Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-16 / 216. szám
4 1993. szeptember 16., csütörtök „A fodrászüzlet teljes létszámát jelentették a munkaügyi központhoz” Ki nem mond igazat? A „Félreértés vagy felelőtlen játék - Megnyírták a fodrászokat” című, az Új Néplap szeptember 9-i számában megjelent cikkre válaszolunk - a szolnoki Kossuth téri üzlet kollektívája nevében. Ugyanis az írásban Öllé Csaba igazgatónk által elmondottak nem felelnek meg a valóságnak. Az előzményről anrjyit, hogy az idén május 3-án tartott közös dolgozói megbeszélésen egyértelműen az üzlet megszüntetése és ezzel párhuzamosan a végkielégítés kifizetésében állapodtunk meg. Ennek alapján igazgatónk a munkaügyi központ szolnoki kirendeltségéhez lejelentette a harmincfős létszám munkahelyének megszüntetését, amely megegyezik az üzlet női és férfirészlegének teljes létszámával. Elmondotta azt is, hogy 90 nap az átfutási idő, utána egyértelműen felmond a dolgozóknak, majd kifizetik a végkielégítést. Az üzlet kollektíváját a cikk megjelenése előtt és utána sem tájékoztatta az ellenkező döntéséről, a korábbi bejelentésének visszavonásáról. Szeretnénk, ha a nyilvánosság előtt adna választ sorainkra, a sok családot érintő problémáinkra, (huszonegy aláírás) , * Öllé Csaba, a Patyolat Kft. ügyvezető igazgatója erre a következőket mondja: A témával kapcsolatos, második megbeszélésen konkrétan nem állapodtunk meg sem az üzlet megszüntetésében, sem a végkielégítés kifizetésében, csupán a lehetséges megoldások vetődtek fel. Ami a létszámlejelentést illeti: a munkaügyi központhoz huszonhét főt jelentettünk - név nélkül, s ez a tény még önmagában nem felmondási kényszer! (A felmondás előtt 30 nappal kellene név szerint megneveznünk azokat, akiknek felmondunk.) Gyakorlatilag április 15-én volt az a megbeszélés, amikor a dolgozók többsége vállalta a .székbérleti rendszert, sőt - közös megegyezéssel - alá is írták az erről szóló nyilatkozatot. A következő megbeszélésen ezt a dolgozók visszavonták, illetve feltételhez kötötték. Nevezetesen: hogy akkor áll az alku, ha a végkielégítést is megkapják. Erre válaszoltam azt: ha végkielégítést kellene fizetnünk, nem biztos, hogy a továbbiakban is velük kötnénk szerződést. Abban maradtunk, hogy végiggondoljuk a lehetséges variációkat, és amelyik a kft.-nek legalkalmasabb, azt lépjük meg. Ha az lesz a döntésünk, hogy mindenkit elküldünk, akkor a dolgozók végkilégí- tést kapnak. Egyébként változatlanul szoros elszámolásban működtetjük a Kossuth téri üzletet - mondta végezetül. Mindehhez annyit főzhetünk, hogy a fodrászok és a munkáltató között kialakult vitában - amennyiben nem tudnak békésen megegyezni - végső fokon a munkaügyi bíróság dönt. A jászdózsai általános iskola DSE természetjáró szakosztályának tizenhat „harcedzett” tagja négy éve, hogy nyaranként egy-egy - természeti és kulturális értékben gazdag - tájat keres fel. Az új túramozgalmakba elsőként kapcsolódunk be. Három éve a Vásárhelyi Pál centenáriumi túra izzasztotta meg a csapatot, 1991-ben a „Dél-dunántúli piros túra” mintegy 150 km-es távját teljesítettük - bejárva Somogy, Tolna, Baranya megyék legszebb tájait; 1992-ben a „Bükk 900-as csúcsai” túramozgalom jelvényéért küzdöttünk - 20 csúcs megmászásával. Az idén Őrséget - hazánk egyik legszebb táját - vettük célba. Augusztus 6-án vonattal indultunk Szent- gotthárdra, innen busszal Ve- lemérbe, ahol - a XIII. sz.-ban épült templom megtekintése után - nekivágtunk a kilencna- pos, kb. 150 km-es távnak. Az országos kék túra útvonalán elindulva, Gödörházán Vörös Ferenc fazekassal, a népművészet mesterével, munkáival ismerkedtünk. Magyarszombat- fán a kerámiamúzeumba látogattunk, este Bajánsenyén vertünk sátrat. Vasárnap - Őri- szentpéter megtekintése után - Szalafőn át folytattuk utunkat, segítségével - aki kisteherautóján fuvarozott vissza - ismét Szentgotthárdon voltunk. Ott a 2. Számú Általános Iskolában kaptunk szállást, forró teát és fürdési lehetőséget. A továbbiakban innen folytattuk túránkat. Kedden a város nevezetességeivel ismerkedtünk, szerdán a Hármashatár felé vettük az irányt. Felsőszölnöknél pár órára átruccantunk Szlovákiába, visszatérve felmentünk a Hármashatár obeliszk emléművé- hez, majd a határjelek mellett, úttalan utakon és csalánerdőkön át, visszaértünk Szentgott- hárdra. Pénteken vonattal Grázba utaztunk, s bebarangoltuk legszebb részeit. Siklón mentünk fel a Schlossbergen lévő óratoronyhoz, ahonnan megcsodálhattuk a tajtékosan rohanó Mura folyót, mely átszelte a várost. Az estre mozi és éttermi vacsora tette fel a koronát. Szombaton még strandoltunk, majd a pakolás következett. Vasárnap estére fáradtan, de élményekkel telve értünk haza. Ezúton is köszönetét mondunk azoknak az őrségi embereknek, akik megértésükkel, jó szóval, vendégszeretetükkel könnyebbé, szebbé tették túránkat: Kollár Csaba iskolaigazgató úrnak, aki szüniFelsőszölnök: a Hármashatár obeliszk emlékművénél ahol a szeres települési formák még eredeti állapotban tanulmányozhatók, majd a szinte érintetlen erdőségeken át érkeztünk Orfaluba. Boldogok voltunk, hogy innen már csak fél óra Apátistvánfalva, következő szálláshelyünk. Örömünk korai volt, mert eltévedtünk, így 22 óra felé leterítettük sátrainkat, s belebújtunk a hálózsákokba. Hajnalra olyan eső kerekedett, hogy pillanatok alatt elázott mindenünk. Egy orfalusi lakos dejéből áldozott arra, hogy fogadjon, kalauzoljon bennünket, és szorult helyzetünkben segített rajtunk; a JNKSZ Megyei Diáksport Tanácsának, akik 20 ezer forinttal támogatták táborozásunkat. Ha tanulóink csak az út során tapasztalt idegenektől kapott segítséget, az őrségi vendéglátást jegyzik meg s teszik magukévá, már nem volt hiábavaló a sok gyaloglás. Kosa Ferenc tanár, túravezető, Jászdózsa A szerkesztőség postájából Ha tehetjük, még visszatérünk a csodálatos vidékre A Déli-Kárpátokban A szolnoki Közalkalmazott Természetbarátok Turista Egyesületének harminchat tagja a közelmúltban néhány szép papot töltött a Déli-Kárpátokban, a Páring-hegységben. Élménybeszámolónkban szeret* nénk bemutatni Erdélynek e csodás részét: Augusztus 9-én este vágtunk neki az útnak, s az autóbusz Gyula felé vette az irányt. A határon kb. két óra alatt jutottunk át, és napfelkeltekor már a dévai várban gyönyörködhettünk. Az Érc-hegységen túl elértük Piskk (Simeria), majd néhány római kori emléket érintve, eljutottunk a Boli-barlanghoz. A legenda szerint ebben a barlangban Rózsa Sándor és több betyár is megfordult. Még néhány kilométer. és ott voltunk célunk első állomásánál, Petrozsény- ben (Petrosani). E bányászváros fölött található a Páring-hegy- ség. A város központjától negyedórás autóbuszozás után li- begőre szálltunk, és 1073 méterről fellibegtünk az 1581 méterre lévő „Meseházikóhoz”. Ez az összkomfortos, vörösfenyőből készült házikó volt a szálláshelyünk.(Házigazdáink Dohai Sándor és neje, Ilonka, igazi székely vendéglátást nyújtott.) Innen ellátogattunk a Mizsa-tó- hoz, melynek eléréséhez hat hegyháton kellett végighaladnunk; megmásztak a Kis-Páring 2074 méteres csúcsát, de néhány bátor vállalkozó turistatársunk a Nagy-Páring 2514 méteres csúcsát is meghódította. Megnéztük a helyi pásztorok (momorlánok) nyári szállását, és megkóstoltuk az általuk készített juhsajtot, juhtúrót. A hegyi túrák között pihenésképpen autóbusszal mentünk a Zsil folyó völgyébe, e csodálatos katlanba, ahol megtekintettük a most épülő ortodox kolostort, valamint a templomot. Túránk zárásaként, az utolsó este hatalmas tábortűzzel és szalonnasütéssel búcsúztunk a mesébe illő házikótól, a tájtól. Másnap reggel indultunk visz- sza. Útközben néhány órát Déván töltöttünk, majd a Maros völgyén át érkeztünk Aradra, ahonnan rövid városnézés után indultunk a határ - Varsand - felé. Hat nap elteltével, élményekkel gazdagon értünk haza, és megfogadtak: ha csak tehetjük, még visszatérünk erre a csodás vidékre. Ha valaki e rövid ismertetőből kedvet kapott egy kis erdélyi kirándulásra, szívesen segítünk a kapcsolatfelvételben, hiszen a „Meseházikóban” a Dohai házaspár mindenkit szívesen lát. (Érdeklődni lehet a címünkön: 5000 Szolnok, Kossuth L. u. 2.) Lakatos Lajosné az egyesület elnöke Hagyománytisztelő kiskunok a Jászságban A kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola tanulói a közelmúltban expedíciót szerveztek a Jászságba, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahonnan a török idők után elnéptelenedett kiskunsági településekre, pusztákra jászok rajzottak ki. A jászsági és kiskunsági településeken stafétabotjukra a helybeliek tűzték fel a címeres szalagjaikat. Jászjákóhalmán az önkormányzat egész testületé várta a diákokat, és a hagyománytisztelő kiskunok botjára Fodor István polgármester tűzte fel a község szalagját. Fotó: László Tünde Jászjákóhalma Reklám - reklám hátán Ami sok, az sok A mai rohanó életünkben, hétköznapjainkon nagyon sok embernek alig akad egy-két óra hosszája arra, hogy a tévé elé üljön. Amikor megteheti, s válogat a műsorok között, keserű szájízzel tapasztalhatja, hogy olykor a jobbak közül kettő-három azonos időben fut az 1-es2-es csatornán. Jó lenne, ha a szerkesztők a közérdeklődésre számot tartó műsorok rendezésénél, az időpontok egyeztetésénél ezekre a dolgokra jobban oda figyelnének. Ami pedig a tv-reklámot illeti: Tudom, hogy a Magyar Televíziónak is kevés a pénze, hogy nekik is gazdálkodniuk kell, és a hirdetés, a reklám az egyik bevételi forrásuk, de bizonyára nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, már több a soknál. Túl azon, hogy némelyik reklám megfogalmazása kifogásolható, nem a szép magyar beszédre tanítja a nézőket, a hallgatóságot, rövid időn belül többször is megismétlik. Azt is elmondhatom, hogy örömmel nézem, figyelemmel kísérem a Ki mit tud? eseményeit. Nagyon szeretem például a ter- mésztről szóló filmeket, képes úti beszámolókat, de sajnos sokszor olyan időpontban tűzik műsorra, amikor már képtelen vagyok fennmaradni. Tisztelem a tévések változásra, megújulásra való törekvését, de szeretném, ha nagyobb figyelmet fordítanának arra, hogy a késő esti órákban még mit bír el az ember. Sz. M. Küldjön egy képet! Az első világháború idejéből Herbaly Géza portelki kántor tanító legtehetségesebb tanítványának adta emlékül ezt a képet, melyen tisztiszolgájával látható - az első világháború idején. Feltűnő, hogy szakállát és bajuszát olyanra vágatta, mint I. Ferenc József. Á kép beküldője: Mátics Béláné könyvtáros Portelek Hozzászólás cikkeinkhez A szakma becsülete érdekében „Egy új szakma műhelytitkai - sikerek és tragédiák” címmel jelent meg az Uj Néplap szeptember 2-i számában a velünk készített interjú - sajnos nem az általunk jóváhagyott tartalommal. A lerövidített interjúból kiragadott, a nevünk alatt közreadott vélemények félreértések forrása lett, amit a visszajelzések is igazoltak. Nem magánemberként, elsősorban a szakma becsülete érdekében tartjuk szükségesnek az alábbi kiegészítést: A nyolcvanas években nem „rengeteg szipózós került osztályunkra”, csak érezhető volt a növekedés, és az összes szenvedélybeteg fiatal száma is csak a 10 százalékot érte el. Nyilatkozatunkkal szemben lényeges eltérés még: a családi pótlékkal kapcsolatban nem azt látjuk fontosnak, hogy az az alapfizetésbe legyen beépítve. Lehet, hogy ma még utópia, de a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődése érdekében azt javasolnánk: minden ember (a családfenntartó) kapjon annyi fizetést, hogy családját átlagos szinten el tudja tartani; a szülők minden anyagi kényszer nélkül dönthessenek abban, hogy a jövedelmükből hány gyermeket akarnak és tudnak eltartani. Rontó Zsuzsanna és dr. Hanessné Dér Klára családgondozók Felgyújtották! Meddig csúfoskodnak még ezek a roncsautók a szolnoki Hild Viktor utcában? - tette fel a kérdést N. A. olvasónk. Bizonyára valaki már meg akart szabadulni tőlük, ezért szeptember 11-én este felgyújtotta. Terve nem sikerült, mert a tűzoltók pillanatok alatt a helyszínre értek. így aztán a helyzet változatlan: baleset forrása az útkanyarban, a gyerekek kedvükre vagy vesztükre)!) ugrálhatnak benne és rajta. Mert az elszállításuk senkire sem tartozik!? (Fotó: I. L.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A csalánerdőkön át
