Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
Mostanában egyre többen teszik fel a kérdést: tudunk-e már biztosan minden lényegeset az 1956. október 23-án és az azt követő hetekben történtekről? Meg- nevezhetők-e a bűnösök? A válasz az Alkotmánybíróság határozatának ismeretében - miszerint az 1956-ban, illetve a megtorlás idején elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonhatja a bíróság — sokak számára napi problémává lett. Litván Györgytől, az 1956-os Intézet tudományos igazgatójától kérdeztük: előkerülhet- nek-e még olyan iratok, dokumentumok, amelyek alapvetően megváltoztathatják 1956 megítélését?- Lényeges és sarkalatos kérdéseket érintően, ilyen anyagra már nem számítunk. Még jóval a rendszer- váltás előtt mintegy 500 interjú készült ebből a témakörből. A budapesti eseményeket a történészek és a közvélemény is elég jól ismerte korábban is, viszont kevesebbet tudtunka vidéki megmozdulásokról, cselekményekről. Mára már sikerült ezeket az anyagokat is - másolatban - összegyűjteni. A községektől a megyeszékhelyekig ismerjük a forradalom alatt és főleg után hozott fegyelmi határozatokat, az állítólagos felelősöket megnevező korabeli dokumentumokat, levéltárakban őrzött anyagokat. Ha nem is teljességében - mert ezt történész soha nem jelentheti ki -, de tanulmányoztuk a külföldön található, onnan származó dokumentumokat is. A Fehér Ház korabeli levelezését éppúgy, mint az orosz elnök által átadott úgynevezett Jelcin-dossziét. Ez utóbbiból egyértelműen megállapítható, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a forradalom alatt és a megtorlás időszakában meghatározó szerepet játszott.- Az 1956-os törvény értelmében a „háborús bűncselekmények" elkövetőit vonhatja felelősségre a bíróság. Milyen cselekedetek sorolhatók ebbe a kategóriába?- Ez - úgy érzem - a probléma legérzékenyebb pontja. Voltak háborús helyzetek, 1956. október 23., este a Parlamentnél már nagy valószínűséggel ismerjük, a legfontosabb tisztázandó kérdés: valóban adott-e, adtak-e parancsot a sortűzre?- Mit jelenthet a gyakorlatban az 1956-os törvénynek az a kitétele, miszerint elmarasztalhatok mindazok, akik kegyet- lenkedtek a hadifoglyokkal?- Nekem mint történésznek, elég képtelennek tűnik, hogy kik voltak hadifoglyok 1956-ban. Bár én magam is megtapasztaltam 1958 és 1962 között a nyomozók és a fegyőrök finomnak éppen nem mondható magatartást, valójában nem értem, a hadifoglyok esetében kikre gondolnak a jogalkotók...- Ismét a törvényre hivatkozva: nem büntethetők - ha az idegen csapatok egyáltatlán hívásra jöttek - a szovjet Csapatok behívásáért felelős személyek. Mi a véleménye erről a történésznek?- A szovjet csapatok kétszer jöttek be. Először hívták őket, másodszor nem. Egy Csehszlovákiából származó dokumentumból tudjuk: október 23-án éjszaka Hruscsov sürgető telefonhívást kapott Budapestről. Gerő Ernő kért segítséget. A szovjet pártvezetők akkor még nem nagyon akartak beavatkozni a magyarországi eseményekbe, sokkal jobban érdekelte őket, mi történik Lengyelországban. A telefonbeszélgetés Gerő és Hruscsov között lezajlott, néhány nappal később az abban elhangzottakat foglalták írásba és íratták alá Hegedűs Andrással. A volt miniszterelnök az aláírás tényét nem tagadta. A második alkalommal nem várták és nem kérték a szovjet csapatok segítségét. A fegyveres beavatkozásról október 31 -én döntött az SZKP Központi Bizottsága. Erről a felső szintű határozatról, annak diplomáciai, katonai következményeiről tájékoztatták a lengyel, a csehszlovák vezetőket és Jugoszlávia elnökét, Titót. Vagyis külföldön hamarabb tudtak a moszkvai katonai beavatkozás tervéről, mint Magyarországon. Szabó Margit (Ferenczy E.) 1956. október 23., délben - Lánchíd amikor tényleges fegyveres harcok folytak, például október 24-én hajnaltól néhány napig, majd november 4-ét követően, főleg az első héten. Ezeket a harci cselekményeket elsősorban a szovjet fegyveresek, katonai és rendészeti osztagok követték el, amelyeknek a tagjait magyar bíróság ma már nemigen vonhatja felelősségre. Ismertek ugyanakkor a magyarok által elkövetett esetek is, például a sortüzek. Ha az ezekért felelősöket sikerül pontosan megnevezni, behatárolni, értelmet nyer a törvény.- Ebben mennyiben tud segíteni a tudomány?- Mi nem a „tetteseket”, hanem főleg az áldozatokat kutatjuk. Ezzel együtt elfogadom, amennyiben a felelősségre vonásra jogszerű, alkotmányos lehetőség van, akkor a törvények szerint élni kell a bűnösök megnevezésével, s ha mi ebben segíteni tudunk, meg fogjuk tenni.- Kik lőttek október 25-én a Kossuth téren az épületek tetejéről? Ki a felelős a mosonmagyaróvári sortüzért?- A Parlament előtti vérengzésről csak feltevéseket ismerünk, egyetlen bizonyított adattal sem rendelkezünk. Ismeretes, hogy a korábbi évtizedekben azt állították, hogy a felkelők lőttek. Ez valószínűleg a felelősség elhárítására szolgáló tudatos hazugság volt. Egyesek szerint az ÁVH, míg mások szerint a partizánszövetség a tettes, sőt némelyek azt feltételezik, hogy a kormányőrség alakulatai lőttek. Ismétlem: biztosat nem tudunk, erre vonatkozó hiteles dokumentumaink nincsenek. A forradalom leverése után az országban több helyen volt véres megtorlás. Salgótarjánban, Egerben, Debrecenben és másutt is voltak áldozatok. Az elkövetők személyét és felelősségét majd a nyomozó hatóságoknak, illetve a bíróságoknak kell megállapítaniuk. Az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz felelősét, felelőseit viszont 1956. október 23., a Petőfi-szobornál Veres Péter beszél 1956. október 30., Budapest Egyre kevesebb a fehér folt „Szinte már mindent tudunk a forradalomról”
