Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-14 / 240. szám
4 1993. október 14., csütörtök A szerkesztőség postájából „Kérem, segítsenek rajtunk!” Lakbérhátralékban - kilakoltatás előtt... Végső elkeseredésében fordult szerkesztőségünkhöz - segítségünket remélve - az a szolnoki nyugdíjas özvegyasszony, aki tíz éve egyedül neveli gyermekét, és nehéz élethelyzete miatt lakbérhátralékba került. Szinte minden sora jajkiáltás. Többek között ezt írta: A fiam tanul, a műszaki főiskola másodéves hallgatója, és sajnos a taníttatásával, beiskolázásával járó terhek miatt elmaradtam a lak- bérfizetéssel. (Ruhát, cipőt, felszerelést kellett venni; csak a rajzkészlete 7000 forintba került, de még nincs benne a csőtoll!) Már a második felszólítást kaptam a Szollak Kft.-tői, melyben az áll, hogy ha 8 napon belül nem fizetem ki a 21.500 forint tartozásomat, lakbérhátralékomat, bíróságra adják az ügyet és kilakoltatnak. Könyörögtem, hogy ne tegyenek ki a lakásból, hiszen hova menjünk az iskolás fiammal? Ez az otthonunk, ebben a lakásban van az összes pénzünk. ígérem, december 15-ig kifizetem. Mert ha beleroppanok is, a gyermekemnek be kell fejeznie az iskolát, enélkül nincs remény az elhelyezkedésére! Ugyanakkor igazságtalannak is érez- ném, hogy amikor itt 400-500 ezer forintért adják el a lakás bérleti jogát, minket 21.500 forint lakbérhátralék miatt kilakoltassanak. Nagyon kérem, segítsenek, ne tegyenek az utcára! Nem tehetek arról, hogy ilyen szegény helyzetben élünk, hogy a nyugdíjam nem éri el a 10 ezer forintot, amiből havi 6000 forint csak a lakbér . .. Az édesanya segítségére siettünk, és közbenjárásunkkor Dávid Sándort, a Szollak Szolnoki Lakóépület Üzemeltető Kt. ügyvezető igazgatóját kerestük meg. Mint mondta, azokkal az emberekkel, akik saját hibájukon kívül kerültek ilyen gyötrelmes, kétségbeejtő helyzetbe, maguk is őszintén együttéreznek, de nem tekinthetnek el az adósság olykor kegyetlennek tűnő behajtásától. A közelmúltban sajnos ötszáz bérlőnek kellett kiküldeniük a bérleti viszonyt felmondó levelet. Arról tájékoztatott, hogy Szolnokon a lak- bérhátlalék jelenleg meghaladja a 11 millió forintot, plusz 13 millió az a kintlévőség (víz-, fűtési díj stb.), amit ugyancsak be kell szedniük. Az özvegy édesanya élethelyzetét megértik, s a tartozás kifizetésére megadták a haladékot. Noha nem feladatuk a hátralékosok szociális helyzetének vizsgálata, volt rá példa: maguk kezdeményezték, javasolták az önkormányzatnak, hogy a kilátástalan helyzetbe került bérlőt vegyék be a támogatottak körébe. A bajba jutottak - indokolt esetben - részletfizetési kedvezményre számíthatnak (az édesanya nem élt ezzel a lehetőséggel), de nehezen adják meg, s éppen a bérlő érdekében. Ugyanis ha valaki hosszú hónapokon, esetleg éveken keresztül az esedékes havi lakbérrel együtt törleszti a tartozást, még inkább hátrányos, már-már kilátástalan helyzetbe sodorja magát. A megyeszékhelyen mintegy száz bérlő hosszú ideje nem tudja kifizetni a lakbért, ok már rosszhiszemű, jogcím nélküli lakóvá váltak .. . Kilakoltatásuk, elhelyezésük majd az önkormányzatra vár - ahogyan az édesanya s a hozzá hasonló körülmények között élő emberek átmeneti vagy tartós megsegítése is. Elsősorban a lakbér, a fűtési, a víz s egyéb költségek hozzájárulásával, átvállalásával, az esetenkénti vagy állandó szociális támogatással. Ezt azonban mindenkinek kérnie kell. Am esetünkben, a régóta anyagi gondokkal küszködő édesanya mindeddig szégyellt kérni. Megértjük. Biztatásunkra nyújtja be a lakbér-hozzájárulási kérelmét, és a beiskolázási támogatást - ugyancsak közbenjárásunkra - bizonyára hamarosan megkapja. Csankóné Kiss Ilona Küldjön egy képet! Kunhegyesi műkedvelők - 1930-ból Volt férjem*, a kunhegyesi +Tóth Sándor látható ezen a képen - mint műkedvelő, a színjátszó gárdával: jobbról a második, az első felesége ül előtte (második), aki fiatalon meghalt. Cséplés idején - 1941-42-ben Talán 1941—42-ben készüt ez a felvétel - cséplés idején s valahol Kunhegyes alatt. Volt férjem a szekéren áll, s bizonyára még nagyon sokan magukra ismernek a képen. Várszegi Istvánná Szolnok Védett akácfák között, aszfaltozott úton A jászjákóhalmi lakosság a közelmúltban, a temető búcsúja alkalmával már ezen az új, aszfaltozott úton közelíthette meg az 1884-ben épült, Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnát. Az évszázados, védett akácfák között esős időben, hóolvadáskor sajnos már járhatatlan volt az út, amit az önkormányzattól kapott összegből - melyhez több száz helyi lakos is hozzájárult - építették újjá. Fodor István polgármester ezúton is köszönetét mond az adakozóknak. (Beküldött kép.) A lélek tükre, ablakunk a világra Szemünkkel tekintünk az emberre s mindenre, ami körülvesz, amit meg akarunk ismerni. A szem a lélek tükre, és ablakunk a világra. Ha látásunk zavart, s a kép torzultnak, elmo- sódottnak, olykor kettősnek tűnik, lehet a szem ártalmatlan elfáradása, ritkább esetben súlyos szembetegségre utal. Sokféle oka lehet annak, ha fáj a szemünk, a fejünk vagy romlik a látásunk: gyulladás, kisebb sérülés, rossz vagy a hiányzó szemüveg; hatással lehet rá a meglévő szervi betegségünk, a gyógyszer, amit éppen szedünk, okozhatja a levegőben lévő kémiai szer, a stressz, pszichés állapot, a túlzott munkaterhelés stb. Látásromlásunkkal mielőbb forduljunk a szakemberhez, s igyekezzünk kideríteni az okát. Jó példa, ahogyan az abonyi Petőfi Művelődési Központ - az esztergomi Visus Optika Bt.-vei karöltve - elébe ment a gondoknak, lehetőséget adva a lakosságnak arra, hogy négy napon keresztül helyben keressék fel a látszerész szakrendelést. Az akció célja a komputeres és hagyományos látásvizsgálat, a szemüvegellátás volt. Ha azonban valaki további vizsgálatra szorult, a jelen lévő doktornők a körzeti szakrendelésre irányították. Cseppet sem mellékes, hogy ezzel az akcióval az emberek útiköltséget, fáradságot, időt takarítottak meg. Kétféle vizsgálat állt az érdeklődők rendelkezésére: a díjtalan, hagyományos, amit elsősorban a nyugdíjas, kispénzű emberek vettek igénybe, valamint a 300 forintos, komputeres. (A szemüvegkeretek ára 620-4000 forint között mozgott, a lencse ezer körül.) A mintegy 200 kollekcióból álló keret közül mindenki pénztárcájához, arca karakteréhez választhatta a legmegfelelőbbet. A 16 ezer lélekszámú településről a vizsgálatra folyamatosan érkeztek az emberek, és kiderült, hogy 30 százalékuk szorult első szemüvegre. Ugyanis 40 éves korban vagy kicsit felette észlelhető az „öregkori látás”, de legideálisabb, ha kb. 32 éves korunkban már megvizsgáltatjuk a szemünket, jóllehet, ekkor még elég lenne a féldioptriás szemüveg. így, az évek számát figyelembe véve, kitolódna az erősebb dioptria használata. Bálint Zsuzsa Abony Jó levegőt, tiszta környezetet A közelünkben lévő területen a szomszédok még 1991-ben a lakóépületemtől 6 méterre két sertésólat építettek. Véleményem szerint ez ellentmond annak a rendeletnek, hogy juh-, sertés- és kecskeól a lakóépülettől 10-13 méterre lehet. Ezt szóvá is tettem, a polgármesteri hivatalhoz fordultam, de az ügyben mindeddig csupán any- nyi történt, hogy a sertéseket elhelyezték, de a szemét, a trágya maradt a baromfiudvarban, és csak gyűlik, szaporodik - a lakásomhoz 3 és 6 méterre! Mindennapos problémáink közé tartozik ez az áldatlan állapot, hiszen a családommal együtt mi is szeretnénk végre jó levegőt szívni és tiszta környezetben élni. Megmondom őszintén, egy éve húzódik, hogy a mellettünk lévő portán tegyenek vagy tetessenek rendet; ha kell, hatósági úton szerezzenek érvényt a mindenkire egyaránt vonatkozó szabályoknak. (Az épületre nem volt építési engedélyük, de megadták a fennmaradást.) További sérelmem, hogy az épület két vízlevezető csatornáját is énfelőlem tették. Végezetül az 1991. évi, 12. számú önkormányzati rendelet kezdő soraira emlékeztetek, melyben ez áll: A település környezetvédelméről szóló önkormányzati rendelet célja, hogy a Marfűn élő emberek egészségének védelmében - a jelenlegi és a jövő nemzedék életfeltételeinek javítása érdekében - megalkossa az emberi környezet védelmével, megóvásával kapcsolatos alapvető szabályokat. - Szépen hangzik, de csak papíron, mert a valóságban úgy tűnik, ennek senki nem tud érvényt szerezni. Kálmán László Martfű Feledhetetlen emlék marad Tiszabőn Az idős emberek köszöneté Községünkről, erről a Tisza melletti kis faluról már sok rosszat lehetett hallani, olvasni, de hogy a jót is adjuk hírül, most arról a szívderítő, kedves eseményről szeretnék beszámolni, amit a közelmúltban, az idősek világnapja akalmából rendeztek nálunk. Örömmel, melegséggel töltött el bennünket, hogy ebben a mai, szomorú és szegény világunkban nagyon sokan gondoltak ránk, tettek értünk; arra törekedtek, hogy egy kis örömet, boldogságot lopjanak a szívünkbe - és ha csak egy kis időre is, feledtessék velünk a rosszat, a bánatot. A megemlékezésért, a rólunk való gondoskodásért - a nyugdíjasklub és a falu idős emberei nevében s a lap nyilvánosságán keresztül - szeretnék köszönetét mondani. Elsősorban Négyesi Zoltán polgármester úrnak, aki anyagiakkal járult hozzá a rendezvényhez, a klubvezetőnknek, Jolikának, aki rengeteget fáradozott és fáradozik az idősekért (a fiatalokért is!), érezzük, hogy akkor boldog, ha bennünket is boldognak lát; leánya, Ancika és a védőnőnk, Rózsika is nagyon sokat segített, nekik is jár a köszönet; a termelőszövetkezet vezetőségének, akik a finom pörkölthöz adták a borjút, a Fegyverneki ÁFÉSZ-től üdítőt kaptunk. És köszönet Szegedi György esperes úrnak, aki nagyon szép beszédet mondott a szeretet- ről. Ezen a napon mindannyiunkból s minden felől sugárzott, áradt a szeretet, de még a tányérok mellé tett egy-egy szál piros szegfű is erről tanúskodott. Végezetül köszönet a szakácsoknak, a konyhán dolgozóknak, akik igazi finom borjúpörköltet főztek, valamint a zenészeknek, akik húzták a talpalávalót. Mert ezen a szeretetteljes, hangulatos összejövetelen még táncra is perdültünk, s azt is elfelejtettük, hogy itt vagy ott fáj valami. Gúth Pálné Tiszabő Tisztelettel emlékeztek A szolnoki Tallinn Általános Iskola tanulóit örökítette meg ez a kép október 6-án, amikor tanáraikkal együtt az iskolaudvaron tavaly felavatott kopjafánál emlékeztek a tizenhárom aradi vértanúra. Mint azt Gonda Erika és Szabó Ágnes nyolcadik osztályos tanulók írják, minden osztály egy szál virággal rótta le kegyeletét, s a kopjafánál két mécses, az épületben tizenhárom szál gyertya égett aznap - a szomorú eseményre, gyásznapra emlékeztetve. Hozzászólás cikkünkhöz Ahogyan a szülő látja Az Új Néplap október 7-i számában megjelent, „Fogyatékosság pedig van - Támogatott iskola hátrányos helyzetű gyerekekkel” című íráshoz szeretnék néhány gondolatot fűzni - mint szülő, akinek a gyereke 6 éve az említett, s az ún. „támogatott” iskolába jár. Nagyon szép, amit a cikkben olvashattunk, csak az a baj, hogy a gyakorlatban már nem olyan rózsás az elképzelések megvalósítása. Azt hiszem, hozzám hasonlóan több szülőnek is az a véleménye - akiknek a gyermeke egy bizonyos betegség következményeként vagy más okból nehezebben birkózik a tanulással -, nem ilyen törődésre számítottunk, amikor hagytuk, hogy gyermekünket ebbe az iskolába irányítsák. Ugyanis mi arra gondoltunk - többek között -, majd segítségünkre lesznek abban, hogy gyermekünk az alapvető dolgokat megtanulja. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a hetedikeseket csupán három tanár tanítja; hogy van olyan tanár, aki matematikát, magyart, történelmet, természetismeretet, testnevelést - és még sorolhatnám a tantárgyakat - tanít. Nem kívánom megkérdőjelezni a pedagógus hozzáértését, de egy kicsit furcsa! Nem? Ahogyan az is, hogy heti 5 technikaóra van, míg matematika vagy magyar 2-3. És ha már ennyi technikaórát tartanak, jó lenne, ha elsősorban olyasmit tanulnának a gyerekek, amit később hasznosítani tudnak, s ne követ hordjanak, mint ahogy volt rá példa. Nem mondhatom, hogy kis létszámú az osztály, és sajnos nincs lehetőség arra, hogy bizonyos tantárgyakból pluszórát kapjanak a gyerekek. Mert azt nem nevezhetem egyéni korrekciónak, ahol öt-hat gyerekkel foglalkoznak egyszerre. Ami pedig az október 4-i állatkerti kirándulást illeti: a szülőknek 200 forintjába került, és jobb lett volna, ha elmarad, mert aznap szakadt az eső, s úgy eláztak a gyerekek, hogy megfáztak. Gyermekem nem mondható fogyatékosnak, vele az a gond, hogy az átlagosnál lassabban tud tanulni. Ám ebbe az intézménybe olyan gyerekek is járnak, akik magatartásbeli problémával küzdenek, vagy más iskola igyekezett tőlük megszabadulni ... De nincs lehetőségünk arra, hogy a gyermekünket elhozzuk, mert nem tudjuk, milyen törést okoznánk, ahogyan azt sem tudjuk, végül is majd mi lesz vele. Szomorú helyzetnek tartom, hogy harminc gyerekből csak ketten-hárman tudnak valamilyen szakmát tanulni; hogy nincs rendes napközis foglalkozás, hogy állandó a tanári fluktuáció, ami ugyancsak hátrányosan hat a gyerekekre. (Olvasónk teljes neve, címe a szerk.-ben.) Gy. T.-né Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
