Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
4 1993. augusztus 9., hétfő A régi nyomvonalon A töredezett, megsüllyedt, régi lapjárda helyett újat csináltat a szolnoki önkormányzat a Mikszáth Kálmán utcában. Ennek tulajdonképpen örülnek a lakók, de szóvá tették: miért nem a házak falától viszik a betonjárdát? Mint a képen látható, ott ugyanis kb. 30 centit elhagytak - utat engedve a csapadékvíznek, ami jelentős mértékben rontja majd az épületek állagát - akkor is, ha a betonjárda szakszerűen, kifelé lejt! Olvasóink észrevételére a polgármesteri hivatal illetékesétől kértünk választ, aki tömören azt mondta: A szabadon hagyott kis részt a lakókra bízzák; aki akar virágot ültet oda vagy befüvesíti, de bárki le is betonoztathatia - a saját költségén. (Fotó: Nagy Zsolt) „Térdelt már német államférfi is a varsói emlékmű előtt!...” Belső marakodás nélkül Füle István, megyénk MSZP elnöke a lap július 19-i számában élesen - helyenként bántóan - kommentálja egyedül dr. Varga Lászlónak, a KDNP elnökhelyettesének (rendkívüli nagykövetnek, meghatalmazott miniszternek) adresszálva a városunkban július 10-én tartott KDNP összejövetel számos megfogalmazását, de elsősorban az újság 13-i számában megjelent interjút. Nem tudjuk, hogy a megyei elnök részt vett-e a gyűlésen, de az eléggé evidens, hogy olvasási módszere kívánnivalót hagy maga után, enyhén szólva felületes. Füle úr levele ugyanis úgy tünteti fel, mintha az interjú csak Varga dr. alelnökkel történt volna, holott mind a 45 százalékos kifogásolt szavazó arány, mind pedig a „törpe kisebbség” kitétel az újságíró kérdésére dr. Birkás János elnökségi tag szájából hangzott el. Úgy véljük, egy kijelentés súlyát alapvetően meghatározza az a pozíció, amelyet a kijelentő betölt a párton belül - de ettől függetlenül ez az egész inszinuáció. Erről jut az ember eszébe egy másik kijelentés, amelyet nemrégen Horn Gyula, az MSzP elnöke tett nyilvánosan: az MSzP-vel csak három gond van - a múltja, a jelene és a jövője. Ez furcsa - és a személytől meglehetősen érthetetlen - elhatárolódás látszólag alátámasztja azt az érzékeny reakciót Füle úr részéről, amellyel ő különbséget tesz MKP, MDP, MSzP és MSzMP MMP között, és nehezményezi, hogy ez most Varga alel- nök úr szavai során - ezt most tényleg Varga dr. mondta - összemosódik. Ha figyelembe vesszük az MMP reflexióját, hogy ők el tudnak képzelni egy szoros együttműködést az MSzP-vel, csak Horn Gyula nélkül, akkor úgy tűnik, a Füle úr által érzékenyen kifejezett pártkülönbség a régi és az új (?) között, talán nem is olyan éles, és itt csupán egy múltját megtagadó, de 56 forradalmát változatlanul nem elfogadó karrieristával szembeni személyes ellentétről van szó. Ezt támasztja alá az az újsághír is, amely az MSzP-n belüli eszmei (?) áramlatokról ad jelzést, és amit eddig gondosan eltitkoltak. Úgy tűnik, itt van a KDNP-vel szembeni düh gyökere - mert ez az a párt, amelyet valóban nem szabdalt fel a belső marakodás, és amelynek nemzetközi bázisa is megnyugtatóan szilárd. Ugyanez nem mondható el a szocialistákról: talán elég a spanyol választások jelentős szavazatcsökkenésére, vagy a francia választási kudarcra emlékeztetni, amelyet ott a párt egyik vezetője egyéni tragédiává változtatott. A szocialista eszmének kétségkívül vannak tradíciói, de a mi eszmei alapunkról - és feltehetően így gondolkodott Varga dr. is inkriminált kijelentéseiben - az MSzP csak akkor lenne 1989-től alakúknak minősíthető, ha tagjai most mennének már kiscsoportba. Varga alelnök szerint a szociáldemkráciát egy olyan politika semmisítette meg, amelyet ma hazánkban két párt képvisel. Ugye nem kell megneveznem? Ami pedig a fogalmakat illeti, bár mindenki úgy lenne azokkal tisztában, mint Varga dr. Persze, kellemetlen, ha valaki emlékezik - sőt emlékeztet! - a szociáldemokrata párt szétzúzására, a háború utáni nyiladozó demokrácia sárbatiprására, a kékcédulás választásra, Kovács Bélára, Karig Sára, és még sokak szó szerinti elrablására, Riesz István agyonverésére - minden bizonnyal példa néküli, hogy ugyanazon rendszer (szoc. dem.) igazságügyminiszterét rendőrségi kihallgatás során egy vas széklábbal verjék agyon! Sajnálatos - és jellemző! - történelmi tények, mint ahogyan az is, hogy - és ez az egyetlen dolog, amiben Füle úrral egyetértünk - a háború utáni FKGP nem hasonlítható össze a maival; de ez fel sem merülhetne, ha a párizsi békeszerződést (1947) a Szovjetunió betartotta volna: az ugyanis 90 napban határozta meg a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását! Van, amire nincs miért büszkének lenni, ha már a szégyenkezésre nem is futja, nem beszélve a bocsánatkérésről. Nemrégiben Vaclav Havel követte meg - népe nevében - Kohl kancellárt a szörnyűségekért, amelyeket a kitelepített, de soha sehova meg nem érkezett németekkel szemben elkövettek - pedig ő aztán személy szerint igazán nem azon az oldalon állt; és térdelt már német államférfi is a varsói emlékmű előtt! ... Maradjunk annyiban: 1. kéretik azt elmarasztalni, aki a kijelentést teszi; 2. akkor marasztaljuk el, ha valóban nincs igaza; 3. néha pillantsunk magunkba is; 4. fogadjuk el, hogy a KDNP jobban áll, mint az MDF - és ez nyilván nem közvéleménykutatási eredményekre vonatkozik, hanem arra a tényre, hogy e pártnak nincsenek belső ellentétei! dr. Adorján Ildikó (KDNP szolnoki szervezete) A szerkesztőség postájából „A mi világunk - korlátáival együtt - határok nélküli is lehet” Érintés Öten utaztunk a közelmúltban Kőtelekre, ahol negyven gyerek várt ránk a vöröskeresztes táborban; ki-ki szorongva, borzadva, sajnálkozva. Poggyászunkban életünk egy valóságos darabját cipeltük; beszélő órát, tapintható rovátkájú vonalzót, tejőrt, tojáselválasztót és csörgőlabdát. A találkozás pillanatait hatodik utitársunk, Boni oldotta fel - puszta jelenlétével. Kérdések sorozatát indította el a gyerekszájakon: miért jelölték meg vörös kereszttel; miért vigyázza annyira gazdája lépteit és egyáltalán honnan tudja, hogy ...? Tibor válaszai újabb kérdéseket szültek és észrevétlenül már el is kezdődött a beszélgetés. Ágota, a gimnáziumba készülő vak kislány a pontírás alapjait magyarázta, Marika és Tibor verset mondtak, Mária és Dezső műveltségi és ügyességi játékokat vezényeltek. Elmeséltük, hogy mindannyian dolgozunk, tanítunk, tanulunk, közlekedünk, vásárolunk, egyszóval élünk. Csak egy kicsit másként. És előkerült a rádióamatőrök készüléke, amely segítségével bebizonyosodott, hogy a mi világunk - korlátáival együtt - határok néküli is lehet. Mire beesteledett, együtt ettünk, sétáltunk, nevettünk és énekeltünk. A tábortűz körül megvilágosodtak az arcok, fénylettek a kíváncsi tekintetek. Tétova mozdulatomra egy fiúcska lépett hozzám. Ujja hegyével megérintett és csendben megkérdezte: Segíthetek? Ekkor éreztem meg, hogy köztünk már leomlott a fal, amely sajnálat-téglákból épül, s vakolata a tehetetlenség. Kézfejemmel egy könnycseppet morzsoltam szét. Még ma sem tudom, miért tolakodott elő. Pedig mindketten mosolyogtunk ... dr. Baranyiné Miks Mária Szolnok Küldjön egy képet! Drága tanítónkra emlékezve A nagyrévi elemi iskolásokról készült ez a kép - 1944 előtt. Középen a felejthetetlen, drága tanítónk, Trocsányi Jenő, akire ma is tisztelettel, szeretettel gondolunk. (A negyedik sorban vagyok, s talán a volt osztálytársaim - akikre ugyancsak mindig szívesen emlékszem - még rámismemek. Egy szép kiránduláson - Kékestetőn A második képér) a helyi nyugdíjasklub tagjainak kis csoportja, és azt a felejthetetlne napot örökítettük meg, amikor - úgy négy-öt évvel ezelőtt - Kékestetőre látogattunk.- Keresztesi Józsefné Nagyrév Mezőgazdaságunkért! Sok nehéz időt átélt már a parasztság, de mindig megküzdött vele. Most, hogy az új, magán- tulajdonon alapuló szövetkezetek, családi farmergazdaságok vannak kialakulóban, ahhoz, hogy talpon maradhassunk, elsősorban elfogadható földtörvényre, hosszúlejáratú, kamatmentes hitelre lehne szükségünk. Az a véleményem, hogy előbb a földtörvényt kellett volna meghozni, utána következhetett volna a földosztás. Ugyanis azok, akik korábban megkapták a kárpótlási jegyet, aranykoronánként 500 Ft-ért jutottak földhöz, míg mások 1000-1500-ért. És súlyos hibának tartom, hogy a jól működő szövetkezeteket tönkreteszik, mert a tulajdonrendezést! epéikül is meg lehetne oldani. Úgy látom, egy szűk körből lassan gróf lesz, a többiekből pedig zsellér. Továbbá az is érthetetlen, hogy a hízó felvásárlási ára kg.-ként 60-80 Ft, a tápnak 1700 Ft mázsája, ugyanakkor a hús kilója 300-360 Ft-ért jut el a fogyasztóhoz! Drágán vesszük a gépeket, a vetőmagot, magas a hitelkamat, így meggondolandó, hogy tőke nélkül belevágjunk-e a mezőgazdasági vállalkozásba. Remélem, hogy az FM és az érdekképviseleti szervek megmentik a mezőgazdaságot - az abban dolgozókat. Szűcs Kálmán Jászberény Expressz - ajánlva Késik a végkielégítés és a fuvardíj Korunk nagy állami cégei közül több felszámolásra került. A volt dolgozóik végkielégítését vagy kifizették vagy sem - ez utóbbiak közé tartozik a Szolnok Megyei Általános Építőipari Vállalkozás Rt. - közismert nevén az ÁÉV - is. Végkielégítésének elmaradása ügyében, többek között, kedves P.J. tiszaroffi olvasónk is hozzánk fordult segítségért. Ám a felszámolás malmai oly lassan őrölnek, hogy több hónapba került, mire előbbre jutottunk és számos információt megtudtunk. Kedves olvasónk! Levelében említette, hogy már több hónapja türelmesen vár pénzére, azonban türelme fogytán van, amit meg is értünk. Viszont megörvendeztetni sem tudjuk, ugyanis még 766 ember várja ugyanúgy végkielégítését, akár Ön. És ahhoz, hogy a kifizetés megtörténjen, számos egyéb feltételnek is megkell lennie. Legfontosabb a pénz, amelynek a teljes - végkielégítésként kifizetendő - „összege 41 millió forint, amit tovább növelnek a kamatterhek” - tudtuk meg a Pénzintézeti Központtól, mint kijelölt felszámolótól. Mindemellett - idézem: „A végkielégítés kifizetésének teljesítése csak akkor lehetséges, ha a felszámolás alatt álló társaság vagyonának értékesítése során a bevételek arra fedezetet nyújtanak - a felszámolási költségek pl. bér- és járulékai, adóelszámolások, közüzemi díjak, stb. rendezése után.” Magyarul: ha marad pénz, lesz végkielégítés, ha nem... Ide kapcsolódik egy másik levél, melyet egyik mezőtúri olvasónk küldött. Számára a volt ÁÉV nem végkielégítéssel, hanem fuvarozási díjjal tartozik. „Először is azt állapítottam meg,” - írja, „hogy a felszámolást ugyanazok a vezetők végzik, akik a vállalatot