Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-30 / 201. szám
4 1993. augusztus 30., hétfő A szerkesztőség postájából A gázvezetés a „ludas” Minek nevezzelek? • • • Augusztus 23-án munkatársunk Szent István-napi vásár Tiszafüreden címmel számolt be arról: miként ünnepel(het)tek a város lakói, valamint az üdülőkörzetben tartózkodók. Ábra- hám Tamás vállalkozó a szerinte téves információ helyre- igazítását kérte. Mint kiderült, csupán a Szent István-napi vásár elnevezést kifogásolja. Mert az események - ő sem tagadja - olyanok voltak, amilyenek. Ábrahám úr leveléből kitűnik, hogy 1992-ben kilenctagú szervezőbizottság állt össze - főleg vállalkozókból - a polgármesteri hivatal támogatásával, hogy hagyományteremtő szándékkal Szent István-napi vásárt rendezzenek minden évben, augusztus 20-án. Tavaly ezt az elképzelést sikerrel megvalósították. Idén tavasszal is többször összeültek, de mivel a gázvezetés miatt a belvárost több helyen felbontották, így nem tartották megfelelőnek a „terepet” az idei vásárra. A tavalyi színvonalat sem látták garantáltnak, ezért lemondtak a rendezvényről. Közben tudomást szereztek arról, hogy az Ex-Plusz Kft. augusztus 20-22-re látványos rockvásár megrendezésére tett ajánlatot, mégpedig a salakos focipálya melletti területen. (Minden bizonnyal a Szent István-napi vásár elnevezés volt a legcélszerűbb, amit egyébként valahol, valakik el is fogadtak. A szerk.) „Többször hirdették más újságokban is ezt az augusztus 20-i rendezvényt Szent István-napi vásárként. Másoknál is és Önöknél is kérjük ennek a téves információnak a helyre- igazítását. Tiltakozunk az ellen, hogy az ez évi félresikerült rockprogramot az üdülőövezetben Szent István-napi vásárkánt szerepeltessék és ezzel megkérdőjelezzék a mi szervezőmunkánk eredményességét. Úgy érezzük, hogy Szent István-napi vásárt a mi szervezőbizottságunknak van joga csak rendezni Tiszafüreden, mert az ötlet is tőlünk származik. Minden más egyéb rendezvény hamisan viseli a Szent István-napi vásár elnevezést Tiszafüreden. Jó lett volna, ha erről a tudósító is alaposabban informálódik... Elhatározásunk, hogy 1994-ben újra megrendezzük a város Fő utcáján az igazi Szent István-napi vásárt, amely formájában és tartalmában, színvonalában felül kell hogy múlja az 1992. évit...”- olvashattuk Ábrahám Tamás vállalkozó levelében. A cikk szerzőjének megjegyzése: „Tudósításommal kapcsolatosan csupán az alábbiakat kívánom közölni a levél írójával: Úgy érzem, hogy a megjelent pár sor - amit szigorúan a füredi lakosok véleményére alapoztam- egyértelműen és nagyon is világosan a Szent István-napi vásár szervezőbizottságának védelmében íródott. Az már más lapra tartozik, hogy a „Szent István-napi vásár” kifejezést, ami a helyi hirdetőújságban és több propagandakiadványban megjelent - betűről betűre változatlanul - magam is használtam. Hátsó gondolat nélkül, segítő szándékkal. Ezért most nem kívánhatok mást, mint hogy ’94-ben az elmúlt évihez hasonló színvonalon rendezzék meg a vásárt, hiszen ez a lakosság érdeke is.” Küldjön egy képet! Beugrunk a nagybőgőbe? Nagyon régi ez a kép, 1943 ősze óta őrzöm. Akkor az emberek magántermelők voltak, s nagyon sok gazda termelt fehér mályvát. A felvétel is ott készült, ahová jártunk dolgozni. Fiatal voltam, 16 éves. A 18 éves nővérem a jobb szélen ül, a húgom a balon. Ő 13 éves volt csak, de már jött velünk, kellett a pénz. Ezen a képen őrizzük a boldog gyermekkori éveket, amit feledni soha nem lehet - olvashatjuk özv. Bakó Józsefné (Tisza- gyenda) levelében. Nem tudjuk: hol ül vagy áll ő? Egyébként örülünk, hogy 18 éve előfizetője lapunknak, s reggelente mindig várja! Olvassa minél tovább! Kívánjuk: gyógyuljon meg! A képen az úgynevezett Katolikus Egységes Ifjúság tagjai láthatók. Egy sikeres előadás után készült 1949-ben Jászberényben, a Rékasi „korcsma” bejárata előtt. Helyére valamikor pártház épült, jelenleg az egészségház működik benne - írta Mátics Béláné Jászberényből. „Azok a szép napok...” Tartalékosok és nyugállományúak Civilekkel a lakosságért Aki még nem tudná, szűkebb pátriánkban is létezik és „mozgolódik” a Tartalékos és Nyugállományú Katonák Országos Egyesülete 2. Sz. Régiója. Rövidített neve: Honvédegylet. A hosszú nevű egyesület megyei irányítója Imre Sándor ny. alhadnagy, s Örményesen található. De ne vágjunk a dolgok elébe! Amint azt Kárpáti Vince ny. főhadnagy soraiból megtudtuk, „Szomszédok egymásért” alakuló megbeszélés volt a közelmúltban Karcagon, a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban - a Honvédegylet kezdeményezésére. Megyén belül ez a második ilyen jellegű ösz- szejövetel volt, az elsőt Örményesen tartották. A közbiztonsági gondokon kíván enyhíteni az önszerveződő legális mozgalom. Levélírónk nyitotta meg a karcagi találkozót, majd Kovács Imre rendőr hadnagy tartott tájékoztatót a résztvevőknek. Fekete Miklós rendőr százados a helyi jellegű tapasztalatokat ismertette. Czitán Mátyás ny. alezredes, a TIB katonai szekciójának tanácsadója üdvözölte a 7. és 8. választókerület jelen lévő képviselőit, majd azt kérte, hogy minél több fiatal vegyen részt e sokoldalú feladat megoldásában. Az alakuló megbeszélésen részt vett az egyesület megyei vezetője is, aki hangsúlyozta: igény van e mozgalomra a lakosság részéről. Lépéseket tesz a működési szabályzat rögzítése érdekében, akár polgári őrség rangra is emelik majd e szerveződést. Nem kötelező, hogy aki csatlakozik hozzájuk, tagja legyen a Honvédegyletnek. Szívesen várnak mindenkit, aki tenni szeretne valami hasznosat saját maga, ugyanakkor szomszédja biztonságáért, vagyonáért. Jelentkezni az egyesület helyi megbízottainál lehet, vagy közvetlenül a megyei megbízottnál, Karcagon Béres Sándor ny. főhadnagynál, Tiszafüreden Szigeti József ny. őrnagynál. Védtelenek, kiszolgáltatottak vagyunk Könyöradományt azért nem kérünk! Ismét sorozatban méltánytalanság érte a nyugdíjasokat, ezért kérünk minden állampolgárt - akinek van (vagy lesz) nyugdíjas hozzátartozója; a nyugdíjasokat, a nyugdíjas közösségeket és minden leendő nyugdíjast, hogy támogassák az 1993. augusztus 30-ra meghirdetett tiltakozási akciónkat. Tiltakozunk az általános forgalmi adó új kulcsai és az ebből eredő drágulás ellen. Tiltakozunk a nyugdíjemelés lassú ügyintézése és százaléka ellen. Tiltakozunk amiatt, hogy- csak az alacsony jövedelműek kapnak ellentételezést; (úgy látszik, hogy pl. 11.300 Ft már magas összeg!)- a megígért 1000-1500 forintnyi „könyöradomány” a megélhetési költségek emelkedéséhez képest elképesztően alacsony;- az adókulcsok változásának hatása állandó, de az egyszeri ellentételezés csak néhány hétre elegendő;- a családok többségének nincs már eszköze arra, hogy ezt az újabb áremelkedést kivédje, a többletkiadások fedezetét vásárlásainak, fogyasztásának csökkentéséből előteremtse. Utcára nem vonulunk, nagygyűléseket nem tartunk. Demonstrációt csak eredménytelenség esetén szervezünk. Most csak elkeseredésünket fejezzük ki; sebezhetőségünk, védtelen- ségiink és kiszolgáltatottságunk miatt. Nyilvánvalóvá tesszük azonban a politika számára: mi - létszámunknál és egységünknél fogva - a választások során képesek vagyunk az egyik legnagyobb erővé válni. Sorstársak! Barátaink! Az akciót a Kalocsa és Vonzáskörzet Nyugdíjasainak Egyesülete kezdeményezésére a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége hirdette meg augusztus 30-ra, az Országgyűlés őszi első plenáris ülésének napjára. Augusztus 30-án este 8 órakor minden lakás boruljun sötétbe három percre! A villanyok kikapcsolásával hozzuk tudomására mindenkinek elkeseredésünket, türelmünk végét. A JNK-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete Elnöksége Kátyúba jutott ügyintézés Hiányzik a legfontosabb okmány Tíz AK-s földemet két ökörrel, egy szekérrel, egy ekével, fogassal, fából „fabrikált” hengerrel, kölcsönkért, rozoga vetőgéppel művelgettem. Műtrágya, növényvédő szer, vásárolt üzemanyag nélkül 18 q kiváló minőségű búzát, 17,5 q napraforgót termeltem kát. holdanként. A családommal felépítettük a 700 négyzetméternyi „mintatanyánkat”! Minden 15 AK értékű földön egy számosállatot - öt mázsa élősúlyút - tartottam. Az Országos Mezőgazdasági Kamara és a Zöldmezőszövetség által elismert, kitüntetett „MINTAGAZDA” voltam. Földem a megélhetésünkön felül évi 11 százalék hasznot hozott. Tízévenként meg tudtam kétszerezni földterületünket és gazdasági épületeinket. Most, a visszaigénylésnél már minden iratot beszereztem. A tanyáról a jegyző úr két hiteles tanú aláírásával igazolást adott. Minden papírt sikerült összeszednem. A Kárpótlási Hivatal el is ismerte, hogy gondos munka volt, méltó a dicséretre. De ... Huszonhét kát. hold földemet 300 AK-érték- ben, a tanyát 360 AK-értékben nem számolhatják el, mert... egyetlen irat még mindig hiányzik: ez pedig az „elvételről szóló igazolás”... És ezt az összes érintett végigjárásával sem tudtam beszerezni. Sehol semmi nyoma sincs annak, hogy valamikor elvették volna a vagyonomat. Enélkül pedig nem számolhatják el. Odavész 650 ezer forint értékű kárpótlási jegyem. Kérdésemre az egyik fuvarozó azt válaszolta, hogy ezért a pénzért a fényképen látható régi tanya felépítéséhez az összes anyagszállítást elvállalja, ha meg tudom vásárolni. De hát... Miből?! És hova építsem a régi MINTATANYÁT?! Az én megjegyzésem: úgy látszik, hogy az ilyen szorgalmas gazdákra nincs szüksége a mai kormányzatnak! Id. Kanta Gyula Berekfürdő Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Expressz-ajánlva Nehéz az iskolatáska? „Nemrégen megkérdezték tőlem, hogy milyen terhet jelent a családnak az iskolakezdés. Azt feleltem, ne engem sajnáljanak, hiszen nekem csak egy gyerekem van. Kérdezzék meg azokat, akiknek két-három gyereket kell iskolába indítani” - fakadt ki egyik ismerősöm. Igaza volt. Szeptember közeledtével megváltozik az ember lelkiállapota. Régebben csak a diákok gondoltak némi szorongással a tanévkezdésre, de mostanában egyre többször a szülőnek is görcsbe rándul a gyomra. Mert felmerül a kérdés: tud- ják-e vállalni a beiskolázást? Az összegek ugyanis félelmetesek. Voltak előrelátó iskolák, ahol már korábban beszedték a tankönyvek árát - ezer forint körüli összeget. Ahol nem kérték el már májusban, júniusban ezt a pénzt, ott most kell előteremteni. Hozzáadhatjuk még a tanszerek árát, valamint azt, hogy általában minden szeptembert tomaruha- és tornacipő-vásárlással kell kezdeni, ami már tavaly is meghaladta az 1500 forintot. Ha valakinek még iskolatáskára is szüksége van, az nem ússza meg 1500-2000 forint alatt. Netán őszi cipő is szükségeltetik, mert jön az esős idő. A váltócipőt még nem is említettem. Akárhogy számoljuk, ez az iskolakezdés belekerül gyerekenként 5-7 ezer forintba vagy még ennél is többe. Ha ezt megszorozzuk kettővel, hárommal, és kivonjuk az átlagjövedelemből, siralmas a kép. Ennyi pénz előteremtése még az átlagos családoknak is gondot okoz. Nem is beszélve arról, ahol munkanélküliek a szülők, a család a létminimum környékén, esetleg alatta tengeti napjait. A települések önkormányzatai erejükhöz mérten próbálnak támogatást adni a tanévkezdéshez. Törökszentmiklóson a szülő kérésére ad eseti segélyt a polgármesteri hivatal: 1500-2000 forintot, a gyerekek számától függően. Martfűn pl. egy támogatásra szoruló általános iskolás gyermek 3000-3500 forintot is kap. A szakközépiskolás rászorulót 4500 forinttal támogatják. (Ezek az összegek is mutatják, hogy mibe kerül az iskolakez- -dés). Másutt más a támogatás mértéke, amely bizonyos esetekben a kiadások nagy részét fedezi, de ahol például gyerekenként 300-500 forintot adnak, ott csak enyhíti a terheket. Az önkormányzatok segítségnyújtása kiegészítésre szorul. Bizonyos munkahelyek már korábban is adtak beiskolázási támogatást. Talán nem ártana ezen gondolkodni az idén is. Még nem késő. Senki nem irigyli őket A környezet sínyli a csordát! Felháborodva olvastuk augusztus 11-i lapjukban A tehéncsorda gazdái című cikket. Senki sem irigyli a két Erzsébet asszonyt azért, hogy sok tehenet tartanak, sokat dolgoznak a kevés nyugdíjuk mellé. Magánügyük, hogy mennyit gürcölnek, miért küszködnek! A falusiak csak azért vannak felháborodva, hogy ahol a csorda a kö- vesutakon végigmegy a legelőig, ott a házak előtt, a járda mellett fa, virág, bokor meg nem marad, a tehenek kitapossák. Hisz annyi jószágot terelni úgy, hogy egy csomóban tartsa őket két személy, lehetetlen. Ha szóvá tesszük a kárt, ők sértődnek meg. A jószágtartás ellen senkinek nincs kifogása, de végül is az az igazság, hogy sokal- lunk ötven tehenet a falu közepén, a cukrászda, az orvosi rendelő közelében. És főleg a tartási körülményeket kifogásoljuk! Ennyi állathoz már minimum emésztő kellene, hogy a trágyalé ne az udvaron álljon, és ne folyjon át a szomszédokhoz. Többször próbáltunk ezekről beszélni Tóth Erzsikével, de a válasza az, hogy nincs nekik idejük mindenre, és nem tudja elképzelni, hogy valaki annyira allergiás legyen a legyekre. Annyi van belőlük, hogy az ajtóinkat alig merjük kinyitni. Mi egy-egy háznál annyi légyirtót elhasználunk, hogy másutt tíznél se többet. Sajnos, a Béke úton három családnál súlyos hasmenés lépett fel, két 16 hónapos gyereket kórházba kellett vinni. A fertőzést a legyek terjesztik. Tegyünk panaszt a polgármesteri hivatalnál - tanácsolták felvetésünkre a tisztiorvosi szolgálatosok. Ott viszont azt válaszolták: nincs korlátozva, hogy ki mennyi tehenet tarthat. Ha ez így van, akkor legalább a körülményeket kellene megnézni! - panaszolta öt kenderesi lakos, írtak a megyei tiszti főorvosnak is, abban reménykedve, hogy majd csak akad valaki, aki szétnéz a tehéncsorda körül. Nekünk az a véleményünk, hogy a polgármesteri hivatalnak feltétlenül figyelemmel kell kísérnie, hogy a település közepén - s másutt is - milyen körülmények között, mennyi állatot tartanak az állampolgárok! Bélyeg bélyeg hátán Rákó Mihály szolnoki olvasónk bosszúsan kereste fel szerkesztőségünket. Régebben vásárolt több borítékot 12 forintos felülnyomott bélyeggel. Nem levelezik gyakran, a postai tarifa viszont változik. Vásárolt hát bélyegeket, s ráragasztotta a megmaradt borítékokra, a mellékelt ábra szerint. (Több ilyen borítékja van!) Nagyot csalódott, amikor a postán a levelet nem fogadták el tőle. A boltban naponta elviseljük a pár dekás csalásokat - panaszolta -, s a posta monopolhelyzete is bosz- szúságot okoz. (A bélyeget mi az előnyomott mellé - attól balra - ragasztottuk volna!)