nagymértékben elősegíti, hogy a termőföldek minél hamarabb dobra vagy kalapács alá kerül­jenek! Határozottan merem állí­tani, hogy egy-egy törvényal­kotó, -szövegező ezeket a fejlő­dést gátló, a mezőgazdaságot, a nemzetgazdaságot teljesen tönkretevő, elavult törvények hatályon kívül helyezését ki­mondó ellentörvényt fél óra alatt meg tudná szövegezni. A kormány pedig hivatkozhatna arra, hogy az 1990-es választá­sokon nem ezt a programot hir­dette meg - mármint a mező- gazdaság tönkretételét! Sorstársaim nevében is ké­rem a kormány tagjait, az or­szággyűlési képviselőket, min­den erre illetékes hivatalt, szer­vezetet, hogy ezen akadályok elhárításában sürgősen és ered­ményesen szíveskedjenek dol­gozni. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A tisztes megélhetésükben bízva „Útilapu és félmillió”?! Ezzel a címmel olvastam az Új Néplap szeptember 23-i számában, hogy azok a hon­atyák, akik a jövő évi választá­sok alkalmával nem kapnak annyi szavazatot, hogy továbbra is országgyűlési képviselők ma­radhassanak, búcsúzóul - vég- kielégítésképpen - hat hónapi járandóságukat tehetik majd zsebre. Tudomásom szerint a legtöbb képviselőnek több állása, funk­ciója is van, melyek betöltéséért tiszteletdíjat kapnak. Az a vé­leményem: azoknak a „volt” képviselőknek, akiknél ez az összeg (egybeszámítva) megha­ladja a havi 110 ezer forintot, ne fizessenek végkielégítést. Mondhatnám azt is, hogy a vesztes képviselő urak az ere­deti hivatásukból valószínűleg meg tudnak élni, de ha nem, számukra is adott a munkanél­küli-segély. Mindemellett bí­zom a tisztes megélhetésükben, s hogy az utóbbira nem kerül sor. Id. Sándor János nyugdíjas „Jól megjártam a sportcipővel” Talán szerencse dolga Június 17-én a szolnoki kul- túrcikkáruházban vásároltam egy pár Reebok sportcipőt - 7500 forintért. Az örömöm saj­nos nem sokáig tartott, mert egy hét múlva, amikor először sáros lett és lemostam, a víz hatására ujjnyi rés, leválás mutatkozott a felsőrész és a talp között - mind a két cipőnél. Visszavittem, s az áruház vezetője Kermi-vizsgá- latra küldte. Legnagyobb meg­döbbenésemre azt a választ kap­tam tőlük, hogy a minőségi ki­fogás alaptalan. Ezek után elvit­tem egy cipészhez, akinek az volt a véleménye, hogy a cipő egyértelműen gyári hibás, a fel­sőrészt nem készítették elő megfelelően a talpragasztáshoz. Újra visszamentem az áru­házba, ahol az igazgató taná­csára magam küldtem el a Ker- mihez - az előző szakvélemé­nyük felülvizsgálatát kérve. Másfél hónap után kaptam visz- sza a cipőt a következő válasz- szak A Reebok jelű sportcipőt egyszer már megvizsgálták, a július 7-i szakvélemény szerint műszakilag alaptalan a minő­ségi kifogás. A termék ismételt felülvizsgálatával kapcsolatos kérésemet nem tartják indokolt­nak, ezért - legnagyobb sajnála­tukra - nem áll módjukban az ismételt vizsgálat. Egyben fel­hívják a figyelmemet, hogy amennyiben az eredeti szakvé­leményüket sérelmezem, úgy jogaimat polgári peres eljárás keretében érvényesíthetem a bolt ellen. Elmentem egy ügyvédhez, s amikor megtudtam, milyen bo­nyolult a pereskedés, hogy akár egy évig is elhúzódhat (újabb szekértői vélemény, tárgyalások stb.), talán nem vágok bele. Megjegyzem, a lányom hasonló időpontban máshol vásárolt ugyanilyen sportcipőt, amivel ugyanaz a probléma volt, mint az enyémmel; a Kermihez küld­ték, s mit ad isten, két hét múlva a bolt vezetője postázta a cipő árát. Úgy tűnik, mintha a minőségi kifogás elismerése olykor a sze­rencsén is múlna. Varga Józsefné Szolnok Küldjön egy képet! Ezeregy veszély volt Sok érdekes képet, visszaemlékezést közöl az Új Néplap. Én is küldök most egyet, amihez 66 évesen, az események résztve­vőjeként a következőket fűzöm: Ez a felvétel az 1941-es nagy árvíz idején készült, egy temetés alkalmából, amikor a zagyva- rékasi volt Zagyva-híd végéről az elhunytat ladikkal vitték a temetőbe ... Az erős vasbeton hidat 1944. november 4-én 9 órakor rob­bantották fel a németek (egy kis teherautó tányéraknát raktak rá). A robbantás előtt pár nappal még 16, Tigris típusú harcko­csival vonultak rajta vissza a német csapatok - Besenyszög felől. A községi tanács 1946 tavaszán a cipész Dóra Jani bácsi fiát, Jancsit és engem osztott be közmunkára. (Rendszeresen fizetés néküli munkára fogták azokat, akik nem voltak a fron­ton.) Azt a feladatot kaptuk, hogy a folyóba roskadt hidat - egy szolnoki tűzszerész hadnagy irányításával, robbantással dara­boljuk fel. A zagyvarékasi tűzoltóraktárból vittük a trotilt, s amikor elhelyeztük a töltetet, Virág Antal bácsi fújta meg a jelzőkürtöt, mely hallatán a környéken mindenkinek el kellett húzódnia, nehogy az esetleges betontörmelék sérülést okozzon. Pár hét alatt úgy szétrobbantottuk, hogy a benne lévő vasalást már csőrlővel húzták ki. Ekkor újra szabad folyása lett a Zagy­vának. Polónyi Géza, Szolnok Jászjákóhalma szupernagyija Az Új Néplap Szupernagyi-pályázatán a jászjákóhalmiak közül Nagy Sándorné, Vágóhíd utcai lakos nyerte el a község polgármes­terének adományát. Fodor István a „szuperunokák” boldog mamá­jának otthonában nyújtotta át a vásárlási utalványt - szeptember 29-én. (Fotó: László Tünde) Nem az ufók jöttek Apró örömeinkből Estefelé általában már csak egyet tehetek: pihenésképpen leülök tévét nézni. így volt ez legutóbb is, amikor általános rengés - a Richter-skála szerinti 10-es - rázta meg a kis házamat, benne engem is. Nem az ufók jöttek, egy­szerűen az történt, hogy a té­vém bemondta az unalmast. Aztán elvittem a' szervizbe, ahol azt mondták, egy hét múlva mehetek érte. Nagy örömmel vittem haza, és mint mindenre elszánt vállalkozó, a tévét beüzemeltem. Hangja volt, de a kép sehogyan sem jött elő. Telefonáltam a szer­vizbe, ahol megígérték, ha­marosan kijönnek. Állták is a szavukat. A szakember gyor­san megérkezett, kereste a hi­bát, aztán feladta. Másnap a fiam véletlenül elpöccintett benne valamit, s amikor bekapcsoltam, csodák csodája, kifogástalan volt! H.L.ÚJ szász ^ rajz: Székely István tUütt {JÜJŰdUn Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents