Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám

8 Kulturális panoráma 1993. október 30., szombat Üj arc a Szigligeti Színházban „Sztárcsinálás” magyar módra Beszélgetés Epres Attilával Epres Attila bala- tonboglári szárma­zású, Kaposváron született 1963-ban. Középiskoláit Sop­ronban végezte az erdészeti szakközép- iskolában. Innen egyenes út vezetett a Színművészeti Főis­kolára.- Ön, mint fiatal színész hogyan véle­kedik a mai magyar színészetről? Hová lettek a színész sztá­rok Magyarország­ról? A régi nagy időkben volt Karádi Katalin, Kabos Gyula, Jávor Pál, Honthy Hanna, de folytathatnánk a sort Tolnai Klári, Darvas Iván, Páger Antal ne­vével. Nem azt mon­dom, hogy ma nin­csenek tehetséges és nagyon, sőt agyon sztárolt színészek, de mintha nem tudna felnőni egy olyan markáns színész él­mezőny, mint a nagy idők nagy sztárjai.- Egyrészt ma, ami a színhá­zakban folyik, az elképesztő. Én magam, mielőtt Szolnokra jöt­tem, a Kecskeméti színháznál voltam. Az például egy nagy, meleg, állóvíz. Ott aztán nincs botrány. Ott olyan csendes az élet, ami nem, hogy nem jó, de kifejezetten káros egy színház szempontjából. A kecskeméti színház határozottan az operett felé húzó népszínház, ami egy gazdag városban, egy gyönyörű színházépületben kicsit túlzás. Másfajta darabokra is szükség lenne, de ahhoz kicsit mozdulni kellene. A tizenöt éve ott dek- koló színészeknek ez az állóvíz állapot igen megfelelő, jó hely, de én ezt nem szerettem. Éz döntés kérdése. Van, aki szereti.- Milyen darabokban játszott Kecskeméten?- Nem számít.- Es Szolnokon miben látjuk?- Az évad első félévében minden darabban benne va­gyok. Nagy dolog és példátlan, Epres Attila hogy január végéig ki van téve a szereposztás. Minden színház­nál eszméletlen titkolózás fo­lyik a szereposztásról. Anek­dota számba megy az a valóban megtörtént eset, ami a kecske­méti színigazgató és egy szí­nésznő között játszódott. „Igaz, hogy játszom a következő da­rabban, amit holnap kezdünk próbálni? Már mindenki erről pletykál!”- fordult a színésznő az igazgatóhoz. „Igaz. Nem mondtam?”- volt a válasz. Be­vett színházi szokás, hogy pén­teken van a bemutató, este kiír­ják a következő darabot, és ak­kor tudja meg az ember, hogy benne van vagy nem, és hétfőn próba. Oszd meg és uralkodj el­ven akarják a színházat dirigálni nagyon sokan. Talán ez is az egyik oka a nagy generációk le­tűnésének. Mivel nincs színész érdekvédelem, a kiszolgáltatott­ság ellen nem is lehet tenni. Ma Magyarországon egy­mástól is elszigetelten élnek a színészek. A szolnoki színház jóhírét is csak egymástól ismerjük, olyan módon, hogy metrón, villamoson vagy valahol véletle­nül összefutunk. Szájról szájra tudjuk a hangulatjelentést, mert igazi közös fó­rumunk nincs.- Önt a Szomszé­dokból jól ismerik. A szakma hogyan érté­keli, és ön miként vé­lekedik erről?- A szomszédok az én létfenntartó intéz­ményem. Szerintem a szerep nem is rossz. A szakmában lehet, hogy van egy pejora­tív visszhangja, azt gondolom, sok helyre nem hívnának meg miatta. Az én véle­ményem akkor is az, hogy ez egy profi stáb. Két hetenként egy fél napomat veszi igénybe, számomra fontos és jó, hogy ott vagyok. Ugyanakkor a televízió „sztárcsi­náló” műhelyéről nem vagyok magam se túl jó vé­leménnyel. Például: volt egy va­lami hihetetlenül gyenge szín­vonalú, sorozatnak készült té­véműsor. Két adás lement be­lőle, a műsorvezető rosszul fel­tett, rossz kérdésekkel untatta a résztvevőt, nézőt egyaránt. Erre két hét múlva valamelyik heti­lapban úgy mutatták be, mint sztárriportert. Mindegy, hogy jó vagy rossz a műsor. Lényeg, hogy naponta legalább tízszer tíz különböző helyen megjelen­jen róla valami. A főszereplő bármilyen üres, tehetségtelen, sztárrá van kikiáltva.- A szolnoki színházról mind­eddig nagyon pozitív vélemény­nyel volt. Ezek szerint jól érzi magát. ?- Ezt akkor fogom tudni megmondani, ha lement két évad. Mert olyan nincs, hogy egy évadban minden, de min­den jó legyen. Két év kell a megmérettetéshez. K.SZ A tévé háza tájáról Kapcsolj be, majd kapcsolj át! É. Szabó Márta gondjaira bízták a televízióban a gyer­mek- és ifjúsági műsorok szer­kesztését. Személye és munkás­sága - még talán ellenségei szemében is, ha egyáltalán van­nak ilyenek - megbecsült. Miket láthat a különböző évjáratú, kiskorú közönség?- Ami a legfontosabb, hogy lesz a gyerekeknek igazi műsorideje, hat órától fél hé­tig, hétfőtől péntekig (pénteken nem, mert az Ablak a mozdítha­tatlan). Ezt eredménynek ér­zem, de nem vagyok elégedett, mert a gyerekműsoroknak még mindig nincs meg az a rangjuk, amit megérdemelnének. Időben a Híradó előtti fél óra lenne a legmegfelelőbb. Meg szeretném szerezni ezt az időt, s arról sem mondtam le, hogy a 2-es csa­tornán indulnánk Kapcsolj be címmel, s a program vége Kap­csolj át lenne, s a gyerekműsor folytatódna az 1-esen. Most mindkét csatornán van gyerek­sáv. No, mi ezeket szeretnénk összekapcsolni.- Hallhatnánk arról, hogy mi­lyen műsorok lesznek?- Kéthetente hétfőnként Cim­bora, váltakozva Sebő Ferenc Magyarország római kori emlé­keiből készített harminc perces sorozatával. Megismételjük a nagyon sikeres Vár állott, most kőhalom című filmet, amely a határon túli várakat mutatta be. Nagyon értékes kultúrtörténeti anyagot készítettünk Egyip­tomban és Görögországban, amelyet most fogunk feldol­gozni. Szeretnénk mitológiai történetek alapján ezeket olyan filmekké összeállítani, amelyet gyerekkönyvtárakban és tanó­rák színesítésére fel tudnak használni. Keddenként angol nyelvlecke olyan speciális mód­szerrel, ahogy Amerikában taní­tanak. Ebben Rap-szerű zenével tanulnak a gyerekek mondato­kat. Lesz Meselánc, minden al­kalommal más folytatja a törté­netet, no és a Rímfaragó. Szerda a kamaszoké. A Most, az Is és a Ki tud róluk? váltogat­ják egymást háromhetenként. Csütörtökönként két hetente a Kölyökidő, váltva Somhegyi György Sasszem című műsorá­val. Ez valójában gyerekhíradó, az ő kíváncsiságukat, az ő vi­lágra csodálkozásukat próbálja kielégíteni. De az egyetemis­táknak is van műsoruk, péntek esténként a Felsőfokon. Éz hír­adószerű, és van ennek egy ér­dekes vetélkedője is. Macs- kássy Katit arra kértem fel, hogy próbálja a gyerekeket fil­mezésre megtanítani. Készül Levente Péterrel, Grillusz Dá­niellel, s Döbrentei Ildikóval mindenféle Égből pottyant mese. Szeretnék olyan kompu­terjátékokat is, amelyek jobban igénylik a szellemi aktivitást. S akkor még nem beszéltem az Oscar Juniorról. Ezt az olaszok kezdeményezték, s a csehek, a svájciak, az osztrákok, a néme­tek, a portugálok és mi csatla­koztunk hozzá. Pályázatot ír­tunk ki: a gyerekek írjanak 7-8 perces forgatókönyvet, amelyet egy hivatásos rendező megfil­mesít. Közvetíteni fogjuk a ze­neiskolák vetélkedőjét. Szeret- • nénk a kecskemétiekkel foly­tatni a magyar népmeséket, ké­szítünk sorozatot Hogyan mű­ködik a címmel Budapestről, ebben bemutatjuk a falak mö­götti és az aszfalt alatti világot. Szeretnék Bari Károllyal cigány népmeséket fölvenni, s lesz egy sorozat a gyerekszínjátszásról, hat rész már kész. Lesz koncert­sorozat is novembertől, Úri Mayer vezényli és minden mű­sort más vezet. Olyasmit terve­zek, mint Bernstein előadásai, s népszerű könnyűzenészek, Zo­rán, Bródy, Presser lesznek az előadók. Szirányi Jánost kértem fel ehhez szakmai segítséga­dásra.- Sok az új műsor, de én na­gyon sajnálnám, ha sok eddigi megszűnne. ..- Nem is szűnnek meg. Szombaton délelőttönként lesz a Zöld béka, a környezetvédő műsor, aztán ott jelentkezik az Amőba. Lesz továbbra is a Há­rom kívánság, Ász, Kacagóra, Észbontó. S a kettes csatornán, ugyan kora délutáni időpont­ban, de élvezhetők lesznek az ismereteket népszerűsítő soro­zatok, mint a Titokzatos arany- várások, vagy a Könyvek könyve. Disney világa nagyon kedvelt. De örülnénk, ha több magyar mesével találkoznánk a Tévémaci műsorában. J.A. Requiem Szép magyar szó ? Frekvencia­moratórium Véleményem szerint az évek óta tartó médiaháború hatására az írott sajtó, a rádió és a tele­vízió híreinek leggyakoribb szavai közt is dobogós helyen áll a frekvenciamoratórium szóösszetétel. Hasonló sikere­ket könyvelhetnek el például a lízingprivatizációs technika, a kompetencia-lista, a föderalista struktúra, a financiális politika restrikciós variációja kifejezé­sek. Kétségtelen, hogy a tára- dalmilag, műszakilag fejlet­tebb országokból számos űj fogalom, kifejezés áramlik be hozzánk. Az is igaz, hogy ezeknek az új kifejezéseknek nem mindjárt találjuk meg a magyar megfelelőjét. Mi a tendő? A legjobb megoldás az, ha az idegen szót magyar kife­jezésekkel körülírjuk, megma­gyarázzuk. így a hallgató, az olvasó megérti, hogy az milyen fogalmat takar. Közben a min­dennapi gyakorlatban eldől: meghonosodik-e nálunk az idegen szó, avagy magyar kife­jezés születik helyette. Az idegen szavak használa­tánál a kényelmesség és a fon­toskodás is szerepet játszik. Például, ha régóta van magyar megfelelője az idegen szónak, de a szakember fontoskodva, tájékozottságát fitogtatva in­kább az idegen kifejezést hasz­nálja. íme egy csokor a gyak­ran használt, divatos szakifeje- zésekből: agglomeráció, expor­torientált, energiaracionalizá­lás, prognózis, melioráció, lí­zing, inflációs spirál. Nem kell különleges nyelvi felkészültség ahhoz, hogy találjunk magyar szót e kifejezések helyett. Az olvasó, a néző gondját csak fokozza, ha a nyilatkozó szakember az idegen kifejezé­seket magyartalan szófordula­tokkal tűzdeli tele. Ebből a vál­tozatból aztán olyan hajme­resztő kifejezések születnek, mint például: a koncepció téte­leit numerikusán is revidiálni kell, a program életképességét a volumen aspektusa is megha­tározza, a profithozamot az előrejelzések tükrében is lát­tatni kell. Ezek a körülményes, nyaka- tekert szókapcsolatok, vala­mint a terpeszkedő kifejezé­sekkel teli mondatszerkezetek sajnos makacsul tartják magu­kat az írott és az elektronikus sajtóban. A nyelvhelyeséget szol­gálná, ha a sajtó munkatársai igyekeznének megszabadulni a hivatali nyelv és a szakmai zsargonok áldatlan hatása alól, és magyarra fordítanák, érthe­tővé tennék őket. K. Gy. M. Verdi Requiem-jét játszotta az Állami Hangversenyzenekar 1957. január 13-án a Zeneaka­démián Ferencsik János vezény­letével. A legenda szerint Fe­rencsik arca könnyes volt. Ezzel az előadással a magyar nemzet siratta el szabadságharcosait. Verdi e művével az olasz fel­szabadító mozgalom harcosá­nak, Manzoninak állított emlé­ket. Az ő halálának hírére egé­szítette ki a zeneszerző gyász­miséje korábbi requiemtöredé- két. A párhuzam, az emlékezés önkéntelenül is adódott a zene- akadémiai előadáson, az 1956-os események után. Verdinek e művét, amely a közreműködők számát tekintve is monumentális, prózához szo­kott színpadon előadni merész vállalkozás. Különösen úgy, ha a Szol­noki Szimfonikus Zenekar (ve­zényelt :Bali József), a Debre­ceni Kodály Kórus (karigaz­gató: Kamp Salamon) és fővá­rosi művészek munkáját kell öszehangolni. Erre vállalkoztak a szolnoki Szigligeti Színház színpadán október 22-én, az ünnep előes­téjén. A zenakar, a kórus és a köz­A Jászok Egyesületének októ­beri összejövetelén a főváros­ban nagyszerű előadás hangzott el gróf Ápponyi Albert munkás­ságáról. Az egyesület alapítójá­nak, Czettler Jenőnek fia, Czett- ler Antal Svájcban és hazánk­ban is végzett kutatásokat. Jászberény parlamenti képvise­lője volt 52 éven át - 1881-től haláláig, (1933-ig - Apponyi Al­bert. Czettler Antal úgy jelle­mezte, hogy egy életen át a ma­gyar nemzeti érdekeket képvi­selte, aki liberális demokrata és keresztény is volt, ezt jól össze tudta egyeztetni, a népszövet­ségben végzett munkája révén nemzetközi rangú politikusa volt hazánknak. Sokan vitatják munkásságát, félremagyaráz­zák, rosszul ítélik meg. Kul­tuszminiszterként 1906-10-ig működött. A Lex Apponyit, az oktatási rendeletét a jelenlévők pozitívan értékelték, holott tör­ténészek eddig ezt károsnak ne­vezték. Pedig mit akart Appo­nyi? Nemzeti nyelvű oktatást, a néptanítók helyzetének javítá­sát, ugyanakkor a tanfelügyelői rendszer bevezetésével, az okta­tás színvonalának emelését is. Az állami támogatás fejében előírta, hogy a magyar nyelvet a felekezeti iskolákban is oktatni reműködő művészek, Pitti Kata­lin, Szonda Éva, Kelen Péter, Bátor Tamás bebizonyították, hogy a kicsinek tűnő színpad zsúfoltságát is feledtetni tudja a zene. Emlékezni, a Requiem ak­kordjaira nem mindenkinek adatik meg. Hiszen a színház­ban szép számmal voltak olya­nok, akiknek életkora ném en­gedte az emlékezést, csupán a megemlékezést 1956 hőseiről. Megemlékezni, átérezni a fáj­dalmat, a reményt, a remény összeomlását, a félelmet - minderre lehetőséget adott a Requiem. A tételek egymás­utánja át-meg áthangolta a hall­gatóság érzelmeit. Azonosulni a könyörgéssel az elhunytak lelki üdvéért, Krisztus dicséretével, a kórus kétségbeesett felkiáltása­ival, a basszus szólóban meg­szólaló Halállal, a félelemmel a végítélettől - a Requiem nem­csak a megemlékezésre adott lehetőséget, hanem az érzelmi azonosulásra is. Mint ahogy azt is érzékeltette velünk, milyen összetett, ellentmondásos is a szabadság: az örömujjongásért, a szabad lélegzetért, vagy csak annak reményéért gyakran könnyekkel, szeretett emberek elveszítésével kell fizetnünk. kell. Ezt félremagyarázták - már akkor is - s a nemzeti kisebbsé­gek elleni fellépésnek tekintet­ték. Apponyi gróf a nemzeti ki­sebbségek autonómiáját, a né­pek önrendelkezési jogát támo­gatta. 1920-ban a trianoni béke- szerződést elfogadhatatlannak tartotta, nem is írta alá. Czettler Antál előadásában kitért Jászberénnyel való kap­csolatára is. A jelenlévő el­származottak felvetették, hogy Apponyi nagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemelne mind Jászberény, mind a parlament részéről. Jászberényben teret neveztek el róla. A fővárosban a régi Felszabadulás tér egykor Apponyi tér volt, ám a „vissza- kereszteléskor” a Ferenciek tere nevet kapta. Javasolták az egye­sület tagjai, hogy a parlament is tehetne valamit Apponyi Albert méltatlanul elfeledett munkás­sága, emléke „ébresztéséért”. Jászberénynek is ajánlották ugyanezt, hisz 1893. december 9-én díszpolgárává választotta a város. A Jászok Egyesületében szorgalmazták elveszett szob­rának felkutatását is. Szó esett arról is, hogy egy másolatot kel­lene készíteni, ha az eredeti nincs meg, s ez Jászberény kö­telessége lenne. Kiss Erika A Jászok Egyesületében történt Az elfeledett gróf Apponyi Sidney Lumet, aki a már klasszikusnak számító Tizenkét dühös emberrel vált közismertté, új film­jében visszatért kedvelt témájához, a Bűnben égve ugyanis tárgyalótermi dráma. „Ez a film egy nagyszerű ügyvédnőről szól, aki képes bárkit felmenteni a vád alól - mondja a rendező alkotá­sáról.” Jennifer Haines a föld legelvetemültebb bűnözőjéről is be tudja bizonyítani, hogy ártatlan. A szerepet megformáló színésznőről, Rebecca De Momey-ről - képünkön - pedig azt mondja: „Jennifer Haines szerepének megformálásakor Rebecca egyaránt képes megmutatni a figura su­gárzó erejét és félelemmel teli emberi gyengesé­gét. Játékával hihetetlen feszültséget kelt, mert még egyik percben ő a megtestesült magabiztos­ság, aki mindent megszerez, amit csak akar, egy pillanattal később félelemmel teli légkört teremt. Amint rájön arra, hogy védence nem csupán egy rendkívül intelligens ember, hanem feltételez­hető, hogy ügyfele elmebeteg, a figura eljátszása könnyebbé vált számára, mivel felszínre hozta magában azt a félelmet, amivel nyilvánvalóan éle­tében már eddig is találkozott. ” A film alkotójá­ról csak annyit: Amerika legnevesebb rendezői­nek egyike, több mint 45 Oscar-díjra jelölték és ebben az évben kiemelkedő munkásságáért az Amerikai Rendezők Testületé a D.W. Griffith-díj- jal tüntette ki.

Next

/
Thumbnails
Contents