Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
A váratlan protekció Hölgyek és urak A házasságra azért van szükség, hogy egy nő és egy férfi élete rendeződhessék. ...A válásra ugyanezért. A házasság olyan közös teherviselés, ahol mindegyik fél a másikat érzi tehernek. A gazdag férfi házvezetőnőt fogad. ... A csóró pedig megnősül. A házasság és az életfogytiglani szabadságvesztés között csupán annyi a különbség, hogy az utóbbinál még lehet esély perújrafelvételre. Amikor a papucsférj megözvegyül, nem feleségét veszti el, hanem a szabadságát nyeri vissza. A szerelem olyannyira súlyos betegség, hogy nem az orvoshoz, hanem egyenest a paphoz fordulnak vele. A szerelem a házasság szülője. ...A házasság pedig a szerelem gyilkosa. A házasság a legegyszerűbb dolog lenne, ha nem tenné bonyolulttá az, hogy két ember szükségeltetik hozzá. Ahhoz, hogy az ember megélje a nagy csalódást, nem elég szerelmesnek lenni. Ahhoz meg is kell nősülni. A Ki mit tud? középdöntőjét megelőzően a szárnyait bontogató tiszafüredi kábeltévé elhatározta, hogy rövid riportfilmet készít a táncosokról. A dolog problémásabb oldala az volt, hogy az öltözői hangulatot, a próbák fontosságát és természetesen a nagy fellépés előtti drukkot igyekezett bemutatni ez a műsor. Ennek érdekében Budapestre, a Madách Színházba keleti utaznia a stábnak. Mivel jómagam már korábban elhatároztam, hogy írok is az eseményről, összekötöttem a kellemest a hasznossal: elvállaltam a tévés riporterkedést is. De ez különböző buktatókkal járt: az MTV levédte a műsort, éppen ezért az öltözők felé vezető út is nehezen volt járható. Ez indokolta, hogy a stáb, mely egy legegyszerűbb kézi, VHS kazettát kezelő amatőr operatőrből és még amatőrebb riporterből, szerény személyemből tevődött össze, már délután 16.45-kor ott toporgott a színház főbejárata előtt. Első feladatunk a bejutás volt. Gondoltam egy nagyot és magamat „ködnek álcázva” beosontam a színházba, mivel jegyeink a már bent próbáló táncosok vezetőjénél, Bakonyi Istvánnál voltak. Azaz csak osontam volna, vagy az álcázás nem sikeredett túl profira, mert a szúrós tekintetű pénztáros néni „Hova, hova, fiatalember?” kérdéssel adott hangot nemtetszésének. Bevallom, hogy annak ellenére, hogy nagyon is hízelgett a fülemnek a „fiatalember” megszólítás, jelentős lett a zavarom. A kérdés „hova” része nagyon is kézzelfoghatónak tűnt, ami a választ illeti, de én a „miértet” kívántam előtérbe helyezni. Az eszembe sem jutott, hogy elővegyem újságírói igazolványomat, inkább a tévés riporterkedés „nagyképűbb” válfaját választottam, és nemes egyszerűséggel odavetettem:- Filmet forgatunk a füredi táncosokról! A néni határozottan megenyhült, de látszott a tekintetén, hogy még nincs meggyőzve. Ezért gyorsan folytattam a „nagymellényű” agitációt:- Nem tetszett látni a gyártásvezetőt? Erre a jegyszedő rámutatott egy tőlem* tíz méterre, már a színház előterében álló, szakállas férfira:- Ő lesz az! Szerencsére beszélgetőpartnerem - a jegyszedő néni - ismerte, mert én életemben először láttam. Ám visszatérve a történetre: a választ engedélynek tekintettem, ezért határozott léptekkel elindultam a szakállas úr felé. Annál is inkább, mert valóban volt mit megtárgyalnom vele. Udvariasan bemutatkoztam és csokorba szedve kezdtem sorolni sirámaimat. Mármint: „hol lehet, mit lehet, meddig lehet” - forgatnunk a filmmel kapcsolatosan. Ez az „otthonosságom” sem győzte meg azonban a jegyszedőt, mert vigyázó szemeit le nem vette rólam. Határozott érzésem volt, hogy szélhámosnak néz még ekkor is. Ám nemsokára mindketten megnyugodtunk. Hogy miért, azt is megpróbálom elmesélni. Javában soroltam a kérdéseimet az MTV-s kollegának, amikor felénk közelített Czine Mihály, a Ki mit tud?-zsűri nagy tekintélyű, tudós elnöke. Üdvözölte a gyártásvezetőt, majd miután barátságosan hátba veregetett, így szólt:- Szervusz! Rég találkoztunk! Jó, hogy újra láthatlak! Remélem, pontosan idézem az elnök szavait, mert ahogy mondani szokták: se köpni, se nyelni nem tudtam a meglepetéstől, hiszen nem nehéz kitalálni: életemben először paro- lázhattam Czine Mihállyal. Mondani se kell, hogy ez a váratlan protekció megtette hatását. Magam is úgy éreztem, hogy jól látható centiméterekkel növök a jegyszedő néni előtt. Bár azt is hozzáteszem, hogy a zsűrielnök üdvözlésére a „csókolom és a jónapot” öszemixe- lésével motyogtam valami érthetetlent az orrom alatt, hiszen a váratlan pertut csak így mertem, vagy éppen nem mertem viszonozni. Mindenesetre a film elkészült, mert a néni nem toloncolt vissza bennünket a színházból. Annál is inkább, mert friss protekciómat kihasználva bejuthattam a kulisszák mögé, ahol az együttes vezetője, Bakonyi István átadta a belépőket. Ám azóta is töröm a fejem, hogy ki az istennel keverhetett össze Czine Mihály? Azon meg a színházban lévők - akik látták e találkozást - törhették a fejüket, hogy ki lehetek én. Ha véletlenül kezükbe kerül a megyei lap, akkor megtudhatják, mert bemutatkozom: Percze Miklós Kinek ez, kinek az okoz gyönyörűséget a természetben Nagyfröccs - méret után Történt egyszer, nem is oly rég, hogy megyénk egyik településén egy fiatalember elhatározta, hogy szórakozni indul. Pontosan már senki nem tudja, hogy mi volt a hét végi kellemes időtöltést biztosítani kívánó kirándulás eredeti célja, de egy biztos: a pelyhedző állú legényke, aki már a „szeszes italt kaphatók” 18 éven felüli kategóriájába tartozott, több italmérési intézményben ki is használta ezt a lehetőséget, és talán az esti diszkóra is bátorságot merítve, határozott ügybuzgalommal tisztogatta le torkáról az éjszakai élet epicentruma felé vezető út porát. Ezzel együtt - „A minden esik, csak az adó nem” törvény 100 százalékos biztosságával - rózsás hangulatba révedt, majd ennek még triviálisabb következményeként eltévedt. Hogy ez miképp’ történt? „Fröccsivás határozott céljával” belépett egy épületbe. Arról már nem szól a fáma, hogy kikérte-e az italt, de az épületben tartózkodó szabómestert is sikerült meglepnie, hiszen esze ágában sem volt ruhát csináltatni. Ám kölcsönös za- vartság közepette hamar kiderült, hogy a célzóvízzel csak pár métert tévedett, hiszen az italmérés közvetlenül a szabóság mellett volt. „Nagyfröccs méret után” - adomázhatok az eset kapcsán, bár az is eszembe jut, hogy mit szólna a kocsmáros, ha egyszer hosszúlépés helyett angolszövetből készülj öltönyt rendelnének tőle. Érdekes azonban, hogy ilyen esetről még soha nem hallottam.-PÉbredező munkásöntudat: - Fizessenek a gazdagok!- Semmi baja, csak készül a jelölőgyűlésére- Tényleg komolyan gondolja, hogy megválasztása esetén a népet fogja szolgálni!? 020202480101010001020002020289010201020202
