Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

1993. augusztus 23., hétfő 7 Húszon innen — tízen túl Nagy Milán versei: Cím nélkül Nappal boldog vagyok, . De este elönt a vágy. Uralkodik rajtam, Rabszolgává avat, leigáz. Nappal, mint a jégszirt, De este elönt a láz, Elolvad a hegy, s a kéz, mely Benne van arcul vág. Ébrenlét Sakálok, vámpírok, halottak! Ne gyertek, Ne gyertek, mert becsuktam, Becsuktam ablakot És elküldök minden alakot, Ki nem fér ide. Nem fér ide még egy rossz, Rossz, ami volt. Legyen jó, ami volt. Nincs már semmim, csak a volt, Minden, mi csak álom volt. A könyv elvarázsol... A könyv elvarázsol, hangula­tot lop melléd, úgy érzed: te is ott vagy. Te vagy a királylány, akit csókkal ébreszt álmából a herceg; néhány év múlva téged támadnak meg az irokézek, s te mint a legjobb barátodért iz­gulsz Winettouért. Újabb évek telnek el, s te bu­likra jársz Kanóccal, talán Gya­log Julival is találkozol. Eddig nem is tudatosan olvastál, de most beléd nyilall az érzés: ol­vasni jó. És újabb könyvek után kutatsz, hogy elmerülhess a be­tűk birodalmának tengerében. Varázslat tart fogva. De magadban adj hálát a sorsnak, hogy tudsz igazságot, szépséget találni a betűk világá­ban. Örülj, hogy neked ez meg­adatott. Tini szépség Haj, haj, haj trükkök Milyen a hajad: barna, vörös, fekete, dauerolt vagy vékony szálú? Tulajdonképpen mind­egy, csak ápolt legyen és hoz­zád illő. Ha fodrászhoz mégy, próbáld vele megbeszélni, sze­rinte mi állna neked jól. Persze a frizurákra is vannak „alapsza­bályok”. Például: ha kerek ar­cod van, ne gömbölyítsd tovább rövid gombafrizurával. Ha hosszúkás a fejformád: jöhet a rövid frizura. Ha feltűnően rö­vid a nyakad, ne kísérletezz nyakba lógó, hosszú hajjal, csak még jobban „összenyom”. Igazi szerencséje annak van, akinek úgynevezett szív alakú az arca, hiszen neki minden frizura jól áll. Egy azonban biztos: ápoltnak kell lennie. Ehhez az alapvető hozzávaló a megfelelő sampon. Erre nem árt egy kis figyel­met szentelni, hiszen minden­nek ez az alapja. Ráadásul nem igaz, hogy a jó sampon feltétle­nül drága. A sampont ne tömé­nyen öntsd a hajadra, hanem mindig hígítsd fel meleg víz­ben, s így használd. Ha nehezen fésülhető a hajad, használj öblí­tőbalzsamot. Ettől szép fényt kap a haj, s könnyen fésülhe- tővé varázsolja. Sokan „szenvednek” attól, hogy túl vékony szálú a hajuk. Erre is van megoldás. Azonkí­vül, hogy megfelelő sampont használsz, a szárítás is fontos. Ha alulról szárítod a hajad (pél­dául előrehajolva), sokkal több­nek fog látszani. Ezenkívül fon­tos a megfelelő hajvágás is. Kérd meg a fodrászt, hogy úgy­nevezett tompa vágást alkal­mazzon, vagyis lépcsőzetes nyí­rást, ez is dúsabbnak fogja mu­tatni a frizurád. Időnként nem árt pakolást tenni a hajadra, hogy regenerá­lódjon (ha meg daueroltatod, egyenesen kötelező). Ehhez is kérd ki a fodrászod véleményét. Végül néhány szó a fiúknak. Egyre nagyobb divat a hosszú haj (időnként még attól is füg­getlenül, jól áll-e viselőjének), ezért nektek is fontos a hajápo­lás! Rémes látvány egy hosszú, zsíros haj. Tehát rajta: a szép hajért! Játék a listánkon Kedves Borsányi Me­linda és Ildikó, Szolnokról! Először is elnézést, hogy ilyen sokáig húzódott leve­letek megjelenése, de na­gyon sok slágerlistát kap­tam időközben. Következ­zen tehát a ti slágerlistátok: * * * A külföldiek: 1. Haddaway: What is love? 2. 2 Unlimited: 'Tribal llíinrp 3. UB 40:1 can’t help 4. Ace of Base: Wheel of Fortune 5. Take That: Could it be magic 6. George Michael: Five Live EP 7. Janet Jackson: That’s the way love goes 8. Tina Turner: I don’t wanna fight 9. Snow: Informer 10. Whitney Houston: I have nothing * * * És a magyarok: 1. Manhattan: Hosszú az út 2. Zoltán Erika - Kiki: Botladozunk 3. Edda: Ma minden más 4. R-GO: A szerelem csak játék 5. Rapülök: Piti Woman 6. Manhattan: Nem is igaz: 7. Szomor György: Hagyd, hogy szép legyen 8. R-GO: Kalandorok, csavargók 9. Rapülök: I love you 10. Anita: A vágy a szí­vünkhöz * * * És következzenek a kérdé­sek: 1. Mi Csoki (Manhattan) eredeti, polgári neve? 2. Mi David Bowie legújabb albumának a címe? 3. A nemrég nálunk járt Faith No More együttes már korábban is fellépett Budapesten. Melyik együt­tes elözenekaraként lépett színpadra akkor? A válaszokat augusztus harmincadikáig (csütörtök) juttassátok el hozzám. Le­veleiteket előre is köszö­nöm. Addig is: sziasztok! Horgászok Egy férfi úszik a folyóban, s hirtelen elkezd fuldokolni. Sze­rencsére meglátja, hogy a par­ton ülnek néhányon. Elkezd harsányan kiabálni:- Horgászok! Horgászok! Meglehetősen bosszús hang felel a partról:- Mi is, csak mi csendben va­gyunk. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Ezt láttuk... Egy 2500 kilométeres turné Aki arra vállakozik, hogy kü­lönböző táborok és kollégiumok lakójaként bejárja Romániát, előtte barátkozzon meg a hideg vízzel, mert meleget bizony nem nagyon talál. Nekünk is így kellett ten­nünk, bár eredetileg más céllal léptük át a határt. Műsort ad­tunk Erdélyben, illetve a ten­gerparton. Mottónknak az „Él­jen a szeretet” címet választot­tuk, és hűen ehhez, csak tapsot és vidám mosolyokat fogadtunk el fizetségül. A csoport július 20-án indult Szolnokról dr. Kollár József és dr. Pető Ede vezetésével. Résztvevői a Pélikán Táncklub hét táncospárja, a Tiszaparti Gimnázium zene tagozatos osz­tályának hét lánytanulója, egy Farmosról érkezett fiú (aki a tangóharmonikát bűvölte), és a szolnoki Humanitás Alapítvány tagjai voltak. Az első előadást még aznap tarottuk Deznán, a poliklinika ifjú lakóinak. A fellépést köve­tően a helybeliek kedveskedtek egy dalcsokorral. A következő műsort Déván adtuk, ahol ugyan már volt színpad, erősítés és vi­lágítás, a közönség azonban hi­ányzott. Ennek ellenére a sze­replők hatalmas lelkesedéssel adták elő műsorukat. Ezt egy bukaresti fellépés követte, ahol rajtunk kívül a helybeli csapat is szerepelt. Este a főpolgármester tartott foga­dást a tiszteletünkre. Másnap lehetőség nyílt egy rövid város­nézésre. Döbbenetes látványt nyújtott a sok-sok éve nem ’.használt, berozsdásodott daru­erdő és az „elitlakások”, ame­lyek ugyan kész állapotban 50 ezer dollárt, illetve annak meg­felelő értékű lejt érnek, ám épí­tésük a forradalom óta teljesen leállt. így a mintegy 250 ezer (!) lakásnak csak itt-ott van önké­nyes gazdája. Hasonló élmény volt az egyik kirándulás alkalmával az a több négyzetkilométeres vasércfel­dolgozó üzem, amit Hunyad vá­rától alig egy kilométerre telepí­tettek. Bukarest után a pihenés per­cei következtek: a csapat Kons- tancába, Románia legnagyobb kikötővárosába utazott, ahol négy napig lakott egy ifjúsági táborban. Itt találkoztunk ugyan meleg vízzel, de csak 12.30-tól 15 óráig, amikor a többség für- dött vagy hideg vízzel tusolt, esetleg az árnyékban hűsölt. Az étel úgy készült, hogy az adagot a csoport létszámára egyszerűen felhígították vízzel, így lakott jól például 34 tagú kis csapatunk egy húszadagos tej- begrízzel. Am az idő és a tenger szuper volt, ezért ezek az apróságok sem törték meg kedvünket. It­teni összes programunk egy rö­Több, mint testőr A srác most múlt tizennyolc. Nagykorú lett. Élete azonban zsákutcába kezdett futni. Csalódott a szülőkben, az is­kolában, a lányokban. A saját életét szerette volna élni, de a kudarcok falait nem tudta át­törni. Kockáztatott. Most kedvelt, tóparti üdülőhelyünk egyik nép­szerű szórakozóhelyén testőr­ként dolgozik. Lányokra vigyáz. A lányok, az őrzés „tárgyai”: diákok, egyetemisták, családanyák. Ti­tokban űzik mesterségüket. Cél­juk, akár a testőrnek, egy bizto­sabb egzisztencia. A testőr kitartóan és alaposan figyeli a lányok társaságát, s közben apró, a védenc számára veszélyes jeleket is rögzít a fe­jében. A bár magyar fényei olcsók és szépek. Van fizetőképes ke­reslet. A turizmus ott aranybá­nya. A testőr 2 ezer forintot kap egy őrzésért. Egy éjszaka alatt 12 darab ezres is összejöhet. Sok ez vagy kevés? Ezen a területen a pénz be­szél. A bizalmatlan, rideg fellé­pés nála már szakmai ártalom. Álarc, védekezés-e mindez, vagy a személyisége lett ilyen? Nem tudhatom. De jó lenne, ha a testőröket is megvédené valaki ezektől a egyéniségromfcoló, szakmainak nevezett, sötét árnyaktól. Csillagszemü videbb előadás és a delfinárium megtekintése volt. Utolsó állomásként a Székely­földet, pontosabban Székelyud- varhelyet és Ivót vettük célba. Ivó egy 500 lelket számláló színtiszta magyar falu, amely közelében Ceausescu gyönyörű vadászkastélyt építtetett. Ha­talmas meglepetésben volt ré­szünk, amikor jó tízperces gya­loglás után egy kis házikóra bukkantunk a hegy tetején, egy tisztáson. Az itt élő néni kedve­sen behívott, és büszkén mu­tatta meg nekünk kis birodal­mát, ahol nyulat, tehenet és lo­vakat tartott. A kertjében min­den megtermett, és kimozdulnia is csak háromhetente kellett, ha a fűszer vagy a cukor kifogyott. 40 éve él ott. A séta után újabb műsort ad­tunk a helyi iskolában, melynek kapujára ( a következő volt vésve: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, test­vér, ne légy hűtlen soha." Az utolsó nap délelőttje rövid városnézssel telt el Székelyud­varhelyen. Itt az utcanévtáblák kétnyelvűek, mindenki értett magyarul, és meleg vízben fü- rödhettünk! Bár akadtak nehéz helyzetek és végtelennek tűnő órák, mégis rengeteg barátot találtunk, és ha másért nem, hát ezért az egyért megérte. Ifj. D.Sz.M. Van egy gitárom Van egy gitárom. Árván, szomorúan ácsorog a kihalt akvárium üvege előtt. Én, értetlen, leláncolt kezű szo­batársa vagyok, aki estén­ként az ablakban ülve elme­reng, olvas, tanul, gyertyát gyújt és tudatlan dallamo­kat dúdol, aztán elalszik. Előfordult már, hogy a macska fergeteges ugrán- dozásai közben egy nagyot lökött rajta, ő pedig egy dü­hös, tehetetlen „gong"-gal oldalra vágódott. A hozzánk keveredett gyerekek idegesítő durva­sággal megtépik húrjait. Ilyen kitaszított, félrelökött szerelmem ő. Nem ismerem hangjait, nem tudom szóra bírni, csak látom pokoli, néma fájdalmát. És én, az érzéketlen, hideg lakótárs - néha csodás zenéket hallga­tok. Ö pedig csendesen re­meg a dicsőségért. Egyszer, mikor alszom, az éjben ta­lán felperzselődik, és gyá­szolhatom azt a reggelt, amikor megtalálom. Nem nézem ezt a lassú, portala- nított halált. Kell egy értő ember. Aki megold minden problémát. Aki tud gitá­rozni. Meg kell tanulnom gitá­rozni. Fenyvesi Anett Egy kamasz problémái Rácz Orsolya: Katt - lejárt a kazetta. Egyedül vagyok itthon. Az egész lakásban olyan csend van, mint egy temetőben. Tudjátok-e, hogy milyen egyedül lenni a kihalt házban? Furcsa. Amikor kezded meg­szokni a némaságot, akkor kezd el valami motoszkálni. Meg- állsz, mereven nézed a zaj for­rását. Kiver a veríték. Egész tes­teden bizsergés fut végig, majd megkönnyebbülten veszel léleg­zetet, mikor rájössz, hogy csak egy ártatlan légy gabalyodott bele a pók hálójába. A tanuláson kívül, délutá­nonként csak edzésre vagy fa­kultációra járok vissza az isko­lába. Ha el is megyek egy osztály­társam születésnapjára vagy névnapjára, biztos, hogy onnan én távozom a leghamarabb. Anya és apa megszabja, hányra kell otthon lennem. Meg va­gyok győződve, hogy a javamat akarják, de így?!- Hányra kell menned, Orsi? - kérdezi általában anya.- Fél háromra - válaszolom.- Szeretném, ha hatra már itthon lennél - „ajánlja” szigo­rúan.- De anya! - kiálltok felhá­borodva. - Hiszen akkor van a buli csúcspontja!- Nem érdekel! - válaszol mérgesen. - Ha tovább ellenke­zel, még addig sem maradhatsz! Ilyenkor félrevonulok, s csendesen „tombolok” egy ki­csit. Sokszor úgy érzem, velem nem foglalkoznak annyit, mint a testvéremmel. Mert neki min­dent lehet-; oda megy, ahova akar. Amikor vendégségben va­gyunk, inkább hallgatom a fel­nőttek unalmas beszélgetését, mintsem a kicsikkel menjek labdázni, kirakózni, babázni. Ezért régen szidást kaptam.- Miért nem tudsz a gyere­kekkel menni? Miért kell a fel­nőttek nyakán csüngened? Nem igaz, hogy nincs jobb időtölté­sed annál, hogy hallgatod a be­szélgetésüket!- Nincs igazatok! - háborod­tam fel olyankor. - Azért, mert csendben ott vagyok, még nem zavarok senkit. Nem kell nekem esni! Mostanában azért inkább megdicsérnek, mivel tudják, hogy most vagyok abban a kor­ban, amikor a gyerek nem tudja eldönteni a hovatartozását. Az elmúlt időszakban hama­rabb felkaptam a vizet a kelle­ténél. így van ez a testvéremmel is. Ha netán incselkedik, grima­szokat vág, vagy éppen vere­kedni támad kedve: repülnek a pofonok. Az ilyen párharcoknak azért mindig én iszom meg a levét, mivel nálunk a „Te vagy a na­gyobb, neked kellene a kicsit tanítani!” mondat járja. Sokszor, ha egyedül érzem magam, a Repülők együttes Kék Rapszódia című dalát hall­gatom: * * * „Fényben ázik az utca cucca: Több száz millió nikotincsutka, Padok és kövek, sok ősrégi szöveg a falakon, Valaki lovagolt a szavakon, Na és, na és, na és, na és? Nagyon utálom, amikor magam alá nyom a Magányom.’’

Next

/
Thumbnails
Contents