Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám

1993. október 18., hétfő Sportextra 15 Régi idők kosárlabdázója A labda pattogását muzsikaként hallgatta Világos*Kh 1, Ve4, Bh5, Fc4, Fh4. Hc6, Hd2, b6, cl, g3. (10) Sötét: Kd6, Bd3, Fb7, Ff8, Ha6, c5, d7, cl. (8) Világos indul és két lépésben mattot ad! Első rejtvényünkkel az 1956-ban Kaposvárott született, majd Szol­nokon élő és játszó, tragikus körülmények között elhunyt, tehetsé­ges sakkozóra és feladványszerzőre emlékezünk. Orbán Tibor a kezdők országos versenyén ezért az alkotásáért 1974-ben első díjat kapott. Beküjdési határidő (a szelvénnyel együtt): 1993. október 25-ig. Cím: Új Néplap, 5000 Szolnok, Kossuth tér 1. A borítékra kérjük ráírni: Sakkrejtvény. Az ötpróba a hibás A szolnoki női kosárlabda nagy egyéniségeitől tanulta a já­tékot. Akik lerakták a a sportág alapjait, eredményeikkel orszá­gos hímevet szereztek. Hor­váth Jánosné Ondók Julianna így emlékszik a kezdésre:- A Bánfi - ma Varga - Kata­lin Gimnázium ötödikes tanu­lója voltam 1947-ban, amikor Récsey Jenő, a Szolnoki MÁV csapatának a szakosztályveze­tője ügyes lányokat keresett. Testnevelő tanárunk, Ácsné Regele Mária, Kiss Zsuzsával együtt kettőnket ajánlott. így kerültünk az NB I-es csapatba Sztankó Ilona, a két Bíró, Lo­vász Baba és Szarvas Erzsébet közé. Tiboldi Tibor testnevelő és Tasi János olimpiai kerettag volt az edzőjük, párhuzamosan foglalkoztak a női és a férfi csa­pattal. A fiúknál szerepelt töb­bek között Horváth János is, aki Tiboldinál tanult, a háború előtt vasutas válogatott kerettag volt. Mint Horváthné mondta, mecé­násoktól - Lőrinczi étterem és Galambos szappanos - kaptak labdát. Feledhetetlen marad a negyvenes évek végén Szolno­kon rendezett nyolc város tor­nája, amelyen 16-17 évesen a válogatottak sokasága ellen ját­szott. Horváth János 1950-ben vette át a női együttes szakmai vezetését, és Jucika edzője ma­radt a játék befejezéséig. Köz­ben jöttek a fiatalok - Deák Er­zsi, Serege Éva, majd Fodor, Bolyhosné -, 1952-ben sokan a Légierőbe igazoltak. Mindkét gárda az NB I;ben játszott, egy év múlva a MÁV legyőzte helyi riválisát, amely később felosz­lott. Horváth Jánossal 1954-ben házasságot kötött.- Sport- és szomszédházasság volt, hiszen egymás mellett lak­tunk - mesélte Horváthné. - A férjem nagyon jó edző volt, rengeteg tehetséget nevelt, kö­zülük sokan eltávozták a fővá­A nevelő egyesületük és a megyei asztalitenisz-szövetség javaslata alapján két fiatal, a kisújszállási Tóth Anikó és a törökszentmiklósi Molnár At­tila vett részt a tatai asztalite­nisz-edzőtáborban, melyet az olimpiai reménységek részére szerveztek. Az edzéseket Vol- per László szövetségi edző irá­nyította, néhány utánpótlással foglalkozó szakember segítsé­gével. A szakmai vezetés nem csupán a játék egyes elemeinek bemutatását és gyakorlását tűzte ki célul, hanem foglalkozott az edzéseket és versenyeket meg­előző bemelegítéssel, az izmok Jucika 46 évesen fejezte be pá­lyafutását rosba, Egerbe, Nyíregyházára, Szegedre, többen testnevelővé váltak. Jó néhányan a felnőtt vá­logatott kerettagságig vitték. Férjem kíméletlenül kemény edzéseket tartott, százszámra gyakoroltuk a dobásokat. Mun­kaidő után edzettünk hetenként háromszor. Jellemző, hogy tő­lünk Deák, Fodor, Pataki, Hor­gász Csöpi, majd később Cseh Zsuzsa válogatott kerettag, kö­zülük kettő pedig válogatott is lett. Idegenből úgyszólván nem igazoltunk. Szolnokon azonban nem volt megtartó erő. Akadt olyan szakember, aki azt mondta, Horváthnál nagyobb stratéga még nem volt. Soha nem követelt, csak kért. Szá­momra a labda pattogása a leg­szebb muzsikaként hatott. Aztán egy kis sporttörténe­lem. A MÁV anyagiak miatt 1955-ben feloszlatta a szakosz­tályt, és átvette a Vörös Meteor. Jött a hosszan tartó fénykor. Az ötvenes években Hódmezővá­sárhelyen mindig megnyerték az Alföld Kupát, Deák, Pataki, Fodor, Hudákné, Horgász Erzsi, Horgász Juli, Bohaty voltak a feszítésének, ellazításának és nyújtásának kérdésével is. Az erőnlét fejlesztését szolgálta a több uszodai edzés, míg leveze­tésként kispályás labda­rúgó-mérkőzést játszottak a fia­talok. Az erőteljes fizikai igénybevétel ellenére a fiatalok kondíciója nem romlott, kö­szönhetően a pazar ellátásnak. Az edzőtábor végeztével ver­senyre került sor a harminc fia­tal asztaliteniszező között. Ha­tos csoportokban körmérkőzést játszottak, az első három helye­zett az „erős” csoportban foly­tatta a küzdelmet. Megyénk fia­taljai ugyan nem kerültek ebbe társak. Emlékezetes marad 1955, amikor Lőrincnével és a két Bíróval kiegészülve legyőz­ték magyar utánpótlás váloga­tottat, az NB I-ben pedig a sok­szoros magyar bajnok Bp. Pető­fit 81-80-ra. Horváthné 1961-ben a Diósgyőr ellen szárkapocscsonttörést szenve­dett, de kilenc hét múlva már játszott. Bordarepedés, ujjtörés, sok ficam sújtotta, de ezekkel mit sem törődött. Tatán egy tor­nán, a Szeged az első félidőben vezetett. A második félidőben úgy kihajtotta magát, hogy a mérkőzés után elvesztette esz­méletét, orra, szája vérzett. Amikor Deák 1959-ben a fő­városba távozott, meggyengül­tek, de 18 évig vagy az NB I-ben vagy az NB II. élcsoport­jában végeztek. Később jöttek a fiatalok: Kálmán, Bíró Cili, Czi- tán, Kovács Kati, Csabai, He­gedűs, Palla E., Palla K., Har- kai. Eljártak a Balaton Kupákra a fokozódó szegénység ellenére is. Horváthné 1972-ben hu­szonöt éves pályafutásáért megkapta a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitünte­tést”. Edzősködött, a TF-en ok­tatói vizsgát tett, a férjével mér­kőzéseket vezettek. Törést je­lentett, főként a férjének, ami­kor 1973-ban Bokodit hívták edzőnek, aki egy évig sem ma­radt Szolnokon. Hangya Mi­hály, a MÁV ügyveztő elnöke kérte fel 1974-ben szakvezető­nek. A csapatot az NB Il-be ve­zette, Horváthné 42 évesen új- rakezdte (folytatta?) egészen 1980-ig, amikor 46 évesen - ta­lán országos csúcsot javítva - befejezte. Élmények, játékos­csínyek, családi összejövetelek elevenedtek fel a beszélgetés­kor. Tíz évvel ezelőtt a férjét tra­gikus hirtelenséggel elvesztette. Életük értelme a kosárlabda volt. Két éve kezdett járni az Olajbányász mérkőzéseire. (pataki) a körbe, de ez nem is csoda, hi­szen még mindketten újonc korcsoportosok, míg a többi versenyző már serdülő. Ennek ellenére is sikerült néhány érté­kes győzelmet aratniuk. Ä ver­seny helyezettjei a magyar vá­logatott tagjainak melegítőit és mezeit kapták ajándék gyanánt. A tábor nagyon jól szolgálta a fiatal reménységek fejlődését, nemcsak technikai szempontból adott sokat, hanem lelkileg is felkészítette őket a verseny­zésre. Mindezek eredménye va­lószínűleg már soron következő megyei versenyen, a NEFAG Kupán érzékelhető lesz. Hoki Hétfőn reggel Szlovákiába utazott a Lehel HC jégkorong­együttese, azért, hogy a jövő kedden induló négynapos MK-sorozatra a lehető legjobb formában vágjon neki a csapat. Ami biztos, Besztercebánya és Zsolna ellen két-két mérkőzés szerepel a túra programjában, no meg egy első, osztályú bajnoki mérkőzés megtekintése. A kék-fehéreknél egyébként kedvező irányba billent el a mérleg serpenyője. Á szövetségtől szomba­ton érkezett expresszlevélben, a versenybizottság álláspontja szerint mindhárom UTE-vérrel „megfertő­zött” légiós (Donyika, Vorobjev, Szelihov) a Lehel HC „tulajdona”. Az más kérdés, hogyan dönt velük kapcsolatban a vidéki klub, hiszen a pályaedző, Vlaszov. elutazott Gorkijba a tavalyi gólkirályért, a je­lenleg is Szuper Ligában kimagas­lóan szereplő Vorobjevért és testvéröccséért. Még az átigazo­láshoz tartozik, hogy a korábban elutasított Csiki és Egyed licence a román szövetség emlékezete szerint tavaly nyáron lejárt, tehát ha bebi­zonyosodik a másolat készítése, újabb kedvező fejlemények elé nézhet a Jászberény. Barta István nevével gyakran találkozhatunk a triatlonverse- nyek helyezettjei között. Arról azonban ritkán esik szó, hogyan került a soportág bűvöletébe az újszászi fiatalember.- Az olimpiai ötpróba a „ hi­bás” mindenben. Igaz, középis­kolás koromban lejártam né­hányszor az atlétikapályára, de nem voltam elég sikeres, így gyorsan búcsút mondtam neki. Am 1986-ban az öcsém indult az ötpróba futószámában, én pedig úgy gondoltam: ha neki sikerül, nekem miért ne? Né­hányszor kimentem vele futni a falu határába, azután már egyedül folytattam. Akkoriban volt egy műsor a rádióban, amelyikben a soron következő Budapest Marathonra való fel­készülésről volt szó, ráadásul a Képes Sport is közölt hasonló edzéstervet. Eszerint dolgoztam én is, s mivel jóval terven fölül sikerült teljesítenem, indultam a versenyen.- De hogyan társult a futás­hoz az úszás és a kerékpározás?- Az állandó futás nekem ki­csit unalmas. A másik két sport­ág megtöri az egyhangúságot, mozgalmasabb így a verseny.- Legutóbb a nágocsi orszá­gos versenyen ért el szép sikert. Hol indul legközelebb?- Franciaországban állok rajthoz, utána pedig mountain bike-futamokon fogok szere­pelni. Jövőre pedig szeretnék ki­jutni a németországi nagy triat- lonversenyre. Barta István: Az állandó futás kicsit unalmas Telekosár Békési Áfész-Kunszent- mártoni KK 82-59 (42-34) Békés, 150 n„ v.: Mustos, Purlé KKK: HOVORKA 22, Bodnár 8, DURKÓ 16, Kiss 9, Dénes 2. Csere: Kóródi 2, Ve­res, Nácsa. Edző: Durkó Ber­talan. A megszokott csapatból töb­ben hiányoztak a kunszentiek­től, ennek ellenére azért re­ménykedtek Hovorkáék, hisz vendéglátóik nem tartoznak az NB H. élcsoportjába. Bizakodá­suk nem volt alaptalan, hisz az első játékrész tizedik percéig vezettek is. Hovorka és Durkó sűrűn betaláltak a gyűrűbe. A hazaiak időt kértek, ettől kezdve fokozatosan feljöttek, sőt a vezetést is átvették. A fél­idei hátrány azonban nem volt olyan nagy, hogy ne lehetett volna fordítani. A második húsz perc elején a hazai fiatalok szárnyakat kaptak, vezetésük egyre nőtt. Hiába kérte ki Durkó mester az egyperces időit, sajnos nem használt. Bár a vége 23 pontos vereség lett, a játéktudást tekintve nincs ennyi a két csapat között, ezúttal a bé­késieknek jött ki jobban a lépés. Univer KSÉ-Olajbányász II. 75-69 (40-32) Kecskemét, 150 n„ v.: Len­gyel, dr. Vályi. Olajbányász II.: Katona (6/6), ÚJVÁRI (18/3), Boldi­zsár (4), FEHÉRVÁRI (17), Ferenczi. Csere: Barsi, ER­DEI (12/3), Szolnoki (3), Mé- rész (9), Bódi. Edző: Tapodi L. Az NB Il-ben szereplő olajos fiataloknak erőszakos, agresz- szív védekezéssel sikerült meg­lepnie a vendéglátó kecskeméti csapatot, melynek eredménye­ként a 10. percben 9 pontos volt az előny. A hazai csapat letá­madással próbálkozott, sikerrel. Az 5 percig tartó mélyrepülés végül is elegendő volt a hazai­aknak, hogy a maguk javára fordítsák a mérkőzés állását. Fordulás után izgalmas, színvo­nalas játék alakult ki, a vendé­gek közel álltak a győzelemhez. Végül is a tavaly még NB I./ B-ben szereplő Kecskemét ru­tinjának köszönhetően szerezte meg a győzelmet. Olajbányász - ZTE 69-54 (28-27) Szolnok, 100 n„ v.: Patay, Szabó. Olajbányász: Katona (8/6), Újvári (8), Bódi, FEHÉR­VÁRI (21), Ferenczi. Csere: Boldizsár (8), Barsi (7/3), Er­dei (12), Szolnoki (2) Mérész (3). Édző: Tapodi L. A Szuper Ligában szereplő felnőttek ifjúsági csapatainak összecsapásán a zalaegersze­giek kezdtek jobban. A Ti- sza-parti fiatalok nemigen talál­ták a játék ritmusát, támadása­ikból rendre az ellenfél ért el kosarat. Lassan azonban bele­lendültek Fehérváriék, és a fél­idő végére sikerült egy pontra felzárkózniuk. Fordulás után mintha mezt cserélt volna a két együttes. Az Olajbányász len­dületes játékkal, jól védekezve átvette a vezetést, majd fokoza­tosan elhúzott, a vége pedig biz­tos piros-fekete győzelem. Oldalháló Mennyi a munka és a fizetés? Talán Nagy Feró sem tudná teljes biztonsággal megmondani. Igaz, ő a munka, pihenés és szórakozás egyenlő arányát hirdeti, azonban azt is megénekelhetné már egyszer, hogy mennyi a munka és az ellenértékeként kapott fizetés, például a magyar labdarúgás élvonalában. Lassan már a könyökömön jön ki az a sutból előkapott és le­porolt, napjainkban ismét divatba jött, ám homlokegyenest el­lenkező értelmet kapott edzői szlogen: „az elvégzett munkában hiszek, annak előbb vagy utóbb az eredményekben is mutatkozni kell." Nesze neked klubvezetés, szurkolótábor. Ha eddig nem vetté­tek volna észre, bejelentjük ország-világ előtt, keményen és szakszerűen dolgozunk, csak az a fránya győzelem még egy kis ideig várat magára. Hogy meddig? Azt ne tőlünk kérjék szá­mon, hiszen mi annyira el vagyunk foglalva a munkával, hogy ki sem látszunk belőle. Ha netán kiesünk, az csakis a balszeren­csének, a sorsolásnak, a játékvezetőknek és hááááát.... Igen, igen, a kevéske maninak is köszönhető. Hiszen ennyi munkát azért a százhúszezrecskéért? Igazán, gyerekek, tán nem gondol­tátok komolyan, hogy BEK-győzelmet szállítunk az idén. Leg­hamarabb jövőre, mert a munkának előbb-utóbb az eredmé­nyekben is mutatkozni kell. Sőt, válogatottakat is nevelünk, mert nekünk a nemzeti tizenegyről sem szabad elfeledkeznünk, t ugyanis az a munka, amit mi elvégzünk, már reméljük, mindenki magától is tudja: más területen is érezteti hatását. Egyébként is mire ez a nagy elkeseredés? Eredményeink alapján bent va­gyunk a földkerekség legjobb ötven válogatottjában, kétszer játszottunk világbajnoki döntőt. Hogy mikor? A két világháború között, no meg ötvennégyben. Nem véletlen, a sok fáradozás már akkor is megérte. (ni) Bér­mentesítés nélkül adható fel POSTAHIVATAL HELYBEN Egy hét a tatai edzőtáborban

Next

/
Thumbnails
Contents