Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
6 Szolnoki Extra 1993. október 28., csütörtök Jó ügyért nem szégyen lobbizni Siklós Csaba az új szolnoki hídról és a költségvetésről Siklós Csaba nyugalmazott közlekedési miniszter, a parlament költségvetési bizottságnak alelnöke az elmúlt két évben gyakori vendég volt Szolnokon. Folyamatosan figyelemmel kísérte a 4-es főútvonal elkerülő szakaszának és az ehhez kapcsolódó új Tisza-híd építését; és a többször váltott szót gazdaságvezetőkkel, vállalkozókkal a költségvetéssel összefüggő kérdésekről. Legutóbb a szolnoki Hozam Klubban tartott előadást, itt adott interjút lapunknak is.- Ön nyilvános szerepléseinek szinte mindegyikén szóba hozza a jó értelemben vett lobbizás fontosságát. Mi ennek az oka?- Gyakorlati és szemléleti okai vannak ennek. A fejlett nyugati országokban a lobbizás természetes velejárója a gazdasági életnek, különösen az adott térség vagy cég érdekében hozott központi döntések folyamatának. Nálunk azonban évtizedeken át ez szinte „bűnös” szónak minősült, és a közszemléletben még mindig előítéletek, félreértelmezések tapadnak hozzá. Pedig nem kell szégyellnünk a jó ügyért, a köz érdekében vállalt lobbizást. Az élet természetes velejárójának kell tekintenünk, hogy indokolt esetekben szót emeljünk magasabb fórumoknál vagy döntésképes gazdasági, politikai szinteken saját érdekeinkért, azokért a célokért, amelyeket meg kell oldanunk. Ennek hasznára már itt Szolnokon is van jó példa, a 4-es főútvonal elkerülő szakaszának megfelelő ütemű kivitelezése. Ha 1990-ben, közvetlenül az új kormány hivatalba lépése után Petronyák László országgyűlési képviselő és Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke nem kezdenek átfogó lobbizásba az útépítés megvalósulása érdekében, akkor ma legfeljebb csak az új Tisza-híd áll, az elkerülő útszakasz pedig forráshiány miatt megreked a kezdeteknél. Oly sikeresen kilincseltek, hogy végül is Szolnok kapott zöld utat Sopronnal szemben a várost elkerülő útszakasz megépítésére.- Ez így egy kissé túl egyszerűnek tűnik, nem?- Kiragadva valóban annak tűnhet, de ha belegondolunk: mennyi győzködés, egyeztetés, pénzszerző tárgyalás húzódik meg az ütemes híd- és útépítés mögött, máris nem olyan egyszerű és pláne nem öncélú a köz érdekében végzett ilyen jellegű lobbizás. Hasonló ügyekben másokat is erre biztatnék s arra, hogy ebben is tanuljunk bátran az angoloktól vagy a németektől. Náluk ez már rég kiválóan működik!- A szolnoki előadásán érintett másik jelentős kérdéskör a jövő évi költségvetés néhány főbb jellemzője volt. Milyen folyamatokkal kell számolnunk?- Sajnos összességében kedvezőtlenekkel, ezért nem számolhatunk gyors javulással, csodaszerű fordulatokkal. A gondok okainál nem szeretnék most a múlt taglalásának hibájába esni, előre kell tekintenünk. Azt azonban látnia kell mindenkinek, hogy például az infláció leszorítása az 1990-es 36%-ról az idei várható 23%-ra, a munkanélküliség kézben tartása, a fizetőképesség megtartása és a döntően keleti exportunk átcsoportosítása a magasabb minőségi követelményeket támasztó nyugati piacokra - nem ment áldozatok nélkül. A pénzügyi egyensúlyra terhelőén hatott a kormány nagyfokú szociális érzékenysége is. Ez lehet, hogy visszásán hangzik, de az tény, hogy a miénkhez hasonlóan „lerobbant” gazdaság mellett nem lehet egyszerre jótékonykodni is és gazdaságot mobilizálni. Az egyikre fordított tőke hiányát keményen megsínyli a másik szféra!- Ezek szerint a gazdaság nem tudott úgy működni, hogy megfelelő adóbevételek képződjenek?- Sajnos, 1990 óta egyik évben sem! A gazdasági szerkezet és a tulajdonviszonyok átalakításának egyik természetszerű velejárója, hogy nem a termeléshez, hanem a fogyasztásim, kapcsolódó bevételek a n?_ gyobb arányúak; melyeknek kc'_ rülbelül 80%-át a lakosság vj_ seli. Például 1994-re 1250 mii;;, árd forint a tervezett bevétei. Ennek csak mintegy 15 százalékát fedezik a gazdálkodószervezetek, a lakosság befizetései (személyi jövedelemadó és a fogyasztást terhelő adók) 62% körül alakulnak; a pénzintézetek befizetései 1%-ot tesznek ki; s a maradék 22% az egyéb bevételek (vagyonértékesítés, illetékek stb.).- A jövő évi költségvetési tervezetben milyen támogatási prioritások szerepelnek?- Négy fő irány egyértelmű- síthető. Az első az adósságszolgálat teljesítése, amely 330 mil- liárdot tesz ki. A második helyen a felhalmozási kidások növelése szerepel; a harmadikon az agrárgazdaság stabilizálása áll; a negyediken pedig a felső- oktatás működésének és szerény fejlesztésének támogatása van. Ezek közül - a központi szándékok szerint - az agrár- gazdaság kíván legnagyobb figyelmet, hiszen ott nemzeti érdek az „eróziós” folyamatok megállítása: az ágazat átalakításának befejezése, a munkahelymegtartás biztosítása és az exportképesség fokozása. Ehhez társul még az idei aszálykárok részbeni állami átvállalása, amelyből - várhatóan az elsők között - részesül Jász-Nagy- kun-Szolnok megye agrárgazdasága is. L. Gy. Régi fotóim között turkálva akadt kezembe egy 1960-ban készült kép, amin Góliát látható. Ez a gyönyörű állat huszonkét méter hosszú. Jelenleg Szolnokon tekinthető meg. Kíváncsiság kergetett az újabb találkozóra a bálnával. A látvány elszomorító. A harminchárom évvel ezelőtti képen jól kivehető, a Góliát kerekdedebb volt és ápoltabb. Azóta összeesett, és valószínű, csak a hosz- szából nem vesztett, valamint abból a misztikumból, ami a rettenetes méretű óriást övezi. Alig hittem el, hogy a két bálna ugyanaz. Igaz, ő is csodálkozhatott, mivel én is öregedtem harminchárom évet. De ha emlékezetem nem csal, akkor ingyen láthattam az óriást. Igaz, még nem volt vállalkozási forma az állat mutogatására. Barna Sándor Mjhdennap l szóosztályok a Belvárosiból Kezdetben Szolnokon ügyetlen iskola volt, melynek megadatott, hogy bizonyos osztályai mindennap úszni járhattak. Irigylésre méltó helyzetében e tanévtől kezdődően egy másik intézmény is osztozik, a Belvárosi Általános Iskola. Az első és második évfolyamra járó kisdiákok veszik igénybe a mindennapos - ám még nem mindennapi - lehetőséget a sportnak e hasznos és kellemes formájára. A foglalkozások jó hangulatban telnek, és megfelelnek a gyerekek életkori sajátosságainak. A tanulókkal foglalkozó edzők, szakemberek lelkes, lelkiismeretes munkájukkal járulnak hozzá a fiatal úszónemzedék útnak indításához. Az igény egyre nagyobb arra, hogy a város iskolásai naponta úszni járhassanak, s biztosan tennék is, ha lenne hol. Nagyon hiányzik Szolnokról egy tanuszoda, mert a jelenleg ilyen célokra (is) használt intézmény nem túdja kielégíteni a megnövekedett igényeket. Nem kevés munkába és erőfeszítésbe került, hogy most a Belvárosinak is megadatott a lehetőség. S mindez az iskola testnevelő tanárai és a sportiskola közötti összefogásnak és együtt munkálkodásnak köszönhető. -emA oldalt összeállította: Zsurmay Zoltán V iceházmesterek Nem a közelmúltban betört Miami Vice ihlette a címet, nem. Jóval több tévésorozatot megélt embertársaink még emlékezhetnek, mit jelentett akkoriban ez a kifejezés. Segédházmester - ha tömören akarom megfogalmazni. Mai, gyakorta társasházi létformánk életre hívta - na nem a viceházmestereket - a közös képviselőket. S az elavult „házmesterjelenség” ma „közösképviselő-jelenség”-ként él tovább. S hogy az utódok sem aratnak osztatlan lelkesedést lakótársaik - mondhatnánk: választóik - körében, annak nem csak egy, de ezer oka van. Jó, jó, nem lehet mindegyikük Bőhm úr, meg aztán nekik sem könnyű. Ők azok, akik vállalták, amit senki sem akart. Az örökös készenlétet. Az örökös utánajárásokat. A pénzzel bánó felelősségét. A képviseletet. A közutálatot. S a lakók ... Mert mindent tőle várnak. Mert nem fizetnek pontosan. Mert utálnak takarítani. A gyerekeik szemetelnek, firkálnak. Mert folyton beletörik a kulcsot a zárba, elrontják a kaputelefont. S mert vitatkoznak. Mert kritizálnak. És van véleményük. A pénzükért. Jómagámnak még eleven, népszerű közös képviselőhöz nem volt szerencsém. Érthetetlen, miért nem fogjuk fel, hogy ők értünk, minket, helyettünk ... Hogy ők a dolgukat végzik. Lelkesen vagy unottan. De szilárdan. Némelyiküket csak egy katonai puccsal lehetne kimozdítani a posztról, ahol kiélhetik hatalmi törekvéseiket. S nekünk, apró dolgozó méheknek szükségünk van az irányítókra. Akik értünk, minket, helyettünk ... Mivé is válna a világ nélkülük ... -emA Szolnoki Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Irodája és a Közúti Igazgatóság, a Lungo-Drom Országos Érdekvédelmi Cigányszövetséggel együttműködve megkezdte a volt 4-es főútvonal városba vezető, az Eötvös térig terjedő szakaszának padkarendezését. Felvételünk az Abonyi úton készült. (Fotó:K. É.) A türelem útjai Kötelezettségünk az ismeretszerzés A keresztenyseg ketezer eves története arról szól, hogy az egyház mindig tudott újat, hasznosat adni a társadalomnak. Mint ahogy a tapasztalat is azt mutatja, az ellentétek gyakorta egymás kellő ismeretének hiánya nyomán alakultak ki. Gyakorta adódott konfliktus tudatlanság és hamis tájékoztatás miatt. Dr. Szigeti Jenő a teológiai tudományok professzora előadásaival ezen a tájékozatlanságon kíván változtatni. Szeptember óta, csütörtökönként, a szolnoki Repülőtiszti Főiskola Művelődési Otthonában, népes hallgatóság előtt a Bibliáról, egyházról és az európai kultúráról beszél.- Miért jött létre ez az előadássorozat?- Mint minden tanárnak, nekem is az a feladatom, hogy az emberek tudásában meglévő fehér foltokat eloszlassam. Az elmúlt negyven esztendő különös helyzete, az államosított egyház részvételével, a templomba száműzte a hívő embereket. Aki másként tett, hátrányba került. Ennek következtében szinte természetes, hogy az emberek tudatában jelentős fehér foltok találhatók. Holott a mindennapi élet szinte valamennyi területén találkozhatunk vallásos jelenségekkel. Az újságolvasó ember nem értheti meg a jugoszláviai helyzetet, az arab-izraeli konfliktust vagy az észak-írországi ellentéteket, ha nincs kellő információja ezek vallástörténeti előzményeiről. Tudatlanság és előítélet Ezért a vallásról mint társadalmi jelenségről nagyon fontos beszélni. Mindig ott arat az előítélet és jön létre gyűlölet, ahol a tudatlanság nyert teret. Nemcsak nekem, de minden keresztény embernek a legszentebb kötelessége az ismeretbéli hiányosságok megváltoztatása. Ezért jött létre ez az előadás-sorozat, és ezért van mondanivalóm a szolnokiak számára.- Sokan úgy vélik, a keresztény egyház kétezer éves története folyamán kifulladt. Van-e mondanivalója most, a ma embere számára?- Feltétlenül igen. A kérész-* ténység egyik igen érdekes tulajdonsága a megújulási képesség. A római egyházban is megjelentek a bázisközösségek, az új felekezetek. És nem az a fontos, hogy igazuk van-e vagy sem, vagy melyik a hitelesebb. Hanem az, van-e felelete a mai kor kihívásaira. Az egyház addig él, amíg a ma emberének, a kor kérdéseire megfelelő választ tud adni. Nem a templomok, műemlékek és a hivatal teszi ezt, hanem a válaszadás. Ismert, milyen óriási hagyományai vannak az egyháznak a fiatalok nevelésével kapcsolatban. Az elmúlt negyven év állami monopóliuma után újra kell értelmeznünk ezt a kérdést is. Morális válság Meg kell adnunk, a fiataloknak azt a reális képet, ami jelzi, mi a kereszténység helye az európai kultúrában. Ki volt Jézus Krisztus, és mit jelent ma számunkra? Napjaink tragédiája nemcsak a gazdasági válság, hanem a morális is. Legfőképpen erre várja a választ a felnövekvő nemzedék.- Nemcsak előadások során, de tanítási órákon is találkozik fiatalokkal. Melyek azok a kérdések, amiket a leggyakrabban feltesznek?- A mai ifjúság legnagyobb problémája erkölcsi alapkérdések körül forog. Megváltozott a munkának az értéke, értelmezése. Nincsenek fehérköpenyesek és kékgallérosok, nem követhető a hagyományos besorolás. Eltűnt a munka emberformáló ereje, etikai háttere. Ugyanakkor megváltozott a pihenésé is. Nem tudunk ünnepelni, kialakult egy agyonhajszolt társadalom, a hárommillió neurotikus társadalma. Mikor történészként a Bibliáról beszélek, erről is szót váltunk. Ahhoz, hogy ne tévedjenek el az úton, ismerniük kell a lehetséges buktatókat. Mert csak az a történelem, ami a jelenhez is szól. Akkor lehet tanítómestere az életnek.- És mit tud mondani az egyház a nem hívő embereknek?- Luther Márton mondta egyszer egy asztali beszélgetés során, ha neki egy jó bocskorra van szüksége, nem a város legjobb keresztényéhez, hanem a legjobb csizmadiájához megy. Ez pedig annyit jelent, tiszteletben kell tartani mások meggyőződését ahhoz, hogy a mienket is megértsék. A hívő többség A kereszténység ma a tolerancia iskolája. Megtanulhatjuk, akkor vagyok hiteles személy, ha elfogadom a másságot is. Ma komoly illúzió van a társadalom minden csoportjában. Egyesek erősödő keresztény kurzusról, mások vallásellenes- ségről beszélnek. Ugyanakkor a tények könyertelenül mást mutatnak. Ma az egyház szerint is komoly hívő emberek a lakosság 14 százalékát alkotják. A kőkemény ateisták pedig 5-6 százalékot. A többiek hisznek, de templomba nem járnak. Ők a többség. Ellenük nem lehet dolgozni, csak velük együtt. Ez pedig megértéssel és türelemmel lehetséges. Én egy kisebb egyháznak vagyok a tagja, amelybe nem lehet beleszületni. Ahhoz, hogy gyermekem is közénk jöjjön, türelemmel kell példát mutatnom. Másképpen nem megy. És ez a kereszténység, Jézus legnagyobb tanítása, aki nem egyházat hozott a földre, hanem életszemléletet. Bizalmat és megértést. Erről beszélek én is itt Szolnokon. Cs. B. Dr. Szigeti Jenő ma délután öt órakor a szektajelenségekről tart előadást.
