Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
1993. augusztus 14., szombat 5 Nézőpont Pártvélemények a kormányzó temetéséről Horthy Miklós közelgő végtisztessége kapcsán megkérdeztük a pártok vezetőit, hogy mi a véleményük a kormányzó hazatéréséről.- Várhegyi Attila a Fidesz részéről az alábbiakat mondta: „Úgy gondolom, hogy minden polgárnak joga van abba a földbe temettetni magát, melyben született. Nem létezhet olyan hatalom, amely magyart a magyartól megkülönböztet. Elég volt az elmúlt rendszerben azt tapasztalni, sokaknak megélni, hogy a hatalom válogatott: ki elfogadható e föld számára, ki nem. Ebből fakadóan a család szándékát tiszteletben kell tartani, s ennek megfelelően kell viszonyulni hozzá. Ami Horthy történelmi megítélését illeti, abban ma Magyarországon vegyes a kép, s e kérdést a történészek gondos tényfeltáró munkája teheti egyértelművé. Az mindenesetre biztos, hogy amennyiben a kormány egy ilyen eseményen részt vesz, akkor azt is vállalja, hogy az akkori rendszer egészét magáénak vallja. S ebben bizony vannak negatív dolgok is, amelyek sérthetik szomszédainkat. Úgy vélem tehát, hogy alapos külpolitikai mérlegelésre van szükség, amellett, hogy talán most ez nem a legfőbb probléma, s nem ez a magyar ember legnagyobb gondja. Bárcsak ez lenne!”- Szalay Pál, a KDNP megyei alelnöke úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben egyetértenek a kormányzó és családtagjai hamvainak hazahozatalával. A kormányzó úr temetése a család legbelső ügye, Horthy végakaratának a teljesítése. Tartsuk tiszteletben a család akaratát, amely nem akar politikai kérdést csinálni a végtisztességből. Meggyőződésem, hogy sokan lesznek a temetésen. Bárkinek jogában áll leróni a kegyeletét. Pártunk tagjai megánemberként lesznek ott. Megemlítette még, hogy remélhetőleg a méltó végtisztesség a család számára is megnyugvást fog hozni.- Dr. Füle István, az MSZP megyei elnöke: „Az MSZP nem emel kifogást az ellen, hogy Horthy Miklóst családi szertartás keretében hazai földbe temessék, de nem ért egyet a szükséges hivatalos engedélyek kiadásán túl semmiféle állami részvétellel, bármilyen szinten történjék is az. A kenderesi önkormányzat részvétele véleményünk szerint a helyi közösség magánügye. Úgy gondoljuk, a végtisztesség esetleges hivatalos aktussá válása egyaránt sértené a környező államokat és mindazokat, akik a Horthy által képviselt politikával itthon sem tudnak azonosulni. A temetésen pártunk nem kívánja magát képviseltetni, de nem emel kifogást az ellen, hogy tagjai magánemberként részt vegyenek rajta.”- Guth Sándor, Az FKgP megyei alelnöke: „Az FKgP megyei vezetőségének és alapszervezeteinek álláspontja az a volt kormányzó szerepének megítélésében, hogy nem osztjuk az elmúlt diktatórikus rendszer azon véleményét, miszerint Horthy Miklós a magyar nép ellensége volt. Rendkívüli erőfeszítéseket tett a Trianonban szétdarabolt Magyarország ezeréves területének visszaszerzésére, a dolgozók, különösen a parasztság jobb helyzetének megteremtésére. A háború vészterhes időszakában pedig egyértelműen bebizonyította, hogy nem kíván Hitler világuralmi terveinek végrehajtásában részt venni. Aktívan részt vett a zsidókat sújtó csapások mérséklésében. 1944. március 19-e'után és október 15-én, amikor a fegyverszünetet kérte, a háború borzalmaitól akarta hazánkat megóvni. Személyének megítéléséhez a legfőbb bizonyíték, hogy a nünbergi katonai törvényszék nem minősítette háborús bűnösnek. Támogatjuk a hazahozatalát, pártunk megyei vezetése és küldötteink részt kívánnak venni a végtisztességen.”-Erdei Péter, az SZDSZ szolnoki területi szervezője: „Természetesen mindenkit megillet a végtisztesség. Ugyanakkor tiltakoznunk kell az ellen, hogy politikai mani- fesztációvá váljon a temetés. Helyesnek tartottuk volna, ha a végtisztesség szűk körű, csak a családtagokra korlátozódik. Figyelnünk kell arra is, hogy külpolitikai csatává ne váljon az ügy. Nagyon józanon kell viselkednünk. 1 Pártunk nem képviselteti magát a temetésen.”-Tóth István, MDF megyei és városi elnök: „Nem ellenezzük a kormányzó hazai földben való végső nyugalomba helyezését. Az a véleményünk, hogy mindazon honfitársaink, akik a történelem viharai során külföldre kerültek, s nem kifejezetten a haza ellen működtek, leljék meg végső nyughelyüket a hazai földben. Ha Kádár és Rákosi magyar földben nyugodhatnak, Horthy Miklóst is megilletik ugyanezek a jogok. Meggyőződésem, hogy a választási kampányhoz közeledve számtalan vélemény előkam- pány-véleményként jelenik meg és érezhető sok állásfoglalásban, mesterséges hisztériakeltés ezzel kapcsolatban. Biztos, ahogy a család akaratának megfelel, nem hivatalos temetés lesz, a meghívottak magánemberként lesznek ott. Azt gondolom, egy miniszternek is van magánélete, joga van ahhoz, hogy magánemberként jelenjék meg egy temetésen. Ettől még nem válik a szertartás hivatalos jellegűvé. Az MDF hivatalosan nem képviselteti magát, de tagjai magánemberként, engemet is beleértve, részt vehetnek, illetve részt vesznek a végtisztességen. Szathmáry Helyreállították a Mithras-szentélyt Szombaton megnyílik a helyreállított Mithras-szentély Fertőrákoson a látogatók előtt. A barlangszínháztól mintegy másfél kilométerre fekvő régészeti emlék a Fertőmeggyes felé vezető kerékpárúton közelíthető meg. A részben sziklába vájt építmény közvetlenül a magyarosztrák határon áll, emiatt évtizedekig nem mehettek a közelébe még a szakemberek sem. Határ menti elhagyatottságában erősen megrongálódott, környezete elvadult. Felújítása, rendbetétele hónapokig tartott. A szentély belső terében látható feliratok arra utalnak, hogy az építményt a római korban, a harmadik században emelték. A mítosz szerint a győzhetetlen napisten sziklából született, s barlangban ölte meg ellenfelét, a terméketlenséget jelképező bikát. A szentély a Pannóniában kijlönös tisztelettel övezett isten körül kialakult vallásos hagyományok őrzője volt. A kutatók 1866-ban fedezték fel, akkoriban találták meg belsejében a bikaölési jelenetet ábrázoló kultuszképet, amelyet a restauráció nyomán új köntösbe öltöztettek. A szentély megnyitása egybeesik az Európa Nap fertőrá- kosi eseményeivel. A rendezvénnyel az 1989-es Páneurópai Piknikről emlékeznek meg, amikor a hazánkban várakozó keletnémetek százai menekültek Ausztriába Sopronpusztá- nál. (MTI) FOLYAMATOSAN DOLGOZNAK. Az AGRONEX Rt. törökszentmiklósi müanyagüzemé- nek bőven van munkája. Jelenleg polietilénzsákokat és gyümölcsösrekeszeket gyártanak. Ezeken kívül a Magyar Honvédség részére sarukat készítenek, de már erre az évre leszállították a megrendelt mennyiséget. Képünkön a konfekcionáló automata látható, mely a polietiléntasakok és -zsákok teljes skálájának a gyártására képes. (Fotó: Mészáros) Beszélgetés egy csésze kávé mellett Mondják: jobb a sűrű fillér... Módosné Major Irént bizonyára sokan ismerik. De ha azt a vendéglátóegységet megnevezem, amelyet ö vezet, akkor senkinek nem mondok ismeretlen nevet: a szolnoki Centrum étterem. * Éttermet irányítani sohasem tartozott a könnyű feladatok közé. Ma sem az. Erről beszélgettünk Módosné Major Irénnel.- Azt mondják, hogy egy étterem vezetése nem nőies feladat.- Igaz, hogy nem nőies. Ezen még nem is gondolkoztam el. De nem szabad elfelejteni, hogy mellettem van a férjem, egy olyan társ, aki elfogadja, hogy vezető vagyok. Ő is itt dolgozik az étteremben. Az árubeszerzés nagyon jól megy neki. Mindent beszerez, amit én kitalálok. Emellett megtehetem, hogy azt mondom, hazamegyek1 dél-” után öt órakor, mert a férjem itt marad és helytáll. Van egy kisfiúnk, és egy anyának a gyerek melléit a helye. Én a szakmám mellett anya tudok lenni, és ez nagyon fontos. Ha például egy sörözőben vagy más étteremben dolgoznék, amelyik este 10-kor, 11-kor zár, szintén nem tehetném meg, hogy délután hazamenjek a gyerekhez.- Az idén a férjével együtt megvették az éttermet. Milyen érzés tulajdonosnak lenni?- Az OTP segítségével, egzisztencia-hitellel sikerült megvásárolni. Előtte hat és fél évig szerződésben vittük az éttermet. Igazából még nem tudom átérezni, mit jelent tulajdonosnak lenni, mert ugyanúgy kell küzdeni a mindennapokért, mint eddig. Egyelőre az foglalkoztat, hogy a részleteket fizetni tudjam, és ezt a csapatot, amelyik itt dolgozik, pénzügyileg kiegyensúlyozottá tegyük. Mi itt, az étteremben évek óta együtt dolgozunk. Itt mindenkinek a munkájára szükség van, és mindenki munkája nagyon fontos. A takarítónő feladata is annyira fontos, mint mondjuk, az enyém. Ha ez a gárda valami miatt szétesne, talán évek alatt sem lehetne hasonló jót összekovácsolni.- Ón hogyan került a vendéglátóiparba?- Véletlenül. Az általános iskolában kitűnő tanuló voltam, de akkoriban még nem tartották természetesnek, hogy aki jófejű, az tovább tanul. Az iskolaigazgató akarta mindenáron, hogy tovább tanuljak. De akkor már csak szakácsnak vettek föl, mert másutt nem' volt hely. Tizennyolc évesen a vendéglátó-vállalat igazgatója, Lukács Ferenc helyezett a Centrumba konyhafőnöknek. Huszonhárom éves koromban letettem a mester- vizsgát. Akkor én voltam az ország legfiatalabb mesterszakácsa. Az üzletet akkor Csillag Benőné vezette, akitől nagyon sok precizitást tanultam.- Mielőtt a Centrum éttermet privatizálták, nagyon sok volt a bizonytalanság. Felröppent a hír, lehet, hogy megszűnik étteremként működni tovább...- Ha nem áll sok ember mögöttünk a városban, akkor ez a privatizáció nem sikerült volna, az én lelkem meg beleszakad, mert 15 éves kemény munkám van ebben az étteremben. Az utóbbi két évben valóban mindig „történt valami”, és többször veszélybe került a Centrumnak a jelenlegi formája. Nagyon nehéz napokat éltünk át. De ez talán másokkal is így van mostanában. Tapasztalom, hogy manapság az emberek nem tudják, mi lesz velük holnap. Nézem őket az utcán: fáradtak- hajszoltak, kedvetlenek. Mintha nem is érdekelné őket Sepi.mL, As ember szíve sajog, amikor látja, hogy valaki az étteremben délben olyan asztal mellé ül, ahol ételmaradék van. Meghívom egy tányér levesre, hogy ne a maradékot egye, de örökké nem lehet csinálni ezt sem. Mi azzal, hogy a férjemmel megvettük az éttermet, vállalkozók lettünk. A kockázatunk óriási, mert ha belebukunk, akkor kész, vége. Emellett sok minden bosz- szantja az embert. Például nem értem azt, hogy minden dolgozó után 7 százalék munkáltatói járulékot kell fizetnem azért, mert embereket foglalkoztatok. Tehát a vállalkozónak nemhogy kedvezményt adnának azért, mert munkahelyet teremt és arra ösztönöznék, hogy minél több embert foglalkoztasson, hanem ellenkezőleg... Hát ha én elküldök két embert, az sokkal többe kerül az államnak, mint ha foglalkoztatok két embert, nem? Arra se vagyok ösztönözve, hogy bért emeljek, mert akkor emelkednek a járulékok is. Amit a dolgozóval fizettetnek, azt is nekem kell megteremteni a dolgozóimmal együtt. Nagy gond még, hogy a vendéglátóegységek között sok elég rossz állapotban van, mert annak idején nem jutott pénz a felújításukra. Bele se merek gondolni, mennyi időbe, pénzbe kerül például a csatornarendszer rendbetétele. Nálunk a szellőzőberendezéssel is gond van, reggelente, amikor bejövünk, negyven-ötven fok körüli hőmérséklet fogad bennünket. Ha ezeket a felújításokat elvégezzük, az nem is olyan befektetés, ami meg is látszana, amit a vendég is észrevenné.- A vendéglátásra most egyébként is rossz idők járnak.- Ma már óriási dolog talpon maradni is. Azt szoktam mondani, hogy: ha ezeket az éveket valahogy túléljük, akkor nem lesz baj.- Mi a túlélés titka?- Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Mi elég olcsó ételekkel várjuk a vendégeket. De sokkal nehezebb tömeges étkeztetést minőségben megoldani, mint mondjuk, elkészíteni egy hidegtálat. Én akkor érzem jól magam, ha az étterem előtt áll a sor vége délben. Nálunk délben van a legnagyobb forgalom, a vendégek 80 százaléka fél tizenegy és fél három között jön. De ahhoz, hogy fél tizenegykor fogadni tudjuk őket, a lányoknak már nyolckor dolgozni kell az étteremben. Naponta 4-500 vendéget fogadunk, 30-40 féle ételt kínálunk, a hagyományostól a patisszonig. Mostanában a vegetáriánusok nagyon sürgetnek, hogy állítsak elő számukra is menüt. De ezt csak akkor merem vállalni, ha már nagy választékom lesz a hús nélküli ételekből. Szeptembertől viszont négy-öt féje salátával is várjuk az érdeklődőket. Nagyon lényegesnek tartom, hogy hogyan főznek az étteremben. Mert mi az, ami a vendéget „megfogja”? Az étel íze, az ára és a tisztaság. De erre azt mondom, hogy ha én mindig minden nyersanyagot biztosítok a szakembereimnek, és szabadon mozognak a raktártól kezdve mindenütt, akkor joggal várom el, hogy az étel olyan minőségű legyen, amilyennek lennie kell.- Azt hallottam, vállaltak iskolaétkeztetést is.- Igen, a Széchenyi városrész piros iskolájában egy évig csináltuk, és ősztől újra vállaljuk. Ez is nagyon szép feladat. Azt hiszem, elmondhatom, hogy lelkiismeretem szerint mindent megtettem, hogy a gyerekek ne éhesen menjenek haza. Próbálunk kedvükre valót főzni. Megkérdeztük, milyen ételeket szeretnek a diákok. Ugyanúgy oda kell figyelni rájuk, hiszen a gyerek is olyan vendég, mint a többi. Az iskolások étkeztetésénél is nagyon fontos a csapatmunka. Mert nem elég az, ha az étteremben jól megfőzik az ételt, az is fontos, hogy a tálalókonyhában hogyan tálalják. Hogy például nem kézzel fogják meg a rántott húst, és úgy teszik a gyerek tányérjába vagy, hogy a bundás zsömlét nem rakják bele a meggyszószba, hanem kistányért adnak hozzá. Ezekre oda kell figyelni, mert a gyerekek nálunk is tanulják az étkezési kultúrát. Az iskolai étkeztetésben azonban sürgősen szükség van a nyersanyagnorma emelésére, mert anélkül most már nem nagyon lehet minőséget „hozni”. Szóval, nem könnyű az éttermet vezetni, de én szeretem csinálni, bár iszonyú energiát kivesz belőlem. Azt is mondhatom, hogy ez az életem... Paulina Éva Fotó: Novák Károly
