Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-16 / 190. szám
4 1993. augusztus 16., hétfő A sértődött emberek háborúja Alázatos lett a magyar Vétleneken csördítik a korbácsot? Lapítanak a felelősök A szerkesztőség postájából Érdeklődéssel olvastam a „Kemény szavak a hazáról - Kilenc év után újra itthon” című, július 29-i cikket. Ebben többek között elhangzott az „alázatoskodás”. Igen. Alázatos lett a magyar nép. Ez a cikk lényege. Mert ilyenné tettek bennünket! Soha nem engedték meg, hogy emelt fővel járjunk, dolgozzunk, éljünk - most sem. Erről legkevésbé a nép tehet. (Egy igazi nyugat-európai emberből árad az önbizalom, a biztonság- érzet!) A magyar emberből hova lett a nemzeti büszkeség? Még egy válogatott futballmeccsen sincs, ami azért korábban megvolt! A legszomorúbb, hogy nem tudunk összetartani - lehetünk cigányok, zsidók. MDF-esek, kommunisták, függetlenek stb. -, elfelejtünk magyarok lenni. Hogy lesz ebből igazi demokrácia? Mi félünk, szorongunk, szemlesütve megyünk. Azt szégyelljük, amiért nem mi vagyunk a felelősek, hogy itt tart ez az ország. Nem is ittunk, mégis részegen járunk, úgy fejbe „kólintották” három éve. Szidjuk, szidják az elmúlt 40 évet, a kommunistákat. Lehet, hogy igazuk van! Sok-sok példát említhetnénk, ami azt bizonyítja, hogy csaknem szétlopták ezt az országot. És most számon kérjük egymáson a múltat... Nyugdíjas szomszédom mondja: Vajon mit tettek volna a háború után azok, akik most szitkozódnak, hogy a múlt öröksége miatt tartunk itt. Én meg kérdezem: Miért nem tudjuk tisztelni egymást; miért nem tanulunk meg egymás mellett élni...? A miniszterelnök úr mondta: Az tud csak más nemzetet becsülni, aki szereti saját hazáját. Szeretnénk mi ezt a hazát, de a haza és a képviselői nem akarnak szeretni bennünket. Az a meglátásom, lelki beteg ország lettünk, s ebből a letargiából nagyon nehéz lesz felállni. Félünk, s felelemben élni a legrosszabb. Sértődött emberek háborúja folyik; már nem tudjuk, ki az ellenség, ki a barát. A mai fiatalság előtt a kilátásta- lanság, szinte cél nélkül tanul - tele felnőttgondokkal. Ezért ki a felelős, és meddig lehet ezt bírni? Ismerjük a régi magyar közmondást: „Fejitől bűzlik a hal...” így volt a múltban, és sajnos így van most is. Kedves, 9 év után hazatért svéd „magyar” barátunk! Mi már csak ilyenek vagyunk! Katona Mihály Szolnok Küldjön egy képet! Aratáskor - 40 éve Emlékképeim közül kettőt választottam. Az elsőn férjem látható a testvérével, középen az édesapja - aratáskor. *1 Méreg nélkül, elektromos riasztóval! A rágcsálók ellen A Bűzlik a Malom út utolsó lépcsőháza - Elszaporodtak a patkányok Szolnokon című, július 29-én közreadott gondokkal kapcsolatban az alábbiakról szeretném tájékoztatni az olvasókat: Van már megoldás, hiszen elektromos patkányriasztót fejlesztettek ki Tatabányán, amely alkalmas a patkányok, egerek és egyéb rágcsálók ellen. A készülék úgy működik, hogy az állatok számára elviselhetetlen hangokat bocsát ki, de az emberi fül ezeket - a hang magassága miatt - nem érzékeli. A készülék - konnektorba dugva - egyszerűen működésbe lép, és elriasztja a hívatlan vendégeket. Mindebből kitűnik, hogy környezetbarát szerkezetről van szó, hisz méreg nélkül a hozzáférhetetlen helyekről (pincék - csővezetékrendszer, csatomakivezetők, vályogházak alapja stb.) is elűzi a rágcsálókat. Az Új Néplapban leírt háztömbökben is alkalmazható a készülék, mely háromféle hatósugarú kivitelben készül, de kapható olyan is, mely egy fáskamra vagy egy családi ház alapterületét tudja átfogni. (Bővebb felvilágosítást adhatok a 425-351-es telefonszámon.) Demény Isván Szolnok Azt hiszem, régen eljött az ideje, hogy szakítsunk a rossz szokással, és ne a kontraszelekció szellemében alkossunk véleményt. Én kizárólag az Új Néplapból értesültem a lépfenés trágyáról folyó vitáról, és a cikkek, levelek alapján a következő kérdések merültek fel bennem: Lehetséges az, hogy nem tudtak erről előre a képviselő-testület tagjai vagy legalább az ön- kormányzatból valaki? Létezik-e más szerv rajtuk kívül, amelynek joga volt eldönteni a szállítmány elhelyezését? Miért nem nyilatkozik az FM illetékese, hogy milyen módon törvényes az eljárásuk - elejét véve ezzel minden további szócsatának, gyanúsítgatásnak? És vannak, akik szemforgatva csodálkoznak, amiért kijönnek a sodrukból okos és jóérzésű emberek! Végül is egyértelmű, hogy Tószegnek mint településnek a fejlődését azok gátolják, akik a Kiskunságon végighurcolva, oda szállították a trágyát, méghozzá olyan módon, mint a szükségét végző delikvens, akit közben megzavarnak, és szala- dozik egyik bokorból a másikba. Sőt, suba alatt, hogy az érintett lakók még csak ne is kereshessenek lehetőséget életük óvására. Mert a kórokozó nem kérdezi, hogy bizonyították-e vagy sem, így gondolják, akik másként nyilatkoznak, mert különben nem lapítanának a felelősök. Megdöbbennék az újságban olvasott némely kapcsolódó, kificamodott ítéleten, ha nem szoktattak volna hozzá az elmúlt évtizedekben. Ennek a veszélyes bacilusnak a leggyorsabb és legbiztonságosabb ártalmatlanítását kellett volna elvégezni, nem pedig a távolság és idő nyújtásával növelni az esélyt az esetleges gondatlanságból, tudatlanságból, felelőtlenségből fakadó szerencsétlen behatásra. Sajnos, nem mondok újat azzal, hogy vannak emberek, akiknek mások élete fabatkát sem ér. Viszont a tiltakozásnak legfontosabb és elegendő oka az emberi élet védelme. Ha ennek az ügynek nem lesznek a jövőben gyászos következményei, a sors kegyének köszönhető. Például összeütközhetett volna a szállítmány más járművel, és szerteszét szóródhatott volna a rakomány. De az is sok, ha a fertőzött trágyából vékony csík rajzolódik végig az úton. Ami dr. Törőcsik Mihály személyét illeti, az ilyen értékes ember nem gáncsolást, hanem támogatást és zöld utat érdemel - mindannyiunk érdekében. Mindezt azért írtam le, mert erkölcsi felfogásom ellenére van, és egyáltalán torkig vagyok már vele, hogy vétleneken csördítsék végig azt a bizonyos suba alatt font korbácsot. Dóra Margit ny. tanítónő Zagyvarékas Mert az élet egyszeri és megismételhetetlen Jaj! Többféle jaj van a világban, de a kiszolgáltatott beteg ember jajánál nincs keservesebb! Mindezt csak az tudja igazán, aki hasonló helyzetet átélt már. Élek! Hála Istennek, és dr. Kocsis Károly háziovosom- nak, aki infarktusgyanúval utalt a Hetényi kórház sürgősségi osztályára. Az eset kapcsán úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a következőket: A rendelőben végzett EKG-vizsgálat életveszélyes állapotot mutatott, mégis 15 perc múlva - külön kérésre - vették át a leletemet, és ennek ellenére másfél órát ültem a pádon ... Eközben a feleségem arra kényszerült, hogy egy másik osztályról - ismerős ápolónő közreműködésével - hozzon egy pohár vizet, amivel be tudtam venni az életmentő gyógyszereimet. Összesen három órát vártam, míg az illetékes orvos, magyarán fogalmazva, EMBER megjelent! Dr. Tarján Péter adjunktus úrról van szó, aki a legmélyrehatóbb alapossággal vizsgált, és különböző' osztályokon vizsgáltatott - közben intelligens, kulturált hangon nyugtatott meg arról, hogy komolyabb aggodalomra nincs ok. A belgyógyász adjunktus úr előttem pszichológiából is jelesre vizsgázott! Tudom, hogy a kórházi orvosok is túlterheltek, hogy olykor három műszakot is végigdolgoznak - alulfizetett bérért. Kívánom, hogy emberfeletti munkájukhoz adjon továbbra is rendületlen hitet az, amire a diploma átvételekor felesküdtek. Ha van hivatásnak tekinthető foglalkozás, az övék az, mert az élet egyszeri és megisméjelhe- tetlen! Szilárd Adám tanár Szolnok Megemlékezéssel ért véget a gazdag program Közelebb egymáshoz Salgótarjánban, a Balassi Bálint Asztaltársaság (művészeti egyesület) az idén is megrendezte - július 30. és augusztus 1. között - a sci-fi műfaj kedvelőinek és művelőinek immár hagyománnyá vált, háromnapos kongresszusát. Az ország minden területéről érkező résztvevőket gazdag program várta: Az ünnepélyes megnyitó után Nemere István író tartott előadást a kozmosz rejtelmeiről, majd Tarczali Gábor, a HUFON debreceni vezetője mutatta be a magyarországi ufóeseteket. Svédasztalos vacsorával, hangulatos baráti beszélgetéssel zártuk az első napot. Szombaton Borbíró Mihály, a Hermann Oberth társaság vezetője érdekfeszítő előadást tartott a regressziós hipnózisról, majd Puszati Sándor, az Ufómagazin főszerkesztője vette át a szót. Délután került sor Schweier László, a budapesti MARSYAS sci-fi klub vezetőjének filmtörténeti előadására, s az irodalmi, illetve képzőművészeti pályamunkák értékelésére. (Mindhárom nap - párhuzamosan - nonstop videofilm-vetítés is volt.) A szombat estére hangulatos tábortűz, szalonnasütés tette fel a koronát, mely még közelebb hozta egymáshoz az amúgy is összekovácsolódott társaság tagjait. A program szerint vasárnap délelőtt Preyer Hugo író, az ANDROID fő- szerkesztője tartott volna előadást a sci-fi irodalomról. A sors azonban másként rendelkezett: szeretett mesterünk, sokunk atyai jóbarátja, július 13-án, 59 évesen elhunyt. A tervezett előadás helyett így megemlékezést tartottunk - a fenti lap szerkesztője, Előd László s Nagy Katalin lapmenedzser részvételével. Az eseményen felvetődött a „hogyan tovább” kérdése is. A jelenlévők ígéretet tettek arra, hogy minden követ megmozgatna a lap fennmaradása érdekében. Nemes Sándorné Alattyán Expressz - ajánlva A bezárás nem megoldás Megértem kedves jászsági olvasónk túlfűtött indulattal írt levelét, hiszen forró hangulatot kavart az árusok világában a nyár közepétől életbe léptetett nyugtaadási kötelezettség. Felháborodtak a piacokon és utcákon árulók. Borzolódó haragjuk az APEH-nek, az ellenőröknek és az önkormányzatoknak szólt. Igaz, tudták ők már előbb is, hogy ezt a rendelkezést be fogják vezetni, de mégis reménykedtek a következetes számonkérés elmaradásában. Megpróbálkoztak hát sztrájkkal, az árusítás beszüntetésével és a vásárlók befolyásolásával, hátha a lakosság rokonszenve kihúzza őket a pácból. A bolti kiskereskedők - akiknek üzletnyitásuktól kezdve kell számlát adni - reménykednek benne, hogy az érdekeik ellen dolgozó feketeárusok tömege megszűnik. Várják az ellenőrzések szigorítását. Eddig nem tudtak mit tenni illegálisan áruló társaik ellen, akik nem igazi sorstársaik. Mint azt - a nyilvánosság előtt magát megnevezni nem akaró zöldség-gyümölcs üzlet tulajdonosa - levelében elébünk tárja, a probléma igen összetett. Az önjelölt feketézőt szigorúbban ellenőrizzék, mert ha nem Fizet adót, nem kell könyvelőt alkalmaznia, olcsóbban árulhat és a tisztességtelen versenyben nyilván ő győz. A becsületesen dolgozó adófizetők igazságérzetét sérti, ha rájuk nehezebb feltételek vonatkoznak, mint a zugkereskedőkre. A jogszabályok pedig annyit érnek, amennyit azokból be lehet, be tudunk tartatni. A konkrét ügyben íródott levél mégis általános érvényű problémákat boncolgat. Az APEH illetékesével beszélgetve kiderült, hogy a két oldal közül természetesen ők a szabályosan dolgozók mellett állnak. Mindennaposak a jelzések, hogy az árusok egy része nem ad nyugtát, az adózási kötelezettségüknek nem vagy nem megfelelően tesznek eleget. Az adóhatósághoz érkező közérdekű bejelentéseket minden esetben megvizsgálják, de csak a névvel ellátott levelekre válaszolnak, a szóban történő panaszokra nem. Mást-mást ellenőriz az adóhatóság, az • önkormányzat, a fogyasztásvédelem, a vám- és pénzügyőrség és a rendőrség. Nem állhat minden utcasarkon ellenőr. A panaszos elkeseredettségét megértik, de a teherautóról árusítókat nehezebb utolérni. Ha nem ismerik az illetőket vagy a gépkocsi rendszámát, nem is lehet megtalálni őket. Addig pedig ténykedésük szabályszerűségéről sem tudnak meggyőződni. Mint annyi más esetre, erre is igaz, hogy isten malmai lassan őrölnek, de a törvénytisztelő állampolgárokkal együtt közösen reméljük, hogy a hatóságok intézkedései következtében egyre kevesebben lesznek a zavarosban halászók. Bár ismerve az emberi természetet, ahol csak tudja, megkeresi a kiskaput, a kibúvót. A törvénysértés azonban más dolog. A termelőnek álcázott, de a nagybani piacon vásárlók csak addig legényked- hetnek, míg rá nem fizetnek. Önnek azonban, és azoknak akik becsületesen dolgoznak, nem kell félniük még akkor sem, ha „életveszélyesen megfenyegették”. Nem kell bezárniuk az üzletüket, továbbra is végezzék nyugodtan munkájukat. A védelmüket bízzák a rendőrségre, az ellenőrzést pedig a hatóságokra. Mert higgye el - én is piacról élek -, a zöldség-gyümölcsre, mint sok minden másra, naponta szükségünk van. Ez a szabad orvosválasztás? Röntgenkép kellett volna Június végén sajnos ráhúztam a vaskaput a jobb lábam bokájára. Kisebb sérülés keletkezett, de az esetnek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Nem mentem mindjárt orvoshoz. Jó két hét múlva viszont babszem nagyságú keményedés lett rajta - kék foltokkal, ami napról napra nőtt, és erősödött a fájdalom. Félve az esetleges szövődménytől, felkerestem a régi ismerősömet, sebész szakorvost, aki készségesen megvizsgált, de mint mondta, röntgenkép nélkül nem tud pontos diagnózist adni. Ezért javasolta, menjek el a körzeti orvosomhoz, és kérjek beutalót a kórházba, ahol megröntgenezik; a lelet alapján tudja majd kezelni. A körzeti orvosom épp szabadságon volt, a helyettesítő orvos - miután előadtam a kérésem - azt kérdezte, honnan tudom, hogy a bokám megröntgenezé- sére van szükségem. Mondtam, hogy épp most jövök egy kiváló sebész szakorvostól, aki csak ezt követően tudja a lábamat kezelni. Ekkor azzal az indokkal, hogy magánpraxist folytató orvos kérését nem hajlandó tel- jesítani - megtagadta a beutaló kiadását; és különben is, akinek annyi pénze van, hogy magánorvoshoz megy, annak a röntgenképre is legyen pénze - mondta. A félreértés elkerülése végett leszögezem, hogy én nem azért mentem magánorvoshoz, mert sok pénzem van, hiszen 10.400 Ft a havi nyugdíjam, hanem épp azért, mert az általam jól ismert orvos kiválóan érti a mesterségét, továbbá nem pénzhajhász, sőt mindig a hálapénz elfogadása ellen tiltakozott. Ezek után kérdezem: a körzeti vagy háziorvos a beteg kérésére megtagadhatja a beutaló kiadását? Sajnos, hogy a magyar egészségügyben ilyen dolgok előfordulhatnak. Hát ez a szabad orvosválasztás? - írta többek között Páldeák László jászberényi olvasónk. Ami a beutaló megtagadását illeti, a következőket válaszolhatjuk: A körzeti vagy háziorvos - a levelében említett esetben - nem köteles teljesíteni a magánorvos, illetve a beteg kérését. Más dolog, hogy végül is rajta múlott: kiadja-e vagy sem a beutalót, hiszen „maszek úton" a röntgenfelvételért fizetni kell! (A szerk.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Ezen a képen - balról - a férjem, mellette a sógora és a bátyja. Özv. Törőcsik Józsefné, Tiszaföldvár
