Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-17 / 217. szám
Tiszai turizmus 1993. szeptember 17., péntek A Tisza egy olyan szépséges szőke hölgy, aki néha szeszélyes, néha adakozó, de mindig hálás annak, aki tiszteli és megbecsüli’ (Zabos Géza) Még adakozó a szépséges szőke hölgy (A tiszai turizmusról, az 1993. szeptember 9-10-én Csongrádon megtartott konferencia kapcsán) Mint arról az elmúlt héten lapunk is beszámolt, Csongrádon- kétnapos konferenciát rendeztek, melynek központi témája a tiszai turizmus volt. Különös jelentőséget adott a tanácskozásnak, hogy nemrég látott napvilágot egy, a turizmus fejlesztési koncepcióját jóváhagyó kormányhatározat. A konferencia résztvevőinek reményei szerint, e döntéssel egy olyan folyamat kezdődhet el, amely a különböző nemzetgazdasági ágazatok sorában jelentőségének megfelelően kezeli a turizmust. Ha az állam nemcsak kiapadhatatlan bevételi forrásnak tekinti az ország turisztikailag eladható természeti és kulturális értékeit, hanem tudatosan és tervszerű fejlesztésekkel - elsősorban az infrastruktúra területén - invesztál, biztos, hogy mind gazdaságilag, mind a helyi lakosság közérzetét tekintve is megfelelően cselekszik. Igaz ez megyénk partszakaszára, és nem utolsósorban a Tisza-tóra is, mely az ország egyik legszebb és turisztikai lehetőségeit nézve még messze kiaknázatlan tájegysége. A csongrádi konferencia előadásai természetesen ezekkel a témákkal foglalkoztak. A részletesség igénye nélkül állítottunk össze egy csokrot belőlük, kiemelve az előadók azon gondolatát, melyek - véleményünk szerint - elengedhetetlenül fontosak a Tisza és a Tisza-tó jelene, jövője szempontjából. „Hiába készült el az előterjesztés, késik a Tisza-tóra vonatkozó kormányhatározat ...” ... Az elmúlt, közel húsz évben jelentős fejlődés történt szinte valamennyi Tisza-tó menti település fogadókapacitásában és vendégforgalmában. A korábbi spontaneitást felváltotta a tudatos és tervszerű fejlesztés. A Közép-tiszai Intéző Bizottság által koordinált fejlesztési koncepciók 5 éves ciklusokban határozták meg a Közép-Tisza vidéki üdülőkörzetben a turizmussal összefüggő feladatokat. Sajnálatos módon a koncepciókban megfogalmazottak - elsősorban pénzügyi okok miatt - csak részben valósultak meg. A Tisza-tó turisztikai célú hasznosításában feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ez egy mesterséges vízügyi létesítmény, melynek állapota mindig a Tisza folyó vízhozamától és vízminőségétől függ. Ellentétben a Balatonnal vagy más természetes tavakkal, a Tisza-tó - bár látványában tó- valójában egy szeszélyes vízjárású folyó gátak közé szorított része. A vízügy mint a - mai napig be nem fejezett - beruházás kezelője csak egyre nagyobb nehézségek árán képes a minimális fenntartási feladatokat ellátni. 1989-ben az Intéző Bizottság kezdeményezésére kezdődött el a tározó hatásvizsgálata, mely számos tudományág szemszögéből elemezte - és értékelte a Tisza-tavat. „Időközben egy Tárcaközi Bizottság irányításával és a hatásvizsgálat megállapítására alapozva elkészült a Tisza-tóra vonatkozó kormány-előterjesztés, amelyet - sajnálatos módon- ez idáig nem tárgyalt a kormány, és döntés sem született ...” (Részlet Kerekes Lászlónak, a KIB főtitkárának előadás-tervezetéből.) Mit lehet ehhez hozzátenni? Már sokat foglalkoztunk a Tisza-tavat érintő kérdésekkel. Ez a 90 négyzetkilométeres nagyságú, változatos vízmélységű, szigetekkel, csatornákkal és holtágakkal együttlétező vízfelület valójában a kiskörei víztározót jelenti, ami ilyen minőségében a második legnagyobb az országban. Topográfia szempontból biztosan is őrzi ezt a második helyet, de ha a gazdasági hasznosítását, turisztikai lehetőségeit boncolgatjuk - sportnyelven szólva -, örülhetünk, ha pontszerző helyen van. Valóban úgy néz ki, hogy az idegenforgalmi gondolkodás- mód - országos viszonylatban - megreked a Dunánál. Pedig az a hatásvizsgálat, melyet a Tiszáért, Tisza-tóért felelősséggel gondolkodni tudó és tenni akaró szakemberek készítettek el - már több mint egy éve -, sok olyan figyelemre méltó dolgot, lényeges megállapítást tartalmaz, mely feltétlenül kiérdemelne egy kormányszintű minősítést, állásfoglalást. Az ország anyagi helyzetét nézve könnyen megkontrázható ezen, többmilliós költségvetési pluszkiadással járó óhaj, de az is hozzátehető: A kormányszintű döntés halogatásával pótolhatatlan veszteségek érhetik ezt a térséget, mely jelentős értékek hordozója. Ezek kiaknázásához jelentős segítséget nyújthat a tiszai hajózás. „Az utóbbi években az állami invesztíció hiányában elmaradtak a folyószabályozási munkák, a műtárgyak karbantartása, így a folyón a hajózhatóság korlátozott. . „A Magyar Hajózási Részvénytársaság 1990-ben kezdte a tiszai személyhajózás újraindításának folyamatát. Immár négy, 1,3 m-es merülésű, 110 ülőhelyes hajó dolgozik a Tiszán, s az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a gyakorlat nem igazolja az elméleti vízügyi megfontolásokat. Az utóbbi években állami invesztíció hiányában elmaradtak a folyószabályozási munkák, a műtárgyak karbantartása, így a folyón a hajózhatóság korlátozott. Állandó személyhajó-for- galom csak az alábbi szakaszokon tartható fenn: 1. Titel-Csongrád 2. Szolnok-Tiszapüspöki 3. Kisköre-Tokaj-Dombrád 4. Tokaj-Sárospatak-a Bodrogon A vízállástól függően az alábbi szakaszokat lehet még bekapcsolni: 140 cm-es szolnoki vízállásig: Szolnok-Kisköre 200 cm-es szolnoki vízállásig: Szolriok-Csongrád .. . Ezt a rövid részlet dr. Zsiga Attilának, a Mahart-Tours kirendeltségvezetőjének előadásából származik. Itt is kulcsfontosságú szerepet kap az „állami invesztíció hiánya”. Pedig Zsiga úr azt is említi, hogy a tiszai hajózás legjelentősebb volumene az idegenforgalmi szállítás, annak ellenére, hogy az életszínvonal csökkenésével az állampolgárok többsége egy, legfeljebb két alkalommal tervez kirándulást. Ám ezeknek népszerű eszköze a hajó lett! Talán ezért is fordult segítségért a Mahart a tiszai önkormányzatokhoz, akik az elmúlt időszakban több hajóállomást meg is építette a régióban. Az előadó azonban hozzátette azt is, hogy ezek a hajóállomások csak akkor képeznek idegenforgalmi értékeket, ha mögéjük szolgáltató intrastruktúra épül: kempingek, motelek, szállodák, éttermek, parkolók, strandok stb. Gyanítható - jól ismerve az önkormányzatok anyagi lehetőségeit - ez sem jöhet létre az „állam bácsi” támogatása nélkül. Megyénkben azonban már azt is eredménynek könyvelhetnénk el, ha Tiszafüred-Kis- köre-Szolnok útvonalon menet- rendszerű járatok közlekednének. Már ’94-ben! De nézzük tovább a térség további esélyeit. Gondolunk itt elsősorban azokra, melyek viszonylag kevés ráfordítással is eredményeket produkálhatnak. Fetétlenül ezek közé tartozik a falusi turizmus. Erről Zlota József, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés főmunkatársa beszélt. Most szívesen idézünk tőle, mert írásos előterjesztésének jelentős része szó szerint adaptálható megyénkre. „Tele van a vidék igazi falusi romantikát nyújtó helyekkel...” „Sajnos az nem elég, ha ezt csak a helyi lakosság tudja, ebből még nagyon nehezen fog megélni - tette hozzá azonnal az általam alcímként kezelt gondolatához Zlota József. Lássuk, miért? „A megye gazdasági helyzete jóval „siralmasabb” az országos átlagnál. A falvakból a fiatalok ismét elvándorolnak, a falvak elöregednek, a munkalehetőségek drasztikusan csökkennek, a társadalmi költségek növekednek, egyre nehezebb a megélhetés. A legnagyobb kihívás a falu vezetőinek - a lakossággal közösen - olyan jövedelemkiegészítő lehetőségek feltárása, melyek lehetővé teszik a falu újraélesztését és az életkörülmények javítását. Ilyen lehetőségek egyike a falusi turizmus, ami segíti a falu szellemi, kulturális hagyományainak, örökségeinek a megőrzését...” Eddig az idézet. Ehhez valóban nem kell többmilliárdos beruházás. És a mi megyénk is tele van igazi romantikát nyújtó helyekkel. Elég, ha csak a Hor- tobágy-széli Nagyivánt említjük. Mindezek mellett igaz Montecuccoli pénz, pénz és mégegyszer pénz elmélete, mert - ezt az előadó is említette - ahhoz, hogy ez jól működjön szintén szükség van a kistelepülések infrastruktúrájának a kiépítésére, a környezetvédelem és a köztisztaság biztosítására, a közrend és a közbiztonság fenntartására, de mégis, ha a lehetőségeinket nézzük, viszonylag rövid idő alatt itt léphetünk a legnagyobbat előre. A bevezetőben utalás történt a nemrég megjelenj, turizmussal kapcsolatos kormányhatározatra. Abban határozottan szerepel, hogy jelen helyzetünkben az apró lépések taktikáját követve, prioritásokat figyelembe véve kell gondolkodnunk. Ez „szabad fordításban” a természetközeli turizmus esélyeit növeli. Megyénkben is. „A Tiszán és partján elsősorban a természetkímélő, a „lágy” vagy „zöld” turizmus fejleszthető elsősorban...” Ezt a gondolatot Bokody József, a Magyar Cserkész Szövetség országos vízi vezető tisztje még az alábbiakkal támasztotta alá: „A környezet és a természet nagyfokú szennyeződése, a víz romlása szükségessé teszi, hogy a természetvédelem prioritást kapjon a Tisza-tájon is. Védenünk kell a folyót, a holtágakat, azok élővilágát, az őshonos galéria és ártéri erdőket, a partokat és a tájat együttesen. Csak ezek értékeinek figyelembevételével jöhet a másféle terhelés, például: az idegenforgalmi hasznosítás. Ezért a vízi turizmus volna az egyik, új idegenforgalmi ágazat, amely a tájat kímélő tevékenysége mellett aktív, egészségmegőrző programot tudna biztosítani. Á Tisza mellékén minden megtalálható ehhez: az üde zöld környezet, a szép táj, napfény, a tiszta levegő, a víz, az evezéssel járó harmonikus mozgás, a csend és a szabadban tartózkodás, amelyek mind a felüdülést, az erőgyűjtést vagy a regenerálódást szolgálják. Természetesen szó esett még Csongrádon a horgászatról, a vadászatról, a holtágak kihasználásáról, a térség népi kultúrájáról, a műemlékkincseiről, az idegenforgalmi marketing és információáramlás jelentőségéről. A kerékpárutak kiépítéséről, a lovastúra-útvonalakról és még nagyon sok egyéb másról, mely így vagy úgy kapcsolatban van a Tiszával. Mindez bizonyította a „szőke hölgy” szeszélyességét, kinek szépségét tisztelték a konferencia résztvevői. Azonban akkor lehetnénk a legboldogabbak, ha kegyeiért kormányzati szinten is versenyre kelnének, mert e nélkül ki tudja, meddig lesz hálás és adakozó a Tisza.
