Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám

1993. szeptember 10., péntek Hazai körkép 3 SZOMBATON ISMÉT TISZA TÁNCEGYÜTTES. A Ki mit tud? következő fordulóján szombaton este 8 órakor találkozhatunk a továbbjutott Tisza Táncegyüttessel. Jász-Nagykun-Szolnok megye megint szurkolhat, szükség esetén szavazhat szükebb hazánk követeire a szombat esti tévéadást követően. (Fotó: Korényi) Az aszály aratott Az első év buktatói Tavaly alakult meg a szajoli Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezet, hetven aktív tag­gal és nyolcszáz hektár termő­földdel, valamint jelentős ba­romfiállományt is hoztak ma­gukkal a tagok a rákóczifalvi Rákóczi Tsz-ből, amelyből az új szövetkezet kivált.- Azt hittük, a tavalyi évben kitombolta magát az aszály - kezdte mondanivalóját Massai László, a szövetkezet elnöke, amikor az első év tapasztalatai­ról kérdezem -, de lehet még rosszabb a rossznál. Nincs nö-. vénytermesztési . ágazatunk, amelyik nyereséges lenne. A búzát öntözni kellett, hogy ter­mést hozzon, és így lett az átla­gunk 3 tonna hektáronként.- Az öntözés mennyire térül meg kultúránként?- A vízárak és az üzemelési költségek az egekig szöktek. Hektáronként 12-13 ezer fo­rintba kerül harminc milliméter víz kijuttatása. A felvásárlási árakban ez nem realizálódik. Főleg nem ilyen aszályos évben, amikor az öntözést nem termésnövelőként alkalmazzuk, hanem életmentés miatt. Ilyenre szinte nem is em­lékszem, a napraforgó is döglő- dik, talán annyit terem majd, hogy a termésre felvett előleget kifutja. A cukorrépa is katasztrofális. Ahol öntöztünk, ott 500 mázsa termés várható, máshol pedig jó, ha lesz kétszáz.- Mekkora területet tudnak egy idényben öntözni?- Az egész terület 30 százalé­kát, de ennél többet értelmet­lenség is lenne gépesíteni, hi­szen az árral és az üzemeléssel nem bírunk. Ki tudná megfi­zetni teljes területének öntözött- ségét? A mai felvásárlási árak mellett képtelenség egy-egy rendkívüli évre rákészülni.- Az állattenyésztés nem sta­bilizálja a termelést?- A táp- és energiaárak növe­kedése miatt minimális haszon képződik a brojler- és tojáster­melésen. Áprilistól szeptembe­rig például nincs is tojóállomá­nyunk. Talán lendít majd vala­mit az ágazáton, hogy Bábolnán létrehozták a nagy tojásterme­lők a „tojáskartellt”. Hat forint alatt senki sem kap ebből a ter- .mékből. Ez érthető is, hiszen csak a takarmányköltség több, mint 4 forint. Az agrárolló miatt lehetetlen helyzetben vagyunk, hiteleink visszafizetése határ­időre kétséges, és ha a kor­mányzati döntés késik a mező- gazdasági termelés jövedelem- termelő képességének javításá­ról, akkor nagyon sok gazdaság jelenthet csődöt. - span ­Németországi munkavállalási engedélyek A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma to­vábbi intézkedésig csak olyan munkákra ad ki németországi munkavállalási engedélyeket, amelyek 1994. március 25-e után kezdődnek. Az intézke­désre azért volt szükség, mert a 14 ezer fős kontingenst már tel­jes egészében kihasználták idén a munkavállalók. A magyar és a német fél néhány héten belül megkezdi a tárgyalásokat a fel­tételek javításáról. Jelenleg abban az esetben ad ki a minisztérium új engedélye­ket jövő március 25-e előtt kez­dődő németországi munkák el­végzésére, ha azok megállapo­dásokban, szerződésekben rög­zített garanciális javításokra vonatkoznak; egy adott munka befejezéséhez kapcsolódnak; segítik a termelési együttműkö­dés folyamatosságát, avagy közérdekű létesítmények munkálatait szolgálják, s a né­met hatóságok előzetesen jóvá­hagyták a szerződéseket. (MTI) Figyelmeztető sztrájk Kétórás figyelmeztető sztráj­kot tartottak tegnap délelőtt a Videoton Televízió Kft.-ben. A munkabeszüntetés oka az volt, hogy eredménytelenül végződ­tek a bértárgyalások, s a létszám- leépítéssel összefüggő kérdések­ről sem sikerült megállapodniuk. • Csépi a jéghegy csúcsán? • Újrakezdjük a ieventézést? • Itt a zaci reneszánsz? • Mégis jöjjön a hóhér? tm ... egyszerűen minden Kárpótlási földek A kárpótlásra kijelölt földte­rületekből augusztusban a föld­hivatalok és az általuk' megbí­zott vállalkozók 130 ezer hek­tárt, 2 millió 407 ezer aranyko­rona értékűt készítettek elő az árverésre - tájékoztatta a Föld­művelésügyi Minisztérium il­letékese az MTI-t. A licitek után augusztusban 663 ezer aranykoronát, 31 ezer hektárt tűztek ki és adtak bir­tokba a szakemberek. így az eddig előkészített terü­letek értéke elérte a 23,9 millió aranykoronát, nagysága pedig meghaladja az 1 millió 258 ezer hektárt. Ebből mintegy 20 millió aranykorona, 1 millió 54 ezer hektár előkészítését a földhiva­talok, 3,99 millió aranykorona, 204 ezer hektár licitre történő előkészítését pedig vállalkozók végezték el. Az árverések után szeptem­ber elsejéig a földhivatalok 171,8 ezer hektárt - 3 millió 799 ezer aranykorona-értékben -, a vállalkozók pedig több mint 80 ezer hektárt, 1 millió 864 ezer aranykoronát tűztek ki. Az augusztusban árverésre előkészített területeknek csak megközelítően egyharmada ke­rült még ebben a hónapban lici­tálásra, az árverés és a tényleges birtokbavétel, az ingatlannyil­vántartási bejegyzés között pe­dig újabb hónapok telhetnek el. Tovább lassítja a földterületek tulajdonváltását az a tény is, hogy az ország közel 800 tele­pülésén még mindig nem hagy­ták jóvá a földalapok elkülöní­tését. (MTI) A juhásznak jól megy dolga? Készül a vacsora- Nem. A fiam néha ráül. A szamár egyébként tűri. Jámbor állat, nem makacs, de a fiam is inkább lovagol. Alcsiban la­kunk, onnan jár lóháton fagyiért a Széchenyi-lakótelepre. Néha én is lovagoltam, de többször leestem a lóról, meg aztán nincs is rá időm. Az ideiglenes tanya előtt egy kisautó árulkodik arról, hogy a juhász hogyan szeret közle­kedni. A tábori asztalon lévő horgászboton akad meg a sze­mem. Tóth György észreveszi, s kimondatlan kérdésemre adja a választ:- Csak akkor pecázok, ha ideges vagyok. Talán azért nem szoktam halat fogni.- Mitől ideges egy juhász?- Tudja, valamikor volt ér­telme a juhászainak, de most csak vegetál az ember. Június­ban nyírtam például a birkákat, s még mindig a nyakamon van vagy húsz mázsa gyapjú. Az embargó miatt a húsvéti bárány is mind megmaradt. Néhány évvel ezelőtt százhatvan forin­tot adtak a gyapjúért, most meg húsztól hatvanig. Ugyanakkor minden drágult. Ezért csökken olyan vészesen a juhállomány. Tóth György, akinek az apja is, nagyapja is juhász volt, ki­mondatlanul is őriz valamit a nomád hagyományokból:- Vándorló juhász vagyok, té­len is legeltetek. Csak a rendkí­vüli hideg, a nagy hó szorít téli szállásra. Tavalyelőtt a rákóczifalvi szövetkezettől béreltünk ho- dályt. de a tavalyi enyhe telet a besenyszögi szövetkezet répa­földjén töltöttük. Most meg Pa­lotásra megyünk át.- A bográcsról könnyű a kö­vetkeztetés: szokott fózni...- Persze, hogy szoktam. Meg­főzök én mindent, tésztafélét, paprikás krumplit, de legjobban a birkahúst szeretem. Az min­dig van otthon, a hűtőben.- Bort önt-e a pörköltbe?- Ha lakodalomba hívnak birkapörköltet főzni, akkor mindig kikötöm: két üveg vö­rösbor is legyen. De aztán nem akármilyen, hanem olyan nem­zeti címkés. Valamicskét öntök a bog­rácsba, a többit lassan elkor­tyolgatom. Persze, jó részét csak akkor iszom meg, ha már kész a birkapörkölt, mert azt nem szabad elrontani.- Dicsérik a főz tjét?- Dicsérik, és közben mon­dogatják: azért ilyen jó, mert két üveg vörösbor van benne. Én ilyenkor megsimogatom a hasam, s én is bizonygatom: úgy ám, két üveg vörösbor van benne... Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt Látlelet A hallgatag tudatlanság kényszere A közpénzek bizonyos részének elosztásáról többnyire meg­lehetős késéssel értesül a közvélemény. S akkor is utólag ré­müldözik mindenki, hogyan lehetett például több tízmillió fo­rintot kifizetni előlegként egy filmforgatókönyvre vagy egy olyan televíziós sorozatra, melynek színvonala messze alul­múlja az amúgy közkedvelt Família Kft.-t is. Csak éppen nincs sok értelme rémüldözni, hiszen a hatalmi érdekek köztudomá­súan titokzatosan működnek. Nem mintha bárki is komolyan hihetné, hogy előbb vagy utóbb ne derülne fény a legrejtettebb pénzügyi manőverekre. A korábban sikeres drámaíró esete is erre utal. Más kérdés persze, hogy kegyvesztettsége - melynek végkifejlete mindenképp bizarrnak tűnik - jelzés értékű. Miként az sem kétséges, hogy a közpénzek osztogatásában és fosztoga­tásában mások talán még erőszakosabban vesznek részt. Csak­hogy mindezt nehéz bizonyítani, s igazából a legóvatosabb fel- tételezés is kockázatos. Bizonyos információk egyszerűen hoz­záférhetetlenek, vagy ha nyilvánosságot kapnak, egy-két bűn­bakot rendszerint könnyű találni, akik kénytelen-kelletlen ma­gukra vállalnak mindent. A valaha kedvezményezetteknek ez is a sorsuk. De a felhalmozott milliók után korántsem annyira elviselhe­tetlen sem a megbélyegzés, sem a számonkérés. S különösen nem akkor, ha a pénzügyi tranzakciók vélhetően törvényes ke­retek között zajlottak. Nem puszta csalásról van ugyanis szó, hanem nem ritkán politikai megbízatás teljesítéséről, mely nyilván népi-nemzeti célokat szolgál. S akár hihetnénk is a jó szándékban, ha közben - állami megrendelésre - amerikai vo­lumenű költségvetéssel nem készülnének a nemzettudatot erősí­tendő, mérhetetlenül alacsony színvonalú filmek, rockoperák és egyéb alkotások. Ha viszont az a cél, hogy az állampolgárok hallgatag tudatlanságban maradjanak, legalább a leplezett befo­lyásolás finomabb módszereit kellene alkalmazni. A közelmúlt példái ugyanúgy erre intenek, mint ahogyan az a tény is, hogy a közvélemény látszólag belenyugvása nem feltétlenül jelent egyetértést. Mert a közpénzek ésszerű vagy ésszerűtlen fel- használása mindenkit érzékenyen érint. Még akkor is, ha a hata­lom főszereplői közül némelyek úgy gondolják, hogy küldeté- ses ideológiájuk társadalmi elfogadtatása rövid távon is ered­ményt hoz. Valójában a többségi szembenállást erősíti, s vele együtt a kiábrándultságot tartja ébren. Ugyanakkor sokkal több bizonytalanság kínozza az állampolgárokat, mintsem szívből örülhetnének a várható újabb botrányoknak. S minderre azért is számítanunk kell, mert a kurzusváltás elkerülhetetlen. Kerékgyártó T. István Láng lobog a kondér alatt. Fényével még nem keltek ver­senyre az álmos csillagok. Az ejtőernyővel fedett lakókocsit borjúnyi kutya őrzi. Az egyre tömörülő sötétben végeláthatat­lan pusztának tűnik a szandai rét. Mintha nem is Szolnokon lennénk, pedig a kiflivéggé zsugorodott Tiszaligeten és a folyón túl, alig három-négyszáz méterre lélegzik a város. Kései nyugovóra tér a nyáj is. Ötszáz birka élén vezérként érkezik egy szamár. Tóth György a gazda büszkeségével szemléli őket.- A szamár után egy szál pad­lón átmennének a Tiszán - mondja. Úgy követik, mint vénasszonyok a papot. Egy röfögő malac válik ki a juhok közül. Odarohan a ju­hászhoz, majd a házőrzőhöz dörzsölődik. Tóth György ba- zsalyog:- Ez egy biomalac. Nem kap enni. Csak azzal táplálkozik, amit a birkákkal járva talál. En­nek nem fog szétesni a húsa, amikor megsütjük. Az idilli hangulatból a juhász indulatos szavai zökkentenek ki:- Az édesapám mondogatta: vigyázz, fiam, mert virágot, gyümölcsöt és birkát mindig lopnak. Igaza volt. A múltkor fényes délben kellett egy cigány kezéből kiszedni a birkát. De nehogy azt gondolja, hogy csak az elesettek lopnak. Az egyik nap éjfél után éktelenül ugatott a kutya. Kinéztem, hát ott állt három férfi meg egy kis teher­autó. Rájuk förmedve kérdez­tem, hogy mit keresnek itt? Azt válaszolták, hogy rozsét gyűjte­nek. Persze, mi mást csinálná­nak az éjszaka kellős közepén. Gyorsan útba indítottam őket. Jó, hogy ha sok utánjárással is, de sikerült fegyvertartási enge­délyt szereznem. Pillanatnyi csend után foly­tatja a juhász:- Egyébként a szamár jó segí­tőm. Ha éjszaka rókától vagy mástól megijedve elindul a nyáj, a szamár éktelen ordításba kezd. Úgy harsog, hogy még a vágóhíd környékén is felébred­nek az emberek. A juhok nyo­mát sem kell keresni a sötétben, csak menni a szamár után. Az egyenes úton rájuk talál.- Szokott-e a szamárra ülni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents