Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

1993. szeptember 21., kedd 5 Kultúra Boross Lajos tervei A prímások királya Karcagon A 100 tagú cigányzenekar prímása, Boross Lajos a karcagi Déryné Művelődési Központ­ban adott jótékony célú hang­versenyt a cigányzenekar kama­razenekarával.- Mikor fogott először kezébe hegedűt? - kérdeztük a 69. évé­ben járó prímástól.- Ötéves koromban. Először édesapámtól kezdtem tanulni, mert családunkban apáról fiúra jár ez a hagyomány. Hét évvel később már a Rajkó zenekarban muzsikáltam, s a budapesti Hos- tant kávéházban léptünk fel.- Saját zenekar alapítására mikor gondolt először?- Evekkel később ... 17 éves voltam, amikor saját zenekarom lett. Éttermekben, kávéházak­ban léptünk fel.- Melyek az érdekes turnéi?- 1938-ban, Németországban turnéztam először^ aztán jött a háború... az Állami Népi Együttes vezető prímásaként jártam Kínában, Oroszország­ban, Svájcban, Hollandiában is.- Most a húsz fős kamaraze­nekarral lép fel. Máskor is szok­tak részt venni jótékony hang­versenyen?- Igen, de ez most presztízs­kérdés is, hiszen a kápolna a ci­gányoké, s mi szívesen segítünk muzsikánkkal, amikor róluk van szó. Nagyon szeretjük Bangó Margitot, mert ő is a mi vérünk, itt is vele lépünk fel.- Ha jól tudom, a hangver­senyt két turné között vállalták.- Igen. A napokban jöttünk haza Németországból, s a héten utazunk Japánba.- Raduly József önt királyok prímásának, a prímások kirá­lyának nevezte. Milyen tervei vannak a királynak?- Szeretnék prímásként el­jutni Görögországba. Szomorú vagyok, hogy a fiam, aki nem nálam nőtt fel, nem viszi tovább a családi hagyományt. Egy ki­csit már elfáradtam, de még igyekszem lépést tartani a fiata­lokkal. Ha egyszer mégis lete­szem a hegedűt, a muzsikától nem fogok elszakadni. Szeret­nék tanítani, átadni tudásomat az ifjú nemzedéknek.- Kívánom, hogy még sokáig legyen a prímások királya.- Köszönöm szépen. - de ­Sorozatok a közönség szórakoztatására Láthatunk-e Korda Sándor filmsorozatot? A Korda Sándor centenári­umi ünnepségek alkalmából az elmúlt hét csütörtökén, a késő délutáni órákban, Túrkeve vi­lágpremier helyszíne volt. Ek­kor került - nagyközönség előtt először - levetítésre az az öt- venperces dokumentumfilm, amely a város szülötte, Sir. Alexander Korda filmrendező és producer életútját mutatja be. A filmet az Angliában élő ren­dező, Peter Sasdy készítette.- A túrkevei közönség elé szinkronizálva került az Ón ál­tal készített dokumentumfilm. Mikor lesz látható a Magyar Te­levízióban?- A túrkevei vetítés a film ősbemutatója volt. Eddig sehol nem láthatta a nagyközönség. Illetve a HBO csatornán - nekik lett másodsorban felajánlva - csütörtökön este vetítették.- És az MTV?- Nem tudom műsorára tűzi-e majd? Ugyanis a tavasz­szal a film forgalmazója először őket kereste meg ez ügyben. Mivel azt a választ kapta, hogy az átvételre nincs meg a megfe­jelő fedezet, ezért azt a HBO vette át.-A közeljövőben hol vetítik?- Vasárnap a Magyar Filmin­tézetben, szakmai közönség előtt már vetítették, illetve ok­tóber 5-én és október 12-én a BBC TV 1-es csatornáján lesz látható. Amerikai és németor­szági vetítésére az ősz folyamán kerül sor. De szeptember 29-én, az Angol Film,- és TV Akadé­mián, a Korda Sándor ünnepség alkalmából, levetítik. Ön személyesen is ismerte Korda Sándort?- Sajnos soha nem dolgoztam vele együtt. De a Túrkevén élő Finta Sándor szobrászművész­szel többször is találkoztam Amerikában. A Bewerly Hills- ben rendezett kiállításának megnyitóján nemcsak alkotása­ival, hanem vele is közelebbi ismeretségbe kerültem.- És Túrkevén - a mostani alkalmat leszámítva - járt már?- Harmadjára vagyokr a vá­rosban. Év elején Korda Sándor múltját felkutatni, majd a ta­vasszal forgatni voltam itt. Most pedig az ünnepségek megnyitójára és az elkészült film premierjére látogattam újra ide. Angliában felújították és folyamatosan vetíteni fogják Korda Sándor filmjeit.- A magyarországi TV-néző közönség is számíthat erre? - érdeklődtünk dr. Veress József­től, a Magyar Filmtudományi Intézet igazgatóhelyettesétől.- A Duna TV sorozatban ve­títi majd a Korda filmeket. Ar­ról, hogy az MTV műsorára tűzi-e, nem tudok. De a buda­pesti Örökmozgóban, — a volt Mátra mozi - már vetítik a Korda Sándor filmeket. Czikkely Anna Iránytű - „ Tűzőnapon és csikorgó hidegben” / Könyvet írt a tiszavárkonyi rímfaragó „Hol szomorú, sőt néha tragikus, máskor tréfás törté­netek ezek. Egyben azonban megegyeznek: mind megtör­tént és mind igaz történetek” (Részlet a bevezetőből) Novellás kötetnek nevezi a nyáron megjelent 140 oldalas kis könyvét Illés Kiss Béla, rím­faragóként ismert tiszavárkonyi nyugdíjas lokálpatrióta. Tartal­mát tekintve hely-, ipar- (pél­dául a csizmadia- és cipész­szakmák, a kovácsmesterség le­írása), vallástörténeti, néprajzi és személyes jellegű családtör­téneti vonatkozású írások, va­lamint a szerző versei váltakoz­nak a kötetben, amely a tisza­várkonyi Papírtekercs Kft tá­mogatásával, a Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár nyomdá­jában készült. A kiadvány egyik érdekes­sége, hogy korabeli fotókat, ira­tokat tesz közzé. Ilyen a „Kivo­nat a kereszteltek anyakönyvé­ből", amelyet 1889-ben dotál­tak, vagy a nyolcvanfilléres bé­lyeggel ellátott, 1920-ban kelte­zett községi bizonyítvány, amit Kiss Illés részére munkakeresés céljából adtak ki, tanúsítva, Illés Kiss Béla hogy: „ a kommun forradalmak és a román megszállás alatti magaviseleté ellen feljelentés nem tétetett...” Olvashatunk a kötetben a két világháború között Tiszán járó Lukács Béla és Szent Endre ne­vet viselő személy-teher hajók­ról, a „Muki” nevű mezőgazda- sági kisvonatról, amelynek mozdonyát a Vezseny-Szőlő végállomáson kézierővel, for- gópadon forgatták vissza annak idején Cegléd irányába. A korabeli aratók szerszá­mait, életformáját, a cséplést, a napszámos munkákat, a pásztoréletet, az ásott kút ké­szítését, a kubikus munkát be­mutató fejezeteket minden bi­zonnyal nem csak a várkonyi emberek olvassák majd érdek­lődéssel. Van még egy különlegessége a könyvnek. A szerző közli azt a versét, amelyet II. János Pál pápa tiszteletére írt az „Egy vers a békéért" címet viselő to­rinói pályázatra és amellyel nemzetközi díjat nyert. Közli a Vatikánból - a Szentatya apos­toli áldásával - érkezett kö­szönő levelet is. E napvilágot látott kiadvány egyszersmind értékmegőrző, elgondolkoztató és szórakoztató is egyben, hiszen szívszorító iróniával parodizálja ki - egy 41 versszakos, hosszú rímet fa­ragva - Illés Kiss Béla önmaga rokkantosításának körülményeit is, rámutatva azokra a visszás­ságokra, amelyeket szakmun­kásként, az építőiparban dol­gozva mindvégig tapasztalt, megélt. S. Cs. J. Az örömszerző pedagógia napjai Ábrahámhegyen Kapaszkodó a következő esztendőre Más ez a fórum, mint a szokásos szakmai szimpóziumok, tanácskozások. Kilóg a sorból, akár­csak a fogyatékosak világa az épek társadalmából. Őket, sérült embertársainkat képviselik a résztvevők, értük vívják szócsatáikat a gyógypedagógusok, szociális intézmények orvosai, vezetői, pszichológusai. A légkör - a legkeményebb adok-kapok után is - oldott, baráti. Az ábrahámhegyi baráti-szakmai találkozón, amelyet dr. Göllesz Viktor, a budapesti gyógypedagógiai tanárképző nyugalmazott professzora hívott életre, a részvétel önkéntes. A többség évről-évre visszajár e há­rom napos agy- és szívtornára, próbát tenni hivatástudatból, töltekezni egymásból. Ahogy a házi­gazda mondja egy-egy téma végén: - Urak, hogy is van ez? Az Ábrahámhegyi Napok lélektanát próbáltam megfejteni a rendezvény helyszínén, a JNSZ Megyei Önkormányzat üdülőjében. Dr. Göllesz Viktor: Végre megmozgatta a mély vizet a fogyatékosak testnevelése- Professzor úr! Hogyan áll össze a napok forgatókönyve? Dr. Göllesz Viktor: - Vannak aktuális és visszatérő témaköre­ink. Törvények, rendelkezések kapcsán felmerülő gyakorlati problémákat is megvitatunk. Ilyen az új szociális törvényben az értelmi fogyatékosak rehabi­litációs intézete elnevezés. Nem is annyira a névvel van a baj, mint azzal a kikötéssel, hogy öt éven belül kellene elbocsátani ezeket az embereket az intézet­ből a munkaerő szabad piacára. ... hát ez nem megy. Vissza­térő témánk most már év­ről-évre a világkiállításra való felkészülés. Megcéloztuk a ha­zai fogyatékosságügy bemuta­tását, „Előtérben az ember” szlogen alatt.-Úgy tapasztalom, hogy a komoly szakmai viták ellenére szívesen vannak itt együtt na­gyon jó szakemberek. Mi a titka ennek?- Baráti kör a nevünk. Bará­tunknak tekintünk minden olyan kollégát, aki megtisztel bennünket azzal, hogy ide eljön, mi több, érdemben hozzá is já­rul az itt folyó igen kemény munkához. A közös megbeszé­lések mellett a szünetekben, esti órákban is lehetőség van az egyes témák továbbgondolá­sára, megvitatására. Értékes órák, percek ezek.- Nem egy kezdeményezés indult már a napokról és terebé­lyesedett országos mozga­lommá. Például a speciális olimpia. Ez évben is lesz ilyen?- Valóban, ami a világkiállí­táson való bemutatkozást és a speciális olimpiai mozgalmat il­leti, a napok adtak lendületet e két ügynek. Mindkét témakör­ben a kulcsfigura Wisinger Já­nos volt, akinek okkal hálás az egész magyar fogyatékossá­gügy, mert végre megmozgatta a mély vizet az értelmi fogyaté­kosak testnevelése és sport- mozgalma felé. Demeter Miklós, a Darvastói Foglalkoztató Intézet igazgatója a kezdetektől fogva részt vesz a napokon. Tőle kérdezem:- Mi a vonzereje a találko­zóknak?- Ez a tanácskozás abban kü­lönbözik a szokványostól, hogy a baráti atmoszféra kisugárzik a meghívott előadókra is. Bármi­lyen magas pozícióból jönnek ide, nem tudnak szabadulni at­tól a közvetlen baráti hangtól, ami egyfajta konzultációs jel­leggel itt megnyilvánul. A má­sik: úgy moderáljuk egymást, hogy az előadások mindig hagynak egy kiskaput, ha úgy tetszik, egy nagy kérdőjelet a további vitatkozásra, így a be­szélgetések vacsora után is to­vább folytatódnak, ami gyakor­lati szinten gyarapítja az ember felkészültségét. Van még egy vonzereje a napoknak: a sokré­tűség. A szociálpolitika, az egészségügy, a foglalkoztatás, a törvényalkotás, annak végrehaj­tása is kivesézésre kerül itt, ka­paszkodót ad a következő esz­tendőre. A baráti kisugárzásról mon­dottakat alkalmam volt lemérni egy rövid beszélgetés keretében dr. Kakuszi Ist\’án helyettes ál­lamtitkár válaszaiból, aki a szo­ciális törvényről tartott előadást a napokon.- Kakuszi úr! Mi a véleménye az Ábrahámhegyi Napok baráti köréről?- Ezeket a szakmai köröket alapvető fontosságúaknak tar­tom. Maga a szakma is sérülne, ha nem lennének. Egyfajta fel­fogáscsomagot közvetítenek. Minél erősebb egy csapat, annál inkább hangot tud adni felfogá­sának. A napok esetében kiter­jedtebb funkcióról van szó, mi­vel alapítványi formában mű­ködnek, újságot jelentetnek meg.- Tudnak-e segíteni a kor­mányzati munkában ezek a ba­ráti körök?- Esetlegesen. Azon múlik, megtörténik-e az egymásra talá­lás. A szociális típusú fórumok­ból nincsen sok.- Többen kifogásolják az új szociális törvény végrehajtha­tóságát . . . Dr. Kakuszi István: Fogas kérdés a kastélyprivatizáció- Nem látok ma olyan végre­hajtási szabályhiányt, ami a működést zavarná. Meg kell szokni, hogy nem minden eset­ben rendelkezik a törvény, de a végrehajtási utasítás sem a ho­gyanról. Ezt a hogyant rábízza a szakmai fórumra, illetve az ön- kormányzat megítélésére. Nem volt célunk, hogy a működés legapróbb részleteit leszabá­lyozzuk. Ami hiányzik, a tör­vénynek a komplettebbé tétele.- Az AVÜ meghirdette a kas­télyprivatizációs programot. Köztudomásúan sok intézmény van ilyen épületekben elhe­lyezve. Okkal félnek-e dolgozóik a megszüntetéstől?- Nagyon fogas kérdés. Az önkormányzatoknak kell mér­Karácsony György: Ki fogja megtorolni a gyerek orrát? legelni, hogy ezeket az intéz­ményeket hogyan hasznosítják. Egyik megyénkben máris ke­mény problémák merültek fel ebből. Eladásuk esetén nyilván jó bevételre lehet szert tenni. Jó lenne, ha a szociális inzézmény- rendszer nem sérülne. Az sem elfogadható ugyanakkor, hogy 40-50-60 százalékos kapacitás­sal működjenek intézetek. Vé­leményt tudunk mondani, de a döntés nem minisztériumi ha­táskörű. A napokon komoly vitát vál­tott ki, hogy nincs pontos kép róla: az országban hol és milyen jelleggel képeznek szociális szakembereket. Egyesek szerint a képzésben stabil alapok meg­adására - például: ki a fogyaté­kos? - kellene törekedni, erre épülhetne az oktatás. Karácsony György, a Zalaa- páti Szociális Otthon igazgatója éles kritikával fogalmazott:- Változatlanul ott tartunk, hogy ki fogja megtörölni a gye­rek orrát? Nagyon szép hogy elméleti szakembereket kép- zünk, de ez a pálya nem mér­nökképzés. Nincs terepgyakor­latuk a végzősöknek. A főiskola utolsó évében ismerkednek csak az intézményi munkával, s mi­után végeznek tanulmányaik­kal, rájönnek, hogy nem ezt akarták. Mások is megerősítették: az oktatás és gyakorlat között je­lenleg szakadék van. A teoreti- záló, elméletileg csiszolt gárda nem minden esetben találkozik a gyakorlati munka terepeivel. A fejlődés útja a többlépcsős, terepgyakorlatokat biztosító képzés lenne. * * * Ismét működött az ábrahám­hegyi csapda. A szakma legki- válóbbjai - köztük megyénkbe - liek is - számos témát hoztak el a Balaton-partra, amelyek idő­hiány miatt, mint máskor, elvar­ratlanok maradtak. Hogy is van ez urak? A kérdőjel további ki­hívást, párbeszédet jelez. Jövőre találkozunk ugyanitt, Ábra­hámhegyen. Kép-szöveg: Simon Cs. József Az Ábrahámhegyi Napok '93 résztvevőinek egy csoportja: akik a fortyogó fazékról évről-évre leemelik a fedőt

Next

/
Thumbnails
Contents