Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-18 / 243. szám
4 1993. október 18., hétfő A szerkesztőség postájából „Legyen mások számára is lelkesítő” A latin nyelv egyetemességéért Minden nyelv szülőanyja a latin. Sajnos a múlt rendszerben ezt az igazságot nem ismerték el. Igaz, hogy a nyolc egyházi (katolikus) gimnáziumban rendes tantárgyként tanították, de az állami középiskolákban nem. Mind az általános, mind a középiskolákban az orosz nyel volt a kötelező. Jómagam is tanítottam az orosz nyelvet, bár súlyos hibának tartottam, hogy a kötelező iskolai tantárgyak közé tartozott. (Megjegyzem, Amerikában is napirenden volt az orosz nyelv, de csak fakultatív módon, ahogyan Romániában is.) A rendszerváltás negyedik évében járva, sajnálatosnak tartom, hogy az angol, a német nyelvek tanítása mellett a latinra eddig kevés helyen kerülhetett sor. Talán kivételként említhetem, hogy Tö- rökszentmiklóson az általános iskolában is bevezették. Elég csak a középkorra hivatkoznom, akkor a latin nyelv egyetemessége folytán magától értetődő természetességgel voltunk benn Európában; az akkori európai latin nyelvű irodalom legmodernebb, legáltalánosabb érvényű oktatása volt. Aki meg akarja ismerni, foglalkozni akar vele, annak meg kell tanulnia latinul. De mit tettem én pl. Martfűn a latin népszerűsítéséért? Korábban országos pályázatot hirdettek a latin nyelv népszerűsítésének feltételeiről. Kidolgoztam a feladatot, és a pályázatom elfogadták. Tízezer forintot kaptam érte, de őszintén szólva, nem a pénz lelkesített a cselekvésre, hanem a latin szeretete. Majd latin nyelvű szakköri foglalkozásba kezdtem, melynek tagjai között általános és középiskolások voltak, s a tárgyi feltételeket a helyi művelődési központ igazgatója biztosította. Egy évig tartott, s azoknak, akik rendszeresen részt vettek a foglalkozásokon, emléklapot adtunk. Most. amikor a 20. század végéhez közeledünk, úgy vélem, hogy a latin kultúra értékei nemcsak kegyeletből őrzött, tiszteletre méltó emlékek. Tanulásának hatása arra a közismert tényre is utal, ami a római szatíraírók, pl. Horatius művein is érezhető. Ars poétikájából egy rövid mondás: Natura fieret laudabile carmen, an arte — „Nagy kérdés, remeket mi teremt, a tudás vagy az ihlet”. Mivel Rómában az uralkodó műfaj a szónoklat volt, műveiben is nagyon határozottan észrevehetjük a szónoki pátoszt, meg azt a közismert tényt, hogy a latin nyelv sajátosságai milyen rendkívüli módon alkalmassá teszik a tömörítésre, a mondanivaló kifejezésére. Boldogan és készséggel vállalom - korom ellenére is - a latin nyelv tanítását, akár iskolában, akár magánfoglalkozásként. Legyen mások számára is lelkesítő Pannónia dicséretének sorai: „Sokra becsülnék már, a hazám is büszke lehet rám, / szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld”. Serfőző János Martfű Kislányt mentett a kútból Harmincöt éve történt Az eset 1958 nyarán történt Zagyvarékoson, de csak ennyi idő múltán merem a nyilvánosságra hozni. Azon a nyári napon segítségért kiabálva rohantak az emberek az utcán - mindenki tűzre gondolt, ahogyan én is, és szaladtam utánuk. Az egyik udvaron kétéves kislány esett véletlenül a kútba - a szülők jelenlétében. A kúthoz furakodtam, hiszen már rengetegen állták körbe. Nem volt sok gondolkodási idő, három kötélen már lógott a va- vasmacska, én pedig gyorsan leereszkedtem a keskeny, mély és omladozott oldalú kútba. Az egyik kezemben a kötelet, a másikban a kislányt fogtam, és húztak felfelé. Amikor a kút szájához értünk, mindenki a kislányért nyúlt, még azok is, akik a kötelet fogták! így estem visz- sza - bele a vasmacskába. Ebből eredően orvosi kezelésre szorultam, de akkor senki nem mert a történtekről beszélni. Úgy voltunk vele, legyünk csendben, nehogy a szülőket gondatlanságért felelősségre vonják. Azóta eltelt 35 év. Nemrég olvastam az Új Néplapban, hogy életmentőket jutalmazott a megyei önkormányzat, és ez indított arra, hogy megírjam a történteket. Nekem az volt a jutalmam, hogy az édesapa azt mondta: koma, te vagy a kislányom második apja. Polónyi Géza Küldjön egy képet! Tízéves évfordulón - 1987-ben Rákócziújaluban 1977-ben alakítottuk meg a nyugdíjasklubot. Földi Marika (ma már Gregor Ferencné) vezetésével, aki a képen középen, fehér ruhában látható, mellette szemüvegben jómagam. Ez a felvétel klubunk fennállásának tízéves évfordulóján készült az énekkarról, melyen nagyon jól éreztük magunkat. Úgy is mondhatom, jót mulattunk. Egyébként 1960 óta fizetem elő a Néplapot, szeretjük az újságot. Az idősek napközijébe is jár az Űj Néplap, ahol a társaimnak gyakran olvasok fel belőle. Vass Istvánné Rákócziújfalu Nehéz becsületesen élni, de jó! A háznál egy kereső van Váratlan meglepetés ért, amikor éppen a fiam katonai eskütételére készülődtünk nemrég, és megtudtam, hogy a Szu- pemagyi pályázaton vásárlási kártyát nyertem. Nagyon megörültem neki, és hálás szívvel köszönöm az ajándékot. Mondhatom, jó helyre került a segítség, mert sajnos munka- nélküli lettem. Igaz, kaptam egy kis végkielégítést, amit mindjárt be is fizettem az OTP-tartozásunkba. (Még így is maradt annyi, hogy öt évig törleszthetem.) Ugyanis bevezettettük a gázt, amire 108 ezer forint kölcsönt kaptunk - bár 112 ezer forintba került az ezzel kapcsolatos költség. Nem jó munkanélkülinek lenni, de ezt az állapotot nem mi akartuk, nem mi választottuk, ezért azt mondom, szégyellje magát az, aki tehet róla. Becsületesen dolgoztam, a munkahelyemen igyekeztem maximálisan helytállni, és a szó szoros értelmében mindig a munka nehezebb végét fogtam - dacára annak, hogy a gyermekkoromat is beleértve, 1972-1982 között összesen hétszer műtötték. Voltam már 40 kiló is - vaságyastól, de hál’istennek, ma közelítem a 60 kilogrammot, pedig nem szeretnék kövér lenni. A családomról annyit: három gyermekem és három kicsi unokám van; János és Viktor 6 évesek, a pici Krisztián alig háromhónapos. János fiam katona, Zsolt hetedik osztályos tanuló. Sajnos egy kereső van a háznál, a férjem. Nagyon nehéz becsületesen élni, de jó! Még egyszer köszönöm az ajándékot, és erőt, egészséget, szeretetet kívánok a szerkesztőség kollektívájának, s a lap valamennyi olvasójának. Varga Jánosné Szajol Új vár falván A Dunántúlon is létrehozta első „zarándokhelyét” a Pro Patria Szövetség, mely a gyerekek történelmi ismereteit igyekszik gyarapítani. Kddig főleg a Hegyalján és a Jászságban emlékeztettek kopjafák, emléktáblák a magyar történelem nagy alakjaira, az 1848/49-es szabadságharcra, most ezek közé bevonult Újvárfalva is - a Somogy megyei kisközség -, ahol Noszlopy Gáspár emlékére állítottak emlékoszlopot. Ebben nagy szerepe volt a nagybajomi Gál Imre tanár úrnak, aki fáradhatatlanul gyűjti és adja át a múlt emlékeit nebulóinak. Az eseményre az orság minden részéből érkeztek hagyományőrzők, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből a jászjákóhalmi László Gergely csapat kapott meghívást - kilenc résztvevővel. A képen a csapatból választott Mező Laura olvassa fel a magyar múlt őrzésére, megbecsülésére buzdító oklevelet. Jobbról Rakó József, a szövetség országos elnöke. (Beküldött kép: F. I.) Nyílt levél Bandi bácsihoz Talán érdemes lesz visszamenni Az Új Néplap október 4-i számában olvasva Deák András Mindent köszönök, és elköszönök című, megkeseredett levelét - melyben beszámol a múltról, de leszámol a jövővel, és kilép a KDNP szolnoki szervezetéből -, arra az elhatározásra késztetett, hogy válaszoljak. Nem az emberi huncutság, a számok rideg ténye érvényesült Mert mi is a fájdalma Bandi bácsinak? Az történt, hogy a képviselőket jelölő választáson Szolnok városa négy, Újszász pedig nyolc személyt delegálhatott, s Bandi bácsinak a 14. hely jutott. Sajnálom, hogy egyetlen ember sem volt, aki előre megnyugtatta volna, hogy itt nem az emberi „huncutság”, hanem a számok rideg ténye érvényesül. Ugyanis: Szolnok lakossága kb. nyolcvanezer, ebből KDNP-tag nyolcvan, 20-szal osztva = négy fő. Újszász község lakossága hatezer, ebből KDNP-tag százhatvan, 20-szal osztva = nyolc fő. Ha valakit, mi több, valamit hibáztatni lehet, az a szervezési hiányosság, ami Szolnokon - a keresztény hívők sokasága ellenére - ezt eredményezte. Újszász keresztény és szimpatizáns lakossága felismerte annak felelősségét - hála a helyi szervezők példamutatásának és megbecsültségének -, hogy tevőlegesen is részt kell venni falunk, jövőnk alakításában. Mert a hallgató tömeg is felelős! Értetlenül állok Szolnok istenfélő gyülekezetével szemben, hogy egy üldözött, tisztességes múlttal rendelkező ember kezét elengedte, s hagyta, hogy megírja a már említett, elköszönő levelét. Ugyanis Bandi bácsi 14. helyezését csupán taglétszám-emeléssel is megakadályozhatták volna. Kedves Bandi Bácsi! Higgye el, nem személyének szólt a megaláztatás, a tagság alacsony számából következett a végeredmény. Vigasztalódjon, mert annak idején Petőfit is leszavazták, de ő nem hátrált meg! Biztos vagyok benne, hogy - önvizsgálatot tartva - hamarosan olyan emberek mennek magához, akikkel érdemes lesz visszamennie egy keresztény közösségbe. Hiszem, hogy lesz még Szolnokon olyan Kereszténydemokrata Néppárt, ahol Bandi bácsinak is páholyos hely dukál. Addig is öleli és együttérzéséről biztosítja egyik újszászi újságolvasó, aki szívesen adná szavazatát Bandi bácsira. (Név, cím a szerk.-ben) Expressz - ajánlva Megvonták a nevelési segélyt Tisza-parti kis községből fordult hozzánk gondjával, kérdéseivel egy háromgyermekes asszony. Nevét, címét is megírta, de arra kért bennünket, senkinek ne adjuk! ki a nevét. Kérését tiszteletben tartjuk, bár a teljes titoktartással - bizonyos mértékig - nem ad lehetőséget] a konkrét, kézzel fogható segítségre, így például érdekében nem kereshetjük meg a lakóhelye szerint illetékes önkormányzatot, a körzeti családsegítő központot; kérdéseire - egyéb adat hiányában - általános választ, tanácsot adhatunk. Az édesanya leveléből: János nevű gyermekemre - az egy főre jutó létminimum miatt - az idén január elsejétől július 31-ig rendszeres nevelési segélyben részesültünk, ami havi 1800 forint volt. Augusztus elsejétől sajnos megvonták, de csak szóban, mivel három kiskorú gyermekemre ettől az időponttól az önkormányzat ún. gyejrmekgondozási támogatást (gyet) állapított meg. A rendszeres nevelési segély megszüntetését azzal indokolták, hogy „kétféle segélyt nem fizet egyidőben az állambácsi”. Ezt azért nem értem, mert a gyes mellett is kaptam a nevelési segélyt. Kérdezeti: a gyet mellett miért nem illet meg, hiszen e támogatás összege csupán 400 forinttal több mint a gyermekgondozási segélyem volt, és a megvonásról miért nem kaptam hivatalos levelet, határozatot? Kedves Olvasónk! Az új, Ill-as számú Szociális törvény, mely az idén március elsejétől lépett életbe, előírja, hogy az egyes segélytípusoknál milyen feltételek mellett adható vagy jár a rendszeres nevelési segély. A gyet mellett - rendszeres havi juttatásként - lakhatási hozzájárulást állapíthat meg a helyi önkormányzat, ami azt jelenti, hogy a rászorult családok lakásrezsijét (az OTP-részletet is beleszámítva), részben, vagy teljes egészében átvállalja. A gyermeknevelési támogatást, valamint a rendszeres nevelési segélyt is kizárólag a gyermekre, illetve gyermekekre adják, mindkettő havi ellátás, tehát érthető az ön- kormányzat álláspontja. A gyes társadalombiztosítási ellátás, míg a rendszeres nevelési segély és a gyermekgondozási támogatás az önkormányzat költségvetését terheli. Ebből adódik, hogy ezekben a kérdésekben, a rászorultság tekintetében kizárólag a helyi polgármesteri hivatal szociális bizottsága dönt. A rendszeres gyermeknevelési segély megszüntetéséről bizonyára azért nem küldtek Önnek levelet, mert a január elsejei határozatban már szerepelt ez a dátum! Ezúton arról is tájékozhatjuk, hogy a gyet folyósításának időtartama szolgálati időnek számít, mellette - ha van rá módja - jövedelemszerzéssel járó munkát vállalhat, de munkaideje nem haladhatja meg a napi 4 órát. További segítségül azt tanácsoljuk, hogy amikor családja nagyobb kiadás előtt áll (bl. téli beruházkodás, tüzelővásárlás stb.), forduljon bizalommal az önkormányzathoz, s kérjen rendkívüli segélyt, ami bármilyen kedvezmény, támogatás mellett adható. Bizalmát köszönjük, s az ettől eltérő, közérdekű témában feltett kérdéseire hamarosan visszatérünk. Addig is szíves türelmét, megértését kérjük. - Üdvözlettel: cuvA-zwí, lA/h Vidáman, együtt a gyerekekkel Példa értékű sportnapot szerveztek A törökszentmiklósi Almásy úti 9. számú óvoda óvónői szeptember végén sportnapot szerveztek. A kellemes rendezvényen sok szülő, nagyszülő és testvér örült, drukkolt, avagy versenyezett együtt a kicsikkel. Az óvodások sorversenye után az apukák kézilabdamecs- csen mérték össze tudásukat - miközben több vállalkozó szülő kínálta portékáját az alkalrrji kirakodóvásáron; mindenki kedvére válogathatott az ajándék- tárgyak között, és enni-inni is lehetett. A Szolnoktej ajándékát jutányosán vásárolhattuk, és a bevétel az óvoda alapítványát gyarapította, amiből sportfelszerelést kívánnak vásárolni. A példa értékűre sikerült sportnap szervezéséért köszönet minden óvónőnek, közreműködőnek és szülőtársnak: Szakái Károlyné T örökszentmiklós Szigorúan büntessék a szemetelőket Olykor megdöbbentő a látvány „Csendélet” a kenyérgyár közelében címmel jelent meg az Új Néplap szeptember 27-i számában egy fénykép, melyen láthattuk, hogy már egy központi helyen, közvetlenül aj forgalmas út mellett is szemétkupacba botlik az ember. Ez a kép indított arra, hogy tollat fogjak és megírjam: nemcsak a szolnoki Rákóczi úton lehet ilyesmit látni és tapasztalni, hanem szerte a városban, így a Szolnok ispán körúti lakótelepen, ahol a gyönyörű díszcserjék, bokrok közé dobálják a szemetet - a felelőtlen, gátlástalan emberek nylonzsákkal. De említhetném a Széchenyi-lakó- telepet is, ahol a közelmúltban volt dolgom, s a virágágyások, rendezett park, zöldövezet helyett hulladékkal, szeméttel tarkított környezet fogadott, amerre csak jártam. Az a véleményem, hogy amikor az illetékesek tetten érik a szemetelőket, hiszen előfordulhat, szigorúan büntessék meg őket. Hátha sikerülne végre tisztaságot, rendet teremteni a megyeszékhelyen. Bodor Lajosné Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
