Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
12 Irodalom — művészet 1993. szeptember 4., szombat Capua alias Zentai Nándor: • A bolond koronatanú Az alábbiakban különös könyvből vett részletet közlünk; részletet egy olyan regényből, amelynek szerzője álnév mögé bújik,L.A.Capua néven adja közre A bolond koronatanú című munkáját. Nem igazán szokatlan ugyan ez a megoldás, főképp a bűnügyi históriák szerzőinek körében. Csak a belső oldalon árulja el magát ezúttal a szerző, hogy tudniillik az angolos név és az ellenőrzésre, jóváhagyásra vonatkozó angol közlés ellenére a regény írója nem más, mint Zentai Nándor, aki ráadásul nem csak magyar, de szolnoki is. Nem tudni, mi az igazi, mélyebb szándék e játékosnak is felfogható titokzatosságban, bár a mintegy 200 oldalas, fejezetekre bomló, természetét tekintve bűnügyi regényekre ütött munka, talán indokolhatjae rendhagyó megoldást is. Címoldalán kihívóan izgalmat, szerelmet ígér a szerző, és azt is előlegezi az olvasónak, hogy „minden ármány fölött győz az igazság”. Az Ígéret valódiságáról csak az győződhet meg, aki elolvassa majd A bolond koronatanút, melynek itt található első fejezete is, már címével is megborzongtató, a hulla életre kel. Persze az idegen környezetben játszódó bűnügyi történetben felismerhetőek a hazai valóságnak némely vonásai is, társadalomkritikai szándékok húzódnak meg a gyilkosság körüli bonyodalmak feltárásában. A könyv egyébként a szerző kiadásában és a győri Széchenyi Nyomda Kft. gondozásában látott napvilágot. Fent Lilian F. Swartz, lent Gábor Áron számítógéppel készült grafikája I. A hulla életre kel A bíró hosszú, komor ember volt. Az arcáról azt lehetett leolvasni, hogy életében senki és semmi nem volt ínyére. Ezt az arcot nézve az embernek úgy tűnt, hogy még az angyali ártatlanság sem volna képes kedvező hatással lenni rá. Tény azonban, hogy az úgynevezett „nagy ügyeket” mindig ő kapja. Ennek az is oka lehetett, hogy a hosszú gyakorlata során megszerezte ezt a kiváltságot, de az sem kizárható, hogy a bűnügyekkel kapcsolatos hozzáértése megbízhatóbb, mint a kollégáké. Hogy mi az igazság? - Nehéz lenne kideríteni Első ránézésre az esküdtek össze nem illő, vegyes társaságot alkottak. Legföljebb csak korban álltak közelebb egymáshoz. Valamennyien ötvenkörüliek, vagy ennél idősebbek lehettek. Ábrá- zatuk a kerek golyófejtől a szőrös majompofáig minden változatot felvonultatott. Az ügyész a szeme sarkából sunyított rájuk, majd a bíró könyörtelen képén akadt meg tekintete. Vegyes egy kompánia! - gondolhatta magában, mert egy kicsit el is mosolyodon. Aztán hirtelen komoly arcot vágott. Óvatosan körülnézett, hogy elmélyült szemlélődését és a mosolyban kifejeződött véleményét észrevettem valaki. Ezek után látszólag aktáiba merült. A bírósági szolga - aki rend- szerinta„teremőr”megszólításra hallgatott - olyan egykedvűen állt az ajtó bal szárnya mellett, mint aki már előre ismeri az ítéletet. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt. A környéken mindenkit lázasan foglalkoztatott az a rejtélyes eset, amit ma tárgyal először a bíróság. Azt mindenki tudta, hogy egy hullát fogtak ki város- környéki Öreg-tó vizéből. Abban azonban sokan kételkedtek, hogy a vádlottként idehurcolt, köztiszteletben álló férfi lenne a tettes. A teremben mindenki érezte, hogy az esettel kapcsolatban különös, ismeretlen dolgoknak kell felszínre jönniük. A bíró felállt. Csend lett.- A tárgyalást megnyitom... - kezdte, majd röviden ismertette a tényállást. Ezután felkérte az ügyészt a vád előterjesztésére. A vád képviselőjét láthatóan feszélyezte a szokatlanul nagy hallgatóság és a csend. Körülnézett. Turkált az iratai közt, majd kiemelt onnan egy - láthatóan már korábban gondosan odakészített - kisebb papírkö- teget. Megigazította a szemüvegét, majd belekezdett.- Ismertetem a tényeket, és a nyomozás eredményeként, a vádat... Az ügyész a beszéde során feltűnően sokat időzött az ügy szempontjából jelentéktelenebb momentumoknál, ugyanakkor egyes fontosnak tűnő fordulatokat tényként közölt, amikhez különösebb kivizsgálásra nincs szükség. Mindent egybevetve, az egészből azt lehetett kihámozni, hogy az egyik helyi horgász - horgászat közben - megakasztott egy hullát, majd partra húzta. A rendőrségi azonosítás során kiderült, hogy a hulla nem más, mint a Big Tgwn-i illetőségű Jack Collins, aki az előző napokban tűnt el. Collinsot barátjával, Fred Madigan ügyvéddel látták utoljára, aki jelenleg a vádlottak padján ül. Tekintettel arra, hogy a kérdéses időpontra Madigannek nincs alibije, ő az egyedüli gyanúsított. Az ügyész szavai után megkezdődött a tanúk kihallgatása. Elsőként azt a bohókás horgászt szólították be, aki a hullát kifogta. Az igazmondásra tett eskü után a bíró kérdése következett.- Hogy történt a hulla kifogása? De röviden!- Szóval röviden... - ismételte a kérdezett. - Hát kapott, akadt, kihúztam. Mármint a hullát.- Ennél azért kicsit részletesebben ! - noszogatta a bíró.- Azt mondhatom, hogy nem részletekben kapott. Egyből húzott. Erősen meg kellett vetni a lábam, hogy engem is be ne rántson! Gondoltam is magamban, hogy ez biztos a lochness-i szörny. Sokat nem is tévedtem, mert zöld volt, és háromszor akkorára pufadt a víztől, mint a bekerülése előtt volt. Csak az nem stimmelt, hogy lochness-i. Mint megtudtam, Big Townba valósi volt a megboldogult.- Ebből elég! - szakította félbe a bíró. Arról beszéljen inkább, hogy mit csinált akkor, amikor partra húzta a hullát?- Mondhatom, hogy megijedtem. Már bocsánat, de a bíró úr is megijedt volna a helyemben, mikor egy szörrlyszabású embert a partra vontat. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Aztán a zsinórt egy erős bokorágra kötöttem, hogy a hulla el ne ússzon, mert azt már megtapasztaltam, hogy a horog jól akadt. Utána rohantam kapitányságot értesíteni.- Még mielőtt a kapitányságot értesítette volna, szólt a „hal- szagú” Jimy néven ismert barátjának.- Igen, bíró úr. A kapitányságon is elmondtam, hogy Jimy, a barátom is odajött időközben, mert már előzőleg mondtam neki, hogy horgászni megyek. Tetszik tudni, ő halas a piacon. Sajnos, olyan halszaga van, mintha minden nap a halai közt ruhástól meghemperegne. Ezért a kocsmában nem szívesen látják, és engem szokott megkérni, hogy hozzak ki neki valami innivalót, az ajtó elé. Akkor is erősen szomjas volt a Jimy, és odajött, hogy nem me- gyek-e el vele a kocsmába. Már éppen azon voltam, hogy kiveszem a szerelést a vízből, mikor kapott a hulla.- Mi volt a barátja véleménye a halottról, mikor maga a parthoz húzta^ és ő szemügyre vette?- Úgy tűnt neki. hogy valahonnan ismeri. Sok ember megfordult a piacon, szerintem ismerhette.- Hogyan, az eltorzult arcot ismerte fel talán? - kapta fel a fejét a hallottakra az ügyész.- Azt nem tudom. Tessék talán tőle megkérdezni. Úgy tudom, hogy neki is van idézése a mai tárgyalásra. A bíró az ügyészhez fordult, hogy van-e még kérdése, majd a vádlotthoz, aki ügyvéd lévén, nem fogadott másik kollégát. A nemleges válaszok után folyt tovább a tanúkihallgatás. Halszagú Jimyt szólították. Ez a fickó rászolgált a nevére. Mindenki meggyőződhetett, hogy a barátja nem túlzott. Ahogy végigment a termen, az első sorban ülők az orrukhoz kaptak, és elfordították a fejüket. Az olvasottabb embereknek az indiai őseposzból halszagú Kunti esete juthatott eszükbe, aki még az ártatlanságát is képes volt feláldozni, hogy a halszagtól megszabaduljon. Valószínű, hogy a bíró is valami hasonlóra gondolhatott, mert az orra alatt dünnyögve megjegyezte:- Normálisabb öltözéket nem tudott fölvenni?- Ez az egy van uram. Nekem ünneplőre nem telik, de nincs is szükségem rá.- Essünk túl rajta... - morogta a bíró. - Szóval maga fölismerte a hullát?- Nekem akkor, ott úgy tűnt, hogy ismerem.- Ezt tudom, a kapitányságon is elmondta. Arra vagyok kíváncsi, hogy ki az a személy, akit felismert?