Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

1993. augusztus 13., péntek Hazai tükör 3 Miért áll a támadások kereszttüzében a földtörvény? Turisták helyett a seftelők célországa lettünk? A rockoperásított Attila volt-e „Isten kardja”? egyszerűen minden Ne viki Kutatók helyett hallgatók A Veszprémi Egyetem hall­gatói veszik birtokukba szep­tembertől a volt Nehézvegyipari Kutató Intézet főépületét. A régi laboratóriumokból, irodák­ból összesen 19 új tantermet alakítottak ki. Ez a megoldás megnyugtatta a veszprémi közvéleményt is, amelyet annak idején váratlanul ért a kutató intézet felszámo­lása. Erre azért került sor, mert a növényvédőszer-ipar nem igényel különálló kutatógárdát, s nem tudja eltartani az intéze­tet. Hátrányos megkülönböztetés A kisvállalkozók képviseletében A kisvállalkozók legnagyobb sérelme, hogy a jelenlegi szabá­lyozók hátrányosan megkülön­böztetik őket, mind az átlagos munkavállalókhoz, mind az erősebb vállalkozásokhoz ké­pest - állítja a Kisvállalkozók Pártja Polgári Demokrata Szö­vetség, amely tegnap sajtótájé­koztatón ismertette elkészült gazdasági programját. A tavaly alakult párt egyúttal bejelentette: megkezdi tagto­borzó és választási kampányát. Minden körülmény összejátszott • Miért lett szánalmas az új tb-önkormányzatok startja? A Papp család már a har­madik éjszakáját töltötte Szolnokon, az Aranyi Sándor (Jászi) utca 18. számú lakó­tömb földszintjén, félig a sza­badban. Korunk változásai sok ember életében hoztak jelentős válto­zásokat. Egyeseknek a gazda­godás lehetőségét, másoknak a szegénységet, a létbizonytalan­ságot. Ez utóbbiból kapott a Papp család is. Papp János, feleségével, va­lamint hét és másfél éves gyer­mekével az utcán kötött ki, fe­dél nélkül. Az idáig vezető út néhány évig tartott. Pappék a feleség édesanyjá­val együtt éltek Szolnokon egy önkormányzati lakásban. Ám a hely túl szűknek bizonyult eny- nyi ember számára. A helyzetet tovább bonyolította a családban kialakult feszültség is. Ugyanis a feleség oly mértékben össze­különbözött édesanyjával és testvérével, hogy jelenleg is bí­rósági tárgyalás van folyamat­ban. A per tárgya - mi más is lehetne - a vagyon. Nem nagyra kell gondolni, az ingatlan ösz- szeértéke sem nagyon haladja meg a kétszázezer forintot. Ám Pappné a tulajdonát nem birto­kolhatja, amit édesapjától örö­költ, mint mondja, ebben akadá­lyozzák. Ezért is választották az albérletet, hiszen önkormány­zati lakásra sem jogosultak, ar­ról nem is beszélve, hogy igé­nyük csak kétéves, és van tíz évnél régebbi is. Ám az albérlet letelt, és mint rendes emberek, a kulcsot visszaadták a tulajdo­nosnak, ők pedig kiköltöztek a lakásból. Sajnos újabb albérletet nem találtak, ami pedig lenne, annál „jó szokáshoz híven” előre kéri a bérbeadó fél-egy évre a bér­leti díjat - egyben. Márpedig munkanélküli-járadékból, gyesből és segélyből 70-120 ezer forintot nem lehet letenni. A Humánszolgáltató sem tud elhelyezést biztosítani, az át­meneti szálláson már legfeljebb csak egy-két embernek - férfi­nak — van hely. A gyerekekkel pedig végképp nem tudnak mit kezdeni. Az önkormányzat lakáshely­zetét említeni kár, hiszen nem dúskálnak e „földi javakban”, s a pénzbeni segítségnek is van határa. Mindemellett az igény­lőnek - Pappéknak - van lakás- tulajdonuk. Ám a tulajdonukba félnek beköltözni, mivel a csa­ládi viszály - szerintük - már így is elmérgesedett, kár lenne a húrt tovább feszíteni. A megoldás még nem jött el. immár ma este lesz a negyedik, hogy sem a szülők, sem a gye­rekek nem ettek főtt ételt. A tisztálkodási lehetőség is igen korlátozott egy lépcsőházban, ahol sem fürdő, sem mosdó,... A legszomorúbb az egész­ben, hogy egyre többen kerül­hetnek, kerülnek a Papp csalá­déhoz hasonló helyzetbe. Egyre több jel mutat arra, hogy a szo­ciális háló helyett csak egy szál madzag „lóg”, s aki meg tudja fogni, annak szerencséje van, aki nem... Vági E. Zoltán Malév-Lockheed Bérvita Munkabeszüntetéssel is járhat az a bérvita, mely az Aeroplax- Lockheed - a Malév és az ame­rikai Lockheed vegyes vállalata - és a cég szakszervezete között robbant ki - tájékoztatta az MTI-t Hegedűs Tibor, a szak- szervezet vezetője. Az ügy előzményeként a ta­valy július 1—jén létrejött válla­lat dolgozói egy éves moratóri­umot vállaltak, s ebben minden­féle bérkövetelés lehetőségét ki­zárták. A moratórium letelte után a cégnél működő egyetlen szakszervezet új értékrendszert dolgozott ki a rossz bérstruktúra korrigálására. Ezt a vállalat ve­zetése is elfogadta, de a kért 200 százalékos bruttó alapbértömeg- emeléssel szemben - kedvezőt­len anyagi helyzetére hivat­kozva - a vállalat csak 14 száza­lékosra tett javaslatot. Ezt a szakszervezet nem fogadja el, hiszen a közös vállalat már a ta­valyi első félévet is a tervezett­nél magasabb nyereséggel zárta. A Caritas néha „eltűnt” Mentés európai színvonalon Korunk pénzügyi nehézsége­inek ellenére számos szolgálta­tásnak működni kell. Egyik leg­fontosabb az egészségügyi, azon belül pedig a mentőszolgá­lat. Korábban már foglalkoz­tunk az ott dolgozók anyagi megbecsülésével, ám az sem mindegy, hogy milyen feltéte­lek mellett kell végezni ezt a munkát. Dr. Lückl Jenő vezető főor­vos szerint a technikai feltételek megfelelnek a a '90-es évek kö­vetelményeinek. Igaz, szá­mukra eddig csak prospektu­sokban létezett a számítógépes adatfeldolgozás, ugyanis nem volt központi keret egy ilyen fejlesztésre. Ezt és egyéb fej­lesztéseket - sajnos csak rész­ben - a Mentőszolgálati Alapít­ványból tudnak finanszírozni. Az alapszintű mentőegysé­geknél a felszereltség jónak mondható, viszont az eszközök elhasználódtak, cserére szorul­Másként nem megy Ötszázat fizetnek a szabálytalankodók tani a gépek. Pedig a felhívás a sajtóban, szórólapokon is meg­jelent, sőt az ilyenkor tilosban parkoló gépjárművek vezetőit a közterület-felügyelők is bírsá­golják. Előfordult, hogy a tilos­ban parkoló autós később pa­naszkodott a város tisztaságára. Eddig csaknem ötszáz eset­ben fizettek helyszíni bírságot a szabálytalankodók, ami 500 fo­rinttal terhelte meg zsebüket fe­jenként. Az így befolyt összeg a költségvetést gyarapítja, ha mi­nimális mértékben is. Százhar­minc üggyel a rendőrség foglal­kozik. A vasárnapi takarításra évente több, mint egymillió fo­rintot költ az önkormányzat. nak. Hogy erre mikor kerül sor, nem tudják, mivel a beszerzést központilag intézik. A megyében három esetkocsi fut, egy Jászberényben, egy Karcagon, a harmadik pedig Szolnokon állomásozik. Emel­lett Szolnokról tud kifutni a ro­hamkocsi, amely egy mozgó in­tenzív osztálynak felel meg. Ezeknek a mentőegységeknek már magas, színvonalú, a kor követelményeinek megfelelő felszerelésük van.- Bármilyen balesetnél 15 percen belül a helyszínen va­gyunk. Ez pedig megfelel az eu­rópai normának, - mondja a fő­orvos. - Ha szükséges, repülő­gépet vagy helikoptert is tudunk kérni Budapestről.- Ezek szerint az Aerocaritas már nem repül a megyében. Mi­lyen volt a kapcsolatuk?- Már hosszú ideje nem dol­goznak a megyében. Bár a kap­csolatunk - úgy érzem - nem volt rossz, számos probléma akadt közöttünk. Ezek közül a legnagyobb volt, hogy igazán nem lehetett rájuk számítani. Néha jelzés nélkül eltűntek két-három napra is. Nem lehetett számítani arra, hogy sürgős esetben elvégzik a mentést, amit, ha itt voltak, és szóltunk nekik, mindig megtet­tek. Mára a mentőszolgálat magas technikai és szakmai felkészült­séggel - szűk anyagaiak mellett - végzi a mindennapi feladatait, remélik közmegelégedésre, ez KH VM-sajtótájékozta tó Csökkent a balesetek száma A közlekedés 1990-es „fe­kete évét” követően 1992-ig 15-16 százalékkal csökkent a balesetek és a halálos áldozatok száma. A kedvező tendencia a fokozott rendőri ellenőrzésnek és az új Kresz-nek köszönhe­tően idén is tovább tart, sőt fel­gyorsult - ismertette Gyurko- vics Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Miniszté­rium közigazgatási államtitkára csütörtöki sajtótájékoztatóján. Az első félévben 1992 ha­sonló időszakához képest mind a balesetek, mind az áldozatok száma 23-25 százalékkal csök­kent. Az Európában általában óránkénti 50 kilométeres sebes­ségkorlátozás meghonosítása is közrejátszott abban, hogy azóta 35-40 százalékkal csökkent a gyalogos gázolás lakott terüle­ten belül. A felmérések szerint a Kresz előírásainak megfelelően a vezetők 90 százaléka kap­csolja be a tompított fényszórót lakott területen kívül. Március óta kétszer többen csatolják be az első, és háromszor többen hátsó biztonsági öveiket. A ve­zetőknek azonban ez még min­dig csak 70, a hátsó utasoknak pedig 14—15 százalékát jelenti. Ennek ellenére további fej­lesztésekre van szükség. Az ezt szolgáló Nemzeti Közlekedés- biztonsági Programot a kor­mány várhatóan még ebben a hónapban megtárgyalja. (MTI) Látlelet A tehetetlenség anarchiája Nem is olyan régen a kor­mányzat 1993-ra a gazdaság fellendülésének kezdetét jó­solta. Kellő elszántsággal és kellően elhitető módon, jólle­het ezt semmilyen bizonyító erejű tény nem erősítette meg (legfeljebb a beáramló nyu­gati tőke keltett némi bizal­mat). Csak egy idő után jött rá mindenki, hogy abban, ami a figyelmet lekötötte, éppen a politikai hatalom önigazolási szándéka nyilvánul meg. Mi­közben a tulajdonviszonyok radikális átalakítása jelent meg egyik fontos célként, a mezőgazdaság teljességgel szétzilálódott, az ipari üze­mek privatizációja merőben esetlegessé vált, az állama­dósság pedig feltartóztathatat­lanul növekszik. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az idei fizetési mérlegben 500 millió dolláros a hiány, re­ménykedésre egyáltalán nincs ok. S azok is érzékelik ezt, akik egy-két éve még illúzió­kat tápláltak a gazdasági megújulás iránt, de mégin- kább azok, akik kezdettől fogva szkeptikusok voltak, vagy éppenséggel a kívülál­lást választották, a bekapcso­lódás mindenfajta ösztönző ereje, mi több, lehetősége nélkül. Az egyre mélyülő gazdasági válság amúgy is szükségképpen létrehozza a kirekesztettek milliós táborát, s ugyanígy egy szűk réteg lát­ványos gazdagodását. Még csak nem is kell ezen túlságo­san felháborodnunk, hiszen a tehetetlenség anarchiája az élet valamennyi területén megjelenik. De a legjobb esetben is árthat, ha többet képzelünk, mint amit tapasz­talhatunk. Mert valóban két­ségbeejtő jelenségek vesznek körbe bennünket. Azt is mondhatnánk: az alig leple­zett csalások, félrevezetések a levegőben vannak, és csak a legkisebb ellenállás útját ke­resik, amely viszont napról napra szélesedik. S ahogyan az új választások időszaka közeledik, a jelenlegi hatalom szereplőiben is nő a félelem- és a bizonytalanságérzés. Mert nyilvánvalóan fordulat jön, s vele olyan politikai helyzet, melyben a felelőssé­gáthárítás hagyományosan bevált módjai érvényüket ve­szítik. Alighanem attól is füg­getlenül, hogy a kurzusvál­tásra készülők joggal hangsú­lyozzák a súlyos terheket, me­lyek csak részben köthetők az államszocializmus örökségé­hez. Mivel a gazdasági struk­túra gyökeresen nem változott meg, s arra is kevés jel utal, hogy a piaci viszonyok meg­határozó módon érvényesül­nének, a kormányzat felelős­ségét egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Annál kevésbé, mert ha arra volt pénz, hogy az új hatalmi elit mérhetetlen befolyását ki­építhesse, a gazdasági moder­nizálás elindításához is kellett volna lennie. Csak éppen eh­hez nem dilettáns döntésekre lenne szükség, s nem is arra, hogy áron alul kerüljenek gyárak, üzemek a külföldiek kezébe. Ha a piacokat megvá­sárolják, ebből még nem lesz gazdasági fellendülés. Kerékgyártó T. István Harmadik napja az utcán Május eleje óta a szolnoki polgármesteri hivatal dolgozói korszerű gépekkel takarítják az utcákat. Tizenöt utca lakóit kér­ték meg az illetékesek, hogy va­sárnap 9-től 12 óráig ne hagyják autóikat a megjelölt útszaka­szokon, mert csak így lehet ha­tékony a gépek munkája. Ki­egészítő táblák kerültek az utak mellé, ám ezeket sok esetben nem vették figyelembe. A hivatal városüzemeltetési irodájának vezetőjét, Stefanik Lászlót az eddigi tapasztalatok­ról kérdeztük. Elmondta, hogy eddig még nem volt olyan eset, amikor egy-egy utat teljes hosz- szában meg tudtak volna tiszti-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents