Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám

12 Kerékvilág 1993. október 29., péntek Próbaút: Nissan Primera GT Izmos telivér Japánból A Nissan középkategóriájú sorozatával, a Primerával ko­rábban már foglalkoztunk la­punkban. Akkor a legkisebb, 1,6 literes változatot próbáltuk ki. A Nyugat Európában oly si­keres kocsiról mi is kitűnő bi­zonyítványt állítottunk ki, az árat, a teljesítményt és a szol­gáltatásokat tekintve méltán he­lyeztük a középkategóriás autók piramisának csúcsára a Prime- rát. Az igazi csúcsot viszont a közelmúltban volt módunk megismerni, hiszen a szolnoki Nissan márkakereskedés, az Omtec Kft. jóvoltából néhány napon keresztül „megkóstol­tuk” a Primera család legerő­sebb, legszebb, legkomforto­sabb változatát. A kocsi már messziről telje­sítményközpontúságot, hangsú­lyozott sportosságot sugároz. Az első és hátsó spoilerek, a süllyesztett futómű, a tekinté­lyes méretű könnyűfém kerék­tárcsák, valamint az ezekre „rápréselt” széles gumik ugyanis előre sejtetik, hogy nem egy lomha járműről van szó. Az autó belseje a Prime- ráknál már megszokott módon rendkívül otthonos kialakítású. Elegáns bőr és a finom plüss uralja a GT utasterét, csak na­gyon kevés műanyagot használ­tak fel e nagyszerű telivér ter­vezői. A műszerfal kialakítása példaszerű, az ülések kényel­mesek. Külön figyelmet érde­melnek az első sportülések, me­lyek igazodnak az autó karekte- réhez, minden irányban reme­kül tartják a testet, nagyon sok állítási lehetőség gondoskodik a fáradságmentes utazásról. A sportos karosszériához illő motort dugtak a Primera GT or­rába. Az első kerekeket ultra­modern kétliteres, természete­sen 16 szelepes erőforrás hajtja meg. A kulturált járású négy- hengeresből 150 lóerő csalogat­ható elő 6400-as fordulatszá­mon. A kocsi ennek megfelelő menetteljesítményekre képes. A sebességi fokozatokat akár 7400-as percenként fordulatig is ki lehet húzatni, s ilymódon a Primerának 8 másodperc ele­gendő, hogy álló helyzetből el­érje a százas tempót. Hasonlóan figyelemre méltó a végsebesség is: 230 kilométer óránként. A Primera alapváltozatánál is nagyra értékeltük a futóművet. A GT ezen a téren is rátesz egy lapáttal. A kocsit szinte lehetet­len kibillenteni nyugalmából az átgondolt kerékvezetésnek kö­szönhetően. A rugózás ezzel szemben kemény, de egy ilyen sportos autónál erre bizony szükség is van. A fékek ugyancsak igazod­nak az autó jellegéhez, a blok­kolásgátlóval felügyelt négy tárcsafék biztonságosan lassítja, állítja meg a Primera GT-t. Hihetetlen, de ez a rendkívül gazdag felszereltségű, sportko­csikat meghazudtoló menettel­jesítményeket produkáló kocsi kifejezetten takarékos is. Az 1190 kiló, saját tömegű telivér tartós 90-es tempónál csupán 6,2, 120-as sebességnél pedig 8,4 liter benzint éget el a henge­reiben. A Primera GT mindent összevetve kategóriájának éllo­vasai közé tartozik. Egyetlen negatívuma, hogy 3 millió fo­rint körüli ára miatt sajnos nem számíthat túlságosan nagy nép­szerűségre szűkebb hazánkban. Könyvespolc A motorkerékpár története A motorkerékpár alig több, mint 100 éves múltra tekint visz- sza. E történelmi léptékkel mérve rövid idő ellenére rendkí­vül gazdag az eseménynaptár, melynek átfogó elemzésére, is­mertetésére jó néhány vastag kö­tetre lenne szükség. A téma hazai irodalma meglehetősen szegé­nyes. E hiány csökkentésére je­lent meg a közelmúltban Ocskay Zoltán könyve, A motorkerékpár története címmel. Ötévi anyagy- gyűjtés előzte meg a megírást. A munka részletesen ismerteti a motorkerékpár kialakulásának, használható közlekedési esz­közzé válásának történetét. Pél­dául belőle megtudhatjuk, hogy bizony sokszor nincs új a Nap alatt, mert a század tizes éveiben már használták a négyszelepes hengerfejet, a központi rugós hátsókerék-felfüggesztést, s már a huszas években megjelent a tárcsafék is. A kötet előszavá­ban Harmati Árpád, az ismert motorversenyző tiszteleg az ősök előtt, hiszen akkortájt még zúzottköves pályán, gyatra fé­kekkel, virsli gumis kerekeken száguldottak száz kilométeres tempóval a versenyzők. A könyv szerzője, Ocskay Zoltán - az Autó Motor főszer­kesztője - maga is gyűjt, restau­rál régi motorokat, szervez vete- ránmotor-találkozókat. Újra divat a kisautó? Mini Audi, mini Mercedes A BMW nyomán az Audi és a Mercedes is belépni szándé­kozik a „r.égyméteresek”, va­gyis a kompakt luxusautók klubjába, ezzel is bővítve a vá­lasztékot. Az ok az, hogy csökkent a nagy kocsik iránti kereslet. A két nagymúltú cég ennek elle­nére nem enged a magas mi­nőségi színvonalból, ezért évente legfeljebb 30-40 ezer darab kiskocsi gyártására ke­rül sor. A mini Audi, amely való­színűleg a 60-as típusszámot kapja, várhatóan 1995 végén mutatkozik be, 1,1-1,8 literes benzinmotorokkal (ez utóbbi 16 szelepes) 44-122 lóerő kö­zötti teljesítménnyel kerül majd piacra. A mini Mercedes, amely az Audival egyidőben kerül for­galomba, már a bemutatkozott a szeptemberi Frankfurti autó­szalonon, bár ez még csak a prototípus. Valamivel rövi- debb a karosszériája a BMW-nél és az Audinál, és annyiban különbözik a vetély- társaktól, hogy ez az első hib­rid üzemelésű (benzin és vil­lanymotor egyaránt használ­ható), s ez lesz az első elsőke- rékmeghajtású Mercedes sze­mélyautó. Ezer kilométer az Opel Fronterával Nemrégiben több mint ezer kilométeren keresztül nyúztuk az Opel első terepjáróját, a Fronterát. A General Motors hazai főhadiszállásától kapott autót kipróbáltuk országúton, autópályán, gátoldalban, sőt friss szántáson is végighajtot­tunk vele. A két éves múltra visszate­kintő típusnak istenigazából nem sok köze van az Opelhez, a jelvényen és a motoron kívül lényegében az egész kocsi a ja­pán GM érdekeltségtől, az Isu- zutól származik. A kétféle ten­gelytávval, kétféle karosszériá­val és háromféle motorral ké­szült Frontera család tagjai kö­zül a 2.3 literes turbódízel mo­toros, ötajtós változattal töltöt­tünk el két hetet. Mi tagadás, ennyi idő alatt olyannyira ösz- szeszoktunk ezzel a kellemes autóval, hogy bizony fájó szív­vel váltunk meg tőle. A magas építésű, jókora kere­keken gördülő, majdnem 1800 kiló saját tömegű jármű minde­nekelőtt sokoldalúságával aratott sikert körünkben. A Frontera ugyanis remek családi autó, mellyel nyugodtan rámerészked­hetünk úttalan utakra is, de ha arra van szükség, óriási kombi­ként szintén funkcionálhat. Te­repjáró, személyautó és kombi egyben - így jellemezhető legin­kább ez a sikeres Opel típus. A 100 lóerős motor erejét há­romféleképpen adhatja át a ke­rekeknek. Normál, országúti Az ősz közepén ildomos foko­zottan foglalkozni a gépkocsik téli használatra való előkészítésé­vel, állapotuk megvizsgálásával. Az esős időjárás, a sáros utak, majd a téli hó megkövetelik a jó állapotú gumiabroncsok használa­tát. Az egyik alapvető előírás, hogy a gumiköpenyek futófelüle­tén a bordázat mélysége mini­mum 1 mm, nagyobb átmérőjű gumiköpenyeknél pedig 3 mm le­het. Ez az autó gumiköpenyének egész futófelületére vonatkozik. A gumiköpeny nem lehet sé­rült, nem látszódhat ki a vázszer­kezet vágás vagy kopás következ­tében, nem lehet a vázszerkezet sérült például dudoros (csillagtö- réses) vagy a futófelület elválva a vázszerkezettől. Ha az előírt bor­dázatmélység már nincs meg vagy a gumiköpeny sérült, min­den gépkocsitulajdonosnak elő­ször is saját érdeke, hogy ezeket a gumiköpenyeket tovább ne hasz­nálja, hanem cserélje le. (A hor­nyokat a gumiköpenyek futófelü­letén utánvágni tilos.) A gumiabroncsoknak egyez­niük kell az autó gyártmányának és típusának megfelelő gyári mé­ret, terhelhetőségi, sebességi előí­rásoknak. A személygépkocsi gumiabroncsainak valamennyi tengelyen azonos méretűeknek és egységesen vagy diagonál vagy radiál szerkezetűnek kell lenniük. Textilöves (CORD) és Deélö- ves (STEEL) szerkezetű radiálab- roncsok együttes használata ese­tén - függetlenül attól, hogy a jármű mely kerekei hajtottak - a gépkocsi kormányzott tengelyére kell szerelni a textilöves abron­csokat. Az abroncsok meege- gyező mérete, teherbírása, mintá­zatjellege (téli-nyári, országúti, terep) a személyautóknál szintén autózáskor elegendő a hátsó ke­rekek meghajtása, rossz útvi­szonyok között az első kere­keknek juthat a tekintélyes, 218 Nm-es forgatónyomatékból, míg nehéz terepen mászó foko­zat segíti az előrehaladást. A variációkat a sebességváltókar melletti „terepváltóval” vá­laszthatjuk ki. A robosztus autó belső tere otthonos, ízlésesen kárpitozott. Az első ülések kifejezetten sportülések, kényelmüket te­kintve a legjobbak egyike. A htásó ülések ugyancsak kom­fortosak, bőségesen jut hely a hátul ülők lábainak. A műszer­fal és a kapcsolók japánosak, áttekintésük, kezelésük nem igényel megszokást. A Frontera 4,5 méteres hosz- szúsága ellenére meglepően fordulékony, jó úttartású, és az autó jellegét figyelembe véve a rugózás is dicséretet érdemel. Ugyancsak elismerésre méltó a felszereltség is: szervokor­mány, elektromos tükrök, abla­kemelők és napfénytető, köny- nyűfém keréktárcsák, tetőcso­magtartó előkészítés, rádió­magnó - mind szériatartozék. Annak ellenére, hogy a vi­szonylag alacsony hasmagas­ság miatt a Frontera nem te­kinthető vérbeli terepjárónak, nagyszerű társa azoknak, akik szeretik a terepjárót, a kombit és a kényelmes személyautó előnyeit együttesen kihasz­nálni. előírás. Nem előírás a gumiab­roncsok megegyező gyártmánya, és mintarajzolata. Szögbetétes gumiabroncsok használata tilos. A használt gumiabroncsok újra- felszerelése sok buktatót rejt ma­gában. Sokan vannak, akik hasz­nált, mások által lecserélt gumi­köpenyeket vesznek újra haszná­latba. Ha az előírásoknak megfe­lelő, használt gumiköpenyeket si­kerül is beszerezni, csak nagyon alapos vizsgálat után szabad fel­szerelni, hiszen első látásra fel nem tűnő hibákat találhatunk egy alaposabb vizsgálat után (perem­szakadás, vázszerkezettörés stb.). Ezeket a kerekeket felszerelés után célszerű megvizsgálni futó­próbán. Csak biztonságot nyújtó gumiköpenyeket szabad hasz­nálni. Az útviszonyok változásai fokozottan igénylik a gépkocsi kerekeinek sűrű ellenőrzését. A kocsi kerekeinek az előírttól eltérő, belső nyomása nagyban befolyásolja az autó úttartását, menetbiztonságát, a gumi futófe­lületének kopását és üzemanyag fogyasztást. Gyakori a sáros idő­szakban. hogy az első kerekek el­kezdenek szitálni egyik napról a másikra. (Ez a kormányzást bi­zonytalanná tesz.) Ez abból adó­dik, hogy a keréktárcsa belső pe­remére sár rakódik le és kiegyen­súlyozatlanná teszi a kerekeket. Ha a kerekeket leszerelve a sár­maradványokat eltávolítjuk, a hiba megszűnik. A sárberakódás a hátsó kere­keknél a gépkocsit egészében rázza, az eljárás pedig itt is ugyanaz, mint az első kerekek esetében. A kerekek fontos fel­adatot látnak el, érdemes velük foglalkozni a biztonságos közle­kedés érdekében. Zaják Sándor Őszi teendők az autó körül Próbaút: Seat Ibiza 1.3 CLX Viva Espana Az idén tavasszal bemutatott új Ibizávál a Volkswagen cso­porthoz tartozó ibériai vállalat, a Seat két vasat tart a tűzben. A sikeres Toledo mellett ugyanis most már az alsó középkategó­riában is ászt tart a gyár a kezé­ben. A minap a Seat Ádám lehe­tőséget teremtett számunkra, hogy közelebbről is megismer­kedjünk a spanyolok legújabb üdvöskéjéval, sőt egymás után két változat volánja mögé is be­ülhettünk. Az új Ibiza, hasonlóan báty- tyához, a Toledóhoz, sajátos di­vatirányzatot követ, a kocsi formáját tekintve kilóg a tö­megautók sorából. Tervezője mesterien ötvözte a merész vo­nalakat a gömbölyded formák­kal. Egyesek kísérteties hason­lóságot vélnek felfedezni az új Fiat Punto és az Ibiza között. Nem véletlen a rokonság, hisz