Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
1993. augusztus 3., kedd 7 Jászsági körkép A lovarda hamarosan kész Vállalni kell az újat, a sok munkát Sokan megszállottnak, őrültnek tartják, aki manapság vállalkozni mer. Mások szélhámosnak, ügyeskedőnek gondolják. S az is igaz, hogy még többen irigykedve figyelik a vállalkozók tevékenységét, irigykedve, mert a jó ötlet valóra váltásához nemcsak pénz kell, de információ, kitartás, állhatatosság, korrektség, önbizalom, intelligencia, hozzáértés. Márpedig ez sok emberben nincs meg. így hát sokan ott tartanak be, ahol lehet. A Jászárokszálláson élő Jeddi József mindezt jól tudja, s milliószor megtapasztalta. Mégis belevágott egy újabb vállalkozásba, amivel egyelőre csak az irigyek indulatait váltotta ki.- Építőipari vállalkozó vagyok. Sajnos az építőipar padlón van. Még abban a korban vagyok, amikor bele tudok fogni valami újba, valami másba. Mezőhegyesen születtem. A lovak iránti szerelmem több évtizedes. Régóta szerettem volna lovat, istállót, de a megfelelő körülményeket nem tudtam megteremteni. Ezért most úgy gondoltam lótenyésztésre adom a fejem. Anyósom kárpótlási jegyével szerettünk volna földhöz jutni. Sajnos mire a licitre sor került, nem kaptam meg, így vennem kellett. Az árverés is sok bosszúsággal járt. Már az is gondot okozott az illetékeseknek, hogy miért akarok földet. Szinte ki kellett harcolnom, hogy részt vehessek az árverésen. Ott is elég zilált volt a helyzet, mert végül nem is tudtam melyik földrészlet lett az enyém. A vámosgyörki út mellett 1,5 hektárt vettünk, csoda folytán azt, amit kinéztünk magunknak. Március elején történt mindez, április közepén kezdtük az építkezést.- A lovarda mekkora lesz?- Húsz-huszonkét ló számára lesz hely, de harmincat is el tudok majd helyezni. Jelenleg 4 ló van kint. Szeptemberben ellik az egyik. Addigra Szilvásváradról hozok még kettőt. Úgy tervezem, hogy ’94-ben 14-16 lovam lesz. Lipicaiak természetesen. Túra- és tereplovaglásra lehet majd jönni. A gyerekek is tanulhatnak lovagolni. Szeretnék egy négyes fogatot, a fogathajtás is érdekel.- Mennyi tőkéje van ehhez a vállalkozáshoz?- Inkább azt mondom, hogy összeségében 25-30 millió kellene a megvalósításhoz. Ennyi most nincs nekünk. Hitelre pedig kockázatos manapság bármit csinálni. A házunkat eladnánk. Felajánlottam az önkormányzatnak szolgálati lakásnak. Sajnos ez nem jött össze, nincs pénze a városnak. Az FM-be a Mezőgazdasági Fejlesztési Alaphoz adtam be pályázatot, igen komoly, könyvelővel készíttetett munkát. Remélem ez sikerül. Végülis dolgozunk, én is, a feleségem is. Minden pénzünket ebbe az új vállalkozásba fektetjük. Vállaljuk a sok munkát. Nem szeretek én panaszkodni. Ha gond van, azt meg kell oldani. Tulajdonképpen a legfőbb segítség nem is a pénz lenne. Gyakran az információ többet ér. Hamarabb érnénk célba, ha tudnánk, mit, mikor, hogyan, hol lehet elintézni. Ha a gáncsoskodás, a betartás helyett segítőkezet kapnánk. A Jeddi házaspár tervei valóban nagyok. A ház asszonya meséli; milyen fák, bokrok, virágok szegélyezik majd a lovardához vezető utat. Elmeséli, hogy a házban hol lesz a nappali, az ebédlő, a többi helyiség. Nem palotát építenek. Csak a célszerűség vezérli őket. Megtudtam azt is, Jeddi Józsefnek igazi üzlettársa egy van, a felesége, aki mindenben részt vesz.- Csodálatos lesz ez a lovastelep. De vajon meg tud belőle élni majd az önök családja?- Az idegenforgalom Árok- szálláson gyermekcipőben jár. Pedig már most van külföldi érdeklődő a lovaim iránt. Valóban, ha beindul a forgalom, lesznek vendégek, akiknek szállás kell, étkezniük kell valahol. Ebbe nem akarok beszállni. Remélem lesz vállalkozó, aki meglátja a lehetőséget. Én egyelőre a lótenyésztéssel akarok foglalkozni. A szükséges takarmányt is magam termelem. A szaporulatokból bevételre számítok. Két-három év alatt megvalósítom az álmom. K.E. A Jeddi házaspár birtokán épül a lovarda. Ha kész lesz, 30 lónak is szállást tud majd adni. Igaz, még csak négy futkos a karámban, ám jövőre már 14-16 lesz a tervek szerint. (Fotó: K.É.) Árokszállási anzix Árokszálláson erős az összetartozás, a hagyományok őrzése, ápolása. Régi vágya a helybelieknek, hogy legyen egy tájház a városban, mely a régi életmódot, a még meglévő tárgyi emlékeket megőrzi, bemutatja. Az Árokszállásiak Baráti Köre már régen kinézte azt a házat, mely alkalmas lenne erre a célra. Most valóra válik a tájház terve. A Széchenyi út 31. számú házat 1,5 millióért megvásárolta a város. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1994-ben egymilliót biztosít a módos parasztház felújításához. Az OTP elnök-vezérigazgatója, dr. Csányi Sándor (a város szü- íötte) is segít, 700 ezer forintos összeget ajánlott fel. A Takarékszövetkezetek Országos Szövetsége is' jelezte, hogy számíthatnak segítségükre. Á tájház kialakítása céljából a Jászok Egyesületéhez pályázatot nyújtottak be. Az évtizedek alatt összegyűjtött bútorok, ruhák, eszközök, használati tárgyak hamarosan otthpnra lelnek a Jász Tájházban Árokszálláson. * * * A csatornahálózat lassan épül a városban, ez év végére is csak 20 százalékos lesz a csatornázottság. A vízhálózat kiépítettsége viszont 100 százalékos. A csatornahálózat felét azonban idén építették, s ez igen jelentős haladás. A Csatornamű Társulatot még 1987-ben kezdték szervezni. Akkor 1200 ingatlan bekötésére készültek a tervek, viszont csak 441 porta tulajdonosa mondott igent. Pedig a társulati forma kedvező anyagi feltételek mellett építi a szennyvízhálózatot. Egy ingatlan csatlakozása 40 ezer forintba kerül, amit 10 év alatt kell kifizetni. A szennyvízhálózat építésével párhuzamosan, a szennyvíztisztító-telep korszerűsítésére is gondolni kellett. A város erre 50 millió forintot áldozott. A réginek tízszeresére bővült a tisztítómű. A korszerű telep kapacitása napi 1000 köbméter. Pillanatnyilag csupán 250 köbméteres az igénybevétel. Ha a város mind a 3300 lakása használná a csatornahálózatot, a tisztítómű akkor is képes lenne fogadni a keletkezett szennyvizet. Az új szennyvíztisztító próbaüzeme már folyik. A kellemest a hasznossal összekötni mindig sikerélményt jelent. Legutóbb ilyen esett meg a város határában lévő horgásztó kapcsán. A pe- res-laposi tó természetes víz- fotrása az eső, valamint a Gyöngyös és Szárvágy patakok vize igencsak hiányzik az utóbbi években. A város, a horgászokkal összefogva, közel kétmilliót áldozott az eliszaposodott tó rendbetételére. A vízpótlást a strand vizéből oldották meg. A Hűtőgépgyár környezeti kárainak felszámolására Jászárokszálláson is sor került. A szennyezett földet elszállították, pótlására viszont helyben keresték a megoldást a Martech szakemberei. Kézenfekvő volt, hogy a horgásztónál adjanak földet. Mintegy félmilliós munkát végeztek a „martechosok”. Mindenki jól járt. A horgásztó és környéke tisztább, s 1500 négyzetméterrel nagyobb lett. Nemrég jól sikerült horgászversenyt rendeztek a tónál, melyen 100 horgász „áztatta a zsinórt”. Jászapáti után Jászladányban Nyugdíjasok kulturális találkozója Holnap, augusztus 4-én délelőtt 9 órakor kezdődik Jászladányon a művelődési házban a Jászsági Nyugdíjasok Kulturális Találkozója. A megyéből számos fellépő szórakoztatja majd a közönséget. A részletes program szerint a helyi nyugdíjasok fél tíztől kezdődő műsorukkal fognak bemutatkozni. Ezen kívül a Jászság majdnem összes településéről, de a Kunságból és a Tiszazugból is képviseltetik magukat az idősebb generációk. A nagyszabású rendezvény késő délutánig tart majd. Az eddigi bevétel hiány közel 80 millió Likviditási gondok még nincsenek A Jászságban „dúló” szárazság egyik mezőgazdasági termelőt sem kíméli, szektor- és helységsemleges. Ugyanúgy sújtja a jászapáti termelőt, mint a jászladányit - mindegyiknek meg kell küzdeni a gondokkal. Jászladányban a termelőszövetkezetben már végeztek az aratással, Dankó Istvántól arról érdeklődtünk, milyen „eredménnyel” zárták a legfőbb betakarítási munkálatokat.- A termésátlag nagyon lesújtó, alig 19 mázsát tudtunk a földekről behozni. így ebben az évben szinte biztos, hogy a búza veszteséges lesz. Pedig a növénytermesztésben - általában — a búza szokott hozni eredményt. Ez most nincs meg. Ilyen már régen történt, majdnem 30 évvel ezelőtt fordult elő, hogy ilyen alacsony termésátlagot érjünk el. Kielégítjük a tagjainkat, a többit már nem értékesítjük, megtartjuk a jószágállományunknak. Igaz, van két szerződéses kötelezettségünk, a GMV és az egri Agrotranzit felé, ösz- szesen 270 vagon mennyiségben.- Ismereteim szerint az Alsó- Jászság hazánk második hagy- matermő vidékévé lépett elő, sőt, becslések szerint, még az első hely sem kizárt. Ebben az évben a szövetkezet hogyan foglalkozik vele?- A hagymát saját földhasználat formájában termelik tagjaink - korábban ezt háztájinak hívtuk. Magról vetett jó minőségű makói bronz, favorit, pi- roska hagymát termelünk. Ez az embereknek stabil bevételt jelent, remény van elfogadható árra is.- A hagymaterméktanács működik...- Igen, az elsők között jött létre, mi is tagjai vagyunk. Most azonban gondok vannak Makó környékén is, a szárazság és a vihar „megtette a magáét”. Nálunk szerencsére vihar nem volt, a csapadékot pedig öntözéssel próbáljuk pótolni. Igaz, nagyon magasak a költségek, de van remény a megtérülésre.- Az értékesítést még mindig a téesz végzi?- Már is-is alapon történik. A tulajdonosok nagy része rendelkezik állandó piaccal, azonban a szövetkezet is segít. Mivel számunkra is kell kutatni az értékesítési lehetőségeket, így a lehetséges alkalmakat kihasználva próbáljuk meg tagjaink megtermelt hagymáját értékesíteni. A a korábbi rendszer viszont - amikor mi felvásároltuk, ha el tudtuk adni, ha nem - már nem működik. A költségek sajnos annyira megemelkedtek, hogy kevesebb haszon marad meg most, mint a 3-4 forintos hagymánál.- Visszatérve a szövetkezethez, úgy tudom, nem sokan váltak ki itt Ladányon.- így igaz, összesen 11-en, a 400 aktív, és a szintén 400 pasz- szív tagunk közül.- Nem tudtak vagy nem akartak?- A jártasság, a tőke és a szakmai ismeret hiánya miatt talán biztosabbnak látták a szövetkezeten belüli jövőt. Ettől függetlenül jó lett volna, ha többen válnak ki, ugyanis ekkor egy kisebb létszámú közösség jobban tudná érvényesíteni az érdekeltségi rendszert. A szövetkezet is csak így tud talpon maradni. A kívülállók nem válhattak ki, talán majd a mostani törvénymódosítás megadja a lehetőséget. Bár tovább már nem kellene bántani a mezőgazdaságot. Mindemellett a kiválók nagy része sem gazdálkodni akar, hanem értékesíteni kívánja a vagyonrészét.- Viszont így a szövetkezet éli fel a vagyont...- Sajnos ez már több éve tart, de másképp nem lehet talpon maradni a jelenlegi gazdasági helyzetben. Remélem majd meglesz mindennek a eredménye is.- Dolgozóktól váltak meg?- Csak néhánytól, akitől nagyon szükséges volt, vagy jelezte, hogy nem kíván nálunk dolgozni. Viszont sokan maradtak, maradnak, igaz nem nagy fizetéséért, azonban ehhez a „háztáji” még jelent némi kiegészítést.- A szerény fizetés mit jelent?- Éves szinten az átlag bruttó összeg - az év elejei 20 százalékos emeléssel együtt - körülbelül 180-200 ezer forint. Igaz nem nagy pénz...- Csődhelyzet nincs?- A hitelvisszafizetéssel mi is ide jutottunk volna, ám most úgy tűnik, talán egyezség lesz, és egy év halasztást kapunk. így likviditási gondunk jelenleg nincs. Azonban még a félév előttünk áll, sok mindent hozhat.- ez A hagyma az Alsó-Jászság egyik legfontosabb - megélhetést is biztosító - terméke Árokszállásiak Baráti Körének közgyűlése Emlékművek napirenden Tősér Lajosné elnöki megnyitója után dr. Szűcs Imréné, a közgyűlésnek otthont adó Deák Ferenc Gimnázium igazgatónője üdvözölte a tornatermet zsúfolásig megtöltő tagságot. Macsi Sándor az elnökség nevében beszámolt a két közgyűlés közt végzett munkáról. A Pantheon bizottság munkáját Drapos Béláné mutatta be tagtársainak. A közgyűlés nagy tetszéssel fogadta a jászárokszállási temető, a „csendesség kertjének” rendezési tervét. Több hozzászóló kifogásolta a részletes temetőtérkép hiányát. Ismét terítékre került a lassan örökzöld témává váló második világháborús emlékmű terve. Lukács Lajos árokszállási lakos bemutatta az általa finanszírozni kívánt emlékmű tervét. Dr. Farkas Miklós hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy 1988-ban Magyarország első, második világháborús hősi emlékművének felállítása akkor a változások kezdetét jelentette. Igazi bátorság kellett hozzá, hogy az akkori pártvezetés rosszalló megjegyzései ellenére, az ÁBK és a nagyközségi tanács vezetői segítségével felállítsák az emlékművet. 1988-ban még nem engedélyezték az áldozatok névsorának kirakását. Elmondta, hogy semmi kifogása az ellen, hogy kerüljön egy, az összes áldozat nevét feltűntető emlékmű. A Lukács Lajos által javasolt emlékmű helyével kapcsolatosan fejtette ki álláspontját dr. Mann Ildikó önkormányzati képviselőnő. Győző Gyula, budapesti szakközépiskolai igazgató és Tóth Péter Pál, a szociológiai tudomány kandidátusa a Pantheon bizottsága részére adtak tanácsokat. Dr. Dobos László felhívta a figyelmet a Jászok Egyesületének reprint könyvsorozatának következő kötetére Palugyay Imre múlt század közepén megjelent munkájára. Wogel Erik, a fiatal nemzedék távolmaradását tartotta a legnagyobb problémának az ÁBK életében. A Tolna megyei és Kerekegyházán élő, árokszállási gyökerekkel rendelkezők is képviseltették magukat. A közgyűlés külön megemlékezett Faragó Jánosné kitüntetéséről.-WAz oldalt szerkesztette : Vági E. Zoltán Kiss Erika