Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

1993. augusztus 13., péntek Sport íi Labdarúgás Véget ért a körforgás I. Mint minden csapatsport­ágban, a labdarúgásban is a nyári szünet az az időszak, amikor egyesületet változtat­hatnak a játékosok, edzők. Ki sértődés, mellőzöttség, ki a jobb együttes reményében vált klubot. Nincs ez másként a megyei elsőosztályú bajnok­ságban sem, ahol idén az NB-s küzdelmekkel egy időben ve­szi kezdetét az őszi szezon. Az alsóbb osztályú mérkőzéseket látogatóknak szeretnénk a kedvébe járni, mikor közre­adjuk a nyári körforgás vég­eredményét. Ugyan több át­igazolási ügy függőben van még, de ezek nagy részére minden valószínűség szerint pont kerül még a hétvégi rajt előtt. MARTFŰ Az elmúlt szezon végére ala­posan belelendültek Kardos Mihály tanítványai - harmadik helyen fejezték be a bajnoksá­got így nem véletlen, hogy az új évad titkos favoritjának tart­ják sokan a martfűieket. Ha eh­hez még hozzá vesszük, hogy a célirányos igazolásokkal még erősödött is a gárda, jogosnak tűnik a dobogós helyezés elvá­rása. A Törökszentmiklósról érkezett, rendkívül technikás Rupa méltó utódja lehet a Vasas elleni Magyar Kupa mérkőzé­sen elbúcsúztatott Szántai Ti­bornak, a Szajolból megszerzett kapus, Gerhát és a Kengyelről igazolt Hellenpach Ferenc pe­dig azonnal „bevethető” akár a kezdő tizenegyben is. ÚJSZÁSZ Tavaly sokáig kacérkodtak a dobogóval az újszászi legények, ám az utolsó három fordulóban „elszórakoztak” előkelő helye­Mérész az NB III-ba igazolt zésüket. Azóta új elnökség vette át az irányítást, mely ígéretet tett a szurkolóknak, még egy­szer nem fordulhat elő hasonló helyzet. Távozott a csapat egyik leggólerősebb játékosa, Mérész Zoltán (Törökszentmiklóson folytatja pályafutását) és vissza­igazolt nevelőegyesületébe, Jászboldogházára Kerekes. Pót­lásukra érkezett Tápiógyörgyé- ről Varga István és Tápiószelé- ről Kiss Csaba. A jászladányi Kalmár ügye egyelőre függőben van. Mérész edző további egy évig irányítja a gárdát, melynek célként az első hat hely valame­lyikének megszerzését tűzték ki célul. JÁNOSHIDA Igen magasra tette magának a lécet erre a bajnokságra az el­múlt esztendőben még újoncnak nevezett együttes, hiszen a ha­todik helynél nyilván most sem szeretne hátrébb végezni. Senki nem távozott a csapattól, érke­zett viszont a Jászberényi SE-ből Herédi kapus, az NB Ill-ban is igen gólerősnek tartott Molnár István Rákóczifalváról és Bankó Zoltán Jászalsószent- györgyről. Hogy a község mennyire érzi magáénak a csa­patot, jól példázza, a nyáron egyhetes balatoni üdülésen ve­hettek részt a játékosok, termé­szetesen családostól. TÓSZEG Annak ellenére, hogy tavasz- szal valósággal megtáltosodtak Rózsavölgyi László fiai, csak egy „paraszthajszái” tartotta az elsőosztályban az együttest. Szinte pihenő nélkül vágnak az új bajnokságnak a tószegiek, hi­szen a bizonytalan osztályozok miatt mindvégig edzésben ma­radtak. Nagy változások nem történtek a keretben, Jászbol­dogházára távozott Pető, míg Pálinkás érkezett Tiszajenőről. A biztos bentmaradás, azaz 1-10. hely megszerzése a célja az együttesnek. SZ.VEGYIMÜVEK Alaposan leeresztett a szezon végére a sokáig biztos máso­diknak tartott szolnoki gárda, így végül lecsúszott még a do­bogóról is. Bálint Ferenc befe­jezte aktív pályafutását. Fényi Róbert pedig kölcsönadásának lejárta után Alattyánba igazolt. Szabó M. és Barsi szereplése kérdéses, mivel főiskolán foly­tatják tanulmányaikat. A szak­osztály működéséhez továbbra is a gyár biztosítja az alapvető szükségleteket, bár némi pénz­zel beszállt a Henkel cég is. Az 1993/94-es szezonban az 1-6. hely megszerzését tűzte ki célul a szakvezetés a csapat elé. MEZŐTÚR A kiesés igencsak megvisel­hette a mezőtúri gárdát, hiszen olyan gyatra őszt produkált, hogy sokan azt hitték, a megyei elsőosztályban sem tud megka­paszkodni. Tavaszra aztán Dá­vid edző irányításával annyira összekapták magukat Véko­nyék, hogy végül a mezőny első felében zárták a bajnokságot. A nyáron azonban most elbúcsú­zott a klubtól Závoda és Nagy Zs. (KUTE), valamint Szűcs (Gyula) és Kocsis, helyükre pe­dig csak Erdősi (TSE) valamint Szoboszlai érkezett. Ezek sze­rint most is nehéz szezon vár a túri gárdára. ALATTYÁN Nyugodtnak egyáltalán nem nevezhető évadot tudhatnak maguk mögött Major Antal edző tanítványai. Végül szá­mukra minden jól végződött, hiszen jogot nyertek a maga­sabb osztályban való szerep­lésre. Azzal tisztában vannak az újonc szakvezetői, ahhoz, hogy ezen a szinten is megállják he­lyüket, meg kell erősíteni csapa­tukat. Az NB III-as Jászberény­ből visszatért Mosonyi Attila, míg a tavalyi megyei gólkirály, Gólya András és a védő Kiss Tibor Jászalsószentgyörgyről való átigazolásában egyelőre nem tudtak megegyezni az ér­dekelt felek. JÁSZBOLDOG­HÁZA A nagy vihart kavart óvási ügy főszereplője, ha nehezen is, de végül kiharcolta a feljutást. Azonnal nagyarányú erősítésbe kezdett, így sikerült megszerez­nie az egykori MÁV MTE-s Földit Kisújszállásról, Szabót Rákócziújfaluból, Petőt Tó­szegről és Kerekest Újszászról. Ennek ellenére nem felhőtlen az újonc élete, hiszen legjobbja, az idegenlégiós Medjánszki a MÁV MTE-hez igazolt. RÁKÓCZIFALVA Nagy változáson ment át az egykoron szebb napokat megélt egyesület, mely tíz év után kényszerült búcsúra az NB III-tól. Bodács István polgár- mester vezetésével helyi vállal­kozók próbálják meg kimozdí­tani az együttes kátyúba rekedt szekerét. Leigazolták Szajolból Rideget és Hegedűst, valamint a Cukorgyártól Szabót. Leggól- veszélyesebb csatárukat Mol­nárt azonban nem sikerült meg­tartaniuk, ő Jánoshidára szerző­dött. Papp István személyében új szakvezető irányítja a felnőt­tek edzését, míg az ifistáknak Bagi József lett a mestere. Privatizációs törekvések a piros-kékeknél Kilenc szakosztályából már három szponzorra talált Szol­nok még mindig legnagyobb sportegyesületénél. Ez egyben azt is jelenti, hogy az önállósá­got kényszerűségből „kivívott” csapatok (labdarúgók, női kosa­rasok, tekézők) az őszi szezon­tól elkülönített bankszámlán kezelt pénzeikből gazdálkod­hatnak. Hogy mennyiből, azt nyilván nem kötik senki orrára, hiszen az üzleti alapon működő sportban nem szokás a másik tárcájnak fenekére nézni. így van ez a focistáknál is, akik megtartották szezonnyitó szurkológyűlésüket a Véső-ut­cai Piros-Kék étteremben. A vá­rakozással ellentétben kevesen voltak kíváncsiak (éppen tizen­egyen, egy kezdőcsapatra való szurkoló tisztelte meg jelenlété­vel a „gyülekezetét”) a most már nyíltan is az NB II-be való feljutást hirdető szolnoki focis­ták legfrissebb híreire, gondja­ira, örömeire. Mint ahogy az ilyenkor szo­kás, a csapaton belüli személyi kérdések foglalkoztatták az ér­deklődőket. Ezt tudva, Vígh Ti­bor vezetőedző máris az elmúlt három hét tapasztalatairól be­szélt, nem véka alá rejtve azt a körülményt, miszerint némi időzavarba került késői érke­zése miatt. Mint elmondotta, minden nehézség ellenére azt szertné elérni, hogy az őszi sze­zonban ne maradjon le egy-két pontnál többel a gárda az első helyezettől, hogy aztán tavasz- szal kettő, az NB Il-ben is hú­zóembernek számító labdarú­góval erősíteni tudjanak. Hogy azok kik .leszenek, arról még korai lenne beszélni, hiszen a komoly beruházást igénylő ak­cióhoz jobban meg kell még ismerni a gárdát. Ami már biztos, hogy Ágh Gábor visszatért Karcagról és elfoglalta a kritikus posztot, a söprögetőét, Tápiószeléről Kiss András érkezett, míg a másik nagy visszatérő a csatár Kecs- marik Péter, aki Kiskőrösön ti­zenkét gólt ragasztott az NB Il-es csapatok hálójába az el­múlt bajnokságban. Mihályi Tamásra nem tart igényt a szak­vezetés, míg Csató János legkö­zelebb januárban tárgyal újra a piros-kékekkel, ugyanis egri szerződését csupán ez év de­cember 31-ig szólóan írta alá. A bajnoki esélyeket említve el­hangzott, hogy nem tudni mire lesz képes a kiesett Bag, a min­dig „szívóskodó” Gyöngyös vagy a tavasszal sikeresen ha­ladó Karcag. Ők akár riválisok is lehetnek. Változnak a belépők árai, az őszi szezontól a felnőtteknek hatvan, a diákoknak és nyugdí­jasoknak negyven forinton kell fizetni. Igen ám, de két mécs­esért, hiszen az ifjúságiak vala­hányszor előmérkőzést vívnak a felnőttek előtt. A tehetősebb patronálok ötezer forintos bérle­tet vásárolhatnak, amely min­den MÁV MTE-rendezvényre érvényes, sőt, az uszoda haszná­latára is kiterjed. n Ok huszonhatan Péntektől vasárnapig Ma­gyarországra költözik a világ legnagyobb vándorcirkuszának titulált Form 1. A mezőnyben két olyan pilóta is található, aki három világbajnoki címmel büszkélkedhet, az olasz színe­ket hatan képviselik. Az itáliai Riccardo Patrese a legidősebb versenyző, ő áprilisban ünne­pelte 39. születésnapját, míg a legfiatalabb a 21 éves brazil Rubens Barrichello. Néhány ér­dekesség abból az adatbankból, amely a vasárnapi Marlboro Magyar Nagy díj F-l-es autós gyorsasági világbajnoki fu­tamra (Hungaroring, 14 ó) ne­vezett versenyzőket mutatja be. A névjegykártyák (a pilóta rajtszámával): Williams-Renault: 0. Damon Hill (brit) 1962. szeptember 17-én született, ed­dig 12 GP-n vett részt/pályafu- tása során 28 vb-pontot gyűj- tött/eddigi legjobb GP-eredmé- nye 2. helyezés (4—szer). 2. Alain Prost (francia) 1955. feb­ruár 24., 193/776.5/1. (51), há­romszoros világbajnok (1985, 1986, 1989) Tyrrell-Yamaha: 3. Ukyo Katayama (japán) 1963. május 29., 24/0/9. (2). 4. Andrea de Cesaris (olasz) 1959. május 31., 191/55/2. (2) Benetton-Ford: 5. Michael Schumacher (né­met) 1969. január 3., 32/93/1. (1), világbajnoki bronzérmes (1992). 6. Riccardo Patrese (olasz) 1954. április 17., 250/272/1. (6), világbajnoki ezüstérmes (1992) McLaren-Ford: 7. Michael Andretti (ameri­kai) 1962. október 5., 10/3/5. (1). 8. Ayrton Senna (brazil) 1960. március 21., 152/591/1. (39), háromszoros világbajnok (1988, 1990, 1991). F ootwor k-Mugen-Honda: 9. Derek Warwick (brit) 1954. augusztus 27., 141/68/2. (3) . 10. Aguri Suzuki (japán) 1960. szeptember 8., 52/7/3. (1). Lotus-Ford: 11. Alessandro Zanardi (olasz) 1966. október 23., 14/1/6. (1). 12. Johnny Herbert (brit) 1964. június 27., 41/16/4. (4) . Jordan-Hart: 14. Rubens Barrichello (bra­zil) 1972. május 23., 10/0/7. (1). 15. Thierry Boutsen (belga) 1957. július 13., 161/132/1. (3). Larrousse-Lamborghini: 19. Philippe Alliot (francia) 1954. július 27., 103/7/5(1). 20. Erik Comas (francia) 1963. szeptember 28., 38/4/5 (1). Lola BMS-Ferrari: 21. Michele Alboreto (olasz) 1956. december 23., 174/185.5/1. (5), világbajnoki ezüstérmes (1985). 22. Luca Badoer (olasz) 1971. január 25., 8/0/7. (1). Minardi-Ford: 23. Christian Fittipaldi (bra­zil) 1971. január 18., 20/6/4. (1). 24. Pierluigi Martini (olasz) 1961. április 23., 88/14/4. (2). Ligier-Renault: 25. Martin Brundle (brit) 1959. június L, 109/63/2. (1). 26. Mark Blundell (brit) 1966. április 8., 24/11/3. (2). Ferrari: 27. Jean Alesi (francia) 1964. június 11., 65/64/2. (2). 28. Gerhard Berger (osztrák) 1959. augusztus 27., 141/259/1. (8), világbajnoki bronzérmes (1988, 1990). Sauber: 29. Karl Wendlinger (oszt­rák) 1968. december 20., 26/4/4. (1). 30. J. J. Lehto (finn) 1966. január 31., 48/9/3. (1). Az F-l-es világbajnokság idei állása: Pilóták: 1. Alain Prost 77 pont, 2. Ayrton Senna 50, 3. Michael Schumacher 36, 4. Damon Hill 28, 5. Riccardo Pat­rese 11,6. Mark Blundell 10, 7. Martin Brundle és Johnny Her­bert 9-9, 9. Gerhard Berger 6, 10. Christian Fittipaldi és J. J. Lehto 5-5, 12. Jean Alesi 4. Konstruktőrök: 1. Williams- Renault 105 pont 2. McLaren- Ford 53 3. Benetton-Ford 47 4. Ligier-Renault 19 5. Ferrari és Lotus-Ford 10-10. Holt-Tisza parti ürömök Örömmel értesültem arról, hogy Szolnoknak lehetősége nyíl­hat az 1998-as kajak-kenu világbajnokság megrendezésére. Éppen itt az ideje, hogy ez az „európai rangú város” végre vi­lágméretű akcióba fogjon. Csakhogy a hét végén megrendezett utánpótlás-bajnokság elég bizonyíték arra, hogy nem elég a Holt-Tisza csodálatos fekvése, ha a szervezés és lebonyolítás igen sok kívánni valót hagy maga után. Maguk a sportolók talán keveset érzékeltek a hiányosságokból, hiszen ők mindent megtettek. Nagyszerűen küzdöttek az érmekért és életet varázsoltak a máskor oly csen­des és kihasználatlan víz partjára. Az esti tábortüzek mellett le­hetőség nyílt az ismerkedésre, szórakozásra. Megjegyzem: nem ártana egy-egy verseny alkalmával kisegítő'’buszok indítása a városközpontba, mert a már így is túlzsúfolt helyi járatok nin­csenekfelkészülve az efféle megterhelésre. A verseny megrendezésének problémája a sportkedvelő né­zők és a környékbeli lakók számára volt szembe-, illetve fülbe- tűnő. Az egész nap szóló zene és eredményhirdetések sorozata nem zavaró, a szurkolók hangos biztatása elsiklik a fülek mel­lett, s a harmadik napon a vízparti lakó már úgy tud tévét nézni és rádiót hallgatni, hogy kiküszöböli a külső zajokat. Elviselhe­tetlen tényezők viszont a startbíró sokszor sértő és trágár me­ny ilvánulásai. A tegeződés még talán megbocsátható, bár a fita- loknak koruk ellenére járt volna a tisztelet, de az a szidás és átokhalmaz, amellyel a startvonalhoz igazodni igyekvő ver­senyzőket a bíró illette, már megengedhetetlen. A hét vége elteltével a vízparti élet visszatért eredeti kerékvá­gásába. A helyi kajak-kenu edzésre érkező gyerekek azonban megrökönyödve tapasztalták, hogy az általuk használt és rend­ben tartott sporttelepet ellepte a szemét, jégkrémpapírokat so­dor a szél, a vízben dinnyehéjak úsznak. Hogy ki a felelős a hul­ladékhalomért, nem kívánom vitatni, de a lehangoló tájképben egyetlen szeméttároló sem tűnt fel, így a fiataloknak esélyük sem volt arra,-hogy az ételek, italok maradványait megfelelő helyre juttassák. Azt hiszem, fölösleges megemlítenem a parkolási gondokat. Az Evezős-csárda melletti terület sokszor még a városban meg­pihenő kamionosok helyigényét sem képes kielégíteni, így azok, akik autóval érkeztek, kénytelenek voltak elfoglalni a kisebb mellékutcákat is. Természetesen minden parkoló gépkocsi egy-egy kisebb szemétkupacot hagyott maga után. Nem akarok belemerülni a hibák további elemzésébe, de úgy érzem, hogy a városnak még az országos versenyek megrende­zéséhez is fel kell nőnie, s ha ezt a korántsem lebecsülendő fel­adatot majd el tudja látni, akkor talán el lehet gondolkozni na­gyobb méretű események lebonyolításán. Érzékenyen érintett az MKKSZ szakfelügyelőjének ama felve­tése, miszerint a világbajnokság megrendezése esetén, szüksé­ges a Kertváros felé eső rész part menti növényzetének eltávolí­tása. A kertvárosi vízpart, fák és bokrok nélkül rossz álmokba sem illő kép. A hosszú évek munkájával kialakított stégrendszer és növényvilág megsemmisítése lehetetlenné tenné, hogy a hor­gászok és úszni vágyók a település határain belül hódolhassa­nak kedvtelésüknek. A város vezetésének én mégis szurkolok az 1998-as világverseny megrendezési jogának elnyeréséhez. Hikáde Beáta Brazíliában a női junior röplabdázók A magyar röplabda sport je­lentős sikere, hogy a női junior csapat ott lehet a pénteken Bra­zíliában kezdődő világbajnok­ságon. A selejtezőkön túljutott együttes a Sao Paulóhoz közeli Campinas városában lép pá­lyára. A vb-n a 4 négyes cso­portból 3-3 válogatott jut to­vább. A magyarok hétfőn utaztak el Budapestről, s kedden az esti órákban érkeztek meg Dél- Amerikába. A 28 órás út során Madridban és Rio de Janeiróban is át kellett szállni, majd Sao Paulóból társasgépkocsin vitték az együttest a közeli városba. A vb színhelyén már megtartották az első edzéseket, s amint For­man József edző közölte, a játé­kosokat - köztük a két jászberé­nyi lányt. Nagy Mariannt és Pesti Anikót - nemigen viselte meg a hosszú utazás és az öt­órás időeltolódás. A műsorban nincs változás, a hét utolsó három napján egy­aránt - magyar idő szerint - 18 órakor lép pályára a csapat, az első ellenfél Kuba. aztán a Ko­reai Köztársaság, s végül Bolí­via válogatottja. A három ellen­félből egyet feltétlenül le kell győzni a továbbjutás érdekében, a legerősebbnek Kuba ígérke­zik, hiszen csapatában a barce­lonai olimpiát is megjárt több játékos szerepel. Kuba nemcsak a csoportban esélyes, hanem a világbajnokságnak is nagy fa- voritja. Idegenek a Calcióban A világ legdrágább és leg­színvonalasabb labdarúgó ba- jokságaként számon tartott olasz Calcióban is lezárult az át­igazolási időszak. Véget ért a nyári szünetben jól megszokott költekezési láz, és a bajnoki pontvadászatban érdekelt 18 csapat már az augusztus 29-én esedékes első fordulóra össz­pontosít. A külföldi játékosok megszerzésére irányuló dollár­milliós beruházások számadatai az 1993-as évben mégis mintha azt jeleznék, hogy a labdarúgás „krőzusai” ezúttal visszafogot­tabban gazdálkodtak. Az olasz klubok egyaránt igyekeztek megtartani a jól bevált idegen- légiósokat, így az új szezonban mindössze kilenc külföldivel bővült a vendégmunkások amúgy tekintélyes névsora. A csapatok összesen 30 millió dol­lárt költöttek országhatáron kí­vülről érkező új szerzeménye­ikre, ami közel 75 százalékos visszaesést jelent a tavalyi év­hez képest. Akkor 35 külföldi­vel erősödött a Calcio. A szeré­nyebb játékos-import ellenére is 58 külföldi kamatoztathatja tudását olasz földön augusztus 29-től. A tradiconálisan bőkezű csapatok között meglepetés a Roma és a Torino mérsékelt igazolókedve. A fővárosiak az argentin Abel Balbót szerződ­tették az Udineséből, míg az uruguayi középpályás, Enzo Francescoli a Cagliari mezét cserélte fel torinóira. Az idei já­tékos-börze elsőszámú „invesz- tora” az Intemazionale, miután 17 millió dollárért igazolta le a Dennis Bergkamp, Wim Jónk holland párost az Ajaxból. Az idegenlégiósok számát illetően az Inter öt külföldivel is csak a második helyen szerepel az AC Milan mögött. Silvio Berlus­coni, a milánói klub média-csá­szárként ismert tulajdonosa ugyanis Ruud Gullit és Frank Rijkaard elbúcsúztatása után is hat idegenlégióst foglalkoztat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents