Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
1993.szeptember8.,szerda Kunsági Extra — Kisújszállás 7 Kalászfonó tábor Balogh Károlyné egyik remek, búzaszárból készült alkotásával. A mű neve: esőcsiga. Hiába no, mindig tanul az ember. Eleddig'én csak úttörő-, katonai, cserkész-, vízitúra-, országjáró stb. táborokról tudtam, de mostantól kezdve a kalászfonó is bekerült a listába. Hogy ilyen is akad? Akad bizony, a becsületes neve kalászfonó alkotótábor volt. amelyiket a mik- lósi napok rendezvényeként Tö- rökszentmiklóson, az Almási kastélyban tartottak. Az ország szinte minden részéből tizenheten jöttek el, és adtak számot ez irányú jártasságukról. Volt közöttük 76 éves nyugdíjas, illetve tizenhat esztendős diák is. A ^táborozok közé tartozott Balogh Károlyné Erzsiké is, a Tisza II. Téesz ügyes kezű gyors- és gépírója. Ő egyébként ért a csipkeveréshez, a hímzéshez. a kötéshez is. Keze alól szebbnél szebb remekek kerültek ki, az apró, nagy kézügyességet igénylő mesterfogásokat édesanyjától tanulta el. Itt sem dolgozott hiába. mert búzaszálakból font címerét ma is megcsodálhatja bárki a művelődési házban. Ezért, illetve aratókoszorújáért megkapta a Teszöv különdí- ját, egy álomszép Szász Endre-vázát. Örült a díjnak mindenki, a család, három gyereke, az unokák is. Mert ha minden igaz, közülük az egyik, a hatéves Brigitta talán majd folytatja ezt a babramunkát, hiszen átlagon felüli a kézügyessége. Eletfa-díj Tuka Zsigmond eddigi, hetvennégy esztendeje alatt elkészített 1 ezer 485 citerát, 700 furulyát, tamburából is vagy 140-et. Hangszerei - a teljesség igénye nékül - eljutottak már Kanadába, Svájcba, Japánba, Ausztriába, Németországba, Romániába, Csehszlovákiába. Olaszországba, Hollandiába. Franciaországba, Portugáliába. Norvégiába. Svédországba, az USA-ba, Észtországba, Lettországba, továbbá a rokonainkhoz, a finnekhez is. Zsiga bácsi úgy tapasztalta, hogy a citera akkor szól legszebben, ha lucfenyőből készül, a feje pedig valamilyen repedésre nem hajlamos fából; mondjuk dióból, körtéből, gőzölt bükk- ből. Ma is rendszeresen dolgozik, bár a mennyiségnek határt szab. hogy kevés az igazán jó faanyag. Márpedig ő akármilyen diribdarabbó! nem készít hangszert. Legutóbb magas elismerésben részesült. Noha eredetileg a népi hangszerkészítő pályázaton a Népművészet Mestere címre terjesztették fel, a Művelődési Minisztérium úgy határozott, hogy a kisúji citerakészítőt Életfa-díjjal jutalmazza. Elvégre ez a majdnem másfél ezer citera nem semmi! írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János és Papi Lajos Székelyföldi barangolások Ismét nekivágtunk autóbusszal annak a hosszú útnak, amelynek a végállomása Brassó külvárosa. Négyfalu volt. A harmincnégy tagú küldöttséget Fekete Imre vezette. A népfőiskolái kirándulásnak az ismerkedésen kívül az volt a lényege, hogy a kisebb-na- gyobb helyi, önszerveződő közösségeknek (városszépítők, nyugdíjasok, citeraklub. nőklub stb.) milyen szerepe lehet egy település életében. Ödaútban simának tűnt az átkelés, még a román vámosok, határőrök sem kicsinyeskedtek. Estére értünk a helyszínre, a négyfalusi katolikus plébániára, ahol Gajdó Zoltán plébános és Gödri János alpolgármester vezetésével már rengetegen vártak bennünket. Családonként, családoknál szállásolták el a küldöttségünket. Másnap négyőnket a városházán fogadott a román anyanyelvű polgármester. Megtudtuk, a települést 31 ezren lakják, és utcái azért vannak feltúrva, mert most vezetik a gázt. Bizony ez nem kis terhet ró az ott élőkre. Ugyanitt átadtuk a Zajzoni Rab István Gimnáziumnak, a magyar és világirodalom remekeit tartalmazó magyar nyelvű nyolcvan- egynéhány kötetet. Ezt követően városnézésre indultunk Brassóba. Megcsodáltuk az evangélikus Fekete templomot, Délkelet-Eu- rópa legnagyobb templomát. A létesítmény 89 méter hosszú, a falai 1,5-3 méter szélesek, és egy 300 éve történt nagy tűzvész után fekete rom maradt belőle. Itt őriznek egy gyönyörű török sző- nyeggyűjteményt, 108 álomszép darabot a XVI-XVIII. századból. A belső értékekre jellemző, hogy a négyezer sípos orgona például akkor állítólag 25 ezer ökör árába került. Elmentünk a főtérre, a sétálóutcákba, megcsodáltuk Európa talán legszűkebb utcáját, a Hegyormok valahol a Szent Anna-tó körül Tortúra a határnál Megszokott látvány: tehéncsorda a város utcáin Cérna utcát is. amelybe teltkar- csúbb uraknak nem ajánlatos bepréselődni. Másnap Sepsi- szentgyörgyön az 1913-ban létesített Székely Múzeumba látogattunk, amelyet Koós Károly tervei szerint alkottak. Tusnád, a híres fürdőhely következett, majd szép szerpentineken, óriási hegyek között kanyargott az út. Csíkszentkirályon például minden ház tetején két kereszt adta tudtul a lakók vallását. Csíksomlyón megnéztük a templomot, amely előtt cigány purdék esedeztek forintért. lejért, csokiért. Még elbu- szoztunk a Szent Anna-tóhoz is, ami igazi tengerszem. A bátrabbak bele is gázoltak a jéghideg vízbe. Az utolsó nap egy hosszúra nyúlt istentisztelettel kezdődött, amelyet a település legrégebbi templomában tartott a modern frizurájú, szakállas, hátul lófarokba font hajú fiatal pap. Délután Jónás András látott vendégül bennünket hegyes, égbe szökő fenyőfák övezte tanyáján. Felléptek a művészeink Ressinka Lajos bácsi és a kenderesi hetedikes Egri Zoltán citerások, azután néptáncosaink, énekeseink. Derekasan fó|yott a borból, sörből is. A palackozott itókákat egyébként stílszerűen a hegyi patak kristály- tiszta vizében hűtöttük. Pár napos utunk során kiderült, jó barátokra leltünk. Volt, akinek már találni sem kellett, mert többször megfordult Négyfaluban. Az is tisztázódott, hogy ezeknek az összeverődő apró közösségeknek arrafelé, még kevesebb hagyománya van, mint mondjuk Kisújszállásnak. Igaz, valami azért már ott is elkezdődött. Este búcsúztunk, ajándékokkal megrakodva. Éjjel szeltük át Erdély hegyek, -fenyvesek övezte legszebb tájait. Néhány megállás is adódott: részben mert egyszer felforrt a hűtővíz, párszor viszont az út menti bokrokban csapolni Kéregető cigánygyerekek Csíksomlyón kellett a délután gurgulázott bor. sör, pálinka miatt. Reggelre értünk a határra, ahol beütött a baj. A brassói polgármester néhány kisbútort ajándékozott a kisúji szociális otthonnak, amiatt vissza kellett fordulnunk. Hiába volt hivatalos. pecsétes papír az egészről, bő öt órát várakoztattak. Óriási hőségben, olyan körülmények között, amikor vécéként a közeli, poros kukoricás szolgált. A bútorokat se ingyen, se pénzért eladtuk az egyik árusnak, és ismét nekieredtünk a határnak. A vám- és az útlevélvizsgálat román oldalon további egy óráig tartott. Hogy miért? A szólásmondás szerint jó munkához idő kell. Hát még a lófráláshoz, lázas semmittevéshez! No, nem csigá- zom az érdeklődést tovább, sokórás késéssel, csak átjutottunk. Akadt, aki esküvel vallotta: többé nem megy Romániába, Erdélybe a tortúra miatt. Mások hamarabb elfelejtették a határ menti sérelmeket, és pár nap múlva már arról ábrándoztak: de jó lenne ismét felkeresni az álomszép tájakat! Ez is bizonyára elérkezik egyszer, bár addig még kinti vendéglátóink viszontlátogatása következik Kisújszállásra . . . valamikor a következő évben. > új nyelvi labor A gimnázium tőszomszédságában 1894-ben készült el az épület, amelyet eredetileg igazgatói lakásnak szántak. Később pedagógus szolgálati lakásként tartották számon. Igen ám, de az osztályok bővülése, gyarapodása és az idegen nyelvek fokozatos térhódítása következtében teremhiány keletkezett. Magyarán mondva szükségessé vált, hogy a masszív épületet osztálytermekké alakítsák. így is történt. Mintegy négymillió forint ráfordítással eredeti formájában állították helyre a mutatós épületet. Kialakítottak benne egy nyelvi labort és két olyan termet, amelyik kisebb csoportok nyelvoktatására szolgál. Az a kis szoba pedig, ahol egykoron nagy regényírónk, Móricz Zsigmond lakott, jelenleg tanári kabinet. A 99 éves épület régi szépségében fogad ja a diákokat Felvételünk az l.a. osztály legelső angolóráján készült. Ebben i csoportban Túrok Andrea tanárnő vezetésével tizennégyen tanulnak Segítség a diákoknak A városban lassan már hagyománnyá válik, hogy az önkormányzat tanévkezdéskor valamilyen formában támogatja a családokat, így volt ez az idén is. Mégpedig oly módon, hogy a település mindahány itt élő általános iskolása ingyen kapja a könyveit. A kisúji középiskolásoknak pedig könyvük árának a hatvan százalékát térítik vissza. Az itt lakó, de az iskolapadokat más városokban koptató tizenévesekre is vonatkozik ez a 60 százalék, akik mindezt iskolalátogatási igazolvánnyal igazolják, amelyet ebben a hónapban még benyújthatnak a polgármesteri hivatalba. Létezik egy úgynevezett ösztöndíj-alapítvány is azoknak, akik főiskolán, egyetemeken tanulnak. Az önkormányzat bizonyos mértékben őket is támogatja. Éddig közel százan nyújtották be ez irányú kérelmüket, és hogy kiket milyen mértékben támogat, nem támogat a testület, erről a napokban döntenek. A tanulóknak szánt összeg nagysága az idén mintegy 2,2 millió forint. Ez a helyi segítségen kívül különböző pályázatokon nyert központi támogatást is tartalmazza. (Az érdekesség kedvéért vetjük papírra, hogy a 2,2 millióból másfél millió a helyi támogatás.) Régi tárgyak, fotók Az Arany János Városi Könyvtár a következő hónapban Régi tárgyak, fotók címmel kiállítást rendez a zenei könyvtárban. A szervezők a tárlat sikeréért kérik az itt élőket, hogy akiknek 1940 előtti használati és bármilyen dísztárgyaik, fényképeik vannak, és szívesen kölcsönöznék őket néhány hétre, hozzák be a könyvtárba. Természetesen mindahány tárgy épségéért, megőrzéséért felelősséget vállalnak a szervezők. Kinevezések A helybeli honatyák az 1-es számú óvodai egység vezetőjévé újabb öt évre Kertész Ferencnét nevezték ki. Egyébként ő már több mint tíz éve irányítja - közmegelégedésre - az intézményt. Az Arany János Városi Könyvtár igazgatójának pedig Gubuczné Tömör Máriát választotta a képviselő-testület. Az ő kinevezése is öt évre szól. Ismét kalendárium 1994-re megint lesz a településnek saját kalendáriuma. A szervezők a hónap közepéig gyűjtik a témavázlatokat, esetleg a kész anyagokat. Várnak már félig-meddig feledésbe merült régi, helyi históriákat, dalokat, meséket, ételrecepteket, de mai témájú írásokat is. Aki erről bármit bővebben szeretne tudni, keresse fel a városházán a 19-es számú szobát. Drágultak ajegyek Nem örömteli a hír, de közöljük, hogy a közlekedési szolgáltatások általános forgalmi adója hat százalékról tízre emelkedett. Éppen ezért ez hatással volt a helyi buszközlekedésre is, hiszen drágultak a jegyek. Egy vonaljegy 23 forint, az egyvonalas bérlet 509, az összvonalas 664 forint havonta. A tanulód és a nyugdíjasbérlet 166 forint.