ide juttatták." Kedves mezőtúri olvasónk! A felszámolást a Pénzintézeti Központ végzi, viszont az igaz, hogy a vállalat vezetésének egy része továbbra is alkalmazásban áll - a teljes létszám, 1993. májusi adatok szerint, 102 fő — az úgynevezett felszámolási adminisztrációk elvégzéséhez. Egyébként mindez havonta „alig több”, mint 3 millió forintot emészt fel! Hogy akár a végkielégítést követelőket vagy akár a hitelezői igényeket ki tudják-e elégíteni? Nos, a saját vagyon - 1992. decemberi nyitó mérleg szerint - 1,073 milliárd forint. A „helyből” kifizetendő összeg - a tartozások - több mint félmil- liárd és ezt növeli még a felszámolás költsége. A kérdés sajnos nyitott: vajon a vagyonból mindent ki lehet fizetni vagy sem? A vagyon a piacon tényleg annyit ér-e, mint amennyire becsülték? Ezt az idő és az értékesítési tárgyalások fogják eldönteni. Egy biztos: a végkielégítésnek meg kell előznie a többi követelést. így - várhatóan - talán még ez évben vagy 1994—ben kedves tiszaroffi olvasónk több száz társával együtt hozzájut járandóságához. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a végkielégítésből - annak alapjául szolgáló időtartamára a folyósított munkanélküli segélyt vissza kell fizetni a Munkaügyi Központnak. így sajnos az örömbe üröm is vegyül. Mezőtúri olvasónknak még ennyi biztató szót sem tudunk mondani. Ugyanis a hitelezői igényt - mint ahogy azt kérte - vagyontárgyakkal kiegyenlíteni csak érvényes bírósági döntés alapján lehet. Ilyen pedig jelenleg a felszámoló birtokában nincs. Sajnáljuk, hogy olvasóinknak nem tudunk igazi segítséget adni, de talán e válasszal is felhívtuk az „illetékesek” figyelmét arra a problémára, mely nem csak az ÁÉV-vel kapcsolatban állókat érinti! A felszámolást végző céget a bíróság több tucat vállalkozó közül jelöli ki. Esetünkben a Pénzintézeti Központ a kijelölt felszámoló, viszont kiadta „albérletbe” a munkát, vagy annak egy részét, a Konzultáció Kft-nek. Mindez azt mutatja, hogy ma á felszámolás egy nagyon jó üzlet, hiszen egy rókáról több bőrt is le lehet húzni. Természetesen mindenki „szem előtt tartja” a követelések kielégítését, ám a felszámoló hibáján kívül esik az a tény, ha adott esetben az értékelt vagyon korántsem ér annyit a piacon, mint a papíron. Ez be is kövezkezett az ÁÉV-nél, hiszen a szakértői vélemények szerint a vagyon értéke (reálisan) 816 millió forint - az 1992. április 16-ai záró mérlegben feltüntetett 1,7 milli- árddal szemben. Elképzelhető, hogy elmaradhat a végkielégítés vagy a hitelezői követelés kiegyenlítése. Ekkor bírósághoz lehet fordulni a felszámoló felülvizsgálatát kérve. Ha a kutya beszélni tudna ... Csak úgy, bedobták! Talán kéthónapos lehetek, és azt mondják, úgy nézek ki, mint egy tacskókölyök. Gazdáim megunhattak, mert augusztus 4-én (szerdán) lelketlenül bedobtak egy szolnoki, belvárosi családi ház kertjébe, és magamra hagytak. Szerencsém, hogy ebben a házban kutyaszerető emberek laknak, és megetettek, átmenetileg befogadtak. Jó lenne itt maradni, de már túl sokan lennénk. Dönci puli a rangidős, mert ő már egy éve itt lakik. Úgy néz ki, hogy előbb-utóbb kiteszik a szűrömet. Azt mondják, szép vagyok, mert kormos az orrom és szemüvegem, mellényem is van. Szeretném, ha valaki magához venne, és olyan helyre kerülnék, ahol nem csak átmeneti játékszernek tekintenének. Egy jó gazda hűséges társa lennék. Kérem, jöjjenek értem! (Átmeneti gazdám címe a szerkesztőségben.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
