Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-10 / 185. szám

6 1993. augusztus 10., kedd Kiállítások Az Alkotárs Művészeti Egyesület hagyományos nemzetközi képzőművé­szeti táborára auguztus 12-22-ig kerül sor. A Tán­csics Mihály úti galériában ebben az időszakban lesz az ART-CAMP kiállítás is. Augusztus 20-án nyitja meg a Déryné Művelődési Központ díszítőművészeti szakköre idei kiállítását, mely szeptember elejéig lesz látható. A gyönyörű hímzések, párnák, térítők, abroszok, blúzok mind a jászberényi asszonyok keze munkáját dicsérik. Táborok Idén nagy sikere volt Jászberényben a református egyház által szervezett gyermektáboroknak. Az alapfokú németnyelv-tudást igénylő táborozás során a gyerekek tovább mélyítet­ték nyelvismeretüket. Ez a nyári program elnyerte a József Attila Szociális és Kulturális Alapítvány tá­mogatását. Megvalósításá­hoz 21 ezer forintot kapott a gyülekezet. Zempléniben, Szemerén rendszeresen tá­boroznak jászberényi diá­kok, felsősök, gimnazisták. Idén harmincán töltötték ott szép környezetben, hasznos ismereteket szerezve a nyári szünidő egy részét. Sportsiker A Lehel Vezér Gimná­zium női kézilabdacsapata meghívást kapott az olasz- országi Terámébe a XXI. nemzetközi kézilabda-fesz­tiválra. A torna 1993. július 5-13-ig tartott. Csoportjuk­ban öt csapat volt: Olaszor­szág, Lengyelország, Svájc, Bosznia-Hercegovina és magyar színekben a Lehel diákjai. Az orosz és a len­gyel csapattól vereséget szenvedtek, így a harmadik helyen végeztek. Kiemel­kedő eredményt nyújtottak a csapatból Jankovics Ág­nes és Sas. Krisztina. Test­nevelőjük: Nagyné Hajnal Éva. Anyakönyvi hírek Házasság: július 31. Ka­szab László és Füleki Krisz­tina, Nyitó Róbert és Sinka Szilvia, Nagy Sándor és Puskás Éva Születések: Répási Nor­bert (augusztus 2.), Pócs Levente Tibor (július 29.), Tóth Alex (július 30.), Len­gyel Gábor (augusztus L), Galvácsi Szilvia (augusztus 2.), Molnár Sándor (augusz­tus 4.) Halálesetek: Benke Lászlóné Horváth Ilona (1906), Kovács Sándor (1950), dr. Szikszai József (1930), Kisnémet László (1923), Kis Margit (1919), Tivadar Jánosné Kovács Mária (1906), Völgy; Jó- zsefné Kispál Ágnes (1909), Végh László (1903), Szabó Erzsébet (1914) Elköltöztek A Vöröskereszt helyi szervezete két éve működ­teti gyógyászati és életvitelt segítő eszközkölcsönzőjét. Sok családon tudnak segí­teni olyan eszközökkel, amelyek megkönnyítik az ápolásra szoruló emberek és családjuk életét. A kö- csönző most új helyre köl­tözött. A Lehel vezér téren a volt nyomda épületében (a eipőbolt és a háztartási bolt között) kaptak helyet. Hét­köznap 9-től 13 óráig várják az érdeklődőket. Az oldalt írta Kiss Erika Fotók: Imre Lajos Jászsági Extra----Jászberény H armadik csángó fesztivál és konferencia Varázslatos szépségek Az izraeli Gvanim táncegyüt­tes elkápráztatta a jászberényi közönséget. Úgy kerültek a Jászságba, hogy egy magyar néptáncegyüttessel akartak kapcsolatot teremteni. Az Inter- koncertnél Sallai Sándorral tár­gyaltak, aki történetesen jászbe­rényi, a Jászság Népi Együttes egykori zenésze. Ki mást ajánl­hatott volna. Ezután oda-vissza levelezés, utazás. A fesztiválra negyvenen jöttek Rishon Le Zion izraeli városból. Tel Aviv- tól 15 percnyire fekszik ez a 160 ezer lakosú nagyváros. A táncosokkal két városi képviselő is érkezett Jászbe­rénybe. Wesztsneider Jakov az együttes vezetője is, tolmács­ként pedig Éden Jaffa asszony segédkezett. Róla azt kell tudni, hogy 1949-ben hagyta el hazá­ját, Magyarországot, azon az éj­szakán, amikor Rajk Lászlót le­tartóztatták. Ő ugyanis Rajk egyik titkárnője volt akkor . . . Az izraeli néptáncegyüttes is amatőr a tekintetben, hogy tag­jai dolgoznak, tanulnak, s sza­badidejükben táncolnak. Az 1975-ben alakult együttesnek több csoportja van, kicsiktől a felnőttekig. Bejárták már a vi­lágot, sok sikerük között tavaly Lengyelországban egy fesztivá­lon elsők lettek. Most Budapest, Bécs, majd Gyula következik Jászberény után, ahol szintén színpadra lépnek. Produkciójuk több okból különleges. Zsidó egyházi, vallási táncaikat csak a zsinagógákban láthatta eddig az utazó. Másrészt zenéjük, elő­adásuk nemzetközi. Áz orosz, szláv hangzás, a mozgáskultúra nyomon követhető a műsorban. A harmadik, hogy a zsidó lá­nyok gyönyörűek, csinosak, a fiúk nemkülönben. S a műsor során mindig mosolyognak. Vi­dámak, boldogok, erőt sugár­zók. Nagyszerű, felemelő érzés volt látni őket. Színes a főtér. Főkötős, sok­szoknyás asszonyok kínálják a hímzett ingeket, gatyákat, térí­tőkét, ingvállakat, mellényeket, bekecseket. Van itt csizma, fu­rulya, kaval, mézeskalács, cserge, tányér, köcsög, duda, különleges hangszerek, tarisz­nyák, szőttesek, szőnyegek, gyönggyel kirakott főkötők, ka­lapok. Csak győzze szemmel és zsebbel az ember. Az asszonyok szíves szóval kínálják portékáikat.Székről, Kalotaszegről, Kolozsvárról, Csíkbői jött zömük. Ki vonattal, ki busszal. Akad, aki tíz napot töltött Isten szabad ege alatt Jászberényben. A strand vagy a főtér füvén a csergét „munkára” fogva töltötték el éjszakáikat. Mert nem ismernek itt senkit. Nincs hol megszállni. Csak úgy idegenül meg senkihez sem csengetnének be. Az nem való. Az asszonyok - jó szokás szerint - csak kiegészítő tevé­kenységben varrnak, hímeznek, Télen meg néha megrendelésre is. Földművesek egyébként. Visszaadták a földjüket, de csak azt! A tehenet, lovat, szerszá­mot nem. Nagy gond hát, hogy mivel műveljék. Beszélgetőtár­sam, Erzse asszony nyugdíja 2300 lej. Moöst meg 150 ezer kellene, ha a kombájnt (a té- eszé) meg akarja hívni aratni. Nincs pénz. Nincs hitel. Egy hé­tig se bírná ki azt a világot egy magyarországi magyar. Mert olyan ez nekik, mintha mi Né­metországba utaznánk. Felba­tyuznak, hogy lássanak más vi­lágot. Még ha Isten szabad ege is a takaró éjszakára! A városháza hírei Holnap, szerdán tartja követ­kező ülését a városi közgyűlés. A júliusi szünet után maratoni­nak ígérkezik tanácskozás, na­pirend szerint huszonhat témá­ról tárgyalnak. Az első a kötelező dolog, az önkormányzat első féléves gaz­dálkodásáról szóló jelentés. A tájékoztatók sorában szó lesz többek között a mezőgazdaság átalakulás utáni (közbeni) hely­zetéről, a telefonfejlesztés ügyéről, a közérdekű bejelenté­sek, panaszok intézéséről. Min­den bizonnyal döntenek a helyi adórendelet módosításáról, s új adónem (iparűzési adó) beveze­téséről. A képviselők előterjesztést kaptak a polgármesteri hivatal létszámának növeléséről, a Hatvani úti szociális otthon te­rületbővítésének lehetőségéről, a Csatornamű Társulat hitelfel­vétele kezességének vállalásá­ról, a kisnyomású gázvezeték- rendszer fejlesztéséről, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat átala­kításáról, a város közigazgatási határának módosításáról. Tavasszal nem sikerült igaz­gatót találni a Klapka György Szakközépiskola és Szakmun­kásképző élére. Most választa­niuk kell a négy pályázó közül. Dönteniük kell a Jászberényi SE és a Tanítóképző Főiskola DSE kosárlabda-szakosztályá­nak támogatásáról, segélyké­relmek elutasítását követő fel­lebbezésekről. A moldovai kislányok énekükkel most is tapsvihart arattak Vásárfia Jászberényből Hodorog Luca emlékére Az énekversény eredménye: I. kategória, amatőrök: 1. Tyu- kászné Balázs Katalin (Csóng- rád), 2. Bácskai Emese (Vajda­ság, Magyarkanizsa), 3. Bakó Katalin (Kiskunhalas) és Mis- kolczy Mária (Dunaföldvár). II. kategória, hagyományőr­zők: 1. Papp Mártonná Filep Mari (Szék), 2. Bálint Erzse (Klézse) és Petrás Kati (Bog- dánfalva), 3. Miklós Nyica, Lu­kács Magdó, Miklós Máris (di- oszéni asszonyok). A Csángó Fesztivál Kisebb­ségi Alapítvány különdíját kap­ták: Estyók Mónika, Estyók Angéla és Ónodi Mária lészpedi kislányok. Nagy sikert arattak a zsidó táncosok A csángók főleg a Kárpáto­kon túli területeken élnek. Nyelvüket, hitüket őrzik évszá­zadok óta. Elzártságuk miatt sem a reformáció, sem a nyelv­újítás hozzájuk el nem jutott. A beszélt magyar szó sokban eltér a miénktől. Hangzását szinte lehetetlen visszaadni, hisz ez beszélt nyelv, s nem írott. A csángók többsége ími-olvasni magyarul nem tud. így bizony lehetetlen egy cikkben vissza­adni a Perka Margittal és Perka Mihállyal folytatott beszélgetés ízét, zamatát. A pedagógus há­zaspár Szabófalváról jött. Perka Margit szerint ők: a mazsarok kusáik. Azaz a magyarok ku­tyái, akik rosszat akarnak a ma­gyaroknak. Ezt mondják rájuk a románok, a román papok. A Perka házaspár viseli a ke­resztet, amióta szólni mertek a romániai népszámláláson tör­tént visszaélések miatt. Fel­emelték a szavukat a ceruzával kitöltött lapok, a római katoli­kus csángók román besorolása miatt.- Azóta még mindig nehéz napokat élünk. Fenyegetnek, hátrányokat szenvedünk - mondja Margit. - Körülöttünk sok a román. Azt mondják, Moldovában nincsenek magya­rok. A tanfelügyelőket is nya­kunkra küldték. Csakhát a munkában nem tudnak hibát ta­lálni. Mindent megteszünk a ta­Perka Margit nításban, így nem tudnak be­lénk kötni. Nem könnyű világ­ban élünk.- A sajtó állandóan támadja a magyarokat - veszi át a szót Perka Mihály. - Tenger sok ha­zugságot írnak össze. És ezt mindenki elhiszi. Mi pedig hi­ába cáfoljuk, hiába mondjuk el a valós tényeket, nem hiszik el. Annyi a hazugság, hogy ha mindet helyére akarnánk tenni, éjjel-nappal csak azzal foglal­kozhatnánk. Ki vagyunk közö­sítve. A papok a népet butítják, minket fenyegetnek.- A magyarok összefogása nem segíthet?- Nincs magyar öntudat! Csak a vallás, ami összefogja az embereket. A papok pedig a magyar nyelv ellen szónokol­nak. Jelenleg Erdélyben rosz- szabb a helyzet, mint 1989 előtt volt.- Bátorság kellett ahhoz, hogy eljöjjenek a csángó feszti­válra, Magyarországra?- Kapcsolatokat akarunk te­remteni. Megmutatni, hogy más világ is létezik, mint amiben mi élünk. Az erdélyiekkel csak 1956-ban ismerkedtünk össze Kallós Zoltán folklorista révén. A papok a templomban elle­nünk prédikáltak. Azt mondták, aki jönni akar Jászberénybe, annak nagy baja lesz velünk együtt. Egy csoportot szervez­tünk, kis műsort állítottunk ösz- sze. Erre azt mondták, ez politi­kai szervezkedés.- Meddig lehet ezt bírni ide­gekkel? A szü beszél az emberbe — válaszolja Margit. - Azaz, a szív beszél, az eszével már rég feladta volna a küzdelmet.- Abban bízom, egyszer megértik az emberek, hogy ne­künk van igazunk, hogy helyes úton járunk. Mi pedig bízzunk abban, hogy Perka Mihály és Margit asszony bírja türelemmel, kitar­tással a megaláztatást, az ál­landó gáncsoskodást, a támadá­sokat. A magyarságukért, a csángókért teszik. Sok Perka Mihályra, Perka Margitra lenne szükség. Nekik van igazuk! Azt mondják, Moldovában nincsenek magyarok

Next

/
Thumbnails
Contents