Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
1993. október 16., szombat Hazai tükör 5 Elitváltás vagy rendszerváltás Beszélgetés Bőhm Antal szociológussá A megyei művelődési és ifjúsági szolgálat szervezésében október 14-én hangzott el az „Elitváltás vagy rendszerváltás a helyi vezetésben” című előadás. Bőhm Antal tudományos tanácsadóval lapunk szociológus szerzője készített interjút.- A hatalmi elitről való gondolkodás mindig furcsa paradoxonokat hoz fejszínre. Ha túlságosan messziről indítanék, akár G. Lampedusa egyik hősét is idézhetném, aki szerint „azért kell megváltoznunk, hogy semmi sem változzon”. Igaz le- het-e ez a kijelentés napjainkban?- Nehéz eldönteni, hiszen ez a rafináltan tudatos magatartás a hatalmi elit valamennyi tagjára egyáltalán nem jellemző. Nem is lehet jellemző, mivel - ha csak a helyi hatalom szintjén vizsgálódunk - nem mindegyik tanácselnökből lett polgármester. Még ha figyelembe vesszük is, hogy az önkormányzatok száma majdnem megduplázódott, akkor is csupán ötven valahány százalékról beszélhetünk. De a lényeg nem is ebben rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy akár a központi, akár a helyi hatalom képviselői milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Jellemző-e rájuk a higgadtság, a józanság, a megfontoltság, s hogy mennyire törekednek konszenzusra? Politikai értelemben is mennyire türelmesek, s milyen mértékben képesek elfogadni a másságot? Magyarországon már-már tradíció, hogy a politikusok csalhatatlannak képzelik magukat, jóllehet ez a magatartás szemmel láthatóan bukásra van ítélve. Ha viszont a polgáriasuk értékeket, szemléletmódokat vallják magukénak, akkor az említett változás is más értelmet kap.- Ezek szerint csak az ideálként állított polgári társadalom elvei lehetnek számukra irányadóak? Nincs más választásunk, mint - akár az önkormányzatok szerveződési szintjén is - az európai mintákat követni?- Ma is azt vallom, hogy a polgári társadalomfejlődés meghaladható. Manapság elég sokat beszélnek, írnak arról, hogy a modernizációt egy posztmodemizációs szakasz követi, melyben az erkölcsi értékek is más jelentést kapnak, s a fejlett nyugati társadalmak többsége efelé tart. Ennek érvényességét elfogadva is azt állítom, hogy számunkra a legnagyobb kihívást a polgári fejlődés jelenti, melyet képtelenség átugrani. Minden szempontból kétségbeejtő, hogy a polgári társadalom múlt századbeli szintjéig sem jutottunk el (legalábbis ami az egyének anyagi, szociális biztonságát illeti). Ha a társadalmi viszonyokat alaposabban elemezzük, mindmáig megmaradtak a félig polgári, félig rendies szerkezetek, sőt még a feudális hagyományok is, melyek a hatalom szereplőinek magatartásában eléggé érzékelhető módon megjelennek. Míg a "társadalmi szerkezet nem modernizálódik, vagy nem válik polgáriasúlttá, s amíg az állampolgárok nem lépnek ki az alattvalói szerepből, illúzió bármiben is reménykedni.- Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a társadalom újra csak átpolitizálódott, s nap mint nap érzékeljük, hogy az a fontos, ami a „nagypolitikában” történik. Egyáltalán milyen változások és „átváltozások” mentek végbe a helyi hatalomban?- Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám: a három évvel ezelőtti eufória utáni időszakot éljük. A helyi hatalom szereplői a nagy nekibuzdulások után újra, meg újra átélik a kiábrándultságot és a reményvesztett- séget. Kétségtelenül fontos az, hogy a települések önállóan intézhessék ügyeiket, szuverén önkormányzattal rendelkezzegazdasági, szociáli és kulturális korlátái. Milyet akadályozó tényezőkről van sző- A politikai kultrában is felfedezhetők a visszhúzó tényezők, melyek - mikát már említettem - elkerülhetdenül összefüggnek a másság elutasításával, az intolerancií/al. a konfliktuskerüléssel. S ezek nyilvánvaló kerékkötőia rendszer- váltásnak. Széleseb értelemben viszont a kuúra egésze visszahúzó tényezt Míg Magyarországon a fiail generációnak 11-13 százait;a jár egyetemre (más országikban csaknem 40-50 százaléltk), addig a kulturális hátrányo szaporodásáról beszélhetünkRáadásul az utóbbi időben az analfabéták száma is drasztikuan emelkedett, egyetlen telepléseken tömegesen vannak elen. Közhelyszerűen hangzc, de mégis megismétlem: általnos kulturális felemelkedés teli ahhoz, hogy fogékonyak legyünk a modem polgári vlág értékei iránt. A kulturális flemelkedés pedig nem a p re fent ideológiai irányultságtól függ hanem attól, hogy az egyén és a társadalmi önépítkezés;ek milyen lehetőségei vannak,- Nyilván aliga csupán egyéni elhatározásáról, elszá- násokról beszélhet'nk, hanem ehhez más is kell.- Hosszú ideig, évtizedekig nem lehettünk állaroolgárok, s amikor végre szahdon élhetünk, nem tudunk irt kezdeni a Bőhm Antal portréjáloz 1940-ben született. Csaknem negyed évszázada foglalkozik szociológiai kutatásokkal. Míg kezdetűn a társadalmi szerkezet, rétegződés és osztálytagozóás kérdései érdekelték, több mint tíz éve a helyi társaalom és a helyi hatalom jelenségeit vizsgálja. Számo; tanulmánykötet szerzője és szerkesztője. Jelenleg a MTA Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Hamarosan megjelenő könyvében a helylatósági választások eléggé rejtélyesnek tűnő valóságát dséreli meg értelmezni egy empirikus adatfelvétel alapjn. nek, de azzal, hogy létrejött az a hatalmi háromszög, melyet a központi hatalom, a köztársasági megbízotti hivatal és a megyei önkormányzat jelez, a települések többsége változatlanul a körön kívül maradt. S talán az sem meglepő, hogy számos községben vagy kisebb városban az amúgy is meglévő érdekkonfliktusok pártpolitikai színezetet öltöttek. Az egymással valamilyen módon szemben álló családok és rokonságok ellentéteik legitimálásához ideológiai támaszt kerestek és találtak. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy az önkormányzati képviselőknek elég szövevényes a kapcsolati rendszerük. Még az is előfordul, hogy bizonyos intézmények vezetői önmaguk munkáltatói lettek. Mindettől függetlenül azonban az önkormányzatok változatlanul keresik a helyüket.- Ha cinikus lennék, erre azt felelhetném: egyre kevesebb kecsegtető sikerrel. A régi-új hatalmi elit elfoglalta pozícióit, miközben a rendszerváltásnak napról-napra szaporodnak a ránkzúduló szabadságai. De a demokráciához is taulási folyamatra van szükség Nemrég részt vettem egy összhasonlító vizsgálatban, melynk során arra is kíváncsiak voltnk, hogy különböző országok akói hogyan értelmezik a deiokráciát. A svédoszági megkrdezettek például úgy vélekedtk: a demokrácia csupán eszlóz ahhoz, hogy az egyének a tásadalom- ban érintkezzenek e;ymással. Nálunk viszont a dmokrácia szabadságot, félelen nélküli életet jelentett, melye a jóléti államok polgárai eyszerűen nem is értenek. Msra nem gondolhatok, mint an: a szerves polgári fejlődés szükségképpen vonja maga itán ezt a demokráciaértelmezés. Jóllehet az elitváltás révén öbbé-ke- vésbé félelem nélkülié vált az élet, de a •demokráck mindennapi gyakorlata anyag és szociális biztonságot egyarnt jelent. Feltehetően ehhez em kell újabb rendszerváltás hanem vissza kell találnunk í megszakított polgári fejlődés ltjaihoz. Kerékgyártó f. István Ősz a Körös-parton (Fotó: I. Zs.) Látogatás vadvízországban Élővizeink, folyóink megye-, sőt: országhatárra való tekintet nélkül hömpölyögnek, kanyarognak tova, hol lelassulva, hol felgyorsulva távolodnak térben és időben. Hátukon viszik, sodorvonalukban forgatják, alkotóelemeikben hurcolják az emberi hanyagság, környezetszennyezés gyakran leleplezhető keze nyomát. Mintha csak megbüntetnék a gondatlan mulasztást, felelőtlen tre- hányságot, szerfölött nagy haragra gerjedve, időnként rakoncátlan, szilaj, fenyegető áradattá duzzadnak, hogy aztán a mederelfajulásokkal, töltésrepedésekkel szövetkezve, bizony néha még a hullámtérből is kilépjenek, s a védőgátat átszakítva, gyorsvonati sebességgel száguldjanak föl s alá, recsegés-ropogás, dübörgés közepette sivítva a világba: jaj minden élőlénynek. A Hortobágy-Berettyó hullámterének szélessége néhol a négy-öt kilométert is eléri. A természetvédelmi területen őshonos állapotok őrződtek meg. Igazi vadvízország. Ma természetes megyehatárunk keleten és dél-keleten a Hortobágy-Berettyó. Talán nem eléggé közismert, de az Ős-Be- rettyó megzabolázása még 1787-ben elkezdődött, amikor a Tiszából történő folyamatos vízutánpótlásának szó szerint is gátat szabtak, lezárva a Mirhó vízfolyás útját. E mesterséges beavatkozással sikerült leapasztani, kiszárítani - és mezőgazdasági művelés alá vonni - az Alföld tószerűvé kiszélesedő, lapos, mocsaras, igen nagy területét. A megregulázott ős-folyó ma mesterséges csatornaként három tájegység vizeit vezeti le, mintegy ötezer négyzetkilométeres területről.- A Hortobágy-Berettyó három megye és három vízügyi igazgatóság vízgazdálkodási problémáinak szinte teljes skádelmi Központi Szervezet, a polgárvédelem és a rendőrség munkatársaival - észak-keletnek, a Hortobágy-Berettyó balpartján, szemrevételezni egy kritikus helyet. A Gulya-gát horgászok által is kedvelt egyik szakaszán állunk meg, ahol a töltés altalaján jól láthatóan átszivárog a víz. Rögtönzött konzílium: a talaj- mechanikai feltárás vízzáró agyagréteget talált, az oknyomozást folytatni kell, holtme- der-kereszteződésről lehet szó. A bevédés nem tűr halasztást, állapítják meg a szakemberek, miközben én is konstatálom a vízszint és a gát túloldalán lévő terepszint közötti nem túl bizalomgerjesztő magasságkülönbséget, illetve a közeli, majd kétezer lelkes Ecsegfalva házainak pirosló cseréptetőit. Visszaporolunk az ecsegfal- vai gátőrházhoz, ahol rövid tájékoztatókkal hivatalosan is megkezdődik az árvízvédelmi bejárás. Pálinkás Lajos igazgató helyettes főmérnök számokat sorol, az árvízvédelmi művekkel kapcsolatos megvalósult fejlesztésekről. A töltések állagára figyelmeztet, miszerint tartós vízborítás esetén, a szikes talajból való építkezés miatt azok könnyen szétmál Ihatnak. Várkonyi Kálmán főtanácsos megemlíti, hogy 48 holtme- der-kereszteződést találtak, ebből 43 bevédése megtörtént. Sípos Imre, a szeghalmi szakaszmérnökség vezetője arról informálja a résztvevőket, hogy 85 kilométer árvízvédelmi töltést tekintünk meg a nap folyamán, 11 őrjárást érintve. Igaz-e az értesülésem - kérdezem Goda Péter igazgatót -, miszerint szakmai körökben a Hortobágy-Berettyót az Alföld A Mezőtúr alatti árvízkapu. 1942-ben épült. Alatta ömlik a Hortobágy-Berettyó vize a Hármas-Körösbe. Békalencse nincs, a szél ezúttal szétfújta. Feszes uniformisban, műszaki dokumentációval és szolgálati könyvvel a kézben fogadják a gátőrök a szemléző bizottságot, válaszolva az árvédelmi készültséggel kapcsolatos kérdésekre. Pedáns rend mindenütt: a karóverő sulyok, fáklya, talicska, lapát, zsákok katonás rendben várják az őselem, a víz támadását. A közelmúlt egyik gátszakadása az intő jel arra, hogy a kívülről leggondosabban kezelt töltés is tartogathat a belsejében olyan repedéseket, ami végzetes lehet. Ezért is nagyon fontos az állandó figyelés, a segédőrök munkája, különösen készültség esetén. Miközben sorrajárjuk a csurgói, csudaballai, szandazugi gátőrházakat, kísérőm - Paróczay Lajos árvédelmi felügyelő - mesél a csatorna-, és gátőri foglalA tiszai Mirhó-gát építésének 200. évfordulójára 1987-ben emelt szikla-emlékmű a Hortobágy-Berettyó partján, Túrkeve térségében. Az emlékmű párját a Tisza mellett állították fel. A kép közepén dr. Goda Péter, a KÖVÍZIG igazgatója, a bejáráson részt vevők egy csoportjával Iáját magával hordozó, nagy jelentőségű vízfolyás - tájékoztatta lapunkat dr. Goda Péter, a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, felkínálva az egész napos területbejáráson való részvételi lehetőséget számunkra, amelyen ezúttal nem a víz-minőségi, -hasznosítási, -rendezési, hanem az árvízvédelmi müvek felülvizsgálata volt terítéken. Amikor reggel hét óra húszra - a megbeszélt időre - alig két kilométerrel elhagyva a megyehatár táblát, megérkezem autómmal Ecsegfalvára, a közúti hídhoz, a mitsubishi mikrobuszok motorjai halkan duruzsolnak. Átszállók, kapok egy helyet, s már is indul a szemléző bizottság - tagjai között a vízügyi igazgatóság, az Országos Vízügyi Főhivatal, az Árvízvészennyvízfolyójaként tartják számon?- Sajnos így van - kapom a választ -, mivel Debrecen szennyvizével végig piszkolja az alföldi folyókat le egészen Szegedig. Nagyon hiányzik már a debreceni szennyvíztisztítómű. A fokozott szervesanyagtartalom következménye az intenzív békalencse-tenyészet is, ami Mezőtúr térségében figyel- > hető meg leginkább. Négy autóból álló gépkocsi- konvojunk útnak indul a gáton. Őszi színekben pompázó, őshonos növényi vegetációkban gyönyörködhetünk a jobb oldali hullámtéren - van ahol szarvasok szökellnek át előttünk -, míg balfelé hét-nyolc kilométerenként a töltés aljához lapuló, gondosan karbantartott gátőrházaknál állunk meg. kozás egykori hallatlan népszerűségéről. Kétségkívül van presztízse ma is, sok a fiatalember közöttük, hiszen a szolgálati lakás csábító, ám embert próbáló, nehéz munka ez a téli-nyári állandó szolgálat távol a lakott helyektől. Az árvízkapunál megnézzük a vízátemelő szivattyúmű építését, majd a Körös jobb oldalán folytatjuk a bejárást egy meder elfajulás szemrevételezésével és újabb hat gátőrház meglátogatásával. Délután 16 óra. A szemle a körösladányi duzzasztóműnél ér véget. Áz összegzés megállapítja: az árvédelmi felkészülés sikeres volt, a védműveken végrehajtandó feladatokról intézkedési terv készül majd. Kép-szöveg: Simon Cs. József