- A nevét nem tudom megmondani. Egyszerű munkásember volt. többször megfordult a piacon.- Remélem, azt tudja, hogy a nyomozás az ön véleményével ellentétben Jack Collins újságírót azonosította?- Az az ember nem lehet a nevezett. Collins urat is ismerem. Jól öltözött ember volt, ez pedig - amint mondtam - munkás- ruha-félét viselt. Amikor a barátom kihúzta, akkor is ilyesmi nadrág és felső volt rajta.- Figyeljen ide. halszagú barátom! - szólalt meg az ügyész.- Ne kedélyeskedjen! A bíróságon senkit sem lehet lekezelni, ezt tanulja meg. ügyész úr! Tárgyalóteremben van, nem kaszinóban. A bíró közbeszólásáraegyesek elmosolyogtak, mert ismert volt, hogy az ügyész sűrűn látogat egy bizonyos kaszinót.- Ügyész úr, ha kérdezni akar valamit a tanútól, megadom a szót. Az ügyész kérdezni akart.- Tehát maga azt állítja, hogy munkásruha volt az áldozaton.- Azt.- Nem tudja elképzelni egy újságíróról, hogy horgászni nem kiöltözötten megy? - Nem tudom. hogy horgászott-e, de az az ember arcra sem hasonlított Collins úrra.- Tisztelt bíróság! A tanú először azt mondta, hogy a munkásruha alapján vélte fölismerni, az általa ismert személyt. Most pedig azt állítja, hogy az arca volt ismerős. Megkérdezem önöket, hogy - amint a hullát partra húzó személy is állítota - hogyan lehetséges felismerni egy olyan arcot, amit a víz teljesen eltorzított?- Elfogadom az érvelését ügyész úr. De ha ez így van, akkor a nyomozás minek alapján tudta azonosítani a hulla kilétét? A bíró kérdésére hirtelen csend lett. A hallgatóság kíváncsi tekintete az ügyész arcát fürkészte, aki ezalatt hamiskásan vigyorgott.- Vártam a kérdést, bíró úr. Ahogy azt tisztelt bíróság is bizonyára tudja, Collinsnak közelebbi hozzátartozói nem élnek, távoli rokonai vannak ugyan, de ők az azonosításhoz nem rendelkeznek kellő ismerettel.- Tudomásom szerint meghitt kapcsolatban állt egy hölggyel - vetette közbe a bíró.- Igen, ez tény. Csakhogy a nevezett kisasszony - amikor az azonosítás során a hullát meglátta - összeesett, mielőtt jobban szemügyre vehette volna. A későbbiekben, a nyomozás vezetője képtelen volt egy újabb azonosításra rábírni.- Ezt nem is csodálom... - morogta a bíró. De ha nem ő, akkor ki azonosította a hullát?- Egy természettől származó jegy. Egy borsó nagyságú anyajegy, mely a bal arc közepén helyezkedik el.- Akit én mondok, annak az arcán is van anyajegy! - vágott közbe, csknem kiabálva, halszagú Jimy.- Mi a manó!? - nézett nagyot a bíró. - Biztos ebben?- De még mennyire! Mint ahogy abbban is biztos vagyok, hogy egyes személyek megfenyegettek.- Megfenyegették?! Mivel, miért és kik? Az egész tárgyalás alatt először volt látható a bíró szemében egy kis tűz. Még a fejét is kicsit előre hajtotta, ami láthatóan az érdeklődés jele volt nála. A személyeket nem kívánom megnevezni. Azt mondták, hogy amennyiben a tárgyaláson kitartok az álláspontom mellett - márhogy a megboldogult nem Collins, hanem az a másik - akkor csúnya végem lesz. Mit értettek az alatt, hogy „csúnya vége lesz”?- Bíró úr, ezt csak egyféleképpen lehet érteni. Kinyírnak, és kész! Ezért, ha a tárgyalás után nem sokkal valami komolyabb bajom találna esni, az nem lesz véletlen. Kérem a bíró urat, hogy akkor nyomoztasson utánam, mert előre bejelentett, szándékos cselekmény áldozata leszek. Ez olyan biztos, mint az, hogy itt vagyok! - lehet, hogy halszagú vagyok, de hülye nem! Az ügyész megtapsolta Jimyt. hogy nevetségessé tegye. Csakhogy, az előadás hihetőbbnek tűnt, mint a taps őszintesége. Csend maradt a teremben, és senki sem mosolygott. A bíró fogta a homlokát, és gondolataiba mélyedt. Aztán megszólalt.- Nézze, maga a bíróság előtt áll. Amit kijelent, azért vállalni a kell a felelősséget. Vagy ne mondjon semmit, vagy ha beszél, akkor legjobb ismerete szerint mindenre válaszoljon, amire a bíróság kíváncsi! Mégegyszer megkérdezem: kik voltak, akik megfenyegették? Ismeri őket?- ismerem.- Akkor nevezze meg ezeket a személyeket!- Azt nem tehetem.- Miért nem?- Azért, mert így lehet, hogy megúszom...- Amit állít, arra van-e tanúja vagy bizonyítéka? - szólt közbe az ügyész. - Mert ha nincs, jobban teszi, ha hallgat. Még ennyit sem kellett volna mondania!- A jog szerint az ügyész úrnak sajnos igaza van. - vette át a szót a bíró. - nem firtatom tovább a dolgot. Erre az anyajegyre azonban továbbra is kíváncsi vagyok. Tehát a maga emberének is volt anyajegye az arcán, aki viszont nem azonos Collins úrral?- így van.- Ügyész úr, ugye a nyomozati anyag szerint Collins urat - felte- hetőenazelkövetés időpontjában - egy ladikban látták horgászni a vádlottal, de az utcán - a horgá- zatból hazatérőben - csak Madigan úrral találkoztak?- Ezt állapítja meg a nyomozás, bíró úr.- És ettől az időponttól nincs nyoma Collins úrnak?- Nincs, mint ahogy nem is lehet!- Az anyajegyen kívül sikerült-e más ismertetőjegyet is azonosítani?- A víz okozta deformációk következtében csak a haj maradt másik támpontnak. Találtak ugyan kb. 2 cm átmérőjű vasgolyót is az áldozat zsebében, de ennek az ügy szempontjából nincs jelentősége. (Lehet, hogy a nyomozás szempontjából a vasgolyónak nem volt jelentősége, de a bíró ezzel kapcsolatban följegyzett valamit magának.) A nyomozati anyag azt tartalmazza - folytatta az ügyész -, hogy a haj színe és hossza hozzávetőleg egyező, de a hűl lárnos- ságát, a kiázás miatt, már nem lehet azonosítani.- Nem gondolja, ügyész úr, hogy ez kevés támpont?- A tanúk jegyzőkönyvi nyilatkozatait is figyelembe véve, nem. Azon kívül, a kérdéses idő- ponban más személy eltűnéséről nincs tudomásunk.- Ügyész úr, van-e még kérdése a tanúhoz?- Nincs.- Madigan úr?- Nekem sincs.- A tanú távozhat. Míg a halszagot magával sodorva kivonult a tanú, a bíró láthatóan elmélyedt gondolataiban, majd megszólalt.- Ügyész úr. mi a véleménye, a vádlott vallomását a nyomozás során kellően értékelték? Mert ez az anyagból nem derül ki.- A vádlott vallomása a helyzetéből adódóan eleve kétes értékű! Ráadásul - mint tudjuk - ügyvéd. Pontosan tisztában van vele, hogy mi az, ami segít rajta, és mi az, ami árt. Úgy gondolom, ez mindenki előtt nyilvánvaló.- Igen... - morgott a bíró. Ekkor egy közjáték zavarta meg a tárgyalást. Kintről a teremőrnek átadtak egy papírt, amit aztán a vádlotthoz továbbítottak. Madigan elolvasta a kis jegyzetet. Mindenki őt figyelte, még a bíró is. Az olvasás alatt nem szólalt meg senki. Formálisan szünetelt a tárgyalás. A teremben lévők kíváncsiak vártak. Mikor a vádlott felemelte a fejét a papírból, a bíró megszólalt.- Talán a bíróságra is tartozik valami abból, amit olvasott, hogy ilyen sürgős volt átadni?- Azt hiszem igen. Bíró úr, a tanúm kint vár a folyosón. Kérem a meghallgatását.- Bár Madigan ur nem jelezte, hogy tanúja is van, bocsássák be! Minden fej az ajtó felé fordult. A teremőr kiszólt. Ezt követően megjelent egy jól öltözött fiatalember. Látására a teremben lévők közül egyesek felszisszentek. A tanúk helyét jelző korlátig ment.- Mi a neve? - kérdezte a bíró.- Jack Collins, akit önök hullának hisznek. Itt az igazolványom. A teremben döbbent csend lett. Herceg Árpád: Tájékoztató jelleggel Mi úgy írtunk verseket sokáig, Győrben, Vörösváron, Sank Iwonban, hogy választott embereink voltak, akikhez szólni érdemes. Akik fülüket hegyezték mindig, ha valami másról beszéltünk. Hogy érthetőbb legyek: szerelemről ha skandáltunk bizonyos műhelyekben, látszólag önmgunkra figyelve, ez a figyelem arról szólt: most Te vagy a legfontosabb. Önmagadra figyelj tehát. Legfontosabb szavunk lett a mögött, így a pohár borok, sörök s egyéb szeszköltemények csak kellékei voltak egy találkozásnak. A találkozások mára elmaradtak. Ha rákönyökölünk a kocsmapultra, ma már csak oltani szeretnénk azt a mérhetetlen szomjúságot, ami belénkivódott. S csupán tájékoztató jelleggel élünk.
