Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
1993. október 9., szombat Jász,—Kun Kakas 13 Kettőn áll a vásár Szolid kiszolgálás Kérek egy magnókazettát. Az elegáns bolt jól öltözött sihe- dere úgy fordítja felém fejének világosabbik oldalát, mintha egy boldog emlékezetű MK 25-ös hordozható magnetofont recsegtetnék a nyakamon. Feltételezem, csak azért tekint fölényesen rám, mert ő már betéve fújja a kereslet-kínálat és az állítólagos szabad piac egy-két tájjellegű szabályát. Jobb a sűrű fillér... szép üzletbe, csinos ruhában... csak kedvesen, mert legközelebb nem jön ide meg ilyesmi. Fiatal még, de ennek ő maga nem dől be, mert bebizonyítja: ilyen tuskóból nem lesz üzleti ember, akárhány nyakkendőt csomóz is a nyakára. Rám is mosolyodik, mint a napocska. Rám bizony, a nem komoly vevőre. Elönt a meleg. - Milyen kazettát? - kérdezi megbocsájtón, és tényleg eszembe jut gyerekkorom magnója. Nagyon idegesítő tudott lenni, másrészt annak mindegy volt, milyen kazettát gyűrt össze. Ezúttal nekem is mindegy. Annál is inkább, mert csak a diktafonomba kell, és ha tehetném se nyitnék hangarchívumot. Ezért szégyenszemre a legolcsóbbat kérem. Olyat, amit akár el is veszíthetek. Zsebembe tűröm a kazettát, ő megkeresi a kirakat egyik magasan fekvő pontját, melyet nem takarok el. Feltehetően csak azért, hogy kollégái nevében is bizonyítsa, hogy nem szabják meg a IQ-érték és a modor minimumát szakmánként. A csillogó portálüvegek mögött egyre többször de ja vu érzésem van: ilyet már éreztem valahol. Korábban. Vagy mindig hasonló tapasztalatom volt? Tisztelet a kivételnek. Teli lett a tankom Törölgettem szemüvegemről a rácsurgó izzadságcseppeket. Természetesen egy irányban, hogy ne csomósodjanak meg! Az utcán is elég lett volna egy öltöztető napszemüveg, de én még forróbb helyet, a négy keréken guruló szaunát választottam. A vízparttól vártam enyhet. Elindultam hát tankolni. Az utunkba eső töltőállomásról évek óta csak jót hallottam a távéból, a plakátokról. Nem csak azt, hogy egy nagy hálózat ragyogó gyöngyszeme és színvonalas a kiszolgálás. Azon sem kaptam fel a fejem, hogy - gondolom szakmai együttérzésből - semmiképpen sem akartak olcsóbbak lenni, mint a már meglévők. Az igazi jó az volt, hogy itt jót lehetett röhögni. És ez így igaz. Amikor először megálltam a hálózat egy messzi gyöngyszeménél, már messziről röhögtek, hogy olyan kútnál mutatom be népies némaszínjátékomat, amelyből csak az olajfaló állatkák messzi kuncogását lehetett volna hallani. Már ennyi is elég volt, fogtuk is a hasunkat! Utána fordítottunk a szereposztáson, és akkor ők mutatták be pantomimtudásukat. Értettünk volna szóból is, mert ők is magyarok voltak. Tanultak valamit a külföldiektől, de megtartották szerencsére az itthoni szokásokat, a vendégszeretetet. Megfogadtam, csak elegáns töltőállomásra érdemes mennem. Mert az a kényszerképzetem, hogy a külső garanciája a tényleges színvonalnak. Udvariasak a közismert cég alkalmazottjai, hiszen fizetésük is több lett, mint korábban. Az nem lehet, hogy ne lenne összefüggés a pénz és a viselkedés között. Ugye? Visszatérve a nagy melegre, nem felejtettem el a régi derűs perceket, amikor ismét a színvonalas helyre kanyarodtam be. Mivel még nem jártam itt, most meg azt nem tudtam, hogy hol lehet a nekem való üzemanyagot megtalálni. Éreztem, barátokat szerzek most is. Épp ezért elkezdtünk keringeni. Amolyan figyelemfelhívó körök voltak ezek. Mégse figyelt fel senki ránk. Letettünk a mókáról, odaáltunk a kúthoz. Akkor derült ki, megtréfáltak minket, csak most a szerelők voltak pajkos kedvükben. Olyan harsány kacagást rendeztek, mint egy száztorkú tenoris- takommandó. így lett pillanatok alatt teli a tankom. Szurmay Z. Tudjuk ajánlani e megoldást banki alkalmazottaknak ... VISS2ÄGYÜ1TÖ _ TEL-.Fm. : :i Az egyik szolnoki volt szovjet laktanya bejárata ma. Remélhetőleg a „tüzelőanyag” nem a szovjetek hagyatékából származik. Rendszerváltozás Politikusportrék Szabad György Palotás János- Na, itt a két kezes, most már kiadhatja a dohányt?- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen, Lajos! Már megint milyen hülyeséget sóztak rád a videokölcsönzőben egy régi szép operettfilm helyett...
