Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-10 / 185. szám

1993. augusztus 10., kedd Hazai tükör 5 Öslábnyomokat tárnak fel Ipolytarnócon Az ipolytamóci ősleletek te­rületén - a durva földmunkák végeztével - a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának szakemberei hétfőn megkezd­ték az őslábnyomok óvatos le- tisztogatását. Csaknem 100 négyzetméte­res területet tártak fel. A finom földmunka péntekig tart, annyi azonban máris gyanítható, hogy újabb orrszarvú, valamint ma­darak és páros ujjú patás állatok lábnyomai kerültek elő. A Bükki Nemzeti Park leletfeltá­rásra az Országos Természetvé­delmi Hivatal jóváhagyásával a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumtól ka­pott pénzt, hasonló módon te­remtik elő a leletek védő és be­mutató létesítményeinek költ­ségeit. A 20 millió évvel ezelőtti élet nyomait megőrző ipolytamóci ősleletek ezzel a feltárással az eddig bemutatott résznél terje­delmesebb területtel bővültek. Növekedett e ritka természeti érték esélye arra, hogy felkerül­hessen a Világörökség B kate­góriás listájára. Noha hasonló ősi nyomok a világ más táján is előkerültek, az ipolytamóci ős­lelet azon kevesek közé tarto­zik, mely az állati lábnyomok mellett a megkövült növényi nyomok gazdag választékát is mutatja. (MTI) Nyári egyetem Nyíregyházán A biológiáé lesznek a követ­kező évtizedek a tudományban - hangsúlyozta Kecskés Mihály egyetemi tanár, az Alkalmazott informatika című nyári egyetem megnyitóján hétfőn Nyíregyhá­zán. A tíznapos kurzuson neves szakemberek tartanak előadá­sokat a számítástechnika és a humán tudományok kapcsolatá­ról, gyakorlati tapasztalatairól, a A költői életművek és ,a ka- tedrálisok hasonlítanak egy­máshoz. Minden költő katedrá- list épít, vagy legalábbis azt kel­lene építenie, ha igényt tart a költő rangjára. Nem a modem építők módjára, nem versenyfu­tásban az idővel, hanem úgy, mint a régi mesterek, akik oly­kor egész életükben egyetlen katedrálison dolgoztak. Az anyaguk ugyan más, de a nagy költőknél ez az anyag semmivel sem romlékonyabb, mint a leg­keményebb kő. Pedig mi min­denből építhet katedrálist a költő! Bánatból és örömből, szerelemből és csalódásból, emberszeretetből és embergyű­löletből is, kudarcokból, sőt akár a harag kiáradásából, ká­romkodásból. A prózaíróként talán széle­sebb körben ismert Tabák And­rás korábban is írt verseket, de mostanában gyakrabban fordul a költészet felé. Olyan korban élünk, amely a nagyobb távla­tokat kívánó prózának nem kedvez, az érzelmek magasabb hőfokán izzó költészettel job­ban kifejezhető. Tabák András versről versre, kötetről kötetre építi költői életművét is, Az én katedráli- som cím erre utal. A könyv négy rövidebb-hosszabb cik­lusra oszlik, jelezve Tabák András költészetének azokat a területeit, amelyeket jelenleg a legfontosabbnak tart. A Filléres dal ciklus verseit a „közéleti költészet” megjelölés­sel illetném, ha ezt, a magyar költők által évszázadokon át művelt költészetet a sematiz­mus néhány év alatt nem silány- totta volna semmivé, nem tette volna gyanússá az elfogulatlan olvasó számára is. De talán nem is volna pontos az említett meg­jelölés, hiszen a „köz” és a „magán” szféra Tabák András költészetében annyira összemo­sódik, áthatja egymást, hogy már valami más minőség jön létre, ami először Ladányi köl­tészetében mutatkozott meg ka­rakterisztikusan, és aminek az értékelésével egyébként, min­den tétova kísérlet ellenére, máig adós a kritika. Jellemző vonása ennek a köl­tészetnek a kesefű irónia, amellyel élethűen képes meg­mutatni legújabb korunk jelleg­zetes figuráit is, például a kocsmában részegen magya­rázó „zengve magasztalt böl- csész-közíró”-t, aki szerint: „...lehet, hogy tíz évig is így döglődünk,/ a nyomor meg öt­milliósra dagad,/ de az őrült marxi dajkamesénél/ még egy balkáni tömegínség is jobb.” A „...ki tesz két fűszált ke­resztbe itt?!” című, ciklusnak nem is nagyon nevezhető ösz- szeállítás versei a történelmet idézik, nem öncélúan, hanem nyilvánvaló utalásokkal a je­bioinformatikáról és számítás- tudományról. A nyári egyetemre ötven hallgató érkezett, s 14-16 kö­zött van azon fiatal szakembe­rek száma, akiket Kárpátaljáról, Erdélyből és a Felvidékről hív­tak meg. Számukra a költsége­ket a rendező, az MTA Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületé bizto­sítja. (MTI) lenre. Ám túlságosan kevé,s, amit ebben ad, mennyiségileg kevés ahhoz, hogy valóban szerves része legyen a kötetnek. Annál inkább szerves része a „Szerelmed híján” ciklus, amely egy zaklatott, felkavaró de már csak emlékként felidé­zett szerelem verssé szublimá- lása. Ezek a rövid, olykor csak néhány soros költemények vál­takozó intenzitással fejezik ki ugyanazt az érzést. Olykor csak egy groteszk ötlet maga a vers, mintha még túlságosan közeli lett volna az élmény, még nem tisztult le költészetté, a lényeges és a lényegtelen elemei nem váltak szét benne, mint például a (Dorgatórium) című versben, máskor viszont egyszerűségé­ben is megrendítő, mint a négy sorból, összesen tizennégy szó­ból álló (Nocturne). A boldogtalan szerelem cik­lusának végén, mintegy a meg­oldás két lehetőségét, az érzel­mekkel keveset törődő erotikát és a feladatvállalást fölvil­lantva, két történelmi személyt idéz meg: Janus Pannoniust és Kolumbuszt. Janus Pannonius nevében „a ferrarai Libera Gua- rinához” sóhajt, inkább csak tet­tetett szomorúsággal, amelyet a reneszánsz élethabzsolás és öröm kötelező kellékké fokoz le. A másik megidézett személy Kolumbusz, aki miután „egy kurta "nem"-et kapott”, életét egy nagy feladatnak szentelte, s „nekivágott az Óceánnak”. A „Hídnak kell most lenni” ciklus verseiben az első ciklus hangja bukkan fel ismét, mint­egy lezárva, kerek egésszé téve a kötetet. Ebben vall Tabák András azokról, akik ember­ként, művészként közel állnak hozzá. A sor talán némileg ek­lektikusnak tűnik, de valójában csupán egy nyitott, sokféle ha­tást befogadni és sajátjává fel­dolgozni képes személyiségre utal. Goethe, Böll, Tandori, Sándor Kálmán, Radnóti és a Radnóti sorsában osztozó költő-rokon Tabán Gyula ter­mészetesen sok mindenben kü­lönböznek egymástól, formá­tumban, karakterben, eszmék­ben, műveikből sugárzó tisztes­ségük, humanizmusuk azonban joggal állítja őket egymás mellé. Tabák András, mint minden költő, katedrálist épít. Még nem tudhatjuk pontosan, milyen lesz ez a katedrális,' milyen magas, milyen masszív, milyen mesz- szire látszik majd a kupolája. Az eddig elkészült részek alap­ján azonban impozáns épület körvonalai bontakoznak ki a szemünk előtt, olyan épületé, amelynek emelkedését minden­képpen érdemes figyelemmel kísérni (A könyv a Z-füzetek 38. kö­teteként jelent meg.) Bistey András Környezetvédelem Minden, a környezetvédelmi nevelésbe invesztált forint két-, illetve háromszorosan térül vissza hosszú távon - mondta Tombi Lajos, a Nyugat-dunán­túli Környezetvédelmi Felügye­lőség igazgatója hétfőn, a ne­gyedik alkalommal megrende­zett Környezetvédelmi Szabad- egyetem megnyitóján Zala­egerszegen. A Ságvári Endre Gimnázium számos közintéz­mény és zalai cég támogatásá­val szervezte meg az ötnapos programot azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az általános iskolai és a középiskolai taná­roknak a környezetkultúra okta­tása területén. Tombi Lajos előadásában a környezetvédelmi törvény elő­készítéséről szólva elmondta: a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium elké­szítette a törvény 5. változatát, parlamenti tárgyalása valószí­nűleg ősszel kezdődik. A to­vábbiakban hangsúlyozta: az’ emberek tudatának formálása a legfontosabb. A szabályozás csak az egyik eszköz a környe­zeti értékek megóvására, kellő propaganda, egységes szakmai szervezet, valamint a lakosság pozitív hozzáállása nélkül nem sokat segít. (MTI) Bajban a Videoton Még az idén 150-180 mun­kahely szűnik meg a székesfe­hérvári Videoton Televízió Kft.-nél. Az intézkedésről hét­főn munkásgyűlésen tájékoztat­ták a vállalat dolgozóit. Mint a fórumon elhangzott: a cég más­fél év alatt korábbi létszámának 40 százalékát már leépítette, s jelenleg félezernél alig többen dolgoznak a Videoton Holding tulajdonában levő vállalatnál. Á soron következő munkahely­megszüntetéseket a holding ve­zetése azért tartja szükségesnek, mert az év első felében a kft. veszteségesen termelt annak el­lenére, hogy a hazai piacon jók az értékesítési pozíciói. A nehéz helyzet oka az, hogy az exportra vonatkozó elképzeléseket nem sikerült teljesíteni. Világpremier Magyarországon A Jövőre veled, ugyanitt című Bemard Slade-darab mu­sical változatát a Madách Szín­ház mutathatja be elsőként a vi­lágon - tájékoztatta Szirtes Ta­más rendező hétfőn az újságíró­kat. A Jövőre veled, újra című musical bemutatóját december 31-én tartják. A két főszereplő Udvaros Dorottya és Hirtling István. Bemard Slade A férfi, akit szeretek című komédiájának bemutatóján - az elmúlt évben - már járt Magyarországon. Ba­rátja, Stan Daniels - a bemuta­tandó musical zeneszerzője - a sajtótájékoztatón elmondta: a Jövőre veled, újra zenéje érzel­mes, romantikus hangvételű. Az előadásokat élő zene kíséri; a Madách Színház életében első alkalommal. A forgatókönyv­írással, produceri munkákkal foglalkozó zeneszerző pályafu­tása során 8 Emmy-díjat, és két Golden Glob-kritikusi díjat ka­pott. Szirtes Tamás elmondta: a bemutatóra valószínűleg darab zenéje elkészül kazettán és CD-n. (MTI) Kőről kőre - versről versre Tabák András: Az én katedrálisom Magyarok a tűzhányók és a gejzírek országában 5. „Madarak” - izlandi horror Az óceán zúgását túlharsogja a milliónyi madár ricsaja. A forgatagból kivált másfél méte­res számyfesztávú példány szo­rosan a talaj fölött siklik felém. Szárnyai csak néha mozdulnak. Tekintetünk összeakad egy pil­lanatra. Gyilkos pillantása megbabonáz, szinte moccani sem vagyok képes. Már csak igyekszek lemosni a bakancso­mat, de ez nem is olyan egy­szerű, mert itt apró testű fehér madarak hada támad rám, a vál­tozatosság kedvéért felülről. Az előbb valaki azt tanácsolta, emeljem föl az egyik kezemet mádártámadás esetén, ettől megijednek ellenfeleim. Csak az a baj, a tanácsadóm a mada­Izland jelenleg legmegbízha- tóbban működő gejzíre. Mire odaérek, már el is tűnt a látvá­nyosság. Sebaj, hamarosan jön a következő kitörés. Már moco­rog is a kis medence vizének felszíne. Hol emelkedik, hol süllyed egyre vadabbul, míg egy vízharang el nem kezd emelkedni egyre föntebb és fön­tebb. A harang vékonyodó falát pillanatok alatt áttöri a lentről előtörő habszerű forró víz, és már az égbe is szökell fújtatva, hogy néhány másodperc múlva magába roskadva rövid pihenőt „engedélyezzen” a látványtól elragadtatott közönségnek. Izlandon a geotermikus ener­gia nagy részét kiaknázzák. így válik lehetségessé a hatalmas üvegházakban városokban a pa­radicsom, paprika, egyéb zöld­ségfélék, virágok és gyümöl­csök termesztése. Hveragerdi- ben egész vidámpark van üveg­házba építve, és a trópusi virá­gok színpompája között fölfe­dezhető az érő kávé és banán is. Az „iszapvulkán” pihen 2-3 méterre van tőlem, de ro­hamának lendülete egy csöppet sem csillapodik. Karjaimat ösz­tönösen emelem arcom védel­mére, miközben lekuporodok a földre és ordítok ahogyan a tor­komon kifér. Érzem az óriási szárnyak kavarta légörvényt, hallom a surranását, amikor az utolsó pillanatban megemeli magát és a fejemtől centiméte­rekre elhaladva fordul a követ­kező rohamra. Kénytelen va­gyok a „tiltott területet” elke­rülve követni társaimat, ha meg akarom nézni a Reykjanes-fél- sziget iszapfortyogóinak párat­lan látványát. A környék teli van füstölgő, szörtyögő kis üreggel. A sárga, barna, szürke, vörös iszap a sű­rűségétől és az előtörő gázok mennyiségétől függően járja táncát a kis kráterek aljában. Áz egyikben csak néha-mozdul lus­tán a sár, a másik vígan fröcs­köli szanaszéjjel a malterszerű anyagot. Amabban, mint egy hatalmas lekvárfőző üstben, búgyog a csöppet sem étvágy- gerjesztő „lekvár”. Izlandra ér­kezésünk óta, Tolnai Feri éppen most mondja 8532471 -edszer a kis diktafonjára a helyszínt leíró „csodálatos” jelzőt. Kattognak a fényképezőgépek, méterszámra fogy a sok Kodak és Fuji film. De csak óvatosan! Elbá­mészkodva, észre sem veszem, amikor letérek a kitaposott ös­vényről, és az egyik süppedékes helyen máris bokáig állok a bamálló, sárgálló kénes gusz- tustalanságban. A közeli, való- színűtlenül kék tavacskához raknak felejtett el szólni, hogy ijedjenek meg, ha engem fel­emelt kézzel látnak. Most zuha­nórepülésben, vijjogva, tucatnyi kamikázeként rontanak rám. Alig tudom a karomat kimen­teni a csattogó szárnyak, cső­rök, karmok közül. Én, a terem­tés koronája, szégyenszemre visszavonulok. Sovány vigasz számomra a még hadban álló néhány társam látványa. Az iszapfortyogókat illetően hasonló, anyósnak való hely Haukadalur közelében is talál­ható. A bugyogó iszapon kívül itt viszont kristálytiszta, forró vizes medencék tükrében is megfürdik a ritkán látható nap­sugár. Közelségüktől azonban jobb tartózkodni, mert 80-100 Celsius-fok közöti hőmérsék­letű tartalmuk percek alatt le­főzi a bőrt a beléjük pottyanó lá­togatóról. No csak, mi történik amott, hátul? Embergyűrű közepén 20-25 méter magas - az előbb még nem létező -, hófehér oszlop emelkedik. Igen, az a Strokkur, Reykjavas-foki világítótorony A geotermikus energiák meg­jelenési formáiról és azok hasz­nosításáról még oldalakat le­hetne írni, de most inkább láto­gassunk el a föld belső erőinek korántsem ilyen békés meg­nyilvánulásáról, a vulkánkitöré­séről hírhedtté vált Vestmanna- eyjar szigetére. (Folytatjuk) Szekeres Ferenc Indul a gejzírkitörés BALATON ’93. Pillanatképek Siófok üdülőtelepről, Zamárdiból, ahol Szolnok megyei­eket örökítettünk meg. A kis Kerepesi Nórát, egy jászberényi fiatalembert sörözés közben, egy „felfegyverzett” kisfiút és Héja Beátát, a szolnoki Csemege dolgozóját, aki nem nyarait, hanem dolgozott a zamárdi Csemegében. - nzs -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents