Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

1993. szeptember 23., csütörtök Szolnoki Extra 7 A diák utazik, a berendezés marad Édes-kesernyés cukrászműhely Az iskola oktatási kabinetjének cukrászkonyháját modern berendezési tárgyakkal szerelték fel. Mégis csupaszon hat. Hiá­nyoznak a villanykemencék, habverő kisgépek és néhány kiegé­szítő felszerelés. Nélkülözhetetlenek. Jelenleg a cukrászüzem­ben állnak, s ki tudja meddig maradnak ott. A tanműhely fenn­tartója és a szakközépiskola évekkel ezelőtt abból az ötmil- lió-kétszázkilencvenezer forintból vásárolta az eszközöket és alakította ki a cukrászkabinetet, melyet a szakképzési alapból kaptak. Gyakorlati-oktatási célokra használták őket. Nem ma­iak már, értékük jelentősen csökkent. Mégsem kerülhetnek az új helyiségbe. Mert a szabály az szabály, méghozzá meglehető­sen kacifántos. A megyében egyetlen közép­fokú intézmény, ahol vendég­látó-ipari képzés folyik, a szol­noki Kereskedelmi és Vendég­látó-ipari Szakközép- és Szak­munkásképző Iskola. Éppen ezért ilyen színvonalon a tanu­lók is csak itt sajátíthatják el a cukrászat fogásait. Évente leg­alább száz diáknak kell a cuk­rásztanműhelyekben kipróbál­niuk azt, amit tanítottak velük. Ellőttünk sem titkolta néhány szakmában dolgozó vállalkozó, hogy számukra nem ismeretle­nek a képzés akadályai. Az iskola hónapokkal ezelőtt kezdte el levelezését az Állami Vagyonügynökséggel - vála­szolt érdeklődésünkre Kovács Liborné igazgató. Eleinte még úgy gondolták, a privatizáció során az iskolát illetik a szak­képzési alapból vásárolt tár­gyak. Az iratokhoz csatolt, hi­vatkozott törvényrész szerint ugyanis e támogatásból szerzett eszközöket megszüntetni vagy a rendeltetésétől eltérő célra használni nem lehet; elővásár­lási joga van rájuk az oktatási intézménynek. Első levelükre elutasító választ kaptak. Újabb kérelmet indítottak útjára a fő­városi hatósághoz. Ekkor sem jártak több sikerrel. A jövőbeni vevővel szemben kötelezettsé­get támasztanak - szólt az indo­kolás. A napokban postázták az utolsó levelet, hogy mentsék, ami menthető, legalább egy ré­szét kapják meg az eszközök­nek. - Természetesnek tarta­nám, ha ingyen és bérmentve juthatnánk hozzájuk - mondja Kovács Liborné. Mindig is jó kapcsolat volt az iskola és a gyakorlóhelyet adó vállalat között. Többek között ezért fejlesztették közösen a képzést szolgáló üzemrészt. Igaz, a minisztérium elképze­lése, javaslata is az volt, hogy a diákok üzemben, életszerű kö­rülmények között tanulják a szakmát. Mintegy három évvel ezelőtt, a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat átalakításakor merült fel először, mi lesz a Pi­roskai úti tanműhely sorsa. A vendéglátó-vállalat jogutódja, a Pelikán Rt. 10 millió forintért ajánlotta fel az üzemrészt. Eny- nyi pénzük nem volt. Másrészt raktárt kellet volna építeni, ami még egy nagy szelettel csonkí­totta volna a költségvetést. Emellet telekmegosztási proce­dúrával is számolniuk kellett. Erre nem vállalkoztak. Úgy döntöttek, a gyakorlati képzést az iskolán belül oldják meg. Mint az ügyben keletkezett irat­halmaz egyik levélben megfo­galmazták, a cukrászüzem érté­kesítésétől is tartottak, végső soron ezért kerültek lépéskény­szerbe. Egyébként több érv szólt az önállósodás mellett: a Piroskai út messze van, a diákok utazása és a nyersanyagszállítás sok pénzt emészt fel. Közben két korábbi szakoktatójuk már az iskolától kapja bért. Az oktatási kabinetet azóta berendezték, s most a korábban említett eszkö­zök hiánya miatt, a képzés fo­lyamatossága érdekében a fiata­lok továbbra is kénytelenek ki­járni. Hosszú utazások ezek - néhány felszerelési tárgy miatt. Évekkel ezelőtt megvételre kínálták az egész kabinetet, most árajánlatot kellett kérniük újra erre a néhány, szakképzési hozzájárulásból beszerzett esz­közre. Úgy tűnik, a korábbi szabályokkal ellentétesek a je­lenlegiek. A vagyonügynökség egyik levelében megjegyzik: vagyon­elemek értékesítése során a cukrásztanulók szakmai oktatá­sát biztosítani tudják úgy, hogy a vásárlót kötelezik erre. Az ér­tékesítés mikéntjéről a korábbi igazgató nem tudhatott - utaltak a vendéglátó-vállalatra. A jelen­legi vezetés is csak rövid ideje rendelkezik az rt. privatizáció­jával kapcsolatos ismeretekkel, a vagyonügynökség vezetése ugyanis most júliusban döntött - fogalmazzák meg válaszukban.- Nem láttuk előre, hogy a Piroskai úti gyakorlóhelyet mindig használhatjuk - jegyzi meg az igazgatónő. - Jó kap­csolatban voltunk és vagyunk a részvénytársasággal, támogat­tak minket, eszünkbe sem ju­tott, hogy megkerülve őket máshol kellene érdeklődnünk a privatizáció mikéntje felől. Ko­rábbi megállapodásainkat ke­resztezik a jogszabályok. A társaságot - az ÁVÜ érte­sítése szerint - végelszámolás­sal szüntetik meg. Ez ellentétes egy korábbi egyezséggel, az említett törvénnyel, miszerint az eszközöket csak rendelteté­süknek megfelelő célokra használhatják. A kérdés egye­lőre kérdés marad. Miért nem lehet e vagyonelemeket kivonni ki az értékesítésből? Milliárdos értékek kerülnek új gazdákhoz. A cukrásztanulók oktatási fel­szerelései a privatizáció tár­gyai, a diákok képzése a sorban hátrébb van. Sz. Z. Segély a léleknek Ez a világ, amely körülvesz minket, nagyon is logikus. Ha valami nem működik elég jól, javítható, gyógyítható, kezel­hető. Hogyha jó helyre me­gyünk, többé-kevésbé megoldás születik a problémára. Az elromlott autót szervizbe visszük, a fájó foggal felkeres­sük a fogorvost. Azonban ez a magától érte­tődő láncolat megszakad, ha „csak” a lelki egyensúlyunkat veszítjük el, ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Megosztott gondok Szerencsésebb esetben próbál­juk valakivel megosztani gond­jainkat, a rosszabb viszont az, ha nem beszélünk róla, ha nem mer­jük vállalni. Mindenki magával hurcolja apró-cseprő bajait vagy súlyos problémáit. Van, aki boldogul vele, s van, aki nem. Magyarországon a pszicholó­giai kultúra még nem eléggé fej­lett. Nagyon sok a gátlás az em­berekben, sokan félnek, ha el­mennek az ideggondozóba, ne­tán kórházba, majd azt mondják róluk: „bolond”. S ez a stigma életben tartja a gátlásokat. Pedig teljesen normális dolog, hogyha valakinek vakbélgyulladása van, nem operálja önmagát, hanem szakemberhez fordul. Azt mégis sokan szégyenként élik meg, ha nem tudják kezelni lelki problé­máikat. Ebben lehetne segítségükre a Szolnokon működő Bizalom Mentálhigiénés Egyesület. Nagyné Lenthár Katalin, az egyesület alelnöke nyújtott in­formációkat munkájukról, (mely most van kialakulóban) három féle tevékenységből áll. Az ifjú­sággal és a családokkal kapcso­latos részében az egyesületi ta­gok megjelenhetnek a nyilvá­nosság előtt, míg a jelenleg leg­jobban kimunkált területen a te­lefonszolgálatnál dolgozó telje­sen anonimek kell hogy marad­janak. Az utóbb említett munkával foglalkozó csoportban körülbe­lül 20-22-en vannak, s mint aho­gyan a nevük, a működés helye is titkos. A szolgáltatás csak a te­lefonvonalon keresztül vehető igénybe, s az egészben a hívó a lényeges. Ä telefonszolgálatosok kép­zése folyamatos, s ennek során kiderül, hogy alkalmasak-e a munkára. Az elméleti, azaz pszi­chológiai ismereteket önisme­reti, ezenkívül speciális képzés egészíti ki. Ha a hívó problémája megíté­lésük szerint súlyosabb, mint­sem azt ők maguk tovább vin­nék, akkor az úgynevezett „hát- térszolgálat”-hoz irányítják, ahol lehetőség nyílik személyesen ta­lálkozni szakemberekkel, pszi­chológussal, pszichiáterrel. A tapasztalat viszont az, hogy a te­lefont könnyebb fölvenni, mint szemtől szemben felvállalni a problémát, bár a háttérszolgálat­ban sem kell a személyüket fel­fedni. Nyúlj a telefonért A telefonszolgálat a legköny- nyebben elérhető segítség, nem kell megjelenni, s ami a legfon­tosabb, a vonal túlsó végén rög­tön találnak egy másik embert, akivel tudnak beszélni a bajuk­ról. A segélyhívó telefon ingye­nes, s egyre több helyen olvas­ható a szám is: 422-222, jelenleg este 7-től reggel 6-ig él. S mivel az önkormányzat segítségével most keresnek helyet maguknak, s bíznak benne, hogy ez sikerrel jár, azt tervezik, hogy márciustól 24 órásra bővítik az ügyeletet. A szolgálat egyébként pályázatok­ból és az önkormányzat támoga­tásából tartja fenn magát. A két telefonvonalon este 7 és éjfél között több a jelentkező, napi tízre tehető, és a havi átlag 300 körül mozog. A szórólapok, címkék, újsághirdetések óta szinte megduplázódott a szá­muk. Vannak visszatérő, rendszeres hívók, s vannak, akik sokáig ké­szülnek. Nem merik fölhívni a számot, mert azt képzelik, csak rendkívül súlyos bajokkal je­lentkezhetnek, például öngyil­kossági szándékkal. És vannak, akik fölhívják ugyan a számot, de nem szólnak semmit. Ezek az úgynevezett „néma hívások”. A szolgálatosok ilyenkor próbál­nak beszélgetést kezdemé­nyezni, néha sikerrel járnak. Szex és alkohol Hívják őket a magányosok, idősek és fiatalok. Akiket sze­relmi csalódás ért vagy párkap­csolati gondjai vannak, de meg­jelennek a palettán szexuális, gyereknevelési kérdések, témák vagy hozzátartozó, munka el­vesztése, az alkohol okozta gon­dok. Szinte minden probléma je­len van, ami embert érhet. „A szó elszáll...” - tartja a latin mondás. A szolgálatos munkának nehezen fogható kézbe a sikere. Vannak hívók, akik megköszönik a segítséget. Sok embernek az a legfontosabb, ha elmondhatja valakinek, ami bántja. A telefonos lelkisegély sajátos szolgáltatás. Jó, hogy kitalálták, jó, hogy létezik. Hatékony, sok embert meghallgat, sokuknak segít. S fontos az is, hogy na­gyobb, súlyosabb bajt is képes megelőzni. S amíg túlhajtott éle­tünk lassabbra nem vált, amíg minden ember meg nem tudja oldani saját problémáit, mindad­dig még sokan kereshetnek ná­luk vigaszt. - em ­Negyedszázados kamarakórus Útilapu és félmillió Azok a honatyák, akik az 1994-es választásokon könnyűnek találtatnak, hat hónapi járandóságukat kapják meg búcsúzóul. Ez körülbelül annyi forinttal terheli meg a költségvetést, mint Szolnok városának egész éves szociális támogatásokra fordít­ható pénze. Érvek és ellenérvek csapnak össze a kifizetendő pénz jogos­ságáról. Én egy vasat sem adnék azoknak a politikusoknak, akiknek négyéves tevékenységét úgy értékeli a legfőbb hatalom, a nép, hogy útilaput köt a talpukra. Sokan érvelnek a kifizetés jogossága mellett, mert véleményük szerint ez éppolyan munka- viszony, mintha valahol igazgatói funkciót látna el egy-egy munkavállaló. A hasonlat azonban sántít, hiszen a rossz igazgatónak azon­nal fel lehet mondani, míg honatyáinknak négy éven keresztül törvény biztosítja a „munkaviszonyt”, ugyanis az országgyűlési képviselők bármit tesznek parlamenti ciklusuk alatt, visszahív- hatatlanok. De hát hazánkban most is érvényesült a hatalom és admi­nisztráció viszonyának kificamodottsága, vagyis a hatalmat használják fel pénzszerzésre, és nem a pénzt politikai hatalom megszerzésére. -span­A Tiszáé a Nemzeti Sok szép, ugyanakkor vi­szontagságos év után jelentős jubileumához érkezett a szol­noki Bartók Béla Kamarakórus. Jövőre negyedszázados fennál­lását ünnepli az együttes. A je­lentős dátumhoz méltóan gaz­dag programmal szervezik az elkövetkezendő időszakot. Molnár Éva karnagy részletes információkkal is szolgál. Tör­téneti áttekintésül megtudhat­juk, hogy 1969-ben hozta létre a városi tanács akkor még 13 tag­gal az együttest. Később 12-re csökkent a létszám. Főállásban dolgoznak mind a tagok, mind a karnagy és egy hangképző ta­nár. Hasonló hivatásos együttes hazánkban vidéken rajtuk kívül csak egy van, női kar pedig ők egyedül. Ami igazán kuriózum, az az, hogy rajtuk kívül 12 tagú női kamarakórus csak Stock­holmban működik. Már az idén ősszel elkezdték az ünneplést. Szeptembertől jövő októberig egy jubileumi évadot énekelnek végig. Vagyis nem csak egy koncertet adnak, hanem többet is. A nyitány már lezajlott Szolnokon. Október­ben 10-12 koncertből álló or­szágos turné veszi kezdetét, amely a szolnoki Belvárosi templomból indul. Aztán no­vemberben Szolnokon zene­szerzői esten lépnek fel. De­cemberben karácsonyi oratóri­ummal lepik meg a közönséget. Jövő év elejétől még jelentő­sebb program indul. Januárban, februárban rádiófelvételt készít a kórus, XX. századi magyar művek adják a repertoárt. Már­cius 18-án lesz a jubileumi hangverseny a városban. Erre a korábbi kórustagokat és karna­gyokat, valamint azokat is meghívják, akiknek valami kapcsolódásuk volt a kórushoz. Április 6-10. között Pécsett lép­nek fel egy nemzetközi kama- rakórus-fesztiválon. Májusra datálják a szerzői est második felét, amely egyben tévé- és rá­diófelvétel is lesz. A tavasz fo­lyamán előadást tart a kórus Belgiumban, és júniusban talán Finnországban is. Júliusban a 12. Europa Cantat fesztiválra szeretnének kijutni Dániába. A jubileumi évad október 1-jén, a zenei világnapon zárulna az I. országos Bartók Béla kórusta­lálkozóval. Ilyen még soha nem volt Magyarországon. Ez azért is fontos, mert 1995-ben lesz Bartók Béla halálának 50. év­fordulója. A Bartók kórusok ta­lálkozója ennek az előzetese le­hetne. Az esemény iránt már most nagy az érdeklődés. A jubileumra kiadványt is készítenek, amit az idén január­ban megjelent lemezükkel és az arról másolt kazettával együtt lehet majd decembertől megvá­sárolni. A füzet feldolgozza az elmúlt 25 évet. Az önkormányzat által is fenntartott kórus az egész éves programok végigviteléhez pá­lyázatoktól és támogatóktól is vár anyagi segítséget. T. A. Az önkonnányzat a nyár fo­lyamán pályázatot írt ki több mozi bérbe adásáról. Ennek so­rán a Tallinnt a korábbi üzemel­tetők nyerték el, míg a Nemzeti Filmszínház elnyeréséért többen is küzdöttek. A volt üzemeltető, vagyis a Szolnokfilm Vállalat, a tallinnosok, egy építőipari kft., a budapesti Flamex és a Tisza Mozi Kft. A pályázók személyes meghallgatását követően döntött úgy az önkormányzati bírálóbi­zottság, hogy a Tisza Mozi Kft.-nek ítéli oda a bérlés jogát. Nagyon jelentős terheket vál­laltunk - mondja Demeter Ist­ván, a nyertes cég ügyvezető igazgatója —, és azt gondolom, ezzel nyertünk. Valamint úgy vé­lem, az az elmúlt három és fél év, ahogy a Tisza Mozi Kft.-t mű­ködtettük, nyomott a latba. Hi­szen a városban és a szakmában is cégünk nevet szerzett magá­nak. De hangsúlyozom, hogy a vállalt terhek igen jelentősek. Nem kevesebbet vállaltunk ugyanis, mint hogy a Nemzeti mozi épületén mintegy 10 millió forint értékű felújítást hajtunk végre. Cégünkre jellemző ez a stratégia, minthogy az általunk üzemeltetett mozikban minde­nütt kisebb-nagyobb mértékű felújítást végeztünk az önkor­mányzatokkal közösen. Jászbe­rényben a Lehel moziban és a tö­rökszentmiklósi moziban is ez történt. Úgyhogy ahogy átvettük a Nemzetit, rögtön hozzáfogunk a komfortosabbá tételhez. Az üzemeltetés jelenlegi rend­jén nem kívánunk változtatni, te­hát a napi három előadás marad. Ami pluszként bejön: hetente megpróbálkozunk a sajtóvetíté­sekkel. A sajtó munkatársainak ingyen vetítenénk filmeket. Ami a szélesebb rétegeket érinti: a Ti­sza mozi klubtagjai hétfőtől pén­tekig a fél ötös előadásokat 50 százalékos mérsékléssel látogat­hatnák. Azzal, hogy a Tisza Mozi Kft. megnyerte a Nemzeti mozit, le­zárult a mozizásnak egy kor­szaka, hiszen ez volt az az utolsó filmszínház, ami még a volt mo­zivállalat üzemeltetésében mű­ködött. Megszűnt tehát az állami struktúra. Hogy lesz-e valami más helyette, még nem tudni. A Új tulajdonos nyit tiszások azt szeretnék, ha a szét­esett rendszer ismét újraszerve­ződne, persze már másfajta ala­pon. Hogy mikor vehetik át a mo­zit, még nem tudta megmondani Demeter István. - Úgy tudom, még folynak a tárgyalások a vá­ros és a megye között - nyilat­kozta. - Bízunk benne, hogy mi­előbb döntés lesz ebben, hiszen a szolnoki polgárok érdeke is, hogy mihamarabb megkezdőd­hessen az átalakítás, ami alapo­san átgondolt, hosszabb távra szóló koncepció szerint történik. Valószínű, hogy lesznek olyan napok, amikor a vetítés szünetel a munkák miatt, de az idén egé­szen biztos, hogy nem marad el előadás felújítási okok miatt. A cikkszerző nem dicsekvés­képpen említi az ügyvezetőnek, de az elmúlt napokban éppen a Nemzetiben tekintett meg egy filmet. Az erkélyről a moziból kifele jövet azt találgatta, hogy tűz esetén vajon hányán tipornák a kijárat környékén egymást ha­lálra, olyan szűk a kapu, és oly nagy rajta a kifelé-befelé egy időben tartó forgalom. — Mindenféleképpen szeret­nénk a Sütő utca felőli kijáratot korszerűsíteni, amit meg kell hogy előzzön a fűtés korszerűsí­tése - fejti ki véleményét Deme­ter úr. Azon vagyunk, hogy a kö­zönség biztonságos és kényelmes kijutását megoldjuk. A Széchenyi városrész felé haladva a Pozsonyi úti benzinkútnál üzemel a képen látható autószerviz és kocsimosó. A nagyon tiszta és mutatós épület már messziről felhívja magára a figyelmet. (Fotó: Novák)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents