Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

1993. szeptember 25., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet Mosolyogtató balekságaink Nem szeretem, ha ügyefogyottnak néznek. De gondolom, más is így van ezzel. Őrzök né­hány levelet, amelyek arról tanúskodnak, hogy hellyel-közzel olyannyira baleknak néztek, hogy még írásba is adták. Helyezkedjenek el kényelmesen, nevetni fognak. íme az egyik esetem: egy alkalommal úgy vásároltam lábbelit, hogy eltérő módon volt beárazva a jobb-, illetve ballábas cipő, amit szóvá tettem a vásárlók könyvében. A hivatalos választ postán kaptam meg: „Panaszát kivizs­gáltuk, megállapítottuk, hogy minden cipőn fel van tüntetve az érvényes fogyasztói ár a hal lábra való cipőn. A probléma az volt, hogy nem hívták fel a figyelmét, hogy a jobblábas ci­pőn van feltüntetve az érvényes fogyasztói ár.” Vagy a másik: étteremből származó (elnézést kérek, de le kell írnom) mozgó kukacokkal fer­tőzött sajtosmakaróni-mintát vittem annak ide­jén a Köjálhoz. Innen is pecsétes választ kap­tam: „A reszelt sajt között 3-5 mm hosszú, 1-2 mm széles, hengerded, szelvényezett, kukac- szerű képletek láthatók. A szabad szemmel ku­kacnak látszó képletek sztereomikroszkóppal vizsgálva sajtdarabkának bizonyultak Egyszóval nem szeretem, ha bárgyúnak néz­nek. Közszolgálati munkám azonban megkí­vánja olykor-olykor, hogy megjátsszam a bale­kot, vagy azzá is váljak egy-egy közügy érde­kében. A személyes tapasztalatot, meggyőző­dést a legmegbízhatóbb informátorok sem tud­ják pótolni. Ezért csatlakoztam a közelmúlt sejtburjánzást meghazudtoló módon szaporodó piramisjátékaihoz. Nem is egyhez, többhöz. Részt vettem a tájékoztatókon, figyeltem a tö­megpszichózist, s csak úgy mellékesen, mit ta­gadjam, vártam a pénzt. Innen kezdve könnyen ingrata persona (nem kívánatos személy) leszek a piramis(pénz)játé- kok első beszállóinak szemében, hiszen ők ko­moly nyereséget tehettek zsebbe. Minek ezt a le­futott dolgot firtatni? - kérdezhetik. Nos, éppen azért, mert lefutott. Éppen a később bekapcso­lódók miatt, akik pénzük elvesztését siratják azóta is, amióta első nekiiramodásra felültek az álom-vonatra. Bukásom nem lett a játékokon, sőt, hogy hite­lesen írhatok róluk, ez kész haszon, de nyeresé­gem se. Nem fogják elhinni: eltökélt szándé­kom volt, hogy az első tiszta nyereményeimből videomagnót veszek rajzfilmekkel a megyei kórház fül-orr-gége osztályára a gyerekeknek. Nemrég volt mandulaműtétje a kisfiamnak. Olyan árvák ott a drágák. Ahogy róják a folyo­sói köröket egyik felnőttől a másikhoz csa­pódva. Hogy tervem megvalósítatlan maradt, leginkább ezt sajnálom. Minek is emlegetem ezt a lefutott dolgot, ami Romániában éppen felfutóban van? (Olvashat­tak róla a múlt héten is lapunkban.) Kolozsvár országos zarándokhellyé vált. A nagyüzemben indított pilótajáték Funar polgármestert is be­etette, aki úgy nyilatkozott: „Kolozsvár lesz a milliomosok városa." Hogy ő szépen tollasodott az tény, az viszont még inkább elgondolkoztató, hogy a megválasztását szolgáló kampány ki­adásait is e játék bevételeiből támogatták. A pilótajáték elkerülhetetlen csődjére - amikor a résztvevők száma már nem növekszik — a rend­őrség is figyelmeztetett a román tévében. Lefutott a dolog nálunk. Magától. A hivata­los igazolással bíró betéti társaságok, önsegé­lyező alapok kiagyalói - nagy-nagy mohósá­gukban, mivel párhuzamosan kaszáltak - le­nyakazták egymás aranyat tojó tyúkját. Az élet megelőzte a jogszabályalkotókat. Januártól ren­deletben tiltják, de legalábbis korlátozzák a pi­lótajátékokat. Felismerték: a többség pénzére ácsingózó kisebbség ügybuzgalma nem kívána­tos cselekmény. Ettől persze még lesznek újabb játékok.- A gyökerek mindig is újra hajta­nak. Hiszékenységem másik területe a csomagküldő cégek szondáztatása. Meg­rendelésekkel. A Margarétában (én) nem csalódtam. A TV-műsor mellékle­téből bombázódzse­kit nem rendeltem, a szobaantennát vi­szont kár volt befi­zetnem. Bakkerék az egymillió forintos nyere­ményeséllyel jól átdobtak (postabontáskor majd falra mászott a családom örömében). Az esély előfeltétele volt, hogy rendeljek. Megtettem. Az eredmény vegyes lett: az amaryllis és a kis kak­tusz kivirágzott, a szobai csiperke nem jött be (hurcolhattam én szobáról szobára, s permetez­hettem friss vízzel, reggel, este), alig termett. Az egymillió sorsolásáról nem szól a fáma. (Ez fáj a legjobban, kedves Bakker.) El ne felejtsem: a Ház és Hobbyval most van a nejem levelezésben. A dolgok mindenkori ál­lásáról a fogyasztóvédelmi főfelügyelőséggel konzultál szükség szerint. A vasalótisztító nem tisztít, az árát (majd) megküldik. A fogfény és a NI-HA-GRA (hajfesték) használati útmutatója egy árva magyar szó nélkül érkezett, amit mellé tenni kötelező (lenne). Ami jó: a csipogó csibe csipog, a bogáméző nagyít. De a legújabb att­rakció az e heti postával futott be. A Direct Shopping, mint levelükből utólag megtudtam, kisorsolt az első fordulóban egymillió forintnyi arany esélyesének. Bár ezt már ismerem (lásd: Bakker), erősen töröm a fejem, a két árucikket (ez a feltétele a további sorsolásnak) meg kéne rendelnem. De mi történik, ha a sorsolás elmarad? Semmi - hallottam a tévében a minap. Csupán a fiktív nyereménylisták száma gyarapodik. Az érvényben lévő szerencsejáték-törvény alapján nem lehet szankcionálni. Megtévesztő szövegek miatt a Gazdasági Versenyhivatalhoz kell pa­nasszal fordulni. Amit bizton tehetünk: ne dől­jünk be nekik! - tanácsolták. Maga a csomagküldő szolgáltatás hasznos és szükséges lehetne - gondoljunk az ellátatlan kistelepülésekre -, ha maximálisan törekedné­nek a jó minőségre. Sajnos éppen ezen a téren vannak súlyos hiányosságok. A tavalyi év első feléhez viszonyítva 50 százalékkal nőtt a sza­bálysértési eljárások száma. A fogyasztóvéde­lemre vonatkozó jogszabályok többsége jelen­tős módosításokra szorul - mondják a szakem­berek. Nagyon időszerű immár a fogyasztóvé­delmi törvény megalkotása. Balekvédelmi törvény viszont soha nem lesz. Ezért a kétes hitelű ügyletekben a jövőben is önmagunkat tesszük ki cégérnek. Jó, ha tudjuk ezt, hogy esetleges kálváriánkat derűs bölcses­séggel éljük meg. (Ami köztudottan a hosszú élet egyik titka.) Ami engem illet, én már másban utazom. Ez is csomagküldés, de figyeljék csak a levél első bekezdését: . . . emiatt az Országos Személyi­adat- és Lakcímnyilvántartó Hivataltól elkér­tük az Ön címét... és a végét: további informá­ciókkal készséggel állunk rendelkezésére. (Semmi postafiók. Helyette: pontos név, cím, telefon.) így korrekt, nem? Meg is rendeltem háromhavi részletre a Magyar Nagylexikon első kötetét. GÉPKOCSIK TELI FELKESZITESE. Közeledik a tél, ideje jobban odafigyelni a gépko­csikra. Ebben segít a Nesztor Kft. szervize, ahol ingyenes fagyállómérést, fényszóró- beállítást és olajcserét végeznek. Az összes nyugati és keleti típusú gépkocsik javítá­sát, szervizelését és vizsgára történő felkészítését elvégzik a Suzuki Szalonhoz tartozó szervizben. - Mészáros­Beszélgetés egy csésze kávé mellett „A hazugságot tartom a legnagyobb bűnnek” A nagy lelki teherrel járó munkákat férfiasnak könyveli el a társadalom. Pedig számtalan példa mutatja, hogy nők is helytállnak bennük. Dr. Szalay Márta Szolno­kon, a klinikai onkológiai osz­tály onkológus szakorvosa. A szülészet-nőgyógyászatot cse­rélte fel ezzel a szakmával. Tár­sadalmi munkában a Magyar Máltai Szeretetszolgálat városi szervezetében dolgozik or­vos-vezetőként. Mindkét fel­adat olyan, amely próbára teszi az embert.- Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam a szülé­szet után - kezd bele az érvekbe Szalay doktornő, aki egyébként mosolygós, közvetlen, derűs egyéniség. - A családban is vol­tak daganatos betegek, ez is se­gített a választásban. Butaság volna azt gondolni, hogy az onkológiai osztály egyenlő az elfekvővel. Nem! Ami viszont megnehezíti a munkánkat, az az, hogy a beteg sokszor nem tudja, miért jön ide. Tehát az jelenti számunkra a pszichés megterhelést, hogy nekünk kell megmondani, hogy milyen műtétet is végeztek rajta egy másik osztályon. Beszél­getni kell vele, elmondani, hogy mi történik vele. Ha nem tudja, hogy mit várhat, az félelmet okoz. Márpedig aki fél, azzal nehéz kontaktust teremteni. Én a legnagyobb bűnnek a hazug­ságot tartom. Mint ahogy kül­földön büntetik is azt, aki félre­tájékoztatja a beteget. Azt hiszem, hogy a lelki megterhelés nem nagyobb itt, mint egy műtős szakmában. És ugyanúgy együtt kell dolgozni az orvosnak a nővérrel, támo­gatni egymás munkáját. Ami segíti az embert a pszi­chés terhek elviselésében, az a család. Ha valaki mögött nincs kiegyensúlyozott, biztos család, annak nagyon nehéz.- Nyilván Önnek is sokat se­gített, segít a család.- A második szakvizsgámat (az onkológiát) nem tudtam volna letenni, ha nem állnak mögöttem a szüleim és a fér­jem. Fél évig Pesten tanultam, csak hét végén voltam itthon, és mindezt meg tudtam tenni két gyerek mellett. A szeretetszolgálatban vég­zett munkát se lehetne csinálni, ha nem volna háttér. Mert sokszor azonnal kell dönteni, amikor szól a telefon, mindegy, hogy este van vagy éjszaka. A szeretetszolgálatnak sokáig nem volt rendes székhelye, a sa­ját lakásunk garázsát használtuk raktárnak, a saját telefonunkon telefonáltunk. Ezt persze sokan nem értik meg, nem is hiszik el. Azt gondolják, hogy aki itt te­vékenykedik, annak milyen nagy haszna van belőle. Nem tudják elképzelni, hogy semmi hasznunk nem származik be­lőle, csak a több ezer forintos te­lefonszámla, amit otthon csinál­tam azért, hogy például vám­mentesen jöjjön be egy egész­ségügyi készülék vagy hogy megoperáljanak egy beteget.. . Ha meg azt mondjuk, hogy önzetlenül segítünk, egyszerűen butának néznek bennünket.- Miért vállalja valaki azt, hogy segít másokon?- Én például azért, mert sze­retek segíteni. Örülök, ha valaki hozzám fordul egy problémá­val, és én meg tudom oldani. Ez kapcsolatban van az orvoslás­sal. A betegen segíteni kell, akármilyen problémájával is jön hozzám. De erről sajnos le van­nak szoktatva a betegek, hogy hozzánk forduljanak a problé­máikkal.- Az orvosok - tisztelet a ki­vételnek - szoktatták le őket.- Igen, sajnos. Én azt szok­tam mondani, hogy mindig arra kell gondolni, ha egy páciens fölkeres, hogy az én gyerekem, az én anyám beteg. Egy orvosnak nagyon fontos, hogy legyen empátiakészsége. A beteg ugyanis mindig időben jelzi a baját.- Csak sokszor elküldik . ..- Sokan félnek is. Látszik rajta, ahogy bejön a rendelőbe, azt se tudja, hogy köszönjön, hová nézzen. De ha szólsz egy-két emberi szót, mindjárt fölenged a félelme. Nemrégen történt egy eset. Egy páciens meghatódva, szinte könnyekkel küszködve állt fel a székről és azt mondta: énvelem így még nem beszélgetett el senki. Hát miért kell idáig eljutni?- Szülésznek lenni viszont nagyobb sikk, mint onkológus­nak.- Amikor a szülészeten dol­goztam, sok mindent másképp láttam, mint a férfiak, akik szintén nőgyógyászok vol­tak. Ezért nem is bántam meg, hogy eljöttem. Amióta onkoló­gus lettem, sokkal jobban kitá­gultak számomra az orvoslás lehetőségei. Itt ugyanis tetőtől talpig foglalkozunk a beteggel, míg más szakmákban általában csak egy-egy testrésszel. Ugyanakkor nagyon sok em­bernek segíthetünk a munkánk­kal, hiszen minden harmadik magyarországi lakosnak daganatos betegsége van. Ráadásul az osztályon, ahol dolgozom, jó a légkör, és na­gyon örülök, hogy a főnök megadta a lehetőséget, hogy le­tegyem a szakvizsgát. így aztán elmondhatom magamról, hogy olyan szülész-nőgyógyász va­gyok, aki a második szakvizsgát is megszerezte.- Mi az, amit onkológusként másképp lát, ítél meg, mint szü­lész-nőgyógyászként tette?- Ennek a szakmának az egyik fontos tanulsága az, hogy sok betegség megelőzhető. Persze, az nem olyan látványos, mint mondjuk egy műtét.- Ezért a beteg, ha nem ope­rációra van szüksége, csupán gondozásra, tanácsadásra, ne­hezen talál magának orvost.- Pedig ezekre is nagyon nagy igény van. Ezért is örülök, amikor iskolába hívnak gyere­keknek felvilágosító előadást tartani. A tizenévesek nőgyógyászati problémája még ma is tabu­téma. Ezért a gyerekek ki van­nak éhezve az információra. Nekem viszont az a vélemé­nyem, hogy kérdezzen csak bát­ran tőlem az a tinédzser. Mert ha otthon nem kapta meg a szükséges információt, felvilá­gosítást, akkor ne az osztálytár­sától kérdezze meg, amit tudni akar, hanem a szakembertől. Most már eljutottunk oda, hogy sok fiatal lány keres meg páciensként, és ez jó dolog, mert így idejében orvosi segítséget kap.- Szülész-nőgyógyászként nem is találkozhatunk Önnel?- Talán ha a társadalombizto­sítás fog majd szerződést kötni egyenként az orvosokkal, akkor lehetőségem nyílik dolgozni szülész-nőgyógyászként is. Mert akkor én a biztosító part­nereként egy szakorvos vagyok, meghatározzuk azt a kórházat, ahová viszem a beteget, és a felelősséget én vállalom azért, amit csinálok. A jelenlegi rend­szerben erre nekem nincs lehe­tőségem, mert most közbeszól­hatnak esetleges személyi érde­kek. Egyébként nagyon tanulsá­gos, hogy a legtöbb betegség kialakulásában a táplálkozás mellett jelentős szerepe van a környezeti ártalmaknak, azok között is a stressznek. És mi mégis - az orvosok sem kivéte­lek - mindig, mindenütt „esszük" egymást. Pedig én azt szoktam mon­dani, hogy békében kellene élni, és annak örülni, ami van. De ez már egy másik cikk témája le­hetne ... Paulina Éva (Fotó: Korényi Éva) Kézigránát az adós üzletébe A volt tartományi székváros­ban, Újvidéken megszokott kép, hogy a piachoz közeledve egyre több a koldus, a cigarettaárus meg a valutaüzér. Az senkit sem zavar, hogy sok rendőr is sétál errefelé. Ők azok, akik nem problémáznak, inkább minden tíz méteren lehajolnak és elvesznek a földről kínált portékából egy-egy doboz már- kásabb füstölnivalót. Ez a biz­tonság megvásárlásának a klasszikus módja. Kezdődik az utcai árusoknál, és folytatódik egészen a hatalom csúcsán lé­vőkig. Például Jézdó gazda, a külföldre menekült népszerű bankár is elismerte, hogy sért­hetetlenségét kemény valutáért vásárolta meg, nem mástól, mint az uralkodó párttól. íratlan szabály, hogy az anyagi és személyi biztonságért tulajdonképpen csak azoknak kellene fizetniük, akiknek az évi bevétele meghaladja a 20 ezer márkát. Az adózásnak ezt a módját azonban a magángaz­dálkodók közül csak nagyon kevesen kerülhetik el. A biztonság megvásárlásá­nak a módozatairól természete­sen keveset beszélnek, a közvé­lemény inkább csak a követ­kezményekről, az engedetlen- kedők megleckéztetéséről érte­sül. A piszkos munkát nem a főnök végzi. Vannak, akik már 20 márkáért is elvállalják, hogy megverjenek valakit. Újabban egy jól irányzott ké­zigránátot dobnak az adós üzle­tébe vagy vendéglőjébe. Olyan történetek ezek, ame­lyekről még néhány évvel ez­előtt is azt hittük, hogy csak filmen léteznek. T. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents