Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-30 / 228. szám
4 1993. szeptember 30., csütörtök A családtagokért és embertársainkért Köszönet a véradóknak Sok szó esik manapság a véradó mozgalom helyzetéről, lanyhulásáról. Tény és való, hogy az utóbbi egy-két évben - a munkahelyek megszűnésével, a munkanélküliek számának növekedésével párhuzamosan - csökkent a véradók száma. Sajnos a mi területünkön sem állnak tömegével, arra várva, hogy egy-egy véradó napon sorra kerüljenek - néhány kivételtől eltekintve, mint például a mező- héki, a mesterszállási és a túrkevei termelőszövetkezetek, akikre mindig számíthatunk., Mi - a nehézségek ellenére sem tartjuk kritikusnak a helyzetet, mert az emberek felelősségérzete, önzetlensége nyilvánul meg akkor is, amikor nagyobb műtétekhez soron kívüli véradásra hívjuk őket - telefonon vagy táviratilag. Mint például szeptemberben, amikor véradóink két alkalommal is bizonyítottak: az egyik kenderesi kisfiú debreceni szívműtétjéhez toboroztunk - a szülők segítségével - véradókat, és sikerült a klinikára eljuttatnunk a kért mennyiséget; a másik esetben mezőtúri beteg szegedi érműtétjéhez nyújtottak segítséget a családtagok, valamint a táviratilag kiértesített véradók. Elmondhatjuk, lassan gyakorlattá válik, hogy a kórházunk osztályain fekvő betegek hozzátartozói is jelentkeznek véradásra. A nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk a segítségért, és továbbra is szeretettel hívjuk, várjuk véradóinkat, akik számára ingyenes koleszterinszűrést is végzünk. A mezőtúri véradó állomás dolgozói Küldjön egy képet! Vadászavatón - 1990 őszén Nem mindennapos esemény volt 1990 őszén az abonyi Új Világ Vadásztársaság vadászháza előtt. Ekkor avatták fácánvadásszá dr. S. Tóth Sándor, Bálint Kálmán, Bóta István és Jámbor László fiatalembereket. A vadászat régi hagyománya szerint, amikor a vadász - korra, nemre tekintet nélkül - először lövi le az adott vadfajtát (jelen esetben a fácánt), akkor a saját szerzeményű, vágott vagy törött pálcájával fácánvadásszá avatják. A szertartáson minden vadász egyet-egyet sóz az avatandó hátsó fertályára - humora, vérmérséklete szerint. így hát nemcsak kellemes, akár fájdalmas is lehet a vadásszá avatás. Az avatópálcát nagy becsben tartják a vadászok, emlékként őrzik, s ha lehet, belevésik az avatás idejét is. A képet beküldte: B. Zs. Abony Megfulladunk! Levegőt! Levegőt! Sokáig gondolkoztam: el- küldjem-e ezt a levelet. Végül: igennel „szavaztam”. Szeretném, ha közölnék az újságban, s megtudnák sokunk véleményét az illetékesek is. Azzal kezdem, hogy nem vagyok szakember, csupán azt látom, hogy Szolnok „áteresztőképessége” az autó- forgalom tekintetében meglehetősen satnya. Megszoktuk, évtizedek óta reménykedtünk az ún. elkerülő szakasz elkészültében. Sokan véltük: úgyse érjük meg. Mit tesz isten és a kormányzat: ha bírjuk még egy darabig szusszal: megérjük, hogy átadják a forgalomnak a 4-es elkerülő szakaszát - felüljáróstól, hidastól. Mert csak így van értelme az egésznek! De addig? Addig kár erőltetni a sétálóutcát és a parkolást a 4-es főúton! A laikus is látja, hogy ez egyelőre nem megy! Ahogy lejönnek a Tisza-hídról a személykocsik, autóbuszok, a megyeházával szemben azonnal kerülgetniük kell egy-két-há- rom személyautót. Ott parkolnak. Az egyes posta előtt úgyszintén! Levegő meg maholnap sehol. Szegény autóbusz-vezetőket sajnálom legjobban. Hajnali négy körül megkezdik a munkát - nem tudom pontosan -, s kerülgethetik egész nap a néhány parkolót az irdatlan forgalomban. Rájuk senki nem gondol úgy komolyan? Őket emberszámba se veszik? Szólhatnánk még az autóbuszra várakozókról is. Akiknek az agyában megszületett a parkoló gondolata a 4-esen, várakozott már autóbuszra a Technika Háza, esetleg a Gösser söröző (étterem) előtt? Biztosan nem, mert nem jutott volna eszükbe, hogy ennyire összezsúfolják a járműveket. Valamikor mérték a levegőszennyeződést, és közölték is az újságban, de erről szóló adatot már régen nem olvastam. Netán olyan mérvű lehet a városközpontban, a 4-es főúton, hogy nem merik közreadni? Hovatovább hasonlít a budapesti Mártírok útján mért adatokhoz? S. A. Szandaszőlős Restauráció vagy népképviselet? Réges-régen olvasója vagyok a lapnak. Nem mondom, hogy töviről hegyére mindent elolvasok benne, de az engem érdeklő cikkeket, írásokat mindig! Legutóbb - szeptember 25-én - nagyon tetszett a Szombati jegyzet, amely Mosolyogtató balekságaink címmel jelent meg. Kétségkívül igaz az újságíró állítása: itt az ideje, hogy illetékes szerveink - ha vannak még ilyenek! - megnézzék: ki mit csinál mostanában, ki hogyan rázza át a balekokat. Nekem is kezembe került ugyanis a Ház és Hobby nevű cég prospektusa. Komolyan mondom: jobb a viccvettem 350-ért egy szolnoki szaküzletben, de mérget vennék rá, hogy a „KGST-piacon” ennél kevesebbért is kaptam volna. Persze, ha felszámolom a buszjegyet!? Találtam a prospektusban még néhány ökörséget. Öt krómtálcát kínálnak például 998 forintért. Elképzelem, mit kezdenék a legkisebbel, a 13x8 cm-essel. De legjobban az alábbi ajánlat tetszett. Egyrészt még nem jártam Brüsszelben; így mi sem természetesebb, mint hogy az eredeti pisilő kisfiút nem láttam. Már ez mekkora veszteség! Az ajánlat szerint is - derültséget kelt minden vidám A napokban az „Egy puccs Után.. ” című cikk jutott eszembe, mely az Új Néplap 1991. szeptember 11-i számában jelent meg, amikor is töprengő emberek arcát láttam, s beszédjüket hallgatva az országban, aggodalmuknak adva kifejezést, közöltem az említett cikkben „ .. .mi lesz, ha Kelet-Európábán és a nagy-szomszédunknál elkezdődött zsenge, alig kivirágzott népakaratot megpróbálja eltiporni egy újabb sztálinista vasököl, melynek elődje fél világban a szabadságot hirdetve, épp azt irtotta luci- feri fondorlattal?...” (1991. aug. 20-23-án történt.) Felülkerekedett Gorbacsov és Jelcin igazsága. Janajevéket elsöpörte a népharag, és milliók vérével átitatott, visszakívánt bukott rendszerük megbúvó hű kiszolgálóinak szemében hiába csillant fel a vörös fénysugár, mert a sokat szenvedett nagy orosz nép nem az elnyomás megtévesztő szimbólumára, hanem arra a demokratizálási folyamatra figyelt, melynek jelképe lett Oroszország sok száz éves nemzeti trikolórjának fénye. S hogy e fény az elmúlt két év után sem hagyja nyugodni azokat, akik évek óta Cicerót megszégyenítő jogi fondorlatokkal próbálják azokat az intézkedéseket meggátolni, melyeket az orosz föld történetének első szabadon választott elnöke és Tudvalevő, hogy a megyei labdarúgó-szövetség a megyei I. osztályban 18 csapatos versenyt írt ki, ami Tószeg és Sza- jol csapatait megmentette a kieséstől. Ám a megemelt létszám egyik legnagyobb ellenzője a megyei játékvezetői bizottság volt. A megyei újságokban is erről olvashattunk a bajnokság előtt. Meglátásom szerint egy jól időzített megtorlás volt a Tó- szeg-Újszász mérkőzés. Mint tószegi szurkoló, elismerem, hogy a 2-1-es vereség - a játék alapján - jogos volt, hiszen az újszásziak a második félidőben jobban játszottak. Megjegyzem, a partjelzőnek