Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09 / 236. szám

1993. október 9., szombat Hazai tükör 3 Esztergomban / Árverési rekord Árverési rekordot könyvelt el a Komárom-Esztergom Megyei Kárrendezési Hivatal: 217 hek­tár, 4179 aranykorona értékű földet 10 millió forint kárpótlási jeggyel vásároltak meg Eszter­gomban az új tulajdonosok. Aranykoronáért ilyen magas árat eddig még nem fizettek a megyében, ez sokszorosan fe­lülmúlja az eddigi rekordot. Erről Marosi Imréné, a hivatal vezetőhelyettese tájékoztatta az MTI munkatársát tegnap. Az esztergomi árverésen megjelent sok jelentkező között kiegyezési szándék nem alakult ki, s emiatt kúsztak az árak szinte a csillagos égig. Nem volt ritka, amikor 200.000 forint aranykorona áron keltek el a földek. A csúcs 250.000 forint volt, ennyit fizettek aranykoro­nánként azért a földért, aminek kikiáltási alapára háromezer fo­rint volt. A meglehetősen borsos árak magyarázata: a Duna-kanyar- ban történelmi táblák, dűlők ke­rültek kalapács alá, s a valóban gazdálkodni akaró esztergo­miak vásárolhattak földet. Többségében a régebben elkob­zott volt földjüket vették vissza a tulajdonosok. Az egy napra meghirdetett esztergomi földárverés négy napon át tartott. (MTI) Postai világnap: október 9. Az emberi kapcsolatteremtés segítői Október 9-e az Egyetemes Postaegyesület megalakulásá­nak napja. 1874-ben ezen a na­pon 29 ország - köztük Ma­gyarország - postai vezetői elha­tározták, hogy létrehoznak egy szervezetet a világ postai tevé­kenységének összehangolására. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a világ postái csak egy­mással együttműködve, ország­határokat átlépve képesek a pos­tai szolgáltatást működtetni és fenntartani. A 119 évvel ezelőtt alakult szervezetnek, az UPU-nak, amely az ENSZ sza­kosított szerveként működik, ma már 176 ország tagja. Ez a szervezet megalakulásától kezdve arra törekszik, hogy postai szempontból olyan egy­séges terület és együttműködés jöjjön létre a világ postái között, amely egformán szolgálja az ENSZ céljainak megvalósítását és a tagországok szolgáltatási színvonalának emelését. Október 9-e postai világnap, immár 24 esztendeje, az Egye­temes Postaegyesület 1969. évi tokiói kongresszusa óta. A kongresszus résztvevői ekkor határozták el, hogy ezt a napot a postai forgalomban dolgozók napjává nyilvánítják. Azóta szerte a világon megünneplik a postai világnapot. Az elmúlt néhány évben je­lentős változások következtek be Magyarországon is a postai tevékenység ellátásában. Már több mint három esztendeje a postai szolgáltatásokat, a táv­közléstől független Magyar Posta Vállalat látja el, amely rövidesen részvénytársasággá alakul át, ezzel egyidejűleg a hírlapárusítás és a járműjavítás postai tulajdonú kft.-ként mű­ködik tovább. A gazdasági vál­tozások hatása alól a posta sem vonhatja ki magát. Egyes szol­gáltatási területeken maga is kezdeményezi a változást, hogy a piac és a lakosság igényeinek minél inkább megfeleljen. A posta helyzetére és műkö­désére jelentős hatással volt a múlt évben elfogadott és ez év­ben hatályba lépett új postatör­vény, illetve a napokban megje­lent kormányrendelet. Tovább folytatódik a posta- hivatalok építése és felújítása, egyre több új típusú gépkocsi látja el a postai küldemények szállítását. Bevezetik a nagyobb hivataloknál a pénzforgalmi bi­zonylatok korszerű naplózását, ezáltal csökkenthető a postára adott pénzek átfutási ideje. Egyre több hivatalban van je­len a számítógép. A hírlap-elő­fizetés számítógépes nyilvántar­tási rendszere is a szolgáltatás javítását szolgálja. A közel­múltban új egyenruhát kaptak a postás dolgozók. A postai tevékenység iránt napjainkban sem csökken az ér­deklődés. A gazdasági és piaci helyzet, a vállalkozók, intézmé­nyek és magánszemélyek postai igényeinek növekedése és vál­tozása a posta számára újabb feladatok megoldását jelenti. Az üzleti levelezés növekedése, a csomagküldő cégek tevékeny­sége, az utalványforgalom vál­tozásai, bankszolgálati és taka­rékszolgálati pénzműveletek növekedése, a hírlapterjesztés bonyolult tevékenysége, a hiva­tali és kézbesítői ügyfélforga­lom nagysága a posta társa­dalmi és gazdasági jelentőségét bizonyítja. A postás dolgozók igyekez­nek az egyre növekvő igények­nek maradéktalanul eleget tenni. Sokszor nehéz körülmé­nyek között, szerény anyagi megbecsülés mellett folyamato­san biztosítják az emberi kap­csolatteremtés talán legrégibb formáját, a „hírek” továbbítását. Egyéni gondoktól terhes vi­lágukban kevés ok van az ün­neplésre. Ma mégis néhány per­cig emlékezzünk arra, hogy a posták, a postások világszerte mindig is a hírek továbbítói, az emberek megbékélésének, az emberi kapcsolatteremtésnek a megvalósítói voltak, s azok ma is. N. H. M. Szrájkoló határőrök Rédicsnél több mint 10 órás veszteglésre kényszerülnek a kamionok, miután lassító sztrájkot vezettek be a szlové­niai határőrizeti szervek dolgo­zói Szlovénia valamennyi határátkelőhelyén - tájékoz­tatta tegnap a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­noksága az MTI-t. A VPOP véleménye szerint, várhatóan tovább nő a várako­zási idő a kamionforgalomban. Az ezáltal keletkező torlódások pedig a személygépkocsi-forga­lomban is zavarokat okozhat­nak. Ezért a személyforgalom­ban érdemesebb elkerülni a ré- dicsi határátkelőt. (MTI) Elsősorban nem elbocsátásokkal Létszámleépítés a Maiévnél Korengedményes nyugdíjazás, átképzés, átcsoportosítás A Malév Rt. vezetése idén 4 százalékkal, 160 fővel kívánja csökkenteni alkalmazottainak létszámát - mondta el a Malév illetékese az MTI kérdésére tegnap. A létszámleépítést elsősor­ban nem elbocsátásokkal, ha­nem korengedményes nyugdí­jazással, átképzéssel, átcsopor­tosítással kívánják megoldani. Egy-egy szakmai területen pe­dig a társaság ösztönözni fogja önálló gazdasági egységek, kft.-k megalakítását, amit a szükséges eszközök biztosítá­sával, illetve más egyéb módon is segíteni fog. A munkaerő-felesleg felmé­rése jelenleg folyik a cégnél, az azonban biztos, hogy nem a pi­lóták vagy a légiutas-kísérők számának csökkentéséről lesz szó. (MTI) Ha kinn zuhog, benn is folyik Evek óta beázik egy lakás teteje Javítják, de tudja ezt az esővíz? Kiállhatatlan modorú a szol­noki zápor! Fittyet hány a szak­értelemre, a temérdek elvég­zett munkára, fütyül arra, hogy már négy ízben is leszigetelték az egyik négyemeletes épület tetejét. Javíthatatlanul javítha­tatlan. Vagy van valami más megoldás? Fehér István és a hites neje amikor egyszobás, harminchat négyzetméteres garzonjuk után végre 1987-ben drága pénzen hozzájutottak Szolnokon, a Csokonai út 35. szám alatt az egyik 59,7 négyzetméteres, ne­gyedik emeleti otthonhoz, azt hitték, hogy megfogták az isten lábát. Fel is vettek minden számba jöhető kölcsönt, a válla­lattól, a banktól, ahová 2002-ig tartoznak, az OTP-től, ahol 2022-ben telik le az utolsó rész­let. Havonta most is hétezer kö­rül visznek a postára törleszteni a még meglévő sok, sok száz­ezerből. Mert azt elfelejtettem mondani, Fehérék - úgy mint a legtöbb, kétgyerekes fiatal há­zaspár - nem dúskálnak a földi javakban. De boldogok voltak, hiszen ha nagy áldozatok révén is, de fedél került a fejük fölé. 1990 óta azonban változott a helyzetük. Ä „ha kint esik, bent meg csurog” szisztéma 1990-ben je­lentkezett kis otthonukban elő­ször. Szóltak a Fáy András La­kásszövetkezet illetékesének: meg is csinálták a lapostetőt. Dehogy gondolták azt, hogy ez mindössze egy többrészes dráma első felvonása, mivel a tető fittyet hány minden „szak­ipari” munkára. Pedig még oly módon is reparálták, hogy el­árasztották a tetőt: kiderüljön végre, hol, merre szökik a víz, majd újrafedték a területet. Jó is volt, egészen a következő ki­adós zuháréig. Ugyanis az sa­játos módon bent is jelentkezett: nosza, ami volt, csöbör, vödör, lavór, ibrik, mind a nagyszoba szélére került, mert derekasan megeredtek az ég csatornái. Majdnem elfelejtem: a jobb ol­dali szomszédnál is jelentkezett a baj, de azt a hibát, csúnya, bü­rokrata nyelven, sikerült meg­szüntetni. Mit ad az ég: a bal ol­dali lakótársnál, Bakó Elzánál is kopogott a H20. Először a külső kamrában, majd a javítás után a konyhában. Változatlan a helyzet viszont Fehér Istvánéknál, és ebből ki­folyólag nem kimondottan lányszobákba való telefonbe­szélgetések is előfordultak a be­ázott és a lakásszövetkezet kö­zött. Elsősorban azért, mert a kárvallott sok mindent nem ért. Nem érti, hogy havi közös költ­ségként 998 forintot fizet, és a fala évek óta mégis akár a jó ba­rométer, bent is jelzi, ha kint zuhog. Nem érti, mi az oka an­nak, hogy a sokadik - pontosan a negyedik - réteg szigetelés után is bekukkant a lé a szo­bába. Nem érti, hogy miért nem tudják végérvényesen megjaví­tani ezt a hibát az állítólagos szakemberek, hiszen nagyon sok négyemeletes, sokemeletes ház lapos teteje nem ázik be. Nem érti, egy lakásszövetkezet miért úgy viseli az érdekeit, mint egy notórikusan megátal­kodott, kákán is csomót kereső panaszkodónak. Elvégre mind­össze arról van szó, hogy az egymillióért vásárolt lakásban végre nyugodtan szeretnének élni. Ők ketten, meg a hatéves és feleannyi korú két gyerme­kük. Nem beszélve arról, hogy hovatovább asztmás lesz a csa­lád. Festetni, tapétáztatni sze­retnének, de hát vége a száraz évszaknak. Ki fizeti meg a ká­rukat? A biztosító nem, mond­ván ez szerkezeti hiba. Az egy­kori építők aligha, mert ennek a mamutcégnek azóta csak a rom­jai maradtak. Tessenek mon­dani: nincs ezen a megyeszék­helyen olyan tetőszigteléssel foglalkozó cég, vállalat, ma­szek, aki ha megcsinálja a tetőt, az fittyet hány még a többnapos zuhárénak is? Uraim, hol tanul­ták a szakmát - levelező vagy mezei úton -, amelyik csak ak­kor tökéletes, ha hetvenhétágra süt a nap? Feleletek, amelyekre várja a család a választ, de egyúttal mi is. Mert a szólás­mondás a tetőkre is vonatkozik: ma neked, holnap meg... D. Szabó Miklós Borpiac Bár az élelmiszerexport az idén 35 százalékkal visszaesett a tavalyihoz képest, a Földmű­velésügyi Minisztérium szak­emberei továbbra is úgy vélik, hogy a magyar termékek ver­senyképesek. Különösen áll ez a magyar borokra, amelyek számos külföldi versenyen ma­napság is díjakat nyernek. A jó minőség azonban önmagában nem elég, a jobb eladhatóság­hoz piaci stratégiára van szük­ség - hangoztatta Vajda László, az FM főosztályvezetője a mi­nisztériumban tartott tegnapi sajtótájékoztatón. “ A bormarketingre az idén az NGKM-mel kötött megállapo­dás alapján 130 millió forint jut a kereskedelemfejlesztési alap­ból. Ezt az összeget egyrészt a borminőség javítására, másrészt a piaci munka fejlesztésére for­dítják. Elkészült egy tanulmány az angol borpiacról, s a munkát ősszel kezdik meg Angliában a magyar borkereskedők. Támo­gatást kap a szőlőtermelés, va­lamint a származás- és eredet- védelem szervezeti, intézményi hátterének megteremtése is, ez a borok esetében rendkívül fon­tos. Központi pénzből járulnak hozzá a bortermelőknek a kül­földi vásárokon, kiállításokon való részvételéhez is. Parlando Talált tárgy Ami alább következik, ahhoz nekem nem sok közöm van. Af­féle objet trouvé ez, vagyis olyan talált tárgy, amely megtalá­lója szerint kifejez valamit, vagy csak a rábukkanó lát bele va­lamit, amit kifejezőnek vél, s amit esetleg egy-két apró módosí­tással kifejezőbbé tesz. Leginkább a szobrászok lelnek ilyesmi­ket: különös alakú köveket, patetikusan csavarodó gyökereket, ismeretlen rendeltetésű, sugallatos vasakat. Ezeket ők aztán megtisztítják - de nem túlságosan -, művészi módon rögzítik, néha címet adnak nekik, aztán saját nevük alatt kiállítják a nagyközönség okulására és gyönyörűségére. Sunt lacrimae t e­rűm: a tárgyak aztán elzokogják rejtélyes üzenetüket. Más művészekkel is előfordul ilyesmi. Novellisták kész törté­neteket szednek fel az utcán, költők rímeket, versszerkezeteket találnak a lomtárban kotorászva, drámaírók használható nagy­jeleneteket guberálnak elő a napi hírek kukáiból. De hogy vala­kinek egy kísértetiesen rejtelmes és szerkezetkész forgatókönyv hulljon a lába’elé, olyat még nem hallottam. Nos, a darab, ame­lyért bármelyikünk lehajolhatott a napokban, kissé töredezett ugyan, de tökéletesen összeilleszthető. Rekonstruálva pedig annyira hidegrázásán kerekded, hogy jómagam novellában, például el sem merném használni. Valamikor régen, amikor még csak motoszkált egy s más a Misa Gorbacsov fejében; arra napkeletre és amarra napnyu­gatra is csak ködös gondolatfoszlányok gomolyogtak; amikor még nem állt össze metaforává, talán mindössze hasonlatként derengett, hogy e földrésznek gondosan megtervezett és kitar­tóan megszerkesztett épületként kellene lakhatóvá válnia, nos akkoriban, körülbelül félúton Párizs és Moszkva között építeni kezdtek egy házsort és azon belül egy házat. Nem voltak ezek az építmények se túlságosan szépek, se túlságosan jók, épp olyan középszerűen rémesek voltak, amilyenek egy statisztikai átlag­hoz szükségesek, hogyan is mondták akkoriban: tipikusak, tipi­kus környezetben? Igen. Az átlag és középszer vasbetonba fa­gyott zenéje: keletről nézve irigylésre méltó, nyugatról nézve szánalmas. Amikor készen állt a házsor, sőt, az egész utca, összegyűlt a városi tanács, hogy nevet adjon neki. Nem tudjuk, nem is mer­tünk utánanézni, nincs is bátorságunk belegondolni, hogyan történt (talán valami ősrégi predestináció folytatódott), djé étz utca neve Jós utca lett. Elég különös név ez egy utcának, kivált­képp ha vasbeton dobozkolosszusok szegélyezik. De hát így esett. A városi tanácsosok - ahogy rémhistóriáknál ez már szo­kás - nagygalléros fekete köpenyükbe fázósan burkolózva ha­zamentek otthonaikba, s azóta már nem is emlékeznek, hogy ak­kor melyikük volt a médium. Aztán a szóban forgó házba, a többi lakóval együtt, szeré­nyen és észrevétlenül beköltözött a paranoia is. Az őrület, amelyben van rendszer. Egyéb sincs benne, csak az. Csak any- nyiban különbözik a normális rendszerektől, hogy túlságosan tökéletes. Számára a világ egy hatalmas, ellene szőtt összeeskü­vés. Mint egy irdatlan óraszerkezet, minden fogaskereke össze­működik; egyetlen központból irányítják, egyetlen rugó moz­gatja. Mint egy pokolgép. Hát védekeznie kell neki a világ-ösz- szeesküvés ellen, ugyancsak alaposan kiterv elten, megszerkesz- tetten, esetleg pokolgéppel, sőt éppen azzal. Időközben a földrész metaforája összeállt, nemcsak kimond­ták, építéséhez is hozzákezdtek. Ki hittel, ki babonás csodavá­rással, ki szkeptiusan, ki szorongó utolsó reménnyel szemléli a kirajzolódó új alapokat. S az építkezés körül, a disszimuláció je­lentéktelen, szürke, hétköznapi köpenyében ott ténfereg a para­noia is. Aki számára minden - ez az épülő ház is - egy nagy, el­lene irányuló összeesküvés része. Aztán egy napon megszólalt a Jós utca. Könnyen megfejthető rébuszokban, ahogy a jósok szoktak. Tekintet nélkül az áldoza­tokra, mint a próféciák. Égtek a gyanútlan ártatlanok, halál elől halálba menekültek a legártatlanabbak. Földönfutókká lettek, akiknek azelőtt otthonuk volt, s csak idő múltán számiáltattak meg mind az áldozatok. Utóbb mindenki mosta kezeit. És nem volt már kitől számon kérni bármit is. „Akart az Isten vagy sors valami mondani” - nem így be- szélt-e a költő régebbi robbanások mózesi babairól? Riadtan nézem ezt a talált tárgyat. Istenem - fohászkodom, míg kiver a hideg verejték -, ugye úgy rendelted, hogy tanuljunk belőle valamit? Ugye nem véletlen, hogy a városi tanácsosok csak Jós utcának és nem Kasszandra utcának nevezték el azt a házsort, a trójai királyleányról, akit azon átok súlya nyomott, hogy egyetlen jóslatát sem hitték el, de minden jóslata bevált? Ugye nem végzetszerű mindez, ugye te­hetünk valamit, hogy ne költözzön reményeink házába is a pa­ranoia? Éltető József Csütörtök este Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Házban a magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége a Védák kultúráját mutatta be indiai és angol vendég­művészek részvételével. Képünkön Nadia Bihari 6 és fél éves angol kislány a bharatna- tyamot, India tradicionális táncát mutatja be. (-nzs-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents