Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
1993. október 5., kedd Jászsági körkép 7 A terület csökkent, de a kedve nem hagyta el „Fogy az erő” Lovász Dénes jászfényszarui gazdálkodó éppen az unokájára vigyáz, amikor betoppanunk hozzá. Nagyon szolgálatkész, nem utasítja el a beszélgetést. Látszik rajta a sok munka, de víg kedélye nem hagyta el - legalábbis így látjuk. Hatalmas fóliasátor áll az udvar közepén. Nem szokatlan látvány ez itt, hiszen mindenki fóliázik a városban. A fólia mellett Lovász uramnak volt az idén szabadföldi dinnyéje is, 3000 ezer négyzetméteren. A területet a téesztől bérelte. Fóliáspaprikával is foglalkozott, úgy 1000-1100 négyzetméteren, amiből a háznál csak egy- harmada található. 1964 óta kertészkedik Lovász Dénes. Ebből fóliakertészkedés 1971 óta van, azelőtt a termelő- szövetkezetben volt részes kertész körülbelül 1978-ig. Azóta csak magánkistermelő. Volt időszak, amikor paradicsommal és uborkával is foglalkoztak, de mióta egyedül maradt felesége tavalyi halála után, nehezebb a sok tennivalóval megbirkózni. Kell-e még a paprika? - kérdezzük. Az idén már egy kicsit nehezebb volt az eladás, de a termés is kevesebb volt a nagy forróság miatt. Keceli fehérrel és keceli zöld hegyes erőssel foglalkozik, most ezek a „menők”. Bogyiszlói csípősét is termesztettek valaha, de az kiment a „divatból". Már januárban hozzákezdenek a munkához. Január 5-én szoktak magolni, attól fogva a hajtatóban dolgoznak. Február elején tűzdelnek, március 15-étől kezdik a fóliába kiültetni a növényeket. Aztán míg le nem fagy, megy a paprikázás. Még nem fagyott le, tehát még mindig van paprika, de a nagy forróság miatt tönkrement növényeket kiszaggatták, és helyükre spenótot és sóskát vetettek. A sóskával a héten volt oda a budapesti nagybani piacon, a spenótnak meg jó másfél hét kell még. Az idén árban nem volt probléma a paprikával. Júliusig tartotta a hatvan forintot, tavaly pedig már június elején lement 20-25 forintra. Mennyiségre viszont egyharmadával kevesebb termett ugyanazon a területen, mint az elmúlt években. A nagy hőingadozást nem bírta a paprika elviselni, állítja a gazda, mert nappal 30 fokos melegek voltak, éjszakára meg lehűlt ti- zenvalahány fokra. Es ezt nem szereti a növény. A termény zömét a nagybani piacra hordta fel, az itteni felvásárlóknak kevés mennyiséget adott le. Borzasztó nagy az árrés, majdnem 10 forinton felüli az áringadozás a két piac között. Az pedig nagyon sok. Eddig még megérte felhordani pestre, de hogy ezután is így lesz-e, nem tudja. Sok a helypénz, a benzin ára sem csökken, csak nő, és a fűtéshez használt szén sem éppen olcsó. Jövőre azért lejjebb kell már adni. Igaz, csak 56 éves, de fogy az erő. Élete párja sincs már, így nehezebb a munka. A lá- nyáék segítenek, de pici a gyerek, el vannak azzal foglalva. A fia sem ér rá, ott is kicsi a gyerek. Már az idén is fogyott a kertészet, jövőre megint fogyasztanak belőle. Mert napszámossal nem éri meg dolgoztatni. Drága, és erre a munkára megfelelő sincs nagyon. A kertészkedésnek megvannak a maga mozzanatai. Például nem mindegy, hogyan válogat, pakol be. Mindenki a minőségre megy, ha nem szépen van előkészítve a paprika, nem lesz rá vevő. Pedig valaha nagy kertészete volt. Csakhogy ma már nem a ’70-es években járunk, így többen „lehagyták”. Fogy az erő, fogy a terület is. Lovász Dénes uram! Csak az életkedve maradjon így meg! Maguknak is elkelne a szerencse Jászfényszaruban futunk össze az alattyáni Szabó Istvánnal és a jászberényi Sós Jánossal. Éppen egy házból jönnek ki, kéményt sepertek. Vagyis kéményseprők. Szabó István 7 éve, Sós János mindössze másfél hónapja űzi a szakmát. Másfél hónapja? - kérdezünk vissza. - Mi volt azelőtt? - Gépkocsivezető, de a téesz tönkrement, és ez még mindig jobb, mint a munkanélküliség. A megyei fűtéstechnikai vállalat jászberényi kirendeltségénél dolgoznak. Onnan róják a környező településeket. Házról házra járnak, mert évente kötelező a kéményseprés, még ha gáz van a házban, akkor is. Egy kémény kiseprése 130 forint. Nem nagyon rajonganak munkájukért, mert az korommal jár. Pedig muszáj a munkát elvégezni, mert a beszurkosodott kémény tűzveszélyes. Ha elmarad a seprés, több kár lehet, mint haszon - mondja Szabó István. Szegény kéményseprőt még az ág is húzza: a kutyák sem nagyon szeretik őket. Hoznak-e szerencsét? - tesszük fel búcsúzóul a kérdést. - Nem, nekünk is jó volna, ha kijutna belőle - hangzik a felelet. A kéményseprőket sem kísérti a szerencse Az oldalt írta és összeállította Tóth András A fotókat Nagy Zsolt készítette Nekik igazán nagyon jól jött a kiállítás A szászbereki Szász Akkunak nagyon jól jött az I. Szolnoki Nemzetközi Kiállítás és Vásár - tudjuk meg Gyáfrás István igazgatótól. Meg voltak győződve, hogy gazdasági haszonnal is jár, de hogy ekkorával, közelről sem gondolták volna. Akkora az igény a vásár alkalmával a tévében is közvetített termékeik iránt, hogy egyszerűen nem győzik munkával. Az adás után állandóan forrt a telefonjuk, még Szombathely környékéről is kaptak hívást. Abba a helyzetbe kerültek, hogy korántsem tudják kielégíteni a vevői igényeket. Folyamatos műszakban dolgoznak, szombat-vasárnap is. Még így is a rendeléseknek csak a 70 százalékát képesek kielégíteni. Ugyanakkor ennek a vásárnak is köszönhető az, hogy sikerült aláírniuk két olyan szerződést, amely számukra nagyon fontos. Az egyik egy ukrán szerződés volt, a másik pedig, hogy első beszállítói lettek az MTZ-gyámak Belorussziában. Az előbbi országban két akkumulátor-összeszerelő gyárat is építenek. Ehhez szállítanak komplett gyártósorokat és az ehhez szükséges alkatrészeket. A másik szerződéskötés alapján az első szállítmányok már el is indultak. A továbbiakban hetente háromkamionnyi akkumulátort küldenek ki. Jelenleg 15 ezer darabról szól a szerződés, ami márciusig tart. Akkor egy 5 évre szóló szerződés alapján évi 36 ezres mennyiséget kívánnak kiszállítani. Nagyon szigorú a szerződés, a határidők szinte órára adottak. A vásáron mutatták be először azt a terméküket is, amelyet egy amerikai géppel - amit közvetlen a vásár előtt szereztek be - gyártanak. Ezzel a géppel megszüntethető az akkumulátorok eddigi sajátos hibája, miszerint a két „fegyverzet” valami módon érintkezésbe léphetett egymással, és zárlat következhetett be. Ez a gép becsomagolja a lemezt polietilén szeparátorba, így a zárlat lehetősége abszolút kizárt. Ennélfogva az akkumulátorok élettartama megnőtt, műszaki, különösen az elektromos paraméterei javultak. Hogy a piac is érezze ezt a minőségi javulást, ezért a 100 amperóra alatti akkumulátorokra már 18 hónap garanciát adnak (egyedül az országban). Azt tervezik, hogy egy olyan új, saját fejlesztésű sorozattal jelennek meg, amely a nagyobb igényeknek is megfelel, mind a benzinüzemű, mind a dízelautók tekintetében. Ezekre a termékekre két év garanciát adnak, és márkahálózatukon keresztül lehet hozzájutni. Az újdonság bennük, hogy fokozott indítóképességgel rendelkeznek, amit egy amerikai adalékanyag biztosít, illetve olyan kijelzőkészülék van az akkuban, ami a töl- töttségi fok mértékéről ad tájékoztatást. Ha a szükséges, a magyar ipar által nem gyártott alkatrészt beszerzik - talán Luxemburgból -, akkor október közepétől már piacra kerül az újdonság. Évente a 100 amperórásból mintegy 200 ezetr, az a fölöttiből pedig 80 ezret készítenek. A dolgozók állandó létszáma 150, idényben, vagyis most 170 körüli. A gyártott mennyiségen nem kívánnak igazán emelni, annál inkább a minőségen, ami pedig már most is igen jó. Amellett, hogy a gyár elsődleges célja a termelés, soha nem hagyták figyelmen kívül a különböző célú támogatásokat. Erejükhöz mérten nagyon sok tevékenységben részt vállalnak, így nemrégiben a kilátástalan helyzetben levő helyi futballcsapatot karolták fel. Köztudomású az is, hogy az egészségre ártalmas munkahely az övéké. Ezért két hete olyan általános orvosi szűrés kezdődött a vállalatnál, amire még nem volt példa. Minden dolgozót teljes körű szűrésben részesítenek. Az eddigi tapasztalatok alapján nincs ok aggodalomra, a dolgozók egészségesek. Az új amerikai gép becsomagolja a lemezeket Náluk mindenből sok van Bizonytalan a jövő A munkából már bőven kijutott A jászdózsai Csikós László- éknak kijutott bőven a munkából. Ötkor kelés, fekvés este 9-10 órakor. Közben óriási tempóban zajlik az élet: állatok etetése, gyerekek gondozása, munka és munka, látástól vaku- lásig. A 40 éves férj szekérfuvarozó, a 37 éves feleség a helyi Tüzép-telepen vezető. Tizenkilenc éves házasok. Náluk mindenből sok van. Állatállományuk a következőkből áll: hat tehén, hat borjú, két ló, négy birka, egy kecske, sertések, tyúkok, kacsák. Szinte minden, aminek egy paraszt- gazdaságban lennie kell. Korábban még több szarvasmarha volt, de akkor a herényi állami gazdaságé volt mindegyik. Akkor 12 tehenük volt, de csak tejtermelésre. Ma naponta Csi- kósné 80 liter tejet ad le a tejházba, ahol éppen összefutottunk vele. Jó esetben naponta 120 liter a tej, de most két kis- borjú még szopik. Ä gyerekek létszáma is jókora, már ha azt nézzük, hogy a mai magyar családban gyakori az egyke. Négy gyermeket kell ellátniuk Csikóséknak. Közülük csak egy az édesgyermek, a többi három örökbe fogadott. A legnagyobb gyerek 19 éves, a legkisebb 8. A három gyerkőc - aki testvérek - intézeti gyerekként volt kihelyezve Csikósék- nál. Nagyon jól megvoltak, jól összemelegedtek, mutatja ezt, hogy egy éve örökbe fogadták őket. Az asszony elmondása szerint mindig is nagy családot szerettek volna. Bár a Deák Ferenc utcában laknak, az állatok nem itt találhatók. A gazdálkodás a két éve a téeszből kivett földön folyik. Tanyát építenek rá, de belőle még csak az istálló van készen. A 6 hold saját és az emellett bérelt 10 hold földön a jószágoknak szükséges eledelt termesztik. A gazdálkodáshoz megfelelő gépük is van. Körülbelül öt éve vettek egy új traktort, majd fokozatosan ekét, boronát, vetőgépet. Mindent önerőből valósítottak meg, nem vettek fel semmihez sem hitelt. És ha azt mondtuk az írás elején, hogy náluk mindenből sok van, akkor most azt kell írnunk, hogy csak egyből nincs elegendő: pénzből. Mert a sok munka ellenére nem tudnának Dunát rekeszteni vele. Amit megkeresnek, nem veti fel őket. Mindet felélik. Mi kéne még? Pusztamonostoron a napokban gyújtották meg a gázlángot, ami azt jelenti, hogy a faluban is a korszerű tüzelőanyaggal fűt- hetnek a lakosok. Megoldódott hát a gáz ügye, azonban még sok feladata van az önkormányzatnak. Meg kellene oldani például a szennyvízelvezetést. Érre velük együtt még három település fogott össze: Jászfényszaru, Szentlőrinckáta és Jászfelső- szentgyörgy. Összefogásukban egy szennyvíztisztító telepet helyeznének el a Zagyva mentén. Á kivitelezés több mint félmil- liárd forintba kerül, ami persze nem áll most rendelkezésre. Várhatóan csak a következő években lehet pénzre számítani. Manapság már annak is örülni kell, ha az ember reggelente elmegy otthonról dolgozni. Mert akkor az azt jelenti, hogy valahol van munkája. Tizennégy ember van így Jászdó- zsán, akik a Jövő Asztalos Szövetkezetben tevékenykednek. A budapesti központú részleg 21 éve alakult. Kezdetben 30 dolgozó kereste kenyerét a helyi szövetkezeti egységben. Munka is bővebben volt, mint manapság. Korábban foteleket és re- kamiéállványokat készítettek, amiket Budapesten kárpitoztak. A késztermékekből külföldre is szállítottak. Ma már csak alkalmi megrendeléseket teljesítenek. Többek között úgynevezett szobainast gyártanak (erre lehet szépen letenni a levetett ruhát). Ebből általában 50 darabos a megrendelés egyszerre, és évente 3-4 alkalommal teljesítenek ilyen irányú igényeket. Most éppen száz dohányzóasztalt készítenek. Folyamatos munkát ma már csak a budapesti Törekvés Szövetkezet konyhabútorához gyártott ajtók elkészítése jelenti. Ez 12 éve köti le kapacitásuk egy részét. Hogy mit hoz a jövő a Jövőnek? Az teljességgel bizonytalan. A jövőbe nem láthatnak sajnos Drágább autók jöttek helyettük A szőke kutas Szolnok és Jászberény között csak egyetlen egy benzinkútnál oltható az autók szomja. Alaty- tyánban a téesz üzemeltetésében már vagy öt éve áll a töltő- állomás, ahol odaérkezésünkkor éppen Kiss Lászlóné kutas dolgozik. Talán több a forgalmunk, mióta Jászberényben újítják a kutat - mondja. Naponta 150-200 autós tankol nálunk. Nem sokért, általában 300-500 forint körüliek a „kicsurgatott” összegek. Minden nap nyitva vannak. Áraik megfelelőek, talán még kevesebbek is az átlagosnál. Mit szólnak a mostani áremeléshez? - kérdezzük. Már nem zavar senkit, mindenki beletörődik - válaszol a kútkezelőnő. Korábban áremelés előtt hosszú sorok álltak a kutaknál. Ha most többel menne fel az üzemanyag ára, akkor sem foglalkoznának vele. Nincs kevesebb autós sem az utakon. Igaz, vannak, akik letették autójukat, de jönnek helyettük újak. Drágább kocsikkal.