nem kellett volna inzultálnia a szurkolókat. Netán szándékosan provokált? (A második félidőre a partjelző átment az ún. B-közép oldalra). Az a véleményem, ha valaki játékvezetőséget vállal, vállalnia kell az azzal járó, olykor nem éppen szívderítő dolgokat is, mint például a nézők bekiabálását - ha ráadásul ezért a 2-4 órai munkáért több ezer forintot is kap. A mérkőzés alatt nem kell a szurkormánya akar véghezvinni. Nos ezt az egész világ szabadságszerető százmillióinak többsége aggódva vette tudomásul. Elgondolkodtató, hogy akik a törvényességre hivatkozva próbálják megbénítani a kibontakozást, talán ők is - dicstelen elődeikhez híven - „imperialista összeesküvésre” gondolhatnak, amikor a világ sok országa és népei támogatásáról biztosítják Jelcint és kormányát? Nem tudom. De bármit is gondolnak és akarnak, ha figyelmen kívül hagyják a hatalmas ország lakói többségének elszántságát, elkötelezettségét az igazi demokrácia mellett, úgy a nép millióival találják szembe magukat, melynek kimenetele nem lehet kétséges. Mert e nép, mely a ráerőltetett terrorhullám kellős közepén, a 40-es években is meg tudta védeni szabadságát az idegen hódítókkal szemben, és most, 50 év múltával is megmutatja, hogy meggátolja mindazokat a határozatokat, melyek hónapok óta a moszkvai „Fehér Házban” halmozódnak az elnök, a kormány, az emberek túlnyomó többségének bizalmát bíró intézkedéseivel szemben; és a világ szabadságszerető demokratikus társadalma továbbra is segítséget ad ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg a múlt sötét társadalma. Guth Sándor, az FKGP megyei alelnöke kólókkal szóba állnia, s aki ezt nem bírja ki, ne legyen játékvezető. A mérkőzés után a pár hangoskodó szurkolót a rendezők tíz percen belül pályán kívülre utasították. A játékvezetők az öltözőjükben tartózkodtak - felöltözve, és többszöri kérésünkre, biztosításunk mellett sem voltak hajlandók elhagyni a helyiséget. A pályán kívül tartózkodó játékvezető hozzátartozó több mint egy órai várakozás után ment el a rendőrségre, mintha ezt előre megbeszélték volna. A játékvezetőket senki nem tartotta fogva, de azt tudták, hogy a következő bajnoki mérkőzés Tószeg-Szajol lesz. Erre vezethető vissza Marosvári úr távirata, mely szerint Tószegre nem küldenek játékvezetőt. Ily módon sújtotta - erkölcsileg és anyagilag - mindkét csapatot. Kíváncsi vagyok, hogy az üggyel kapcsolatban mi lesz az állásfoglalása a megyei labdarúgó-szövetségnek. Tasi Ferenc Tószeg lapoknál. Annyi hülyeséget összehordanak benne, hogy csak ámultam. Zenélő pohár (és még jó néhány zenélő akármi), kristályharang széljáték, csillárfényező spray, fekete kerámiakanna, amelyhez macska „állt modellt”, pulóverkefe stb. Fel nem lehet sorolni, mi mindent lehet(ne) még rendelni, ha éppen nem volnánk mindig magunknál! Nekem nagyon tetszett az 500 darabos gombkészlet (is). Na és az ördögi színes portörlő se kutya! „Csupán” 598 forint, na és a csomagolás, postaköltség. Nemrég társaságban. „Gombnyomásra Ön egészen különleges módön töltheti meg a poharakat. A nehéz füstüveg edényt bármilyen itallal megtöltheti. Elemmel működik, magassága kb. 32 cm.” Hogyhogy körülbelül? Hát nem tudják pontosan? És az ára „mindössze” 1.298 forint + postaköltség, csomagolás - természetesen. Hát? ... Tudja a fene! Vidámnak vidám társaságban vagyok olykor, de nem hiszem. hogy túlzott elragadtatással fogadnák vendégeim az italt - ebből az üvegből! Faragó Dénesné A szerkesztőség postájából Iskoláskorú gyerekeknek Játszva tanulhatnak a Történeti