Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

1993. augusztus 6., péntek Hazai tükör 3 Több mint kétezer típus ismert Támadnak a szalmonellabaktériumok A cukrász kacsatojás fel- használásával fagylaltot készí­tett - a fertőzött vanília-gom­bócok vendégeinek tucatjait mérgezték meg. Ez volt a szal- monellás mérgezések szab­vány-története. Ám az idő né­mileg eljárt fölötte. Ma már ez a fertőzés-típus - el ne kiabáljuk - aránylag ritka. Új és más "modellek" vannak kialakuló­ban.- Hazánkban az elmúlt négy évben 15 százalékkal nőtt a szalmonellás fertőzések száma. Tavaly például 13.000 megbe­tegedést jelentettek - tájékoz­tatnak az Országos Közegész­ségügyi Intézet szakemberei. Hozzáteszik, hogy a veszélyes baktérium bünlajstromán ennél nyilván több fertőzés van, mert nem minden eset jut tudomá­sukra. Vélhetően, óvatos becs­lések szerint, a múlt évben min­tegy 20.000 megbetegedés tör­tént. A fertőzés forrásait, erede­tét nehéz körülhatárolni. A szakemberek ugyanis ma már mintegy 2.100 szalmonella bak­tériumtípust ismernek. Igaz, ezeknek csak egy töredéke ve­szélyezteti az emberi egészsé­get, többsége füvön, fán tenyé­szik, állatot támad meg. Más szóval környezetünk bővelke­dik szalmonellabaktériummal fertőzött anyagokban - de sze­rencsére többségük ártalmatlan. - Szervezetünk ellenségei vi­szont elég gyakran megbújnak a mosatlan vagy csak felületesen tisztogatott zöldségféléken, ki­vált a salátaleveleken - mondja dr. Barta László belgyógyász. Persze hagyományos telephe­lyeiken, a fagylalt, a madártej, a majonéz alapanyagaiban is szí­vesen megtelepszenek - ezek készítésekor tehát első számú parancs a higiéniai, tárolási elő­írások betartása. Ez utóbbiak között külön is figyeljünk arra, hogy a mélyhűtött élelmiszere­ket szakszerűen olvasszuk ki; a tejtermékeket a húsféléktől jól elkülönítve tároljuk, s fogyasz­tás előtt lehetőleg mindent for­raljunk föl, illetve jól főzzünk, süssünk meg. Az idei nyár ed­digi tapasztalatairól Barta dr. elmondta: a megbetegedések száma nem csökkent, s az el­múlt hetekben meglehetősen in­tenzíven támadott a kórokozó, de szerencsére az esetek több­sége viszonylag enyhe lefolyású volt. A fertőzés fő tünetei: ma­gas láz, görcsös, sokszor napo­kig tartó állandó hasmenés. Aki ezt tapasztalja, nyomban fordul­jon orvoshoz - a szalmonella baktérium ellen megfelelő anti­biotikummal, szigorú diétával sikeresen fel tudják venni a har­cot. b.sz.p. Ferenczy Europres Az iskola szellemisége elkísér Drága piacok „A fény túlsó oldalán” c. könyv szerzőjével, Rithnovszky Jánossal az abonyi Gyulaiban negyvenöt éves találkozóra ösz- szejött régi diákok körében ta­lálkoztam. Talán kevesen tud­ják a jelenleg fővárosban élő íróról, hogy régi abonyi család leszármazottja, nagyapja itt volt kántor, édesapja életének felét itt töltötte, Antal nevű nagy­bátyja a szentimrei iskolában tanított több éven át.- Mit jelentett önnek és diák­társainak a polgári iskola?- Sok tudást és szép barátsá­gokat. És bár az utolsó évben csöppentem be az iskola negye­dik osztályába, tartást adott ne­künk az a tudat, hogy mi va­gyunk az utolsó polgáristák ab­ban a rendszerben. Olyan nagy­szerű pedagógusgárda állott ak­kor az iskola élén, mint Gerl Árpád iskolaigazgató, Veszlé- nyi Gusztáv, Hegedűs Sándor osztályfőnökök, a szaktanárok, mint például Polgár Lajos, Nagy József, Varga Margit, Kiss Paula, Fucsek Valéria - akik nagy szeretettel és kellő szigorral ragaszkodtak az utolsó polgárista fiúkhoz és lányok­hoz. Nem volt pedagógus, de meg kell említeni dr. Kostyán Andor doktor urat, „igazi” egészségtant oktatott, amiből sok mindent a mai napig is hasznosítani tudunk. Annak el­lenére, hogy 1948-at írtunk, meglepően jó iskolai feszerelt- séggel rendelkeztünk. Jól érez­tük magunkat itt. Igazi diákok voltunk, nem rettentünk meg egy-egy csínytevéstől sem. Mi sem volt természetesebb, hogyha az udvaron a lányoknak tornaórájuk volt, sürgősen abla­kot nyitottunk. Kenyérgalacsi- nokkal, papírgombócokkal do­báltunk, ezzel jeleztük nyilván­való érdeklődésünket. De más­kor is érezhető volt összetarto­zásunk. Amire büszke vagyok: 1948. pünkösd hétfőjén, amit ünnep­ként akkor töröltek el, megszer­veztem az egyetlen magyaror­szági diáksztrájkot, s az egész iskola tanítás helyett szentmi­sére ment. Osztálytársammal, Cseh Andrással vettük rá Gerl Árpád igazgató urat, hogy tá­mogassa ügyünket. Voltak életünkben kellemes pillanatok is. A szolnoki polgári iskolával vívtunk cipőhegyre menő futballcsatákat, bár többet vesztettünk, mint nyertünk.- Milyen útravalót adott a diákoknak az iskola?- Az a szellemiség, amely kö­rülvett bennünket, mind a mai napig velünk van. S ezt az ér­zést a Gyulai minden kisdiákjá­nak kívánom. -b. zs.­A legtöbb szántóföldi zöld­ségféle termése elmarad a várt­tól - ez tűnik ki a Földművelé­sügyi Minisztérium egyik leg­frissebb jelentéséből. A zöldségfélék közül most van az idénye a zöldbabnak, a csemegekukoricának, ugyanak­kor megkezdődött a dughagy- máról termelt vöröshagyma, a szabadföldi paradicsom és pap­rika szedése is. Az uborka nö­vekedése a múlt hónap második felében uralkodó hűvös éjsza­kák hatására lelassult. Ezt tük­rözi a felvásárlási árak emelke­dése is. Július végén a 6-9 cen­timéteres uborka kilogrammjá­ért 25-30 forintot fizettek, míg a keresett 2-5 centiméteresekért 80-110 forintot is adtak a felvá­sárlók. A számlaadási kötele­zettség életbe léptetése csak el­vétve, s csak átmenetileg oko­zott zavart a piaci árusításban. A minisztériumi tájékoztató utal arra, hogy a tömegkommuniká­ció jóvoltából országos hírűvé vált zalaegerszegi piaci de­monstráció az iparcikk kereske­dők megmozdulása volt. A helyzet azonban rendeződött, a piacok mindenütt bőségesen el vannak látva áruval és a nyitva tartással sincs gond. További stabilizáló tényező lenne, ha szabályoznák az őstermelői iga­zolványok kiváltásának rendjét. Az állami temetkezés megmaradt A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Temetkezési Vállalattól néhányan kiléptek, s új vállalkozást kezdtek. Gajdos Lászlótól, az állami temetkezési vállalat megbízott vezetőjétől arról érdeklődtünk, milyen változást jelentett mindez számukra.- Csak személyi változás történt, a szolgáltatá­sainkat ugyanúgy végezzük tovább mint eddig - nyugtatott meg bennünket. - Jelenleg van még egy adminisztrátor, egy szalagíró - aki takarít is - s egy koszorúkötő. A négy férfi alkalmazott - a vezetővel együtt - átment a kft.-be, így helyettük a vállalat szolnoki központjából rendelnek ide két főt, ők váltva segítenek be az itteni munkába. Gajdos úr Kunmadarasról jár át, az ottani te­metkezési vállalatnak a vezetője, így ismeri a te­metkezéssel kapcsolatos munkákat. Az elmúlt héten még a kilépettekkel együtt dolgoztak, hogy megtanulják, átvegyék a helyi szokásokat. Most rajtuk kívül még két kft. végez hasonló munkát, de nem félnek a konkurenciától. Rövid időn belül helybéliekkel szeretnék pótolni a kilépetteket. Betakarítás Az elmúlt hetek esőzése a ka­lászos gabonák betakarítását kissé késletette, ám jótékony hatással volt az őszi betakarí- tású növényekre, és megkönnyí­tette a talajelőkészítési munká­kat is. A kalászos gabonákat július végéig országosan 85-90 száza­lékban betakarították. A járulé­kos munkák - szalmabetakarí­tás, tarlószántás - területenként eltérő mértékben ugyan, de kissé felgyorsultak. Gazdag termés várható az idén a dél-balatoni borvidéken, ám a szőlő cukorfoka jelenleg csupán közepes minőségű - mondják a szakemberek. A Balaton déli lankáin a Ba- latonboglári Borgazdasági Rt. szőlőskertjeiben szüretelik a legtöbb szőlőt, itt legkorábban a Csabagyöngye szedését kezdik meg. Az ezt megelőző próba­szüreten, a napokban 13-15 cu­korfokot mértek. A'gazdaságban hektáronként átlag 10 tonna termésre számí­tanak, azaz a tervek szerint ösz- szesen mintegy 3000 vagon sző­lőt szüretelnek a dél-balatoni borvidéken. Az idén is Király- leánykából és Zöldverteliniből várják a legjobb termést. Gond azonban, hogy a termés 20-25 százalékára ma még nincs vevő. (MTI) Bezárta kapuit a „Bakancsosok” harmadik tábora Fogadkoznak: jövőre ugyanitt, Jászfényszarun Gazdag bortermés közepes minőséggel Látlelet Szigorúan ellenőrzött közügyek Menthetetlenül naív az, aki úgy gondolja, hogy egy csapásra felszámolható a korrupció a közigazgatásban. Meggyőző bizo­nyítékok híján vagy elhiszi valaki, vagy sem. Más kérdés persze, ha a kormányzati hatalom szereplői túlzott érzékenységgel rea­gálnak azokra a kijelentésekre, melyek az állami megvesztege­tés vagy a kisebb-nagyobb előnyjuttatás szaporodó fényeire utalnak. Mert ez önmagában is tűnődésre késztető jelenség. S itt nem arról van szó, hogy egy politológus - mint legutóbb Len­gyel László - meddig mehet el a szakmai elemzésben, még csak arról sem, hogy valamely hivatal tekintélyét bírósági segédlet­tel kell-e megteremteni, hanem a közügyek vitathatóságáról. Nyilván merőben egyszerű lenne a helyzet, ha az állampolgárok a „gondoskodó” kormányzat valamennyi intézkedését beletö­rődőén tudomásul vennék, vagy készséggel elfogadnának min­dent, amit kövtelnek tőlük. Csakhogy a közügyek egy pillanatra sem téveszthetők össze a hatalom ügyeivel. Még akkor sem, ha a demokratikusan választott kormányzat látszólag semmi olyat nem tesz, ami tömeges elégedetlenséget váltana ki, vagy ha a korrupcióra utaló jelenségek könnyűszerrel elleplezhetők. Legalábbis egy ideig, hiszen - szerencsére - mindig lesznek olyanok, akiket kritikai észrevételeik megfogalmazásától és közzétételétől a kiszabható börtönbüntetés sem riaszt vissza. A félelemkeltésre épülő jogorvoslások amúgy sem tartoznak a demokrácia szabályai közé. Csak azok remélhetnek bármiféle hasznot mindebből, akikre - bevallva, bevallatlanul - a hatalmi önhittség a jellemző. Még egyszerűbben a foszladozó mundér becsületének a védelme, mely kétségkívül többféle indítékból táplálkozhat. Ha például maga a miniszterelnök nyújt be kere­setet a bírósághoz, kezdeményezése akár példamutató erejűnek is tűnhet. Am szolidaritást legfeljebb a rendíthetetlennek látszó klientúra tagjaitól várhat, akik a kínosan jogtisztelő állampol­gár szerepét nap mint nap eljátsszák. A többség viszont újra ki­szolgáltatottnak érzi magát. Mert minél szigorúbban akarják korlátozni a közügyek vitathatóságának a körét, annál nagyobb mértékben növekszik a bizalmatlanság. S ezzel egyidejűleg óha­tatlanul elértékelődnek a féligazságokat hordozó információk is, amelyeknek a terjedését senki sem akadályozhatja mg. S ki­vált addig nem, amíg a kurzusváltás esélye fennáll, illette amíg a liberális gondolkodásmód nem szorul teljességgel háttérbe. Ha az utóbbi bekövetkezik, a gondolatszabadság is veszélybe kerül. Kerékgyártó T. István „... a színházasdit látom ma is a gyerekek számára a legjobb megoldásnak. Ők készítsék a szöveget, ők válasszák a kelléke­ket, jelmezeket, ők állítsák be a jeleneteket, egyszóval ők maguk dramatizáljanak, érvényesítsék a játszó gyerek páratlan megje­lenítő készségét.” (Mérei Ferenc professzor) Majd így folytatódik a fény­szarui tornaterem falára felfüg­gesztett idézet: „Természete­sen ezekhez a foglalkozások­hoz nevelőket kellene képezni. Míg ők maguk sem tudnak játszani, addig tanítani sem tudnák." Önfeledten játszó, kacagó A drámapedagógus táborvezető pedagógusok közé csöppentem fél napra. A táborzáró egyik fel­adata volt kiscsoportokban me­sét dramatizálni. A meseszö­vésre félórát kaptak, ennyi idő alatt kellett megformázni, majd keretbe öntve, jelmezbe öltözve eljátszani a véletlenszerűen ka­pott mesefigurákat, kellékeket: az ólomkatonát, a kiskakas far­kát, bögyös Böskét, Balgát, a boszorkány seprűjét, stb. Az előadás sikere egyszeri és megismételhetetlen volt, amit a már közösséggé csiszolódott pedagógusok lelkes - felnőtt személyiségüket őszintén pad­lóra tevő - játéka garantált. Hol van ehhez a másik vég­let? - tűnődtem. A fásult, rezig­nált, kényszeredetten tanítók se­rege. Ez a sereg, nem az a sereg. Boldog lehet szülő, gyerek, ha a „bakancsosok” bármelyikével találkozik majd ősszel a tanter­mekben. Kovács Andrásné Rozika - táborvezető - a Jászfényszarui Általános Iskola magyartanára negyven éve színjátszó, hu­szonkét éve hogy megismerke­dett a drámapedagógiával, amit aztán tizenöt éven át tanított is a jászberényi tanítóképzőben. Ez idő alatt Fényszarun is társakat talált az új szemléletű pedagó­giához, így nőtt ki az országos hírű műhely a Jászság e kis vá­roskájában. Az utóbbi években már nyári táborokat is szervez a nyitott személyiségű, szakmai megújulásra is képes pedagógu­sok számára.- Elkezdtünk álmodozni, s ez lett belőle - mondja szerényen, majd a drámapedagógia lénye­gét önti szavakba:- Minden színházi eszközt igénybe veszünk a kreatív sze­mélyiség nevelése érdekében. Nem a fej, az ész a döntő, ha­nem a cselekvések sorozatában megvalósuló önazonosulás. A gyerekeknek a felnőttekhez és a társaikhoz való kapcsolataiban az érzelemnek engedünk nagy teret. Fő cél a kreatív, sokol­dalú, nyitott, toleráns személyi­ségfejlesztés.- Honnan ered a bakancso­sok elnevezés?- A tanítók a pedagógiai tár­sadalom azon közlegényei, akikre a hétköznapokban nehéz, de szép, felelősségteljes munka hárul a mindennapi értékközve­títés során. A közlegények min­dig bakancsban jártak, innen a gondolatpárhuzam. Alighogy kifújja magát a rög­tönzött színjáték után, örömmel mond véleményt a táborról Mátraháziné Gyöngyössy And­rea biológia-kémia szakos bu­dapesti tanárnő:- Nyolc évfolyamos kísér­leti gimnáziumban tanítok. Az itteni munka segített meg­látni a hibáimat, nagy-nagy megerősítést kaptam mind a felnőttekkel, mind a gyere­kekkel való további kapcsola­taimhoz.- Kacsó Balázsné Gátról (Munkács melletti falu) máso­dik alkalommal vesz részt a „jászfényszarui nyári oskolá­ban”:- Nálunk, Kárpátalján koráb­ban hírét sem hallottuk ennek a csodálatos, varázslatos játék­nak. Most is olyan boldogan fo­gok hazatérni, mint az első tá­bor után. Egy életre szóló - hivatásuk­nak elkötelezett - komoly játék ez, amelyben a legjobb színé­szekhez hasonlóan csak el lehet égni. Ám a „bakancsosok” számára ez természetes. Aho­gyan egyikőjük megfogal­mazta: „A drámapedagógus olyan ember, aki - önmagából mindent odaadva - mécsesként lobog utolsó leheletéig.” Kép és szöveg: Simon Cs. József És az ólomkatona szíve felengedett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents