Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
4 1993. augusztus 23., hétfő A volt kormányzónak is Joga van az anyaföldben megpihenni Augusztus 12-i lapunkban Jámbor Miklós felhívása jelent meg, aki az MSZP Kenderesi Szervezete nevében arra kérte a helybélieket: távolmaradásukkal tiltakozzanak a volt kormányfő újratemetése ellen. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei és Városi Magyar Út Kör juttatott el hozzánk egy válasznyilatkozatot, melyet rövidítve adunk közre: „Az önök elhatárolódása és tiltakozása e kegyeleti aktustól sértő, ízléstelen, embertelen és demokráciaellenes! Természetesen mindez sajátos ízlésük, elveik és szívük jogán lehetséges, sőt engedélyezett. Az azonban már elfogadhatatlan, hogy a haladó, független demokratikus erők támogatottságára hivatkozzanak! Elutasítjuk, hogy nevünkben is - elsősorban Kenderes és Bánhalma tisztes lakóinak nevében is nyilatkozzanak pártos - és évtizedekig a magyarság számára káros - történelemszemléletük alapján egy olyan emberrel kapcsolatban, aki - szerintünk - soha nem adta fel magyarságát, minden nehézségeinkkel, veszéllyel, sem ellenségeinkkel szemben!” A Magyar Út Kör helyesli a tisztességes, illő újratemetést, s javasolja az MSZP Kenderesi Szervezetének: a kormány tagjainak az eseményen történő részvételükkel kapcsolatos aggodalmaikat felejtsék el! A „parkrongáló” álma Gyönyörű pázsit lesz a pénzéből Helyszín: Szolnok, Körösi út jobb oldala: autóbejárat a teherpályaudvarra. az új ravatalozóval majdnem szemben. Két autós barát néhány percre megállt itt a minap, volt egy-két sürgős mondatuk egymáshoz. Mivel a két autó nem fért el a kijárat előtt, az egyik - autója első kerekével a bokán felül érő gazos, kisült dudvamaradék szélére állt. Vesztére, mert jött a „közeg”. A szigorú rendszabályok még szigorúbb megkövetelője, a közterület-fenntartó szorgalmas dolgozója, és így szólt: Kérem, a vétkes fizet 500 forint helyszíni bírságot. Ha nem fizet, az utolsó „számla” akár 30 ezer forint is lehet. A bírság jogcíme pedig: parkrongálás. Első meglepetésében a „parkrongáló” megszólalni se tudott, majd rájött arra, hogy nincs is nála annyi pénz. Autós barátjától kért kölcsön, megjegyezve, hogy komám, drága volt nekem ez a beszélgetés. de majd rendezzük egymás között a tartozást. A „parkrongáló” ..legombolta” az 500 forintot, megkapta a befizetésről a nyugtát. Azóta abban bízik, hogy néhány kilogramm pázsitfüvet vásárolnak az illetékesek a pénzéből, és igazi, szép pázsit lesz szabálytalankodása helyén. ígéri, többet nem parkol ott, még' gondolatban sem. Mellesleg: megnézte az idegen szavak szótárát, onnan is tudja, hogy a park (angol szó) nagyobb, gondozott kertet, nyilvános kertet, díszkertet jelent. Megesküszik, hogy ahol ő állt - 500 Ft-ért -, nem ilyen volt... F. L.-né Szolnok Küldjön egy képet! Tízen voltunk, öten vagyunk Régebben írtak dr. Szabó Lászlóról, gondoltam: elküldöm ezt a képet. Tízen vagyunk rajta, a honismereti szakkör tagjai 1976 szeptemberében, amikor ő tartott előadást. A képen lévők közül öten már „elköltöztek” e világból. Állnak (balról jobbra): dr. Nagy Károly, -t-Szádvári Andrásné, +Kun László, dr. Szabó László, Kelemen Pálné, +Tóth István, Sipos Sándor; az ülő sorban: -t-Hagymási Sándor, Talpalló Piroska, +Győrffy Lajos. A megszűnt tanyai iskolában Az 1967-ben megszűnt szelesháti tanyai iskola 1-8. osztályos tanulóival vagyok ezen a képen, az 1963/64-es tanévben. A kép bal alsó sarkában Bíró László birkózóbajnokunk látható, első osztályos korában. Kis tanítványaim közül négy fiatalon hagyta itt szeretteit. - A levelet s a fényképeket Kelemen Pálné küldte Túrkevéről. A szerkesztőség postájából Kétnapos kirándulás, autóbusszal A Déryné klub névadóját köszönti A szolnoki Déryné nyugdíjasklub szeptember 25-26-án kétnapos, buszkörutas koszorú- zási ünnepséget szervez Déryné Széppataki Róza születésének 200., halálának 121. évfordulója emlékére. (A neves magyar színésznő születésének évfordulója december 23-án, halálának évfordulója pedig szeptember 29-én lesz. A szerk.) Szeretnék, ha a művészetet tisztelő, kedvelő egyesületek, klubok csatlakoznának hozzájuk saját szervezésükkel; jelenlétükkel emelnék az esemény színvonalát. A szolnokiak szeptember 25-én 8 órakor indulnak a Pelikán-parkolóból. Berényben többek között megnézik a Jász Múzeumban a Déryné-emlék- kiállítást. A szülőházon lévő emléktáblát 14 órakor koszo- rúzzák meg. Az ünnepi beszéd után a szolnoki Torma Mihály tárogatón ad elő Déryné énekelte dalokat. Úgy tervezik, hogy a szombati program Miskolcon zárul, vacsorával, témabeli műsoros esttel. Vasárnap kb. 10 órakor a miskolci Szent Anna temetőben a Jászberényből vitt szülőföld és a koszorú elhelyezése után emlékeznek Déryné küzdelmes életére. Szabad programként a miskolc-tapolcai barlangfürdőt, esetleg a lillafüredi csónakázótavat keresik fel. A klubtagok szívesen veszik, ha akár egyéb ötlettel is gazdagítanák elképzeléseiket a jelentkezők. Szállás, étkezés: szolid áron! Szeptember 1-ig lehet jelentkezni Bozsó Gyulánénál (5000 Szolnok, Nagy I. krt. 18. V/3). A klubtagok egyébként péntekenként, 17-20 óra között találkoznak a Városi Művelődési Központban (Hild tér 1.). Összeszorul a szív... Italra telik, ételre nem! Végső elkeseredésemben fordulok Önökhöz, mivel olvastam az újságban, hogy szigorítják a háznál való italkimérést. Rákóczifalván lakunk, ... gyermeket nevelünk, de az én férjem sajnos nem a családot választja, hanem a közeli bögrecsárdát. Talán még engedélye sincs a bögrecsárda tulajdonosának vagy üzemeltetőjének. De ez csak egy a sok közül. Sokat gondokoztam már rajta, hogy 16 forintért milyen pálinkát tudnak mérni? Egész hónapban azért a hitelekből szépen ösz- sze-összegyűlik nekik, úgy, hogy nekünk már semmi nem marad a megélhetésre a munkanélküli-járadékból. Úgy hallottam - az újságcikken túl is -, hogy szigorúbban ellenőrzik az ilyen zugkiméréseket. Jó lenne, ha az illetékesek utánajárnának, mert itt a polgármesteri hivatalban dolgozóknak nincs ilyesmire ideje. Sajnos, én tehetetlen vagyok, nem tudom egyedül elintézni - írta egy elkeseredett feleség, édesanya. S amiért összeszorul az ember szíve: az asszony azt kérte: nevét, címét senkivel ne közöljük, mert ha a férje megtudja, hogy levelet írt nekünk, mindent kapnának tőle, csak jó szót nem. Sajnos, az engedéllyel vagy anélkül „üzemelő” ital- és zugkimérések ügyében mi nem tehetünk semmit, legfeljebb: felhívjuk rá ezúton is az illetékesek figyelmét! A gyermekek száma egyébként nem hanyagságból maradt ki a levélből! Nem tudjuk, iskolások már vajon? Szegénykék, hogyan kezdik majd a tanévet? S ez nem csupán az anyagiak miatt vetődött fel bennünk! Bicskei útikalauz Kellemes hétvégi program lehet Bicskét legalkalmasabb vasárnap felfedezni. Ilyenkor a város fényében tündököl. Templomaiban neves egyházi személyiségek mondják a misét. Régebbi magánpalotái, történelmi nevezetességű kastélya, valamint új lakótömbjei, intézményei méltósággal magasodnak az ünnepi csönd fölé. Fejér megye sokat megért városát a régi korok és a mai élet szellemisége lengi be. Érdemes felkeresni. Példás összefogással készült - a turisták használatára és természetesen minden, Bicskét szerető érdeklődő számára - az idei nyáron megjelent Bicskei útikalauz, amely hű képet ad a város múltjáról, jelenéről, műemlékeiről, történelmi nevezetességeiről, új intézményeiről. Öröm olvasni, mert alkotói tudásuk javát nyújtották. A városkalauzt Szeberényi Zsolt polgármester előszava vezeti be. Az első rész magvas várostörténeti összefoglaló: kronológiai sorrendben adja elő a város hiteles históriáját; bemutatják gróf Batthyány Kázmér (1807-54) reformbarát politikus hazafit, aki kul- túrközponttá tette a korabeli Bicskét, aki csillagvizsgálót építtetett a kis hegyi kastély mellett és vezetésére a matematikus-csillagász tudóst, Nagy Károly akadémikust hívta meg; Vörösmarty Mihálynak évjáradékot biztosított. A Séta a városban c. fejezet képekkel illusztrálva ismerteti a nevezetességeket. Ugyanakkor fájó szívvel látjuk a nagy hírű csillagvizsgáló és a mauzóleum háborús károkat szenvedett, romos épületeinek fotóját, és szomorúan vesszük tudomásul, hogy máig nem akadt vállalkozó ezek újjáalakítására és kulturális célra történő haszhosítására. Dr. Domonkos János Budapest Diszkó, kórházi betegeknek! A szolnoki MÁV-kórház betegeinek a péntek és a szombat délután kezdődő és hajnalig tartó időszak hoz változatosságot abba a nagy eredménynek számító gyógyító nyugalomba, amelyet az orvosok, az ápolók, ápolónők és valamennyi dolgozó áldozatos munkájával nyújt. A változás az a fergeteges dobszóló és rockmuzsika, amit az egészségügyi intézmény tőszomszédságában kialakított szórakozóhely (?) nyújt. A betegségtől, az éjszakai hőségtől elgyötört emberek a hajnalig tartó ordítozás és hangzavar miatt még altatóval se tudnak pihenni. Vajon ki a felelős ezért? Volt-e már kórházban az, aki a gyógyintézmény tövében erre engedélyt adott? Tisztelt Hölgyem vagy Uram! Ha még nem volt, ne örüljön, lehet benne része. Kívánjuk, hogy „diszkós” kórházba kerüljön! Jó lenne, ha elgondolkoznának azon, hogy miért küzdenek az intézet orvosai, ápolói? Betegségükből gyógyítsák-e meg ápoltjaikat, vagy a hétvégeken megtépázott idegeiket hozzák rendbe? Ezúton is-kérjük az illetékeseket, gondoskodjanak a kórház nyugalmát zavaró szórakozóhely azonnali bezárásáról. Ameny- nyiben kérésünket nem hallgatják meg, panaszunkkal magasabb fórumhoz fordulunk. A MÁV-kórház gyógyulni vágyó betegei Expressz - ajánlva Veszélyes szeánszok az iskolában Tiszaföldvárról kaptam levelet egy édesanyától. Megboldogult tanár koromban magam is találkoztam hasonló problémával, ezért úgy gondolom, nem árt, ha sorait hosz- szabban idézem. így ír: „Ahogy elkezdődött a nyári szünidő, áramolni kezdtek a szokásos riasztó hírek, vízhefúlás, biciklis baleset, hasmenéses járvány, napozás okozta betegségek, gyakoribb kábítószerezés, „rossz” társaságok és az újabb divat szerint a „szektaveszély”. Ezék mind mind elhangzanak a sajtóban is, de van egy olyan veszély, amiről nem tudom, felismerik-e egyáltalán, hogy veszély, tudnak-e róla, mennyire elterjedt táborokban, gyermek- üdülőkben az okkult dolgokkal való szórakozás? Asztaltáncol- tatás, tárgyak mozgatása, szellemidézés stb. Ha tudnak is róla a szülők, tanárok, mennyire veszik komolyan? Mert ez nem játék! Ártatlan játéknak képzelik, holott korántsem az. Tudom, hogy kollégiumokban több éve elterjedt ez a fajta vérpezsdítése a hétköznapoknak. Sajnálatos, hogy alig esik szó róla, hogy egyes gyermekek körében az üdülés fő bulijának számít a szellemvilággal való kacérkodás. Nem is nagyon csodálkozom ezen, hiszen a felnőttek értékrendszere is meglehetősen labilis, úgy gondolják, jó, ha gyermekeik is haladnak a korral és ilyesmivel borzolják idegeiket. Ebben a kérdésben a felnőtteknek kellene először tisztán látni, felismerni, hogy miben is rejlik e „játék” veszélye. Ebben az egész szellemidézősdiben számomra az a legmeg- hökkentőhb, hogy azok a szülők, akik váltig ateistának vallják magukat, azt mondják, nem hisznek a különös lelki jelenségekben, még kevésbé a szellemekben, magukat modern embereknek tartják, gyermekeiket nem engedik a kereszténység közelébe sem, a mindenkiben meglévő szellemi éhségtől hajtva mégis elmennek jósnőkhöz, horoszkópokat böngésznek, spiritizmusba keverednek, és ártatlan játéknak tüntetik fel tettüket. Idővel a kíváncsiságuk kiterjed a démonokban való hitté, hiszen tapasztalatokat szereznek a szellemvilágból, és ha a sötétség erőit hívják, azok jelentkeznek is különböző formákban. De előbb-utóbb fizetni kell ezért, a számla nem marad el, sokszor a gyermekeken csapódik le. Idegesség, szorongás, félelem, zavar, nyugtalanság, feszültség, komorság, agresszivitás formájában. Ennek a veszélyes játéknak olyan ára van, amit, ha előre tudnának az emberek, nem idéznék meghalt rokonaikat vagy John Lennont, hiszen aki a spiritizmus szabályait igazán ismeri, tudja, hogy nem ők jelentkeznek, hanem sötét démoni erők működnek közre ezen idegölő szeánszokon. Annyiféle módszerrel tud az ember a sötétség erőivel kapcsolatba kerülni, hogy az döbbenetes. Fájó látni az emberek és gyermekek életében ezeknek hatásait. Mostanában az egyszerű út, amely tiszta, békés, józan életet kínál, nem kell, mert azt sokan elavultnak tartják. A magam részéről inkább törekszem kapcsolatot létesíteni a józan, békés élettel vagy úgy is mondhatom, a Világossággal, mert számomra egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szellemi hatásnak teszem, ki gyermekeimet.” - írja Bagi Judit tiszaföld- vári olvasónk. Levelét azért idéztem ilyen hosszan, mert nagyon jól összefoglalja azt a veszélyt, amelyet ezek a spiritiszta szeánszok rejtenek. Irodalmi életünkből is van rá példa bőven, hogyan lettek idegbetegek, öngyilkosok, tudathasadásos őrültek azok, akik belemerültek az okkult „játékokba.” Ezért kedves szülők és tanárok, nem árt utánanézni, mivel telnek a tábori éjszakák, azt meg mondani sem kellene, menynyire nem mindegy, mit tanulnak tőlünk gyermekeink. CkyV- Uv, Hárman - négy keréken Abádszalókon láttuk ezt a négykerekű ,járgányt”, amelyen hárman kényelmesen, gondtalanul nézelődtek a községben és a vízparton. (Fotó: M. J.) Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
