Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

1993. október 14., csütörtök Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Míg dúlt a kosárcsata hétfő este a Tiszaligeti Sportcsar­nokban, robbanásig feszültek az idegek a szolnoki Olajosok és az egerszegiek összecsapá­sán - ennek képeit láthatta, aki a sport mellett döntött és a kettesre kapcsolt - addig az egyes műsorában Móricz-mű tévéváltozata szerepelt, nem kevésbé feszült, drámai pilla­natokkal. Aki a Kismadár megtekintését választotta, csak örülhet döntésének. A Kismadár Nos, a Móricz Zsigmond kisregényének televíziós be­mutatása több szempontból is esemény. Már megszületését, létrejöttének szokatlan kö­rülményeit illetően is, hiszen hat különböző színház művé­szeiből állott össze a csapat, ráadásul valamennyi teátrum a határainkon túl működik, többségben erdélyiek és a komáromi, Szlovákiából. Csupán a címszerepet játszó Marozsán Erika „csatlako­zott” hozzájuk a fővárosból. De ő is egyenesen a színiaka- démiáról érkezett, a Kismadár első jelentős feladata a képer­nyőn. így egyszerre vált ez a bemutató a magyar színházi kultúrába egyre jobban be­épülő határokon túli színját­szás demonstrációjává s ugyanakkor egy ifjú tehetség örömteli felfedezésének. De ami a legfőbb: kiváló produk­ció született belőle. Végre annyi bátortalan, erőtlen, ha- lovány kísérlet után, amikor a televíziós változat adós ma­radt Móricz drámai erejének visszaadásával, mert ahhoz a paraszti-falusi valóság ábrá­zolásában hiányzott a megfe­lelő színészi erő is, a sajátos színészi egyéniség, most mondhatni Móricz hazatalált a képernyőn, a falu ellent­mondásos világa hamisítatla­nul jelent meg az egyes szere­pek megformálásában is. Erő­teljes, keserű színekkel, s nem holmi népszínműves édes­séggel. Ez nem valamiféle népiesség, ez maga itt a falusi nép, nagygazdáival éppúgy, mint szegényeivel. Ugyanakkor a még szí­nészpalántának számító Ma­rozsán Erikában Horváth Z. Gergely rendező rátalált arra a művészre, aki képes magában hordozni és kifejezni is egy szolgasorba hajtott szerelmes lány minden keserűségét; nemcsak a sajátját, azokét is, akik osztoznak sanyarú sor­sában. Mert a kisregény tár­gya ugyan a szerelem, de iga­zában annak a világnak a sis­tergő gyűlölete, amelyben a tiszta szerelem nem virágoz­hat szépen és szabadon, annak a világnak, amelyben a pénz, a vagyon játssza a döntő sze­repet vagy ellenkezőleg, a megélhetésért vívott kemény küzdelem, olykor tragikusan reménytelenül; annak a világ­nak, ahol nem lehet tisztessé­gesnek maradni. E tévéválto­zatban nincs helye semmiféle békés idillnek, az ellentétek szinte szétfeszítik a képer­nyőt. A Kismadár Annájának villámokat szóró tekintetében, kemény akaratú kiállásában, arcán legördülő könnyeiben, lázadó indulataiban ott sűrű­södik mindez. Rendkívül ma­gas hőfokú játék ez, s nem­csak a Marozsán Éváé, a tévé­játék valamennyi szereplőjéé. A két szereplő, Miska és Anna kapcsolatának rajzában sem kísért az érzelmi feloldó­dás, jóllehet a dal azt kérdi fájdalmasan, miért is kell két édes szívnek egymástól el­válni. Nincs itt a végkifejlet­ben semmi feloldódás, a haza­tért Miskához odaszegődik a nagygazda „volt” felesége, ki­repül tehát a kalitkából a kis­madár, de korántsem reppen a magasba, mert igaz, újra egymásra találtak, de a világ, amely körülveszi őket, sajnos ugyanaz maradt. Balladás képben, szűkszavúan csupán jelzi a tévéjáték a szerelmi „hepiendet”, az egymás után ballagó két fiatal egyszerűen helyet cserél, a lányt követő fiú megelőzi kedvesét, ami ugyebár a népszokások nyel­vén: férj lett a férfiból, s fele­ség a menyasszonyból. Az efféle szűkszavú, de' kifejező megoldások, de az elhangzó dalok is, finom, népi színek­kel szövik át a vaskos dráma fekete-fehér szövetét. A ko­moran sötétlő képek, az elő­villanó fehérek, jól hangsú­lyozzák vizuálisan is az izzó feszültségek drámáját, amely nemcsak a megalázó sze­génység elleni lázadás, de egyben az emberi öntudat lo- bogása is, mely nem tűr sem­miféle megalkuvást, bármi formában történjék, akár ki­sebbségi sorsnak is hívják azt. Horváth Z. Gergely rendezői érdeme, hogy Móriczban fel­fedezte azt, ami ma is érvé­nyes: a korszakokon átnyúló gondolatot, megtalálta benne, ami legmélyebb sajátja, az ér­zések tomboló viharát az em­beri lélekben. Ez a tévéjáték bizonyság rá, hogy Móricz egyáltalán nem avas klasszi­kus, hanem élő irodalom, csak nyitottan kell közeledni hozzá. Létkérdések-Szolnokról Létkérdés-e a privatizáció? Természetesen az, legalábbis részben igen. Nyilván ezért került a televízió politikai vi­taműsorának programjába. A televízió hétfőn este sugározta a felvételt, amely Szolnokon készült, s amelynek egyik meghívott vendége az a mi­niszter, Szabó Tamás, aki a privatizáció idegen kifejezés magyar megfelelőjét is „kita­lálta”, vagy legalábbis megho­nosítani kívánja - a magánosí­tást. Amit hallottuk, abból le­szűrhettük: a magánosítás va­lóban sajátosan magyar, mert hiányoznak megvalósításának kielégítő szabályai, sok a bi­zonytalanság például a verse­nyeztetés területén, ebből az­után számtalan félreértés, oly­kor baj is származik. A kérde­zők néhányat idéztek is belő­lük. Mégsem volt igazán ér­dekfeszítő ez a szellemi fá­radtság jeleit is mutató vitaest; nem, mert a párbeszéd a kö­zönség és a vendégek közötti szinte leszűkült a két meghí­vott „előadó” monológjaira, s határozott ellenvélemények helyett egymás gondolatainak finom kiigazításaival igyekez­tek kifejezni felfogásbéli kü­lönbözőségüket a szóban forgó magánosítás tárgyában. Hol vannak már azok az idők, amikor ezeken a közösségi fó­rumokon felparázslottak a vi­ták, összecsaptak a vélemé­nyek? Alighanem e mostani adás elszürkülésének, „ellá- gyulásának” a változó körül­mények is okai lehetnek, hogy a vitázó felek szelídebb húro­kat pengetnek. Ma több prog­ram múlik ki csendben vagy zajosan a képernyőről; lehet, hogy a Létkérdések is hasonló sorsra jut, kifutotta magát? Röviden Több jele van a televízió­ban: közeledik október 23-a, a forradalom évfordulója, há­romrészes dokumentumfilmet sugárzott például az elmúlt héten Mindent a hazáért cím­mel. Valójában benne a Cor­vin közieket szólaltatták meg, Pongrátz Gergelyt és bajtár­sait, az ő vallomásaikból állt össze az egykori események­ről készült felvételekkel is ki­egészített összkép. A történe­lemnek egy sajátosan szemé­lyes megközelítése ez, meg­rendítő emberi pillanatokkal, de ugyanakkora szobjektivi- tásból fakadó elfogultság sincs kizárva belőle. Talán igazán nem is dokumentum volt ez, inkább arcképek mo­zaikja, azoké, akik cselekede­teikkel igazolták hazafiúi ér­zelmeiket. Valkó Mihály Az operett kitaposatlan terület Szalonzenekar Karcagon A gyerekeké volt a terep Születésnap a Kassai úti iskolában A karcagi „Puszta Szimfoni­kus Szalonzenekar” a zeneis­kola tanáraiból, jelenlegi és volt növendékekből alakult egy évvel ezelőtt. A név Törő Erzsébet ötlete volt - tudtuk meg Sípos Antaltól, a zenekar titkárától -, mert a város a puszta közepén van, az operett műfaj, amit játszanak, kitapo­satlan terület, s a kezdéskor a puszta lelkesedésükön kívül semmijük nem volt. Az első fellépésük fergete­ges siker volt, meg kellett is­mételni, azóta is sikerük van. Legutóbb az öregdiákoknak adtak egy koncertet. Az együttes célja a város, a megye lakosságának zenei igényeinek kielégítése a szó­rakoztató zenén keresztül. El kívánnak jutni a kistelepülése­ken élő egyszerű emberekhez is. Műsorukon ■ népszerű, könnyen befogadható zene­művek szerepelnek, s ezeken keresztül próbálnak utat nyitni a komolyzene befogadásához. Mozart, Huszka, Lehár da­rabjai mellett Haydn, Beetho­ven művei is sorra kerülnek majd. Vendégkarmesterük Kézdi Zoltán Pál, az ő tiszte­letdíját az önkormányzattól kapott kétszázezer forintból tudják kifizetni.- A karmester kivételével mindenki Karcagon tanító, il­letve lakó ember, akiknek egyetlen szakmai továbbkép­zésük ez a zenekar, ahová in­gyen és bérmentve, szerelem­ből járnak. A mindennapi taní­tás mellett oázist jelent ez a zenekar tagjainak - mondta kérdésünkre válaszolva Sípos Antal. A környéken már jól isme­rik őket, szeretnének a me­gyében máshol is fellépni, eh­hez próbálnak pályázatokon is pénzt szerezni, hisz a kistele­püléseken nem tudják lefizetni a zenekar fellépési díját. A ta­gok egyelőre a saját pénzükön veszik meg a nádat, a húrt hangszerükhöz. Az -együttest többször vezényelte már az olasz származású, Bécsben ta­nuló Paulo Parini is. Legközelebb október 30-án a kórházban lépnek fel, de ké­szülnek egy újévi koncertre is.- de ­Felvételünk a zenekar egyik próbáján készült, vezényel Paulo Parini Három évvel ezelőtt, amikor a Kassai úti iskola fennállásá­nak 60. évfordulóját ünnepelte, az iskolatörténeti kutatások eredményeképpen kiderült, hogy a régi épület átadására 1930. október 8-án került sor, ekkor kezdődött az első tanév. A három évvel ezelőtti szüle­tésnapon elhatározták, hogy ez a nap minden évben születés- napi ünnepség lesz az iskolá­ban. Ilyenkor nincs tanítás, gye­rekeké a terep. Van vetélkedő, mindenféle sportversenyek és sok egyéb játékos, de tanulásra serkentő program. A szülőkkel való jó kapcso­latteremtés szép példája az is­kola tornatermében az elmúlt hét végén megrendezett bál, ahol a szülők együtt lehettek a tanárokkal nemcsak a szoká­sos hivatalos formában, ha­nem kötetlenül, fehér asztal mellett. A bál bevételét az is­kola „Értsük egymást” alapít­ványa javára fordítják. Az ide befolyt összeg teszi lehetővé a tehetséges diákok anyanyelvi környezetben (jelesen Angliá­ban, Németországban) való nyelvtanulását. Képünkön az ez évi nyertes, a 8. b osztály képviselője veszi át a díjat, az ünnepi tortát. ksz (Fotó: Korányi Éva) • • Már az Óné. De mi továbbra is gondját viseljük. Sok ezer ember vásárolt már Ford autót régebben vagy a közelmúltban. Értük és autóikért jött létre és működik Magyaror­szágon a hivatalos Ford márkakereskedők hálózata, mely napról-napra többet nyújt. Lehet, hogy Ön személyesen még nem ismeri a Fordot. Talán használtan vagy nem hivatalos kereskedőtől, esetleg külföl­dön vásárolta az autóját, így még nem járt hivatalos Ford márkakereskedőnél. Mindez nekünk nem számít. Ami fontos, hogy Ön Fordot vezet és mi szeretnénk a gondját viselni, és meg­hívni egy találkozóra hivatalos Ford márka- kereskedőjéhez, hogy megismerje a Ford családot és szolgáltatásainkat. Ezért most hivatalos Ford márkakeres­kedőinknél ingyenes; 27 pontra kiterjedő téli műszaki átvizsgálást kínálunk. Hiszen a tél közeleg. Jönnek az esős napok, hó, sötétség. Fontos, hogy Ön meg­bízhasson Ford autójában. Az ingyenes téli műszaki átvizsgálás október 11 és 22 között tart, és érvényes minden magyarországi Ford autóra, füg­getlenül az autó korától és származási he­lyétől. A lap alján megtalálja hivatalos Ford márkakereskedője címét és telefonszámát. Már várja az Ön jelentkezését és hozzá mindig fordulhat, ha a Ford eladási, alkat­részellátási szervizszolgáltatásaira van szüksége. Most és a jövőben. Mert bár az autó az Öné, mi azért to­vábbra is gondját viseljük. Bennünket Ön vezet. tí'/'í ■> <, OXü Darázs Kft. 5100 Jászberény, Vásár tér 43. Tel.: (57) 312-943 Fax: (57) 312-943 Tanácskozott a Színházi Dolgozók Szakszervezete A színházak óriási anyagi és erkölcsi áldozatvállalással ké­pesek csak működni, ennék el­lenére a sztrájk nem lehet esz­köz a művészeti dolgozók ke­zében érdekeik érvényesítése­kor - szögezte le Döme Sándor, a Színházi Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára a szervezet országos értekezletén. Döme elmondta: a közalkal­mazotti törvény általánosság­ban jó keretet nyújt a színházak számára, de a különleges terület speciálisabb szabályozást igé­nyelne. A szellemi szabadfog­lalkozás sok esetben szí­nész-munkanélküliséget, egy­szersmind „törvényenkívülisé- get” rejt. Megoldatlan azoknak az előadóművészeknek a hely­zete is, akiknek lejárt a szerző­dése, végkielégítés ugyanakkor nem illeti meg őket. Fekete György, a művelődési tárca helyettes államtitkára hoz­zászólásában kiemelte: a ma­gyar kultúra történetében soha nem volt sztrájk, és azt elkép­zelhetetlennek tartja a jövőben is. A művésztársadalom követe­lései egyénileg jogosak, de kol­lektive nem, mert pozíciói nem rosszabbak más értelmiségi te­rületekénél. A rendszerváltozás időszakában a kulturális terület reális stratégiája csak a szinten tartás lehet - hangsúlyozta a po­litikus. Különdíjat kapott a Lujza című film Az európai televíziós csator­nák Prix Éurópa filmfesztivál­ján a Fiatal Művészek Stúdiójá­nak Lujza című alkotása a do­kumentumfilm kategóriában különdíjat nyert. A filmet Vészi János rendezte, operatőre Szabó Gábor. A különdíjat szombaton adták át Portóban - tájékoztatta az MTI-t a Magyar Televízió szóvivője.

Next

/
Thumbnails
Contents