mindkettőt a híres olasz forma- tervező, Giugiaro rajzolta meg, akárcsak a Toledót. A 3,8 méter hosszú, 1,64 mé­ter széles, tömzsinek ám mégis könnyednek tűnő karosszéria a kategóriához képest tágas belső teret takar. Az ülések kényelme „volkswagenes” a kárpitozás, a színek viszont mediterrán han­gulatot árasztanak. A VW típu­saiból ismert műszerek és keze­lőelemek között egyszerű az el­igazodás, minden fontos kap­csoló jól kézre esik, s végre nem aprócska visszajelző lámpák tá­jékoztatják vezetőt. A kilátás minden irányban akadálymen­tes, tolatáskor jól érzékelhetők a kocsi hátsó pontjai. A csomag­tartó a külső méretekhez viszo­nyítva tekintélyes, jól variál­ható. Az Ibizák nyolcféle motorral kerülnek piacra, köztük két dí­zel is kelleti magát. Az általunk kipróbált 1.3 literes változat 55 lóerős motorjával néhány Volkswagenben már találkoz­tunk. A csendes, egyenletes nyomatékelosztású és takarékos motor nem teszi ugyan sportko­csivá a fordulékony Ibizát, de rendes menetteljesítményeket biztosít. A futómű szintén VW-szár- mazék, az első felfüggesztés az aktuális Golfban is szolgál, a hátsó pedig a Golf előző gene­rációjából került ide. A remek házasítás eredménye a nagyobb limuzinokat meghazudtoló ru­gózási komfort, valamint a príma egyenesfutás és a prob­lémamentes úttartás. A három és ötajtós karosszé­riával gyártott Ibiza további nem elhanyagolható előnye, hogy már az olcsóbb változatok is tisztességes felszereltséggel büszkélkedhetnek. Persze az sem mellékes szempont, hogy az Ibiza egyszerűbb kiviteleinek ára szolidabb, mint jó néhány versenytársáé. Kipróbáltunk egy 1.8 literes motorral felszerelt GLX jelzésű változatot is. Erről röviden any- nyit, hogy az erős, 90 lóerős motorral, valamint a komplett felszereltséggel a kisautó nagy- gyá vált. Ez a változat már spor­tos menetteljesítményekre ké­pek, Utasait pedig sokféle extrá­val kényezteti el. Fordaleko Senki se csodálkozzon a fur­csa címen: a Ford motoros orosz Aleko-ról lesz szó. Az autó már nem ismeretlen nálunk: a Lada motoros változatból szépszám­mal fut már útjainkon. Érdemes végigfutni azokon a tényeken, amelyek eddig is népszerűvé tet­ték a kocsit. Elsősorban a ké­nyelmes, nagy utastér, az önma­gában is hatalmas csomagtér, ki­tűnő fűtés, jól felszerelt a mű­szerfal. Néhány nyugati autó megirigyelhetné az Aleko gaz­dag kárpitozását. Mi újat hozott a változás? El­sősorban magát a motort. Ez a Kölnben készülő 1800 köbcentis erőmű dohog az Escortokban és az Orionokban is. Hatvan lóerős teljesítményét elegendőnek lehet érezni a nem éppen pehelyköny- nyű Aleko felépítménnyel is. Úgy tűnik, szerencsés az egy­üttműködés a kétféle gyártmány között. Az egy tonnánál nagyobb tömeg ellenére szinte nem is „dí- zeles”, vagyis nem lomha a ko­csi. Végsebessége 140 km/h és jól húzatható már alacsonyabb fokzatokban is. Rendesen tűri az alacsonyabb fordulatszámot, például városban is bekapcsol­ható az ötödik. A jól sikerült kölni motor élénken reagál a gá­zadásra és csak viszonylag ma­gas fordulatszámon szabályoz le. A „dízelség” szerencsére jól ér­zékelhető a fogyasztásban is. Természetesen vezető függvénye a szám, de még a városban is jól tartható a 6.8-7.2 liter közötti át­lag száz kilométerre. A sok jó tulajdonság mellett két észrevétel. Az egyik a gyártót érinti: mintha alulméretezték volna a fékrásegítő depressziós szivattyúját. Ez azt eredményezi, hogy alapjáraton vagy kis fordu­latszámon gengének tűnik a fék­hatás. A hibát reméljük kijavít­ják. A másik az ár kédése. A va­lóban gazdaságos és megbízható kocsi kétszer annyiba kerül, mint a Lada motoros változat. Igaz er­ről nem a Bertinus Kft., a márka- képviselő tehet, hiszen a fo­gyasztási adótól a nem is tudni még hányféle sápig .sokminden növeli a kocsi árát. Az oldalt írta és szerkesztette: Laczi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents