Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

1993. július 8., csütörtök Szolnoki Extra 7 Az egyháznak kell elmozdítania bizonyos köveket Védi ön az ötletét? A templombelső teljes felújítására várakozó szentek Barotai Imre kanonok úr ka­lauzolta munkatársunkat a bel­városi plébánia épületeiben, a templomkertben, s elmesélte, miféle gondokkal küszködik az egyház, aki nem kívánja, hogy kárpótolják az elmúlt évek alatt elszenvedett erkölcsi és anyagi károkért, csak adják vissza azo­kat az épületeket, amelyekben az egyház folytatni tudja tevé­kenységét. Az egykori ferences rendi kolostor jelenleg is kollé­gium, a 633. sz. szakmunkás- képző iskola leánytanulói lak­nak ott. A régi Templom utcai kultúrházban, mely egy szép, klasszicista stílusú épület, pedig a Jendrassik György szakközép- iskola diákjai kaptak helyet. 1985-ben szabadtéri szín­paddá alakította a templomker­tet az akkori tanács segítségével az MMIK, ahol Hobótól kezdve Csepregi Éváig mindenki fellé­pett, s ezzel zavarta a híveket, az áhítatot. A betonszínpad el­távolítása hatmillió forintba ke­rül. A plébániai könyvtár egy részét a városi könyvtár szá­mára megmentette Kaposvári Gyula, a kifejezetten egyházi tárgyú könyvek viszont a temp­lom egyik folyosóján penészed- tek, s itt volt a tanyája egymás­sal kevéssé jó barátságban lévő kutyáknak és macskáknak is, akik ürüléküket rendszerint ott­hagyták az említett folyosón, s kergetőzéssel zavarták az isten­tiszteletet. A teljesen lepusztult folyosó mára tiszta, a belőle nyíló három terem maradt az egyháznak az államosítás után, ezeket is rendbehozták, ma hit­tantermek. A törvény értelmében a helyi önkormányzatokból tíz eszten­dőt át lehet visszaigényelni és visszakapni az ingatlanokat. Az egész épületegyüttes a ferences rendé volt, használatra adta, működtetését az egyház világi papokra bízta, vállalják fel a hi­téleti, karitatív tevékenységet. A Ban-Vertikál Kft. két éve folyamatosan munkálkodik a templomban és körülötte, a mű­emlékek felújítását első osztá- lyúan végzi. A templom tataro­zása közben találták meg a krip­tát, melyet bezártak, s a napok­ban alakítottak ki három szellő­zőnyílást. Az egyház eddig 13 millió forintot költött a felújí­tásra, ebből egymillió külföldi támogatás volt, 2 millió teleke­ladásból származik, a többit a hívek adományozták. A Pletykafaluban a TIGÁZ a lakosság részvételével kisnyomású rendszert állít üzembe. Ezzel teljessé válik a városrész gázellátása. Képünkön a körzeti gáznyomás-szabá- lyozó építése. (Fotó: Novák) Nincs földje a magyar narancsfának A helyi Fidesz-csoportok hi­vatottak arra, hogy megválasz- szák a Narancs Klub vezetését, legutóbb a háromtagú vezető­ségbe választották Szemők Györgyöt, a színház díszletfes­tőjét, aki olykor szomorkodva, olykor lelkesen beszélt a klub­ról. Szomorkodva, mert nincs klubhelyiségük, a párt igényt tartott a Nemzeti Mozi félreeső folyosóján arra a szobára, amely a sajtó fogadására szolgál majd. Az egy kézen megszá­molható klub tagsága használ­hatja a szövetség irodaeszkö­zeit, és kérésére szervez prog­ramokat, helyi közönség híján más alföldi városokból is tobo­roz a klubvezető egy-egy kultu­rális, rockzenei előadásra ra­jongókat és érdeklődőket. Nem egyedülálló jelenség a szolnoki Narancs Klub pangása, az országban máshol is nagyjá­ból ugyanez a helyzet, amely­nek talán oka az, hogy a Fidesz, mint párt nem éleszt maga mö­gött mozgalmat. A Narancs Klubok nem jogi személyek, bejegyzett társadalmi szerve­zetként kevésbé függenének a párttól. A Soros Alapítvány támogatja a Narancs Alapít­ványt, amely igen kevés pénz­zel támogatja a klubokat, így azok olykor arra kényszerülnek, hogy a minimális eszközeikből szervezzenek vonzó rendezvé­nyeket. A szolnoki Narancs Klub kezdetben szorosan együttmű­ködött a JAM Művészeti Egye­sülettel, aztán a viszony kissé elhidegült, mára ismét rende­ződni látszanak a dolgok. Kö­zös közszereplésekről szól az az egy éves program, amelynek összeállításában Kovács Feri (JAM) és Spagetti (Narancs) együtt dolgoztak. B. G. Jack Lemmonnal történt meg, hogy éppen megint egy filmet forgattak főszereplésé­vel, nyakkendőket rángatott elő a szekrényéből, egyik sem tetszett neki, maga mögé do­bálta őket. Eközben egy szék­tologató megszólalt valahon­nan a kamerák mögül, hogy szerinte nem a fürdőszobában kellene megtalálni a hullát, hanem egy nyakkendővel elő­húzni. A rendező csak annyit mondott: ötezer dollár. Az ötletért. Tóth István, politikus:- A politikával foglalkozó embernek ugyanúgy készen kell lenni azonnali reagálásra, im­provizációra, mindig az a kihí- vásos helyzet, amelyben éppen van, az szüli az ötletet s ehhez csak emocionális alapokra lehet támaszkodni. Más pártok előtt, világos, hogy titkolom az ötlete­imet, főleg akkor, ha még nem időszerű, egyszerűen elspájzo­lom, s a legközelebbi aktuali­tásnak megfelelő variációban használom fel. Az igazán jó öt­let - szerintem - nem születhet görcsös lelkiállapotban, kell hozzá egy kis lazaság. Nyilván olyan is előfordult, hogy ültem egy társaságban, ahol beszélget­tünk, s egymás gondolatát ger­jesztve jutott eszembe valami, s ezt nem feltétlenül én találtam ki. Ondrék András, üzletem­ber:- A munka ott kezdődik, hogy az ember elkezd gondolkodni, hogyan lehetne egy adott do­logból többet kihozni. A Hozam Klub megnyitásának ötlete ép­pen nem az enyém, hanem a feleségemé, ő mondta, hogy nem lakást vegyünk a Mária ut­cában, hanem alakítsunk egy olyan klubot, ahová a megye, a város mindenkori vezetői el­hozhatják magas rangú vendé­geiket. Régebben, amikor még nem működött a klubunk, és jár­tam a várost, láttam az építke­zéseket, s arra gondoltam, csak nehogy valaki valami hasonlót akarjon csinálni. Dián Róbert, dzsessz-ze- nész:- Az ötletet a zenében azonnal meg kell valósítani, meg kell mutatni, hiszen az benne a lé­nyeg, hogy valaki hallja. A ma­gunk kicsi, zárt körében műkö­dik ez a dolog, és az ötlet lege­lőször engem tesz boldoggá, az­tán lehet, a többieket. Az lenne baromi jó, ha olyan menő zene­kar lennénk, mint mondjuk a Guns’n’Roses, akkor igen, ak­kor szerzői jogdíjakkal, egye­bekkel vigyázni kell az ötletre, hiszen nagyon sok pénzről van szó. Tizennyolc éves koráig az ember ilyenekről álmodik, az­tán letesz róla. Egy közepes mi­nőségű lemez kiadásához mi­nimum háromszázezer forint kell. Nem tolonganak a támoga­tók. Pernyével nem lehet edzeni Két hete a Testedző és Sza­badidős Egyesület vagyona elégett. A tüzet az épülettől nem messze lévő vállalat egyik alkalmazottjának gondatlan­sága okozta. A kár egy része forintokban mérhető (egymillió-háromszáz­ezer), másik része viszont nem téríthető meg: ez pedig több ember többéves lelkiismeretes munkája. Buday György és Lengyel Györgyi alpolgármester a saját szemükkel látták, hogyan emésztik fel a lángok az egyesü­let pénzét, irodai felszereléseit, iratokat, képeket, a testépítés eszközeit, a fából készült házi­kót. A megsemmisülés után azonnal megbeszélés kezdődött a város vezetői, valamint az egyesület munkatársai, Túróczy Sándor és Ribár Zsuzsa között, ennek eredményeképpen kaptak egy új irodaépületet, amiben még jelenleg semmi sincs, a sporteszközökről nem is be­szélve. Az elégett súlyzókra előzőleg nem kötöttek biztosí­tást, a vagyonnal együtt pusztult el több kisgyermek ruhája, akik a tűzvész idején éppen a stran­don tartózkodtak, és akiknek a kárt okozó cég térít. De hogy az egyesület honnan szerez pénzt további működéséhez, miből fogja újra a sportszerető embe­reket magához csábítani, miből fogja szervezni a szeptemberi „Aranysárkány” gyermeksport­napot, a nemzetközi aerobic-ta- lálkozót, s hogyan működteti csoportjait, az kérdéses. Lapunk már támogatja őket. MTB. Rt. 459-98915/11053. Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szab­tuk, hogy találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épülete­gyüttest ábrázolnak a Kardos Ta­más fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a Hunyadi és Dobó utca sarkán volt a „nagylábú” Vígh kocsmája a harmincas évek­ben. Nagyobb ünnepeken bálokat is rendeztek ott, de az italmérés sztrájktanya is volt. A rejtvényt helyesen megfejtők közül a sze­rencsések: Barcsik Józsefné, Fuchs Lajosné, Szőrös Lívia, Baunok Agnes, Jenes Tamás. Nyereményüket, a Szolnoki Mo­zaik című kiadványt és a bele való képecskéket szerkesztőségünkben átvehetik. Kedves olvasóinktól pedig vár­juk a következő megfejtést. Ami nekem az égbolt Olyan magas vagyok, mint az óvó néni térde. Mártika is, Juliska is, akik a Kolozsvári úti óvodába járunk, ők a legjobb barátnőim, mert együtt szoktunk homokozni, kezet mosni, hintázni meg fogócskázni meg hunyókázni, az uzsonnán­kat is együtt esszük meg. Bár Juliska mindig sokkal éhesebb, mint én, ezért odaadom neki a lekváros kenyerem felét. Azért néha szomorú vagyok. Mikor jön már értem az anyu? Az óvó néni azt mondta, még sokára, mert most délelőtt van, és az anyu csak este jön, munka után. Az óvó néni azt is mondta, hogy most nagyon szép délelőtt van, süt a nap, ezért játszhatunk az udvaron, mert biztosan nem fázunk meg. Jaj! Egy lepke! Az én jelem! Olyan nehéz elkapni, az óvó néni lába elé szállt, onnan biztosan nem repül el, mert az óvó néni mindig tud nyugodtan üldögélni, és nincs rajta neylon harisnya, de ez nem olyan fontos, csak a lepke el ne szálljon .. . Csak azt nem tudom, miért nézi az a csomó bácsi, ott a keríté­sen túl, hogy én hogy fogom meg az óvó néni lába mellett a lep­két. Kócos Az oldalt összeállította: Blahó Gabriella «

Next

/
Thumbnails
Contents