Múzeumban Elsősorban általános iskolás korú gyerekeknek, tanáraiknak szól a következő tájékoztatás, egyben ajánlat: A Budapesti Történő Múzeum a Budavári Palota E épületében, az egykori királyi palota déli részén (Gellért-hegy felőli szárny) kapott otthont, ahol eredeti környezetben tekinthetők meg a magyar középkori történelem jelentős emlékei. A palotában élt királyok közül kiemelhető Hunyadi Mátyás, akinek alakja és kora a régészeti emlékek alapján jól felidézhető. Főképpen szombati napokon 10 órától jelmezes történelmi játékokat rendeznek, melyen Hunyadi Mátyás alakját és a középkori királyi udvar életét idézik fel. (A belépődíj 50 Ft.) A gyerekek korhű, nemes anyagokból készült ruhákat ölthetnek fel, a király, a királyné, a lovagok, udvarhölgyek, apródok és más udvari emberek életre keltésével játszhatnak el jeleneteket - egy királyi udvar ünnepi és hétköznapi történéseiből, mint pl. október 2-án Mátyás és Beatrix, Beatrix Magyarországra érkezését, a koronázási ceremóniát, majd az esküvőt elevenítik fel; november 13-án: vendégek a királyi udvarban, egy követ fogadása, lovaggá ütés; december 11-én: mulat a király, a király asztala, udvari szórakoztatók ... és sorolhatnánk az előre elkészített, jövő év április 2-ig szóló ajánlatot, de akiket érdekel, vegyék fel a kapcsolatot a múzeum közönség- szervezőjével. Egyébként a múzeumi órák Budapest őskori, ókori népvándorlás-honfoglalás kori anyagához is kapcsolódnak, és manuális foglalkozások keretében a gyerekek elkészíthetik a különböző korok emberének használati eszközeit, viseletét, jellegezetes építményeit stb. A szervezett foglalkozások gazdag programot kínálnak a gyerekeknek - az elsősöktől a nyolcadikosokig. (Programegyeztetés a BTM közönségkapcsolati osztályán. Tsz.: 155-8849; 175-7533/237-es m. Előzetes megbeszélés alapján - térítési díj ellenében - autóbuszt küldenek a gyerekekért.) Csodacikkek eldorádója Levelekből - sorokban Kislányunk, +Kolláth Edit 1968-ban végzett a Szolnoki Tisza- parti Gimnázium szervetlen vegyész osztályában. Sajnos korán elveszítettük. Sohasem feledjük, ahogyan volt diáktársai, tanárai sem, akik minden osztálytalálkozó alkalmával megemlékeznek róla. Legutóbb, a múlt héten rendezett 25. éves évfordulójukon is kimentek hozzá a temetőbe, virágot vittek a sírjára, amiért mi, szülők s a család hálás szívvel mondunk köszönetét. * Füri Györgyné, Tiszatenyő: Községünkben évek óta megrendezik az „Öregek napját”, melyre az idén szeptember 17-én került sor - a helyi művelődési házban. A részt vevő idős emberek, nyugdíjasok nevében ezúton mondok köszönetét az esemény szervezőinek s mindazoknak, akik a sikeres lebonyolításban fáradoztak, szórakoztató műsorral, hangulatos zenével, ízletes vacsorával kedveskedtek. Thúry Györgyné, a szolnoki Varga Katalin Nyugdíjasklub vezetője: A közelmúltban felejthetetlen élményt nyújtó kirándulást szerveztünk, melyen negyvenötén vettek részt. Üti célunk Gyöngyös, Mátraháza, Kékestető és Mátraszentimre volt. Mátraszentimrén, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat üdülőjében finom ebéd várt bennünket. Köszönjük, s ezúton mondunk köszönetét a városi önkormányzatnak is, akik a mindany- nyiunk számára felejthetetlen utazáshoz nyújtottak támogatást, a Jászkun Volán vezetőjének, aki a kilométerpénz mérséklésével segített rajtunk, valamint a buszvezetőnek, aki az idős asszonyok le-fel szállásánál végig segítőkész volt. A játékvezetői bojkott háttere A szurkoló szemével Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
