Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

1993. augusztus 3., kedd Sport 11 Úszás Vége a hét szűk esztendőnek? Talán az idejét sem tudja senki annak, hogy mikor szá­molhattunk be jelentősebb szol­noki úszósikerekről. Most, sza­kítva a többéves rossz hagyo­mánnyal, két megyeszékhelyi tinédzser a hét végén Székesfe­hérváron megrendezett Magyar Utánpótlás Bajnokságról arany­éremmel tért haza. Oláh Gerda, aki „főfoglalkozásban” a Belvárosi Általános Iskola padját koptatja, figyelemre méltó 34,32 mp-es idővel nyerte az 50 m-es hátúszást. A másik „aranyos”, Ignácz Zol­tán a 100 m-es mellúszásban utasította maga mögé a mezőnyt 1:17,31-es időeredménnyel. O a Fiumei Úti Általános Iskola di­ákja. A már sokak által elteme­tett szolnoki úszósport váratlan sikeréről, a versenyzők egyesü­letének, a Szolnok Városi Sportiskolának vezetőedzője, Takács Zoltán beszélt nem kis meghatottsággal.- Székesfehérváron az ország 27 klubjának 310 versenyzője talákozott. A magyar bajnoksá­got az alig két éve átadott, cso­dálatos városi fedett uszodában rendezték. A mezőnyben a fiúk­nál 13, a lányoknál 11 év volt a benevezhető versenyzők felső korhatára. Mi hétfős csapattal képviseltük szakosztályunkat, és az előzetes várakozás alapján túlzottan nagy eredményekre nem számítottunk. Későbbi két győztesünk közül Ignácz Zolit Hétfőn délelőtt bemutatko­zással, a csapat elé tűzött célok, valamint a megváltozott, jobb feltételek ismertetésével kezdő­dött a vízilabdázók felkészülése a bajnoki idényre. Urbán Lajos ügyvezető elnök bemmutatta - már amennyire szükséges volt - az új edzőt, Wolf Pétert, majd átadta a szót Nagy Gábornak, az Elektrosoft SE elnökének, aki röviden ennyit mondott: „A já­tékosoknál az eddigi egyesüle­tek - Dózsa, Vízügy Dózsa, Ví­zügy SE - történetében még nem látott alapbéremelések lesznek. Mindenkivel egyénileg elbeszélgetnek, az a céljuk, hogy a vízilabda Szolnok él­sportjának egyik kiemelkedő ága legyen, Tóth Csaba pedig az Elektrosoft Rt. Kereskedelmi vezetője lett.” Az új edző, Wolf Péter - aki huszonöt évig az Újpest játé­kosa volt - elmondta, hogy OB I-es csapatnál három évig eddig csak másodedzőként dolgozott, most vezet majd először egye­dül első osztályú együttest. Kemény munkával készíti fel játékosait a bajnokságra, erősí­tartottuk éremesélyesnek, Oláh Gerdát pedig legjobb esetben is csak a legjobb nyolc közé vár­tuk. Erre mit ad isten, bajnokok lettek! De félre a tréfával, nagy büszkeséggel tölt el, hogy a szisztematikus, fegyelmezett edzésmunka végre meghozta gyümölcsét. Mindkét siker úgy született, hogy a döntőben a gyerekek maradéktalanul betar­tották a taktikai utasításokat, és a fináléra tudták hozni csúcs­formájukat. Még a szakma jelen levő képviselői szerint is maga­biztosan, minden kétséget kizá­róan utasították maguk mögé el­lenfeleiket. A jó formaidőzítés egyébként a csapat többi tag­jára is vonatkozik, ugyanis fű­teni kívánja a csapatot emberi magatartásban és kapcsolatte­remtésben egyaránt. Ez eddig mintha hiánycikk. lett ,vo]na. Szeretné a gárdát az első hat közé juttatni, és arra törekszik, hogy legalább két játékos beke­rüljön a felnőtt válogatott ke­retbe. Tapasztalata szerint né- hányan.megálltak a fejlődésben, az utánpótlás területén viszont biztató a helyzet. Kérdésünkre, hogy mennyire ismeri a szolnoki játékosokat, ennyit mondott: „Mint a tenye­remet. Egyébként Tóth Csaba ellen még játszottam is.” Urbán Lajos délután kü- lön-külön elbeszélgetett min­denkivel s utána írták alá a szer­ződést. Mint megtudtuk, tízen kaptak profi szerződést, néhá- nyan viszont dolgoznak vagy tanulnak. Az alapbéremelés át­lagosan nyolcvanszázalékos lesz. Emelkedik a jutalom is, amelyből bizonyos összeget visszatartanak. Ezt a bajnokság végén, a helyezéstől függően arányosan elosztják. Jobb he­lyezésnél többet, rosszabbnál kevesebbet kapnak. A Magyar iámról futamra javuló időket úsztak, megdöntve számos, már szakállasnak számító megyei csúcsot, melyek még a ’70-es évek közepén születtek. Várat­lanul sikeres szereplésünk érté­két még az is növeli, hogy a ver­seny rendkívül színvonalas, a mezőny pedig nagyon szoros volt. Jellemző példa erre, hogy 200 mellen, ahol Ignácz Zoli ötödik lett, az 1-5. helyezettek közötti különbség 1 mp-en be­lüli volt. Úgy látszik, felnövekvőben van egy új szolnoki generáció, akik talán néhány év múlva visszaírják a Damjanich uszoda nevét Magyarország úszótérké­pére. Urbán Kupára külön jutalmat tűznek ki. A csapat még ebben a hó­napban új felszerelést is kap. A bajnoki mérkőzéseket mindig szombaton játsszák, de az eddigiektől eltérően nem 11 órakor, hanem délután, termé­szetesen a többi sportág maga­sabb osztályban játszó csapatai­val nem ütközve. Arra töreked­nek, hogy a bajnoki mérkőzések hangulata vonzó legyen, emel­kedjék a nézők száma, biztassák a csapatot, az ellenfelek pedig reszketve jöjjenek Szolnokra. Urbán Lajos külön felhívta a já­tékosok figyelmét a sportszerű életmódra. Nem szeretné, ha a vízilabdázókról negatív véle­mény alakulna ki. Profi szelle­met követelnek mindenkitől. A keretben láttunk több fiatal já­tékost, és itthon tartózkodik Krasznai Béla is. A tervek sze­rint augusztus 16-tól néhány napra Kassa csapata Szolnokra látogat. A három junior válogatott pedig - Lukács Dénes, Nagy Tibor és Varga Tamás - tagja a világbajnokságra utazó keret­nek. (pataki) Labdarúgás Nem jó Egerbe menni? Előkészületi mérkőzésen: Eger SE-Szolnoki MÁV MTE 8-3 (7-1) Szombaton az NB Il-ben sze­rencsével bentmaradt Heves megyei gárdához látogatott a MÁV MTE. Vígh Tibor veze­tőedző ezt a talákozót a kísérle­tezés kilencven percének ne­vezte ki. Formabontó módon - a kapus poszt kivételével - a me­zőnyjátékosok kipróbálhatták magukat szinte valamennyi sze­repkörben. így játszhatott például a söp- rögető Mészáros középpályást vagy a középpályás Mcd- nyánszki jobbhátvédet. A meg­szokott felállás megbontása meg is látszott az első félidő eredményén, az egriek egy he­test rámoltak a vendégek kapu­jába. A védelem tagjai nem ta­lálták a helyüket, a csatárok pe­dig jobbnál jobb lehetőségeket puskáztak el. A második játékrészben az­tán nagyot változott a mérkőzés képe. Ekkor már gördülékenyen folytak a szolnoki támadások, és kapujuk sem forgott igazi ve­szélyben. A jó iramú, színvona­las találkozó a számszerű ered­mény ellenére kitűnően szol­gálta a bajnoki rajtra való felké­szülést. Urbán Mai műsor Labdarúgás: Kun Kupa, Kunhegyes, 13.00 Sheffieldből jelentik A Malév menetrendszerű já­rata szállította Angliába a 21. úszó-vízilabda-műugró-műúszó Európa-bajnokságon részt vevő magyar válogatottak utolsó csoportját: az úszókat. A gép kapitánya külön is köszöntötte Egerszegi Krisztináékat, sok si­kert kívánva nekik az Eb-sze­repléshez. Előbb persze a Budapest- London légi úton óhajtott sze­rencsésen túlesni a társaság, amelyben a Bp. Spartacus vi­lágsztárján kívül még egy hölgy: az Európa-bajnoki ne­gyedik helyezett mellúszó, Csépe Gabriella kapott helyet. Igazi újonc a csapatban Zubor Attila, s nincs jelentős világver- senyes múltja Horváth Péternek sem. Annál tekintélyesebb már eddig is a pályafutása a 23 éves Deutsch Tamásnak, aki negye­dik és ötödik is volt már egyé­niben Európa-bajnokságon, Barcelonában pedig olimpiai hetedikként csapott célba 200 m háton. A 19 esztendős Czene Attila pedig a 200 m vegyes úszás bronzérmével büszkél­kedhet a tavalyi ötkarikás nyári játékokról. Asztalitenisz Ami egy héttel ezelőtt még csak valószínű volt, hétfőre véglegessé vált. Anyagi okok miatt elmarad a november 19- 21-re tervezett magyar nemzet­közi asztalitenisz-bajnokság, amelyre eddig kétévenként ke­rült sor.- Sajnos így kellett dönte­nünk, mert nem sikerült előte­remtenünk a rendezéshez mini­málisan szükséges hárommillió forintot - mondta Horváth Ti­bor, a szövetség főtitkára. - Hi­ába próbáltunk meg szponzoro­kat szerezni, a mai nehéz gaz­dasági helyzetben mind nehe­zebb pénzhez jutni. Döntésünk­ről már értesítettük az európai uniót. A jövő évi európai verseny- naptár lényegében már készen áll, így szerepel benne a jugo­szláv nemzetközi bajnokság is. Ez a tavalyi műsorban is megta­lálható volt, de az ismert politi­kai okok miatt elmaradt. Ha jö­vőre is ez történik, akkor esetleg átvállaljuk ennek megrendezé­sét. A Nyári Boogie Ejtőernyős-találkozó keretében huszonnégyen nem hivatalos formaugró magyar rekordot állítottak fel. Képünkön a rekordugrók. Itt még meggondolhattam volna magam... Az újságíró csak azt hiszi el, amit a saját szemével lát, amit maga tapasztal. Sokat hallottam már a tandemugrásról, írtam is róla, mégsem tudtam elképzelni, milyen érzés lehet zuhanni a semmibe. Az ismeretlen felfedezése, a kíváncsiság vezérelt hát, amikor úgy döntöttem, élek a felkínált lehetőséggel, és én is le­ugrom. Vasárnap késő délutáni elfoglaltságként jobbat el sem lehetne képzelni! Kánikula és óriási zsivaj fogad a szondái rep­téren. Bármerre nézek, mindenfelé ernyőt hajtogató, vagy ép­pen felszállásra készülő ejtőernyősöket látok. Aztán hirtelen megtelik az égbolt felettem, sok-sok színes pont nő egyre na­gyobbra, és én nagyon szeretnék közöttük lenni. Nézelődésre azonban nem marad idő. A tandempilóta, Novák Lajos vesz szárnyai alá. Pillanatok alatt overall és edzőcipő ke­rül rám, majd az a speciális hám is, amely arra hivatott, hogy összekapcsolja az utast és a pilótát. Ezt követően „próbát” tar­tunk, vagyis megtanulom azt a mozdulatsort, amelyet kiugrás­kor és leérkezéskor kell majd végrehajtanom. Még néhány bátorító mosoly, utolsó intelmek, majd megér­kezik a repülőgép, amely felvisz a felhők közé. Elsőként szállunk be, mivel mi leszünk a nap utolsó ugrói. Tapasztalt ejtőernyősök vesznek körül, elnéző mosollyal figyelik, hogy bírom a „gyűrő­dést”. Nekem, „mazsolának” pedigfniinden új. Boldog csodál­kozással gyönyörködöm a várös látképében, a felhőkben és a lenyugvó napban. Szolnok felett körözve szinte függőlegesen emelkedünk egyre feljebb, aztán váratlanul metszőén hideg le­vegő önti el a nyitott repülőgépet. A kezemben lévő magasság- mérőre pillantva kiderül, hogy bizony már háromezer méter kö­rül járunk. Gyors készülődés következik. Miközben a többiek sorra tűn­nek el szemem elől, fejemre kerül a sapka és a védőszemüveg. Aztán összekapcsolódik a hám és a 4200 méteres magasságot elérve, utolsóként kezdünk araszolni a kijárat felé. Már csak a felhőket látom, majd még egy lépés - és a repülőgép hirtelen nagyon távol kerül tőlem. Semmihez sem hasonlítható érzés lesz úrrá rajtam. A zuha­nást csupán annyiból érzékelem, hogy süvít a fülem mellett a szél. Még a tandempilótáról is elfeledkezem, pedig további sor­som teljes mértékben rábíztam. Rácsodálkozom az elém táruló látványra, örömmel fedezem fel a maketteknek tűnő, lentről is­merős épületeket, a Tisza csillogó szalagját, a Törökszentmikós felé vágtató vonatot. Beszíjazva, hevederekkel és hámmal együtt is szabadnak, kötöttségektől mentesnek érzem magam. A sebes­séget és az idő múlását is csak akkor veszem észre, amikor vá­ratlan rántással kinyílik felettünk az ejtőernyő paplanja. Kide­rül, majdnem egy percig szabadeséssel közeledtünk a föld felé. Novák Lajos enged a hevederek szorításán, így még kényelme­sebb körülmények között élvezhetem azt az eufórikus örömet, amit a repülés okoz. Néhányszor megpördülünk a tengelyünk körül, megnézzük a többieket, akik éppen akkor érnek földet, megállunk egy kicsit, azután pehelyként kezdünk ereszkedni a szondái rétre. Csaló­dottan veszem tudomásul, hogy véget ért a repülés, egyre köze­ledik a biztonságos talaj, és nemsokára ismét két lábbal a föl­dön fogok állni. Simán landolunk, innen is, onnan is integetnek gépbeli új­donsült ismerőseim, én pedig fülig érő szájjal, büszke örömmel, bár a történteket még fel sem fogva hámozom ki magam a hám­ból és az overallból. Nyújtanám a perceket, de lassan búcsúz­nom kell. Kivételes élménnyel gazdagabban távolodom a rep­tértől, és szívesen visszamennék azon nyomban, ha még egyszer ugorhatnék. Akár egyedül is... Szilvási Ma kezdődik a Kun Kupa Hazánk, de talán Közép-Eu- rópa legnagyobb és legszínvo­nalasabb labdrúgótomája a PEPSI Hungary Kun Cup ’93 - ma kezdődik Kunhegyesen. A hétfőn érkezett fiatal lab­darúgók délelőtt strandolással és városnézéssel töltik idejüket, tizenhárom órától pedig kezde­tét veszi a megnyitó. Gyülekező a városháza előtti téren lesz, ahol különböző művészeti cso­portok szórakoztatják a megje­lenteket. A fél háromkor kezdődő megnyitóünnepély után az ex- popályázaton részt vevő telepü­lések képviselőinek vezetésével a jelmezes felvonulók és a spor­tolók a városi sportpályára mennek, ahol a színpadon meg­történik majd a csapatok bemu­tatása. A nyitómérkőzés négy órakor kezdődik az osztrák Stey és a hazai pályán játszó Kunhegyesi Dózsa csapatai között, Varga Sándor FIFA-játékvezető irá­nyításával. Végül este nyolckor tartják a technikai értekezletet, szerdától pedig beindul az igazi „nagy­üzem” Kunhegyesen és Szolno­kon. Profi szemlélet a vízilabdázóknál Új edző, nagyobb követelmény jobb feltételek Zuhanás a spmmihp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents