Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám

8 Gazdaság 1993. szeptember 17., péntek Megyénkben az első félévben 62 ezren álltak alkalmazásban Hol és mennyiért dolgozunk? Ha fizetésünk nőtt is - fizetőképességünk csökkent A megyei statisztikai hivatal adatai szerint a megyei székhe­lyű vállalkozásoknál a foglalkoztatottak létszáma 17,6 száza­lékkal mérséklődött az előző évhez képest. Ugyanakkor a bruttó átlagkereset 33,9 százalékkal nőtt, ami 21.530 forintot jelent ha­vonta. Az anyagi megbecsülés lényeges eltérést mutat foglalko­zási ágak szerint is. Míg a fizikaiak átlagkeresete 17.727, addig a szellemieké 32.889 forint volt 1993 első félévében. Dolgozói fogyókúra A statisztikai felmérések a foglalkoztatottak számát te­kintve nem biztatóak, ami a munkanélküliség növekedésé­ben is megmutatkozik. A leg­sajnálatosabb, hogy elsődlege­sen a termelő szférából kerül ki a munkanélküliek nagy része. Ezt mutatja, hogy megyénkben legnagyobb mértékben az építő­iparban - 52 százalékkal - csökkent az alkalmazottak száma. Követi a sorban 41,2 százalékkal - igaz szolgáltatási ágazatként - a pénzügyi tevé­kenységet, valamint az ezt ki­egészítő szolgáltatásokat vég­zők csökkenése, majd 32 száza­lékkal a mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás, valamint a ha­lászat. A megyének -4 és számos szakember szerint az országnak is - a mezőgazdaság stratégiai ágazata. Márpedig a 13,3 ezres fogyásnak a 3/5 része ezen ága­zatban következett be. Az üres, betöltetlen álláshelyket sem a mezőgazdaságban hirdetik meg, pedig a vidék számára adott esetben nem feltétlenül az át­képzés jelenti a kiutat. Megyénkben két ágazatban nőtt az alkalmazottak száma. Az egyik a bányászat - mely el­sősorban az olajos szakmának köszönhető -, míg a másik a szolgáltatási körben tevékeny­kedőket érinti. A szállítás és raktározás, posta és távközlés területén majdnem 66 százalé­kos növekedést mutatnak a számok. Összességében azon­ban csökkent az alkalmazottak száma. (Lásd jobb oldali leg­felső táblázatunkat.) Felértékelt „szellem” A alkalmazottakat éppen dolgozóknak is hívhatjuk, és a munkáért fizetség is jár. Ma nem mindegy, hogy mennyi ez, hiszen mást sem olvashatunk, hallhatunk, hogy hol ennek, hol annak emelkedik az ára. Néha meglepően tapasztalhatjuk vá­sárlásainkkor: tegnap még nem ennyit fizettünk ugyanazon termékekért. Mindezek miatt egyáltalán nem mindegy, hogy tudásunkat, munkaerőnket mennyiért adjuk el. Nézzük a számokat, melyek sok mindent elárulnak. A bruttó átlagkereset 26.013 forint volt országosan, ezzel szemben me­gyénkben 21.530 forintot re­gisztráltak, ami több mint 17 százalékos elmaradást jelent az országos átlagtól. A nagyobb anyagi megbecsü­lést a szellemi foglalkozásúak kapták mind országosan, mind megyei szinten. így az országos „szellemi” átlagkereset 41.722, míg a megyei 32.889 forint volt. A fizikai foglalkozásúak ezzel szemben megyénkben átlago­san 17.727 forintot, országosan pedig 22.212 forintot mondhat­tak volna magukénak, ha nem kellene még ebből különböző adó jellegű összegeket befizetni az államkasszába. Mivel azon­ban ettől eltekinteni nem lehet, így haza már csak - országos át­lagban - 17.700 forintot vihet­tünk. Esélytelen fizetőképesség Az átlagkersetek az előző év azonos időszakához mérve kö­zel harminc százalékkal emel­kedtek, azonban a fogyasztói ár­index mértékét figyelembe véve reálértéken három százalékkal csökkentek. A statisztikai hivatal adatai reprezentatív jellegűek így tel­jes körű - valódi - képet alkotni nem könnyű. Számos család másképp éli meg a jövedelmé­nek csökkenését, nem mindegy, hogy hány eltartott személyre kell osztani a pénzt, és az sem, hogy a jövedelemforrás milyen egyéb kiegészítő tevékenysége­ket enged meg a családi kassza kiegészítésére. Sajnos, mivel egyre több a munkanélküli, bár a számok csökkenést mutatnak, a csalá­dok bevételi forrása is csökken. Az elhelyezkedési lehetőségek igencsak korlátozottak, ha 100 munkanélkülire 4 állásajánlat jutott a legutóbbi felmérések szerint. Ha az állásajánlatokat böngésszük, akkor megállapít­ható, hogy az ajánlott bruttó ke­resetek elmaradnak az előbbi­ekben említette átlagtól. A na­gyobb városokban 15.000, míg a kisebb és esetleg elmaradot­tabb térségekben a 10.000 forin­tos ajánlatot lehet átlagnak te­kinteni. A munkanélküli-jára­dékon lévő néhány lehetőség között választhat, bár egyre ke­vesebb ezen lehetőségek száma. Az egyik az elhelyezkedés, melyre igen kevés eséllyel lehet számítani. Másik, melyet senki sem javasol, azonban igen elter­jedt, még büntető szankciókkal sem fogható vissza teljesen - a feketemunka. Harmadikként át­képzés jöhet számításba, bár az ezt követő lehetőségek is igen korlátozottak. Talán van még több is, most azonban utolsó he­lyen a vállalkozás alapítását nézzük. Elszámított vállalkozások Az utóbbi néhány évben igen sokan kényszerűségből alapítot­tak egyéni vállalkozást. Ez a tő­keerőhiányból, a tájékozottság alacsony voltából adódott, pe­dig számos helyen, számos szakember hívta fel a figyelmet: a vállalkozáshoz kevés a vállal­kozói igazolvány! Ettől fügetle- nül az egyéni vállalkozók száma fokozatosan emelkedik, július végén országosan 671.398-at tartottak nyilván, ami az év eleji számhoz képest 10,8 szzalékkal több. A vállakózások jövedelem- termelő képessége - éppen az előbb említettek miatt - megha­tározza azt is, hogy abból hány személy tud megélni. Az IPOSZ-MKK felmérése szerint (lásd jobb oldali középső és alsó táblázatot) az egyszemé­lyes, alkalmazott nélküli vállal­kozások száma a tavalyi 46 szá­zalékról 1993-ra 29-re mérsék­lődött. Felmérésük szerint en­nek oka az elviselhetetlenül magas közterhek alakulása, va­lamint az, hogy a régebben mű­ködő egyéni vállalkozók külön­böző társasági formákba mene­külnek a talpon maradás érde­kében. Azonban ezek is kény­szervállalkozások ugyanúgy, mint a gomba mód szaporodó egyéniek. Pozitívan értékelhető a társas vállalkozások esetében, hogy nö­vekedett azok száma, melyek 1- 5, valamint 11^10 közötti alkal­mazottat foglalkoztatnak. A „na­gyok” ideje viszont lejárt, leg­alábbis ezt mutatja, hogy a 300-nál többet foglalkoztató egy­ségek az összes gazdálkodó 2 százalékát képviselik. Hazánk Budapest-centrikusságát jelzi, hogy a gazdálkodószervezetek 54 százaléka a fővárosban és Pest megyében tevékenykedik. A foglalkoztatottak száma 1993.1. félév Az előző év I. félévének százalékában 200% 175% 150% 125% 100% 75% 50% 25% .0% 173,4% 165,6% 68% 47,9% ■ C.% 82,4% M B 58,8% Sz P M - Mezőgazdaság B - Bányászat É - Építőipar Sz - Szállítás, raktározás, posta és távközlés P - Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgál­tatásai Ö - ÖSSZESEN 50% 40% 46% Hány alkalmazottat foglalkoztat ? Egyéni vállalkozás 1992-es adatok i# 1993-as adatok nincs 1 9% 9% 6% 8% 3% 4% 2% ■ 4% mn 4% ■ la 3% 3 4 5 Alkalmazottak száma 2% Briii ■ 6 7-10 11 -15 11-28 16-35 50% 40% 30% 20% 1 0% . 9% 17% nincs Társas vállalkozás 50% 1992- es adatok 1993- as adatok 30% 24% 19% 13% 1-6 6-10 Alkalmazottak száma 11 -40 IMtiffitlfÄIMi Államkötvény-árfolyamok Vételi és eladási árfolyamok a Magyar Nemzeti Banknál 1993.09.17-én Kötvény típusa Eladási nettó árfolyam {%) Vételi nettó árfolyam(%) Felhalmozott kamat 1993 szept. 17-ig (%) Eladási árf.-hoz tartozó hozam (%) 1994/A 98,60 98,00 15,45­1994/B 97,65 97,05 13,09 19,50 1995/A 94,18 93,58 19,91 19,44 1995/B 94,35 93,75 17,78 19,39 1995/C 97,40 96,80 10,93 19,50 1995/F 96,25 95,65 3,59 19,50 1995/G 99,84 99,24 2,03 19,50 * 1995/H 99,70 100,00 0,37­1996/A 94,76 94,16 11,89 18,65 1996/B 96,50 95,90 11,41 19,29 1996/C 96,46 95,86 10,50 19,27 1996/F 96,49 95,89 5,90 19,13 1997/C 94,70 94,10 9,86 18,48 1998/A 100,10 99,50 8,97­Privatizációs fórum volt a Hozam Klubban Egy rókáról több bőrt!? Magyarázat: Nettó árfolyam: A felhalmozott kamatokat nem tartalmazó árfo­lyam, melyet az MNB a megelőző munkanapon kialakult tőzsdei árfo­lyam alapján határoz meg az állam- kötvények vételére és eladására vo­natkozóan. Az esedékesség napjáig felhal­mozott kamat: Az államkötvény kibocsátásának (vagy a legutolsó kamatfizetés) napjától az esedékes­ség - vétel/eladás - napjáig felhal­mozott kamat, %-ban kifejezve. Bruttó (ügyletkötési) árfo­lyam: Nettó (eladási vagy vételi) árfolyam és az esedékesség napjáig felhalmozott kamat együttesen. Eladási árfolyamhoz tartozó hozam: Amennyiben a befektető az MNB-től a közölt árfolyamon vá­sárolja meg a kötvényt és azt lejára­tig a birtokában tartja, akkor szá­mára a közölt évi hozamot bizto­sítja. (Hozam: az értékpapír-birtok­lásból vagy -forgalmazásból szár­mazó jövedelem a névérték %-ában.) Megjegyzés: Az 1994/A állam- kötvény esetében maximum egy­millió forint névértékű kötvényt ad el, illetve vásárol vissza az MNB. A többi államkötvénynél az eladási korlát az MNB részéről egy ügyfél­nek 3 millió, a visszavásárlásnál pedig 1 millió forint naponta. Mint arról tegnapi lapszá­munkban már szóltunk, szerdán privatizációs fórum zajlott a Ho­zam Klubban, melyen Szabó Tamás miniszter, valamint a me­gye vállalatainak vezetői is meg­jelentek, több kérdéssel ostro­molva a minisztert. így a fórum alatt megtudtuk, hogy a Mól Rt. privatizációjának ügyében még nincs döntés, nem ismert, hogy egyben vagy ré­szekben kívánják a vállalatot ér­tékesíteni. Füle István többek között rá­kérdezett a kunhegyesi BHG, va­lamint a szolnoki papírgyár hely­zetére. A BHG kérdésében ér­demben a miniszter nem vála­szolt, azonban a papírgyár ügyé­ben kifejtette, hogy a jelenlegi részvénytársaság a korábbi tör­vények alapján került értékesí­tésre. Ma már ez nem így tör­ténne. A helyzeten azonban vál­toztatni nem lehet, így feltételt kötettek ki a külföldi tulajdonos, a Prinzhom csoport további vá­sárlásainak engedélyezéséhez. Ez pedig abban áll, a hogy a Duna- pack még állami tulajdonban lévő hányadára csak akkor kap vételi engedélyt, ha a Szolnoki Papír Rt.-t újra üzembe helyezi. Igaz, ehhez elképzelhető, hogy bizonyos piaci kényszerintéz­kedéseket kell hozni. A még Szolnokon üzemelő egységről nem esett szó, mint ahogy arról sem, milyen garanciákat kémek a Prinzhom csoporttól az ígért működtetés leállítása esetén. Fekete László, a GMV igaz­gatója vállalatának privatizáció­jával kapcsolatosan kérte a mi­niszter segítségét, mivel az át­alakulásuk határozatát még nem kapták meg. Válaszában Szabó Tamás szólt arról, hogy még az idén meghirdetésre kerül a hazai gabonaipar tulajdon- hányadának 25%-a a terme­lők között, valamint a választ is megsürgeti. A Sütőipari Vállalat gazda­sági igazgatója a decentralizá­ció végrehajtásának buktatóiról beszélt. Náluk ugyanis a 19 üzemegységből 9-et már értéke­sítettek, melynek bevételei az államkasszába, az AVU-höz ke­rült. A probléma azonban nem ebből adódott. Az eladási ár - mely érvényes felértékelés sze­rint került meghatározásra - a könyv szerinti értéknél több volt. Ezt a különbözeiét az APEH a vállalat jövedelmének tekintette, és 20 millió forint adóval megcsapolta. Kérdés csak annyi maradt, hogy az ál­lam vajon egy rókáról hány bőrt kíván lehúzni? A miniszter ígé­retet tett az ügy kivizsgálására. Dr. Sziráki András, a Mezőgép vezérigazgatója szóvá tette a me­zőgazdaság jelenlegi helyzetét. Ez a vállalatot abban érinti, hogy a privatizáció náluk is napirenden van. Itt jó lenne elkerülni a többi Mezőgép sorsát, hiszen a szol­noki ma világélvonalbeli vállalat. Azonban ha a felelős gazdasági vezetés nem tekinti a mezőgazda­ságot stratégiai ágazatnak, és eh­hez megfelelő támogatottságot nem nyújt, akkor sajnos az egész iparág - beleértve a termelőket és a gépgyártókat egyaránt, hiszen egymással összefüggésben van­nak - a csőd szélére juthat. A kunhegyesi BHG-val kapcsolato­san megjegyezte, hogy tárgyalá­sokat folytatnak a gyár újraindí­tásáról, igaz teljesen más profil­lal.

Next

/
Thumbnails
Contents