Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-21 / 246. szám
1993. október 21., csütörtök Szolnoki Extra 7 Akik mindennap utaznak Helyzetkép az ingázók életkörülményeiről Jóléti társadalmat, de nem most Szocialista tervek rövid és hosszú távra Szolnok dolgozóinak jelentős hányada vidéki lakos, a környező településekről jár be naponta munkahelyére. A szernéjygépkocsival nem rendelkezők kénytelenek vállalni a buszozás vagy a vonatozás kényelmetlenségeit. Az utazás körülményeiről kérdeztünk néhány bejárót. Varga Eszter a Hetényi Géza Kórház utókezelő osztályának dolgozója.- Tiszaföldvárról járok be vonattal. Naponta 100 kilométert teszek meg, ami oda-vissza majdnem két órát vesz igénybe. Három műszakban dolgozom. A reggeli műszak 7-től 13 óráig tart, ilyenkor az öt óra tíz perckor induló vonattal jövök, ami 6.10-re ér Szolnokra. Ha dél- utános vagyok, 12-kor kezdek. Sajnos, csak olyan vonatom van, amely már 10 órára megérkezik, s délig járkálhatok az utcán. Az éjszakai műszak még ennél is kényelmetlenebb.- Miért vállalta a mindennapos bejárást?.- Hogy miért? Kényszer- helyzetben voltam. Szülésznő a szakképesítésem, ám a tisza- földvári szülészotthont, ahol régen dolgoztam, bezárták. Kény- szerűségből jöttem át ide, máshol ugyanis nem találtam munkahelyet. Tiszaföldváron az egészségügyben nincs hol elhelyezkedni. Naponta ennyit utazni pedig fárasztó. Ha Tiszaföldváron találnék munkahelyet vagy biztosítani tudnám magamnak a megélhetést, szívesen lemondanék erről. 10 év hosszú idő, és én tíz éve vagyok bejáró.- Mennyi időt von el a családjától a bejárás?- Egy lányom van, akit hatéves korától egyedül neveltem fel. Hál’ istennek már assszony, így nem jelent ilyen irányú problémát a bejárásra fordított idő. De az az időszak, amíg kiskorú volt s otthon kellett volna lennem, nagyon nehéz volt. Szerencsére a nagymama segített felnevelni: egyedül nem is tudtam volna ilyen időbeosztás mellett. A bejárók kevés idővel rendelkeznek, nem szívesen állnak le beszélgetni. Zagyvarékason azonban egy fiatalasszony és egy fiatalember is hajlandó volt nyilatkozni. Mint kiderült, házaspárról van szó.- Török Pálné vagyok, 15 éve dolgozom Szolnokon, a bútorgyárban. 14 évig jártam két műszakban, egyik héten délelőtt, másik héten délután. Ha délelőttös voltam, a reggel 5-kor induló busszal mentem munkába, s a délután fél háromkor induló busszal tudtam hazajönni. Délutáni műszakba a 13 órási busszal mentem, és 23-ra voltam itthon.- 21 éve dolgozom váltott műszakban a BVM-ben - mesélte Török Pál -, az utóbbi öt évben három műszakban dolgoztunk, de most újra bevezették a két műszakot.- Mennyi időt vesz igénybe a bejárás?- Zagyvarékas 15 kilométerre van Szolnoktól, ez naponta körülbelül másfél órányi buszozást jelent.- Mi a véleményük az utazás körülményeiről? Török Pál: - Én úgy gondolom, elég jók a körülmények, legalábbis megfelelőek. Nem mondhatjuk, hogy túlzsúfoltak a buszok, amelyekkel járunk^ mindig akad bőven ülőhely, főleg az utóbbi hónapokban. Csak nehogy megszüntessék az egyik járatot!- Munkahelyük térít-e valamit az utazás költségeiből? Török Pál: - Szerencsére 80 százalékát egyelőre még kifizetik.- Fárasztó-e a mindennapi utazgatás? Török Pálné: - Nekem na- gon fárasztó volt 14 évig a két műszak, nagyon örülök, hogy már csak egy műszakban dolgozunk.- Fia lenne rá mód, lemonda- nának-e a bejárásról? Török Pálné: - Ha lenne itt a munkakörömhöz kapcsolódó lehetőség, szívesen lemondanék. Egyelőre azonban nincs más választásom. Török Pál: - Nem valószínű, hogy lemondanék a bejárásról. Megszoktam ezt az életmódot, szolnoki levegőt, ugyanis szolnoki vagyok, csak Zagyvaré- kasra költöztem. Hiányoznának a régi munkatársak meg ez a kis utazás is. Szeretek utazni, persze nem valami hosszú távon, ez a 20-25 perces buszozás erre a célra pont megfelel. Gyerekünk nincs, a bejárás ebből a szempontból nem okoz gondot. Akad tehát olyan ember is, aki kedveli az utazgatást, a bejárók többségének azonban fárasztó megterhelést jelent. Addig is, amíg nem találnak kényelmesebb lehetőséget, kívánunk nekik kellemes és biztonságos utazást! Kovács Kocsmakeringő A „Hatos kocsma” A Pertu után felbuzdulva, az élet sűrűjének lázas kutatása során legközelebbi bemutatandó toroköblítőhelyként a Hatos kocsmát választottuk. A réges-régi vendéglő a hatos számot kapta évtizedekkel ezelőtt, az államosítás után, innen ragadt rá a név, bár az évek során hivatalosan több ízben nevezték másképp is. A visszaemlékezések szerint időnként megjelentek itt liszttől hófehér emberek a közeli malomból, de a nyolcvanas években nemcsak a külváros munkássága járt ide, hanem az úgynevezett Tisza-parti ifjúság is, ha a baráti társaság egy tagja apukától vagy anyukától komolyabb összegre tett szert. A jelenleg Aranykorsóhoz címzett vendéglő a hajnali és a késő délutáni órákban tart nyitva, igazodva a munkaidőt betartó vendégkörhöz. További visszaemlékezések szerint a kocsma berendezése legalább tíz éve alapjaiban nem változott, megőrizve a mindig keresletre találó arcát, igazából nem sokban különbözik a többi kocsmától. Különlegessége, hogy a terem hátsó felében található biliárdasztalon nem zöld, hanem kék posztón szaladgálnak a golyók. BG Az MSZP szolnoki szervezete által életre hívott Szociáldemokrata Műhely vendége volt a közelmúltban dr. Szabó Zoltán, az MSZP Országos Választmányának elnökhelyettese, akivel ekkor beszélgettünk.- Ón itt a „modern Magyar- ország fogalmáról” tartott vitaindítót. De mit érthetünk egyáltalában ma a modernség fogalmán?- Úgy gondolom, hogy a mai társadalomban modernnek nevezhetjük mindazt, ami a világon jelenleg általánosan érvényesülő fejlődési trendekkel egybeesik. Az 1990-ben nálunk kormányra került koalíció politikája ebben az értelemben a modem társadalom megteremtése ellen hatott. A liberális és a szocialista ellenzék viszont egyaránt modernizációs programokat hirdetett meg - 1994-re ez még nyilvánvalóbb lesz -, a különbség ezek módozataiban van.- Mi Ón szerint ma a társadalom fejődésében érvényesülő legfontosabb trend?- Az, hogy a piac az emberi létszféra egyre több részét határozza meg - úgy is mondhatnám, szinte „bedarálja” -, és ez több vonatkozásban nem jó. Ha viszont a piac erőit nem engedjük nyíltan működni, akkor azok torzan fognak megjelenni - ezt mindannyian tapasztalhattuk az elmúlt évtizedekben, következményeivel együtt. A piac „vadhajtásait” ugyanakkor mégis korlátozni kell, s ez csak „nem piaci” módszerekkel lehetséges. Ezek pedig nem mások, mint amelyeket a piacgazdaságon alapuló társadalmakban a szociáldemokrata pártok hagyományosan gyakorolnak.- Feltehetően ezzel áll összefüggésben az MSZP-ben is a programmeghatározásnak az a módja, amelyet az Önöket kritizálok felelőtlen ígérgetésnek neveznek.- Az MSZP jóléti társadalomban gondolkodik még ha tudja is, hogy ez Magyarországon egyhamar nem valósítható meg. Ez minden szociáldemokrata párt célja.- Akkor mi az, amit az MSZP rövid távra is meg tud ígérni leendő választóinak? Mondjuk már az 1994-es választásokra?- Sokat nem. Azt azonban igen, hogy közreműködésünkkel az ország túljuthat a krízis mélypontján. Ami azonban csak 1995-re várható, ezt őszintén meg kell mondani. Onnan azonban javulást ígérhetünk. A munkanélküliséget a következő ciklusban mi sem tudjuk 600 ezer fő alá csökkenteni (de ez jelenleg csaknem 1 millió!), az infláció leszorítása is csak mérsékelt lehet. Megvalósítanánk viszont az átlagkeresetekkel együtt mozgó nyugdíjakat, a létminimum alattiakat pedig kiegészítenénk a létminimumra, bár ez utóbbi teljes végigvitelét 1998-ra nem garantálhatjuk. Igazságosabá tennénk a családi pótlékot és állampolgári jogon járó gyest vezetnénk be. Ezek megvalósíthatók, ahogy az állampolgárokkal való tisztességes bánásmód is. Mindent egybevéve: az életet mi sem tehetjük könnyebbé, de könnyebben elviselhetővé feltétlenül. Nem kívánunk magunkra vállalni semmiféle „messiásszerepet”, és tisztában vagyunk azzal, hogy nem kifizetődő illúziókat kelteni a választókban. Ezért bízunk a jövő évi választások sikerében. Úgy véljük, az MSZP jó szereplésének megakadályozója leginkább önmaga lehet. Ézért nem szeretnénk hibákat elkövetni a hátralévő időben. Sz. P. Tizenkét és fél millió forintba került az új kabinet a kereskedelmi szakközépiskolában. Az összeg egy részét az intézmény önerőből, más részét pályázatok útján teremtette elő. Felvételünk az átadóünnepségen készült. (Fotó: Mészáros János) Találja ki! Képes játékunk szolnokiaknak Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladata, hogy találják ki, mely (szolnoki) régi épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a piac régi képe a Ságvári krt. és az Ady Endre út kereszteződésénél, amikor a „csarnok” még nem állott. Ezen a héten a rejtvényt helyesen megfejtők közül a szerencsések, akik szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecskéket: Sallai Józsefné, Józsa Jánosné, Csorna Kálmánné, Szalontai Csaba, Farkas Kálmánné. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést.
